Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

Szombat, 2005. október 8. SZIESZTA 11 Szeri ma nézi Chagallt Ismert szegedieket, illetve a közélet, a kultúra és a gazdaság jeles Csongrád megyei képviselőit kérdezzük most induló sorozatunkban arról, milyen programot választanak maguknak a hétvégén, s azt szívesen ajánlják-e másoknak is. Nem mulasztjuk el azt sem megtudakolni, általában mivel töltik a szombatjukat és a vasárnapjukat. Ezúttal Szeri Istvánnal (képünkön), a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, a Tisza Volán Rt. vezérigazgatójával szemezgettünk a programkínálatból. Szeri István, noha Csongrád megye egyik legelfoglaltabb vezető gazdasági menedzsere, mindig szakít időt arra, hogy színházba, koncertre, kiállításra járjon. Hozzáteszi azonban: „amikor éppen nem vagyok külföldön". Ennek az az oka, hogy beosztásából, kamarai funkciójából adódóan gyakran lépi át az országhatárt, de magánemberként Is hobbija az utazás. Ezen a hétvégén azonban Szegeden tartózkodik Szeri István és ma látogat el a Chagall-klállításra, amely elé azért is tekint várakozással, mivel néhány éve már Rómában megnézett egy tárlatot a művész festményeiből. „A kiállítás annak ellenére is érdekel, hogy Chagall nem tartozik a kedvenc festőim közé" - mondja a képzőművészet iránt Is szenvedélyesen érdeklődő vezető. Nemrégiben Veszprémben látta a Salvador Dali rajzaiból, grafikáiból válogatott kiállítást, amely extrém ¡fásával különleges csemegét jelentett számára és amelyre felhívja a királynék városába látogató szegediek figyelmét. Ezt a hétvégéjét különben Szeri István négyezer kötetes könyvtára rendezgetésének szánja, katalogizálni szeretné a hatalmas gyűjteményt. Ezért most nem ő főz, mint általában minden Szegeden töltött szombaton vagy vasárnapon, hanem fia barátnője, hogy könyvelt egyenként számba vehesse. Egyik este pedig megnézi DVD-n kedvenc flamenco gitárosa, Raco de Lucia koncertfelvételét. És ami nem maradhat el sosem, az a vasárnap délután 4-től 6-ig tartó teniszparti. MAROKKÓ, A TURISTÁK ZARÁNDOKHELYE Évszázados szokások Isten, haza, király - felirat Agadir hegyén Az arab-berber ország, Marokkó Afrika északnyugati részén, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partján található, s a Gibraltári szoros révén a legközelebb fekszik Európához. A többi észak-afrikai országhoz hasonlóan a turisták zarándokhelye. Mi Agadírban, az óceán menti kikötővárosban sétáltunk egyet. Egyszerre zárt és nyitott Marokkó és Agadír. A dél legjelentősebb berber városában az általunk megszokott európai-amerikai divat szerint öltözött fiatalokat is láthatunk, de akadnak, akik a hagyományos népviseletet hordják. Ez a két népcsoportot illetően a nőknél annyiban különbözik, hogy az arabok eltakarják, a berberek pedig szabadon hagyják az arcukat. Rajtuk kívül Agadírban jól megférnek egymás mellett a zsidók, vagy izraelita hitűek, a keresztények és a muzulmánok. A mecsetekbe azonban tilos bemenni, csak egy casablancai és'egy Atlasz-hegységben található iszlám imaház látogatható. Mohamed örökösei Marokkó királyság, s pillanatnyilag V7. Mohamed (II. Hasszán fia, V. Mohamed unokája, csemetéjét pedig III. Hasszán néven iktatják majd be) ül a trónon. A fiatal uralkodót nagy tisztelet övezi, portréja, fotó, vagy festmény alakban, minden középületben, így a szállodákban is, megtalálható. A tekintély oka, hogy a királyi család - a legendárium szerint - az első prófétával, Mohameddel áll rokonságban. E hit az alapja annak, hogy a lakosok nem kérdőjelezik meg, amit uruk és parancsolójuk mond, tesz. így az is természetes, hogy minden komolyabb üzlet a koronás família monopóliuma, nagynénik, nagybácsik, hercegek, hercegnők játsszák a főszerepet a gazdasági életben. A marokkói gazdaság négy fő pillérét a vendégmunkások (több millióan dolgoznak Európában és utalnak a hazai bankszámlákra tekintélyes Bérek és árak Mielőtt elkezdenénk „számolgatni", nézzük a váltószámokat: 1 dirham (Marokkó valutája) 25 forint, az 1 euró pedig nagyjából 10 dlrhamnak felel meg. A minimálbér 180 euró, egy vidéki tanár 300-at, a nagyobb városokban oktatók 500-at keresnek, a kórházi orvosok átlagfizetése 600 euró, míg az ügyvédek 1500-2000, a szállodaigazgatók pedig 3000-4000 eurót Is hazavihetnek havonta. A napszám - szakmától és a munka nehézségétől függően - 50-től 80 dirhamig terjedhet. A kiadási oldal is érdekes: egy másfél literes ásványvíz 5, egy üveg sör (hotelben) 15 és 36, a sajtburger a „mekiben" 20, egy félliteres kóla 10, az óceán partján lévő beach-belépő 20 dlrhamba kerül. A taxi sem drága, 8-10 dlrhamért (az ár természetesen alku tárgya) már egész tisztességes távolságot megtehetünk. összegeket), a foszfátbányászat (a világ készletének háromnegyede itt található), a mezőgazdaság (kis cinizmussal a hasis alapanyagát jelentő növény termesztését is idesorolhatjuk) és a turizmus jelenti. Ebben a sorrendben. Csak „csendben" jegyezzük meg: egyes francia lapértesülések szerint a GDP 26 százalékát a hasisból származó illegális bevétel teszi ki. A 186 ezres Agadír (a népesség 65 százalékának a nyelvén, vagyis berberül gabonaF0TÓ: DM/DV tárat jelent) - Casablanca után - Marokkó második legnagyobb kikötője. Pusztító földrengés Az Atlanti-óceánon nap nap után kétezer halász igyekszik megkeresni a betevőt, pezseg az élet, jönnek-mennek a hajók, érkezik a jég, tartósítják, tárolják a szardíniát - az átható halszagot messze elviszi a szél. Miközben a domboldalon, a környéken mindenütt az euphorbia, a pozsgás kutyatej „uralkodik", ügyet sem vetve a serénykedőkre. A várost 1960-ban egy 6,5-7-es erősségű földrengés a földdel tette egyenlővé. Csupán egy-két épület menekült meg, a régi városházából mindössze két oszlop maradt mementónak. A kis hegy tetején - melynek oldalán arabul az „Isten, haza, király" felirat olvasható és este kivilágítják - található kasbából (erőd) is csak a fal maradt. Arra a területre azóta sem építkeznek: ennek oka - a rengésveszélyen túl- hogy ott fekszenek a halottak, s temetőnek tekintik a helyet. Agadír, közös összefogással, újjáépült és folyamatosan fejlődik. Vendéglátása jelenleg 15 ezer ágygyal, szálláshellyel rendelkezik. Kígyó, teve, bazár A turistákat ezer dolog csábítja és készteti csodálkozásra. A már említett kasba hatalmas falai, körülötte tevékkel, kígyókkal érkeznek a helybeliek az idegent közös fotóra invitálva. Persze ezért a „szuvenír" képért fizetni illik. Érdemes ellátogatni a bazárba is, amit Agadírban Souk al Hadnak, vagyis vasárnapi piacnak neveznek. Korábban ugyanis csak vasárnap tartott nyitva, s a helyiek még manapság is erre a napra időzítik a nagy bevásárlást. De erre a sétára nem fizettünk rá. IMRE PÉTER / j ./,.,.. / P ^ VARJUK 06-30/30-30-443 tawwaw. úfciif.mrfMM'V i « mms@detmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! mepuiaijüK mindenkine«! • h^M,,, Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kubts Obi»! A megjeténéshe; 1 beküldő egyetértésén kből a képen látható siemély {kiskorúaknál a lönényes kepniselS) ticsréiárntésa siükséges. Gyalogtúra Szegedről Mártélyra Úti élményekkel gazdagodni nem csak távoli vidékeken és degeszre tömött pénztárcával lehet. Ha útilaput kötünk, kiderül: a város határán túl a Tisza-part, vagy a szomszéd falu is fölfedezésre érdemes kirándulóhely. Próbáljuk ki a Szeged-Mártély gyalogtúrát! Algyőig busszal juthatunk el Szegedről, onnan - átmenve a Tlsza-hídon - gyalog folytathatjuk utunkat tovább. Algyőre legérdemesebb a Mars térről Indulni, a vásárhelyi busszal - mondja Nagy Zsuzsanna, a Szegedi Vörös Meteor Sportkör Természetjáró Szakosztályának elnöke -, az út mellett tesz le, a hídhoz közel (Algyőig a teljes árú buszjegy 182 forint, diákigazolvánnyal 59). Átgyalogolva a hídon, a folyóval szemben haladva négy óra alatt megtehető Mártélylg a 15 és fél kilométernyi távolság. Közben mellettünk a csodálatos hullámtéri erdő, nyulat-őzet-fácánt látunk, s a fejünk fölött zajlik a madárvonulás. Először a nádas-sulymos, vadregényes Körtvélyesi-holtágat érjük el - tábla hívja föl a figyelmet: immár a Mártélyi Tájvédelmi Körzet területén vagyunk -, majd a mártélyi holtág következik, és a falu. Mit érdemes megnézni Mártélyon? Borsos József, a Mártélyi Faluszépítő Egyesület elnöke alig győzi sorolni a látnivalókat. Igazi kuriózum a „művészdomb", tetején a nagy festőállvánnyal, és a település hírnevét öregbítő alkotóknak állított emléktáblákkal. Vagy a Késmárki-szélmalom, ahol Szalay Ferenc festőművész él és alkot, Illetőleg Tornyai János valahai „hóttignyögöm-háza" - ma: óvoda. A két iskolaépület a Klebelsberg-ldőkben épült, erre utal a falon látható Klebelsberg-dombormű, illetve Kmetykó Károlyé, az intézmény első tanítójáé, aki húsz éven át oktatott Itt. Ott a több mint százesztendős, eredeti állapotokat tükröző vasútállomás-épület is. S ha már mindent megnéztünk - nem csak a fölsoroltakat, ez csak csöppnyi ízelítő irány vissza. Mire Algyőre érünk: magunkkal vitt szendvicsek ide, Mártélyon vett ennivaló oda, nyilván alaposan megéheztünk. Az Algyői Halászcsárdában kitűnő a halászlé - a filézettponty-halászlé 990 forint; a süllőt, harcsát, kecsegét tartalmazó hal-fatányéros 1550, körettel együtt. A Szegedig tartó buszozás pedig a csodás úti élmények megtárgyalására Is alkalmas. F.CS Hitvallás: a jó hírről mMMZMKSmkíi tmttM. A DÉLMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. T" • -Mobile1 Partner Az életet, a személyes sorsot vezérlő gondolat tömör megfogalmazása a hitvallás. Most Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója osztja meg velünk gondolatait. „Marcus Aurelius mondja: '...gondold meg, hogy mindenki annyit ér, amennyit erőfeszítése tárgyai érnek'. Sokszor érezzük úgy, hogy nehéz eligazodni a mai világban, eldönteni, hogy valójában mi a fontos, mi az érték, mi az, amiért érdemes naponta erőfeszítéseket tennünk. Átmeneti korban élünk, mondják az optimisták és pesszimisták egyaránt, bízva egy eljövő új aranykorban, amikor az úgynevezett örök emberi értékek ismét a helyükre kerülnek, azok fogják igazgatni, meghatározni az életünket. Ha az ember csak a híreket hallgatja és nézi, az újságokat olvassa, tényleg elkeseredik, és előbb-utóbb megfordul a fejében, hogy bárcsak született volna egy másik, könynyebben élhető korba, mert szinte elviselhetetlenül sok már a rossz, a csalás, az önzés, az erőszak. Meggyőződésem, hogy ez nem így van. Gondoljanak csak bele, hogy a türelem, a szeretet, az egymás megbecsülése és a nap-nap után végzett munka, természete szerint csendes, nem hivalkodó. Az a látszat, hogy sajnos nincs is nagyon divatban, túlságosan kevés szó esik róla. Nagyon nagy bajnak érzem, hogy a vezető hírek között legtöbbször ezt olvashatjuk, hallhatjuk: felrobbant, elrabolták, megölték... Mintha bizony ez lenne a fontos, a lényeg, ez jellemezné leginkább mindennapjaink erőfeszítéseit és annak tárgyait. Egyszerűen nem igaz, hogy a többséget felvillanyozza, ha valami lesújtóval kezdi a napot, örül, ha a szomszédjáról rosszat tudhat meg! A jóérzésű többség nevében kérem: jó híreket az élre! Az idézetet Marcus Aurelius (121-180) császártól vettem: 'Hiú pompázás, a színielőadások, a gulyák és nyájak, a lándzsatörések - kutyáknak vetett csont, halastóba dobott morzsa, hangyák tehercipelő erőlködése, riadt egerek futkosása, dróton rángatott bábfigurák. Mindezek közepette állj ott nyugodt lélekkel, dölyf nélkül, és gondold meg, hogy mindenki annyit ér, amennyit erőfeszítése tárgyai érnek'. Érdemes Elmélkedéseiből választott teljes gondolát elol-