Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-29 / 254. szám

Szombat, 2005. október 29. SZIESZTA 11 Hitvallás: Emberien szólni az emberiről. Ez a hitvallás, mely a személyes sorsot vezérlő elvek tételes, tömör megfogalmazása. Mások hitvallásának megismerése segíthet, hogy a hétvégi szieszta idején lelkünk utolérje testünket, hogy értelmet nyerjenek a hétköznapok. „Azok közé az emberek közé tartozom, akik nap mint nap nagyon sok emberrel találkoznak, mert ilyen a munkájuk rögzíti kiindulópontját VladiszavlyevAndrás (képünkön), a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. - Számomra az a legfontosabb, hogy ha ebben az egyre gyorsuló világban megállok egy pillanatra és visszanézek a tegnapra, a tegnapelőttre, ne kelljen szégyenkezve lesütnöm a szemem. Az ember tettei a környezetében visszatükröződnek - azok szemében, akik megmérik tetteinket, cselekedeteinket. Mindent ahhoz a mércéhez mérek, amely bennem él, és azt teszem, amit becsületesnek és helyesnek érzek. Bármi történik, a belső hang megmondja, amit tettem, vállalható, vagy sem. Az embernek az adott helyzetben kell eldöntenie, hogy a lehetséges megoldások közül mely tettünk a leghelyesebb. Mindig és mindenkinek nem lehet a kedvében járni, de törekednünk kell arra, hogy minden helyzetben azt a döntést hozzuk meg, amely az adott körülmények között a legmegfelelőbb. A munkámban mindig többet vártam el magamtól, mint a környezetemtől. Ez lehetővé tette számomra, hogy emelt fővel követeljem meg azt, amit magam megteszek. Ezért természetesen áldozatokat kell hozni, de a ráfordított energia megtérül azzal, hogy megoldódnak a problémák. A világ számtalan dolgot kínál az embernek az életben. Csodás tájakat, csábító árukat, remek könyveket, különleges ételeket, szóval mindent, ami vonzó lehet. A legfontosabbak azonban: emberi kapcsolataink." Ökotúra Maroslelére Kitűnően sikerült ökotúrán vett részt az SZTE Ságvári Endre általános iskolájának egyik osztálya Tarcsay Tamásné tanárnő vezetésével, Marosleién. Az összesen negyven kilométeres kerékpártúrába madármegfigyelés éppúgy belefért, mint lelei nevezetességekkel való Ismerkedés. - Bárki számára ajánlható a lelei túra - mondja Tarcsay Tamásné tanárnő; a csoportot a budapesti gazdasági főiskolán végzett, az ökoturizmus iránt nagyon érdeklődő Péter fia, s Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Beretzk Péter Munkacsoportjának vezetője is elkísérte mint szakmai vezető. A Dóm térről indultak, végig a kerékpárúton haladva jutottak el a tápéi kompig, a Maros-torkolat és a jachtkikötő tőszomszédságában. A kompra való várakozás közben tőkés récék, dankasirályok, barna rétihéja megfigyelésére egyaránt lehetőség nyílt. A 9 órai komppal keltek át a Tiszán, ott, a sertéstelepnél jobbra kanyarodva, a töltéssel párhuzamos, kisforgalmú betonúton haladva tovább. Itt, a Tisza-Maros szögben, a vetyeháti kiserdő (2002-ben vágták ki a nevezetes, kétszázötven-háromszáz éves, vetyeháti óriási fehérnyárfát), egy tanyai iskola emlékkertje jelenti a látnivalót. - Két-háromszázas, délre vonuló bíbiccsapatot láthattunk, itt-ott emberkerülésükről híres fekete gólyák, a magyar természetvédelem sikeres működésének következtében egyre több helyen előforduló kis- és nagykócsagok, nehezen észrevehető szürke gémek társaságában. Barna rétihéját Itt is megfigyeltünk, könynyedén végiglibegve a növényzet fölött - mondja a tanárnő. Tizenegyre Marosleiére ért a csoport, itt fogadta őket Zsámboky Erika, az ÁMK Intézményvezetője és kis csapata. A gyerekek órákig fociztak, félidőben csuhébabát készítettek, lelei kislányok vezetésével. Nem maradt el a falumúzeum megtekintése sem, a gyerekek kipróbálhatták a citerát. S már el is jött a visszaindulás ideje. - Fél háromkor indulva, a fél ötös komppal átkelve a Tiszán, fél hatra már a Dóm téren voltunk - fejezi be a túraismertetőt a tanárnő. Minden Iskolának ajánlható a nem is túl hosszú, nem is túl rövid, az általános iskolás korcsoport számára minden szempontból megfelelő, látványosságokban gazdag lelei túra. F.CS. KALANDOROK ANGOL NYELVISMERET NELKUL a terror a