Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-12 / 239. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR» SZERDA, 2005. OKTÓBER 12. PLUSZban vagyunk! ...pedig még csak most kezdtük! PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásából az IKV Rt. pályázat útján történő értékesítésre hirdeti meg az alábbi építési terület tulajdonjogát: SZEGED, TISZA L. KRT. 93. helyrajzi szám: 3494/8. az ingatlan alapterülete: 2155 m2 PÁLYÁZATI ALAPÁRA: bruttó 104 OOO OOO Ft A pályázati tárgyaláson csak az a pályázó vehet részt, aki a részletes pályázati felhívást az IKV Rt. ügyfélszolgálatán legkésőbb 2005. október 19-én 17.00 óráig bruttó 40 000 Ft ellenében megvásárolta. Felvilágosítást az IKV Rt. Ingatlangazdálkodási Irodája nyújt: Szeged, Dáni u. 14-16., (62) 472-672/148, weboldal: www.ikv.hu • e-mail: ikv@ikv.hu. Az ügyfélszolgálat nyitvatartási rendje: hétfő, kedd, csütörtök: 8.00-11.00 • 13.00-15.30 óráig; szerda: 8.00-11.00 • 13.00-17.00 óráig; péntek: 8.00-12.00 óráig. IKV RT INGATLANKEZELŐ ÉS VAGYONGAZDÁLKODÓ RT Etikettet is tanulnak Gyermekmodellek koreográfiák, kifutók Kemény, ugyanakkor varázslatos a modellek élete. Sok fiatal ábrándozik arról, hogy egyszer híres manöken lesz. Megkerestük a város legfiatalabb modelljeit: vajon mi vonzza őket? A négy és fél éves Erdődi Réka és a tízéves Horváth Dorina már „öreg róka" a szakmában. A sze­gedi EzerArc Divatstúdió gyer­mekmodelljei tucatnyi fellépé­sen vannak túl. Dorina tavaly végzett a manökeniskolában, Ré­ka azonban - kiskorúsága miatt - csak fellépni jár. Az iskolát ­mint azt Győzőné Gál Anikótól, a divatstúdió vezetőjétől megtu­dom - hatévesen lehet elkezdeni. A lányok profin pózolnak a ka­merába, egész ruhatárat hoztak magukkal erre az alkalomra. Do­rinán látszik az iskolában eltöl­tött idő, a testtartása bizonyos gyakorlottságról árulkodik. Minta a televízióban - Szerettem volna megtudni, mi­lyen a modellek világa. Az összes szegedi divatbemutatón ott vol­tam, és amikor az egyik után be­mondták, hogy lehet jelentkezni, kihasználtam a lehetőséget ­meséli Dorina. Édesanyja szerint a lánya - színpadra termett. ­Már egészen pici kora óta figyelte a televízióban a ruhabemutató­kat, és utánozta a modellek moz­gását. Ha pedig színpadra kerül, úgy kell onnan leszedni - mond­ja Horváth Lajosné, Dorina édes­anyja. Rékát anyukája, Vajda Gabriella ismertette meg a kifu­tóval, ugyanis ő a modellstúdió fodrásza, már tizenhat éve a di­vatszakmában dolgozik. Egyből meglátta Rékában a szunnyadó tehetséget. - Ha hatéves lesz, biztosan beíratom a manökenis­kolába. Réka egyelőre még a na­gyobbak kezét fogva sétál ki a színpadra, de ezt hihetetlen ter­mészetességgel teszi - mondja Vajda Gabriella. Dorina, a divatdiktátor Vajon korai-e ilyen fiatalon el­kezdeni ezt a szakmát? Vajda Gabriella szerint a mai fiatalok nagyon fejletlen izomzatúak. Ezen is segít a manökenképző. Divattörténet, arcápolás, smin­kelés, etikett, protokoll, testbe­széd, mozgáskultúra, színpadi tánc - egy jó modellnek mindez­zel tisztában kell lenni. - Ha el­mennek egy válogatásra vagy egy állásinterjúra, ezek a dolgok mind a hasznukra válnak majd ­mondja Győzőné Gál Anikó, az iskola vezetője. Dorinát elsősorban a sminkelés fogta meg. Kedvenc modellje ugyan nincsen, de a divatlapokat rendszeresen fellapozza. - Azt nézem meg, milyen a fotómodell arca, hogy van kisminkelve. El­gondolom: hogyan nézhet ki nél­küle. Ha pedig nem tetszik, fo­gok egy filctollat, festek neki pár pluszszempillát és kirúzsozom a száját. Amikor egyszínű szok­nyát visel, kockákat rajzolok rá ­mondja Dorina. A Gedói Általá­nos Iskola művészeti osztályába járó kislány szeretne híres mo­dell lenni, de sminkeléssel, di­vattal is szívesen foglalkozna. Erre jó esélye van: osztályfőnöke szerint ő az osztály divatdiktátora. És ahogy egy jó divatdiktá,torhoz illik, Dorina műiden reggel leg­alább tizenöt perccel korábban kel társainál, ugyanis legalább ennyi idő kell, hogy eldöntse, aznap me­lyik ruháját veszi fel. Édesanyját is ellátja tanácsokkal. - Ha találó a kritika, bárkitől elfogadja az em­ber. Neki ehhez jó szeme van. Na meg a drága dolgokhoz is - mond­ja mosolyogva édesanyja. Réka ­ha éppen nem a kifutón mutatja be a négy és fél évesek legújabb di­vatkollekcióját - rollerezni, bicik­lizni, számítógépezni, Barbie ba­bázni ésgörkorcsolyázni szeret. Befutni a kifutón Az iskola növendékei, ahogy Gál Anikó fogalmazott, táncos