Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-21 / 247. szám

10 DÉLMADÁR 2005. október 21., péntek Év végi bonusz Egy cég alkalmazottjai beszélgetnek, mit kezdenek az év végi bonuszukkal. Az első mondja: - A németországi kirendeltségen dolgozom, a bónuszomból veszek kocsit és a maradékból elmegyek nyaralni. Második: - Én a svájci kirendeltségen dolgozom. A bónuszom egy részéből kiépítem a medencét a házam mellett a többiből pedig világ körüli útra megyek. Harmadik pedig: - Én magyarországi leányvállalatnál dolgozom és a bó­nuszomból pulóvert veszek. A többiek meglepődve kérdezik: - És a többi? - A többit kipótolják a szüleim. Egy öregúr a kocsma előtt ül. Egy férfi kérdezi tőle: - Miért sír öregúr? - Eladtam a feleségem egy üveg whiskyért. - Miért, ennyire hiányzik az asszony? - Nem, csak megint szomjas vagyok. - Nekem két háziorvosom van - meséli barátnőjének egy fiatal hölgy. Egy idős ta­pasztalt és egy fiatal kezdő. - Melyikkel, és mikor ke­zelteted magad? - Az idősebbet akkor hívom, amikor rosszul érzem magam. -És a fiatalt? - Amikor jól akarom érezni magam. A marhák kergék, a disznók pestisesek, a csibék influenzásak, a halak mérgezettek. Akkor együnk... •SELLŐT! ...UFÓT! ...FARKASEMBERT! Egy ember mankóval biceg ki a házából. Kérdi a szom­szédasszony: - Hát magával meg mi történt? - Baleset ért. - És csak mankóval tud járni? - Nem tudom biztosan. Az orvosom szerint nem, viszont az ügyvédem szerint igen. Ül a gazdag ember a feleségével az étteremben, amikor ráköszön egy szőke bombázó, szájon csókolja, majd tovább­megy. A feleség teljesen kiakad. - Ki volt ez??? - Nem titkólódzom tovább, ez a szeretőm - válaszolja a férj. - Azonnal elválokü! - Te tudod. De gondolj bele, villa, kocsi, ékszerek, ezekről mind lemondasz? A feleség nagy csöndben van egy ideig. - Te, nem a Kovács az ott a másik asztalnál? Ki az a nő vele? - Az a Kovács szeretője. Az asszony megint elgondolkozik, majd megszólal. - A mienk szebb. Hajnali háromkor, anyaszült meztelenül állít be a rendőr az őrsre. Az ügyeletes tiszt nem tudja, hova tegye: - Mit keres maga itt így? Ilyenkor?! - Jelentem, egy buliból jö­vök! -És? - Egész jó volt a hangulat, amikor az egyik nő lekapcsolta a villanyt, és azt kiáltotta: „Vet­kőzni!" -És? - Erre én levetkőztem, majd megint megszólalt a nő: „Fér­fiak munkára!" - Na és? - Hát láthatja főnök, itt va­gyok! - Komám, szerinted melyik a leghűségesebb asszonytípus? A szőke, a fekete, a barna vagy a vörös? - Az ősz. A DÉLMADÁR HETI KÉRDÉSE Ha a tanulás tudást ad, a tudás hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg nem boldogít, akkor minek tanuljak? Szöszik Belami madárinfluenzája A piát mindenki maga hozza, mert csak meg­tisztel azzal, hogy részesít némi ajándékban öt­venedik születésnapomon. A kajáról viszont én gondoskodom - főzök maguknak olyan kakas­pörköltet, hogy megnyalják utána mind a húsz ujjukat, de még a szemük fehérje is kifordul a fejükből a nagy boldogságtól - festette fel közelgő születésnapi bulijának várható tengernyi gyönyörét Minek Dönci. Majd döbbenten nézett körbe a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt Panel Pál-la­kótelepi kocsma nagyközönségén, merthogy hurrá, meg hangos ováció helyett ült akkora csönd a termen, hogy azt bizony kicsorbult élű söprűnyéllel is vágni lehetett. - Azt mondja, kakaspörköltet? - törte meg a hallgatást Ló Elek, s közben úgy fintorgott, mint aki ennél szörnyűbb hírt még életében nem hallott. ­Hát maga semmit sem tud arról, hogy az egész világ a madárinfluenzától retteg, jeles tudósok vagy azt figyelik, merre röpködnek a madarak, vagy éppenséggel az ellenanyag kidolgozásán dolgoz­nak, s bizony az sem titok már, hogy sorra pusztulnak a hattyúk - magyarázta Elek. Eközben Plüss Eta egy alig használt magazin égetésébe kezdett, merthogy abban felfedezte két, madárhoz igencsak hasonlatos állat fényképét, Cink Enikő pedig a gyomrát markolászta mac­kónadrágjában, meg nagy Idegességében, mert a menzán aznap délben olyan ételt kanalazott befele a szájába, aminek legnagyobb dísze egy sült csirke szárnya volt. - Na, látom, maguknak sem kell már ész­zsibbasztásra bejelentkezni ahhoz a legközelebbi kórházba, hogy teljesen elboruljon az agyuk. Csak nem dőlnek be efféle pánikkeltésnek? - legyintett dühösen Snájdig Pepi, majd elnézést kért a teremben bóklászó Béla légytől, akit sikerült jól tarkón vágnia. - Maga csak ne fesse az ördögöt, meg a kórházat erre a koszos falra, mert bizony könnyen elő­fordulhat, hogy egy-két hónap múlva már a magyarság fele efféle intézményekben forog az ágyán, hacsak nem kell alulról szagolnia az ibolyát. - Magyarság? Az egész világ gyászba borulhat, akkora rettentő nagy a veszély - kontrázott Firnájsz Egon, aki el nem mulasztotta volna soha egyetlen, arra szakosodott média rémhíreit sem. S azt is hozzátette: a kormány, s persze ellenzéke sem készült fel kellő módon a gyilkos kór megfé­kezésére, így aztán védtelenül állunk a madár­influenzás vérzivatarban, ácsolhatjuk magunknak a keresztet sírunk fölé. Ha már sír került szóba, lett is újfent síri csend, egészen Belami megszólalásáig. A külváros nyu­galmazott szépfiúja előbb kihúzta a székét, majd saját magát, és egyenes derékkal meg fennhangon vágta bele a Zsibilakók arcába, hogy ő bizony nem fél. Legalábbis addig nem halandó összegörnyedni a rettegéstől, amíg meg nem mondják pontosan, miért féljen. - Merthogy uraim, tudomásom szerint ebben a madárinfluenzában eddig leginkább madarak pusz­tultak el, az emberi áldozatok száma kevesebb, mint amennyien Európa útjain egyetlen óra alatt kiszen­vednek közlekedési balesetben - mutatott rá egy ál­tala fontosnak tartott tényre Belami. Majd beszélt arról is, hogy a madárinfluenzánál sokkal súlyosabb kór például a dohányzás. Merthogy rákot kelt, nem pánikot, s évente tízezrével szedi áldozatait magyar földön, mégis szabadon árusítható, és senkinek nem jut eszébe, hogy végre valamiféle cigi ellenes vakcinával oltassa be Árpád népét. - Ahogy elhallgatom, Belamikám, már csöppet sem csodálkozom, hogy Smúz apu szerint ma­gának a már az óvodában bunkó volt a jele ­szakította félbe a vénülő széplegény monológját és ingét Bika Jenő. - Hogy lehet ezt a két dolgot összekeverni? Az egyik járványként fenyeget, a másik meg egy rossz szokás, ami ellen csak úgy lehet védekezni, ha valakiben több elszántság van, mint mondjuk egy akarattalan bábban. Hogy ki az akarattalan báb, s ki a pánikkeltő, a Zsibbadt brigádvezetőben még vagy egy órán keresztül a viták kereszttüzében állt. Ez idő alatt persze szóba került a csirketenyésztők gondja éppen úgy, mint a Influenza ellent vakcina ára. Csak éppen abban nem tudtak megegyezni a Zsibl köztiszteletben kevéssé, ám a pult mellett annál gyakrabban álló polgárai, hogy momentán ők és személy szerint mit tehetnének. Plüss Eta ötletét ­féljünk, de nagyon! - a többség elvetette. Cink Enikő javaslatára - ne együnk csirkét, tyúkot, kacsát, libát, de leginkább hattyút - megérkezett Belami ötlete, miszerint együnk csak nyugodtan. A vita aztán heveny pofozkodással és némi rug­dosódással zárult, majd a Zsibi népe minden erejével az összes fertőzés ellenszerére, a pálinkára koncentrált. Minek Dönci pedig szüllnapi meghívós plakátjára, a kakaspörkölt szót áthúzva, ezt fir­kantotta: kajáról a tisztiorvos gondoskodik. BÁTYI ZOLTÁN Testhez simuló, hosszú szok­nyában a buszra készül fel­szállni egy szőke bombázó. De mivel a szoknya nem engedi, hátranyúl, hogy a cipzárt meg­igazítsa. Újabb próbálkozás, de a szoknya nem enged, hátra­nyúlás, cipzárigazítás. Megint egy lépés felfelé, de a szoknya csak nem enged. A nő újra hát­ranyúl, cipzárt igazít, de erre a mögötte lévő férfi megfogja a nő formás fenekét és feltolja a buszra, mire az felcsattan: - Mit képzel, maga disznó, miért fogdos? Erre a férfi: - De hölgyem, mivel a slic­cemet már teljesen lehúzta, azt hittem, ennyit már igazán megengedhetek magamnak. A szőke titkárnőt első mun­kanapján elküldik kávét csi­nálni. Mivel még sosem fő­zött kávét, lemegy a közeli presszóba egy termosszal. - Elnézést, belefér ebbe a termoszba hat csésze kávé? A pincér méregeti a termo­szt egy kicsit, aztán felel: - Igen, azt hiszem, hat csé­sze pont elfér benne. - Ó, ez nagyszerű! Akkor kérek kettőt cukorral, egyet cukor nélkül, egyet tejszínnel és két kapucsínót. Két szőke nő beszélget az előző napi áramszünetről. Egyik: - Képzeld, tegnap egy órára beragadtam a liftbe! Másik: - Az semmi, én nyolc órát álltam a mozgólépcsőn! A szöszi hazavisz egy tálat, és boldogan újságolja a fér­jének: - Nézd, drágám, milyen tö­résálló tálat vettem! Ezután ledobja a földre, hogy bebizonyítsa, milyen jó vásárt csinált. A tál darabok­ra törik, mire a szöszi mor­fondírozva: - Vagy hőálló? Kovács egyre idegesebben vi­selkedik. A felesége fogja, és elkíséri az idegorvoshoz. Az megvizsgálja. - Kérem, önnek krónikus gátlása van, amely minden életörömétől megfosztja. - Pszt!!! Még meghallja, kint ül a várószobában. «f- "V V • * < 'ÍJ: - Bocs, Blöki, lehet hogy túl gyorsan hajtottam... Macskabátorság - Szemüveg nélkül olyan jól nézel ki, mint amikor megis­merkedtünk - mondja a fe­leség a férjének. - Te is jól nézel ki, ha nincs rajtam a szemüveg. A maffiózó fia vizsgázni volt. Hazajön, mekérdezi az apja, hogy sikerült a vizsga. - Büszke lehetsz apa, egy szót nem tudtak belőlem ki­húzni. Egy nagy fékezés után...

Next

/
Thumbnails
Contents