múlté A brit fővárosban nem foglalkoznak a múlttal, csak a jelennel A SZERZŐ FELVETELE London. A világ egyik legszebb városa. A brit főváros lenyűgöző, történelmi épületei, varázslatos parkjai élményszámba mennek. A turisták most mégis kissé óvatosak. Az idei terrorcselekmények miatt váltak azzá. Igaz, a városban nem érezhető semmilyen feszültség, az élet, olyan, mint régen. Nem tagadom: kedvenc városom London. Imádom a brit fővárost. Az épületeit, az utcáit, a parkjait, a pubjait és a focimeccseit. A belvárosi nyüzsgést, a nyugalmas zöldövezeteket. A közelmúltban immár harmadik alkalommal tölthettem el hosszabb időt a szigetországi metropoliszban. Az interneten lefoglalt fapados repülőjegy intézése gyorsan ment. A szálláskeresés sem tartott hosszú ideig. Szóval minden adva volt egy kellemes kiránduláshoz. Ha nem esik... Igazán nem is gondoltam addig arra, hogy milyen lesz most Londonban pihenni, amíg az egyik kedves ismerősöm meg nem jegyezte: „Nem félsz attól, hogy a terroristák majd akcióba lépnek?" A Ferihegyi felszállást követően a közel két és fél órás repülőúton gondolkodtam azon, hogy azért kíváncsi vagyok, mennyiben változott meg az élet Londonban a nyár elején történt támadássorozat óta. A gatwicki landolást követően, már a repülőtérről a vonathoz tartva, megbizonyosodhattunk: nem történt jelentősebb változás, senkit sem szednek darabokra, senkit sem motoznak meg a biztonságiak. Az esti szállásfoglalást követően az első utunk a parlamenthez, majd a Big Benhez vezetett. Itt sem volt nagyobb készültség, talán ha öt rendőrrel több pózolt az épületek körül, mint jó egy évvel ezelőtt. A reggeli ébredés után is a belvárost vettük célba. Szerencsénk volt: nem esett az eső. Ez ugye nagy dolognak számít Londonban. Ekkor utaztunk először metróval. Kicsit hevesebben dobogott az ember szíve, amikor először a mélybe szállt. De ez csak az első alkalomig tartott. A városban élőket elég volt csak figyelni, hiszen olyan magabiztosságot árasztottak, hogy félelmünk pillanatok alatt elmúlt. Senki sem gondolt az idei terrorcselekményekre. Élet a jelenben Ez is bizonyítja: senki sem foglalkozik a múlttal, csak a jelennel. Azzal az élettel, amely számunkra iszonyúan furcsa. Gyors, nem sok emberi kapcsolat található benne. A városban élők zötykölődnek a metrón, a buszon, a vonaton. Élnek, dolgoznak. Ennyi. Beszélgető embereket csak a pubokban találhatunk. Azok viszont már kora délutántól tömve vannak. Bőven fogy a fekete, a vörös és a világos sör. Itt igazán összetartó a londoni polgár. Pénteken délután, a fizetések átvétele után - hetente kapják a jussukat - egy gombostűt sem lehet leejteni sehol. A belvárosban, a külvárosban ki lehet tenni a megtelt táblát. Iszik mindenki. Beszélget, jókedvű. Nem sok gondjuk van ebben az időszakban. Ha az embernek van munkája, akkor jól él. Igaz, egy külföldi csak akkor boldogul, ha beszél angolul. Bár nem mindig az elitszakmák jutnak az idegeneknek, de az itthoni fizetésekhez képest háromszor, négyszer többet lehet keresni. Kalandorok akadnak így is bőven. Nyelvismeret nélkül érkeznek Angliába, úgy gondolják, szerencsét próbálnak. Sokan vannak. Szállás és munka nélkül. Az estéket kirakatok előtt egy hálózsákban töltik. Bíznak a csodában. Egyre több ilyen szerencselovag van. Ez szomorú látvány. Igaz, napközben nem lehet velük találkozni, egy koldust, utcán élőt sem lehetett látni. Heti egy razzia A harmadik napon találkoztunk első komolyabb razziával. A Tower melletti metróállomáson táskákat vizsgáltak át a rendőrök. A helyiek elmondták, hetente egy-egy alkalommal előfordul, hogy tüzetesebben átnézik azokat, akik metróra szállnak. Kutyák szimatolják meg a szatyrokat. Pillanatok alatt végeztek, mindenki mehetett tovább, és csodálhatta meg az egykori börtönt, melynek környékét a közelmúltban csodásan felújítottak. A Tower bridge is lenyűgöző, a Temze partja sétára csábít, a környékén elhelyezkedő egykori dokkok pedig visszarepítenek bennünket a műit század elejére. Aki járt már Londonban, az mindig csodálattal beszél a parkokról. A St. James park, a Hyde park, a Green park, a Regent's park és Kensington garden Is egy ékszerdoboz. Mókusok rohangálnak és esznek az emberek kezéből, hattyúk, pelikánok, vadkacsák szelik a vizet. Egy világváros közepén természeti csodák kelnek életre. És azért, hogy a helyiek, illetve a turisták jót pihenjenek, jó időben nyugágyakat helyeznek el. Ebben sütteti magát mindenki, pihen, és nem gondol semmire. A terror is feledésbe merült már. Pedig néhány hónapja volt. Egy biztos: London olyan, mint egy, öt, tíz, vagy hűsz éve. Festőien szép. A világ egyik legszebb városa. SÜLI RÓBERT Erdélyi zamatok: Az erdélyi konyha ízeinek, zamatainak egyedülálló varázsát az élteti, hogy soha nem szakadt el a természettől. A rét fűszernövényeivel gazdagított levesek, a friss erdei gombával ízesített fogások, az ezerízű mártások minden cseppje üzenet a földtől, a széltől, a fenyvesek illatától és a napsugártól. Dudásné, a híradófüggő Ismert szegedieket, illetve a közélet, a kultúra és a gazdaság jeles Csongrád megyei képviselőit kérdezzük sorozatunkban arról, milyen programot választanak maguknak a hétvégén, s azt szívesen ajánlják-e másoknak is. Nem mulasztjuk el azt sem megtudakolni, általában mivel töltik a szombatjukat és a vasárnapjukat. - A hetet igyekszem pénteken koradélután zárni, a munka maradékát, mint általában, hazaviszem. Mivel Szőregen lakom és Újszegeden dolgozom, felüdülésként a lányommal és Attila unokámmal a belvárosba megyünk sétálni - tervezi a naptárra pillantva Dudás Józsefné, a Csongrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Pénztár igazgatója. - Kirakatokat nézünk, vásárolunk, utána a fodrászt is beiktatom. Az estét mindennap angoltanulással fejezem be. Kolléganőimmel angolórákat veszünk, társalgási szintnél járunk. Ehhez tanulom esőnként a szavakat, és magnó segítségével ismétlem a szövegrészleteket. Éjszaka még jól fog az agyam, sokáig fennmaradok. Szombatra az igazgatónő temetőlátogatást tervez. Délutánra a férjével a testvéréékhez ígérkeztek el. - Hírműsorfüggő vagyok, otthon reggeltől estig szól a tévé. Szerencsére több készüléket tartunk a házban, a kereskedelmi és a közszolgálati adók híradásaira váltva kapcsolgatok - tette hozzá Dudás Józsefné. - Filmekről DVD-n gondoskodom, leginkább nagy ívű, romantikus történeteket választok. Utoljára Franco Zeffirelli rendezésében Charlotte Bronte Jane Eyre című regényének feldolgozását láttam, előtte Jane Austen regényéből készült Büszkeség és balítélet kötötte le a figyelmemet. Az előttünk álló hétvégére a Hullámok hercege című filmet szemeltem ki. Barbra Streisand rendezte és ő is játssza, kíváncsian várom. - Ha napos marad az idő, a virágoskertemben tevékenykedet ha esne az eső, folytatom a varrást - sorol lehetőségeiből. - Egy magyar nyelvű divatlap szabásmintája alapján éppen egy átmeneti nadrágkosztümöt készítek. Estére pedig, mivel a színházbérletünk nem tartogat néznivalót ezekre a napokra, valamelyik tévécsatorna kínálatából nézek meg egy operaközvetítést vagy koncertet. Noha mindenevő vagyok a zene terén, előfordulhat, hogy nem találok kedvemrevalót. Akkor CD-n teszek fel egyet a kedvenceimből: Puccini, Verdi, Bizet, Orff vagy Kodály szerzeményei közül. D. T. MUNKATÁRSUNKTÓL Azok számára, akik maguk is szeretnének otthon elkészíteni erdélyi ételeket, segítséget nyújt például a www.magyarkonyha.lap.hu internetes oldal. Például az erdélyi csorba borjúhúsból készül. Hozzávalók: 50 dkg borjűszegy, 5 dkg vaj, 12 dkg vöröshagyma, 12 dkg sárgarépa, 10 dkg paszternák, 5 dkg zeller, 15 dkg burgonya, 1 db citrom, 1 dl tejföl, 1 csomó kapor, őrölt bors, só. A kockákra vágott borjúszegyet körülbelül 1,5 liter hideg vízben feltesszük főni. Sóval és frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, a vékony karikára sült sárgarépát, zellert, paszternákot és a darabolt burgonyát. Enyhén megsózva puhára pároljuk, majd a forrásban lévő levesbe öntjük. Amikor az anyagok megpuhultak, citromlével enyhén savanykásra ízesítjük, majd hozzákeverjük a tejfölt. Friss, vágott kaporral meghintve tálaljuk. Ehhez az étekhez italként száraz vörösbort, például villányi kékoportót ajánlunk.