di­vatshow-kon mutathatják meg tehetségüket. A modellek nem csak fel-alá sétálnak a színpadon - minden bemutatóhoz koreog­ráfiát tanulnak. - A ruhákhoz készítem a mozgáskompozíciót ­mondja Gál Anikó. - Modellje­ink élvezik ezt, és úgy gondolom, a jó hangulat a lényeg. Aki na­gyon tehetséges, annak megpró­bálják egyengetni az útját, és fő­városi divattervezők figyelmébe ajánlani. Több modelljük fellé­pett már Nárai Tamás divatbe­mutatóin is. Talán a két kislány is eljut oda, bár szüleik szerint nem ez a vég­cél. - Csinálják addig, amíg sze­retik - mondják. De milyennek is kell lennie egy jó modellnek? ­Lehessen szépen sminkelni. Le­gyen szép a színpadon - osztja meg véleményét velünk Dorina. Ugye milyen egyszerű? KISS GÁBOR GERGŐ Erdődi Réka és Horváth Dorina már kész profi Fotó: Ftank Yvette Menekülnek a városok központi részeiből a tehetősek. A zöldben építenek házat, de ettől még szinte mindenért a városba járnak - autóval. Az építészek egyre gyakrabban vetik föl: vonzóbb, élhetőbb városokban élhetnénk, ha csökkenne a közlekedés zaja, légszennyezése, helyigénye. Nem utópiáról van szó, Hollandiában sok város ökováros ­ha nem is úgy hívják. A tehetősebbek szinte „menekülnek" a vá­rosból, egy-egy környékbeli kistelepülésen vásárolnak házat, csak ott tudnak nyugodt környezetben élni - mondta Nóvák Ágnes építész. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Iparművészeti Egyetem oktatója szerint a ki­költözés csak részben oldja meg a kiköitözők a problémáit, a munkahelyek továbbra is a városon belül maradnak, s a gyerekeiket is városi óvodába-iskolába viszik. Kiürülő negyedek Ingáznak hát, és míg városlakóként kocsi­val csak néhány kilométert kellett megtenni­ük naponta, ez tiz-húsz kilométerre növek­szik. A következmény: többszörösére nő a városban a gépkocsiforgalom, nő a balesetve­szély, a lég- és a zajszennyezés, az épületká­rosító rázkódás. A kiürülő negyedekbe beköl­töznek a legszegényebb rétegek képviselői, s megnövekszik a bűnözés. Egyébként sokszor a szegényeknek is ki kell vándorolniuk a vá­rosból falura-tanyára, mert nem tudják fizet­ni a közüzemi díjakat. Itt még inkább elsze­gényednek, növelve a végleg leszakadók tö­megét. Hogyan lehetne mindezt megakadályozni? Itt lépnek be az ökovároselvek. Decentrali­zálni kellene a városokat, sok apró központot létrehozva. Gondoskodva arról: ha csak le­het, mindenki olyan távolságban lakjék a munkahelytől, óvodától-iskolától, bevásárlá­si lehetőségtől, ahová gyalog, illetve kerék­párral is el tud jutni - ez nem utópia, Hollan­diában például már megvalósították. A hol­land városok legtöbbje - ha nem is mondják - ökováros. Minden elérhető legyen Ma, a fejlett légtisztító berendezések kor­szakában még könnyűipari beruházásokat is vissza lehetne hozni a városokba, nem szeny­nyeznék a levegőt, viszont dolgozóiknak nem kellene tömegnyomorban közlekedni város­központ és városszél közt nap mint nap. A csak autóval megközelíthető bevásárlóköz­pontok helyett pedig vissza kellene honosíta­ni a kisebb üzleteket - decentrumonként né­hányat. Tovább ésszerűsíthetné a gépkocsi-közle­kedést a korlátozott forgalom bevezetése. Át­menő forgalom e helyeken nem jelenhetne meg - ugyanakkor, aki például ott lakik, per­sze, hogy elmehetne kocsival lakásáig, illető­leg hazavihetné a nagymamát. És a gépko­csi-közlekedésre fenntartott főutak mellett is ott húzódna mindenütt a kerékpárút. Napenergia, tömegeknek Persze nemcsak a közlekedés válsága nehe­zíti meg ma a városban maradást, hanem az is, hogy minden város egyszersmind „hőszi­get" is, ahol nyaranta több fokkal melegebb van, mint a határban. Ha minden lehetséges járófelület csapadékvizet befogadó, s lassan a levegőbe párologtató anyagból készülne - er­re számos megoldás van létezik -, akkor a „hőszigetek" is csökkenthetők volnának. Megszűnne a városi kánikula, egyszersmind nem kellene drága pénzért locsolni. S a kisjövedelműek - akiket a közüzemi dí­jak fizetni nem tudása kényszerít el a város­ból - számára mit kínálnak az ökovárosel­vek? Napenergia igénybevételével nagymér­tékben csökkenteni lehetne költségeiket - a háztetők kiváló lehetőséget biztosítanának sorozatgyártott napelemek, napkollektorok számára. Mindenki számára élhetőbb ma­radna a város. Kisebb forgalom, vonzóbb település Ökováros - élhető város Csúcsforgalom. A közlekedés ésszerűsítésével kiküszöbölhető lenne Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents