Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

kulturális mellekli SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA • 2005. OKTÓBER 8. KUKORICAFÖLD MELLETT POTYOGTAK A GÓLOK NAPI MELLEKLETEK Hétfő A 0 . SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY t Szerda YOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉIMÁDÁR mmmmmmmmmmmmmm SZIESZTA@DELMAGYAR.HU cszállási focifieszta Ronaldo, Roberto Carlos s persze Beckham. De a focit nem csak efféle „galaktikusoknak" találták föl. E csodálatos játék a legkisebb falvakban is képes megbabonázni a szurkolókat. Ferencszálláson is hízik az öröm a kukoricás mellett, ha a község csapata több góllal csapja pofon a vendéggárdát. - Mondtam én, hogy remek csapatunk van. Hajrá Ferenc szállás! - ugrándozott egy férfi. Örömében azt se nagyon vette észre, hogy az egész meccs alatt szorongatott üvegéből habosan buggyan fel a sör. Mert hát mit számít ily csekély veszteség, amikor a község aranylábű legényei lehengerelték az ambrózfalviakat (6-1). Henger már a mérkőzés elején is akadt - efféle nagy, rozsdás szerkezet fogadta mindazokat, akik a vályogház (lásd: sportköri öltöző), egy gyanús illatú téglaépítmény (a stadion vécéje), valamint a pálya széléig nyújtózkodó kukoricás között beballagtak a ferencszállási stadionba. Még csak néhány néző lézengett a pálya szélén, így aztán még inkább bántotta a szemet a korlátként funkcionáló rozsdás drót, meg az a néhány ülőalkalmatosság, aminek szintén rozsdás keretéből ki tudja, mikor tűnt el a fenekek kényelmét szolgáló deszka. Biztató mondatok - Lenyomjuk az ambróziakat, sokkal jobb csapatunk van - hangzott az optimista előrejelzés, miközben a legények megkezdték a profiktól ellesett bemelegítő mozdulatokat. Egy-két biztató mondat beröppent a pályára is. Bizonyos Lajost például azzal buzdították, hogy azért nagyon ne erőltesse meg magát, mert még megszakad a nagy igyekezettől, míg a bíróknak azt üzente a közönség, hogy jó lesz odafigyelni, nehogy még lábát törje valaki a megyehármas küzdelemben. - Tudja, uram, ez a csapat teljességgel amatőr, itt csak az áll be játszani, aki a focit jobban szereti, mint a pénzt mutatta be a ferencszállási gárdát Vörös Ferenc, aki, mint mondta, ha csak teheti, a csapat minden mérkőzésére kilátogat. - Az önkormányzat segít, ám nem roskadozik a pénz alatt. De mindig akad egy-két derék polgár, aki besegít a csapat fenntartásába. Sztárok a gyepen - Ez bizony így van - bólogattak a körülöttem állók. S ha már pénz került szóba, hát egy kis bírálat is keveredett a diskurzusba. Momentán a CSLSZ-t (Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetség) macerálták, merthogy negyedévre előre kéri a forintokat, s Ferencszálláson bizony az az ötvenezer is tétel, amit ilyenkor be kell fizetni bíróra, meg még ki tudja mire. . i i - - ffisie 3t A ferencszállásiak lehengerelték az ambrózfalviakat ni a kiöregedett, NB III-as sztárokból és középiskolás diákokból álló gárdát. Jó néhány NB l-es mérkőzésen látottnál nagyobb irammal örvendeztették meg a fiúk az akkor már legalább ötven-hatvan fősre duzzadt szurkolói hadat. Hogy közben az egyik bekknek Beckham pénze A 670 lakosú Ferencszállás polgármestere, Domokos István maga is szereti a sportot, s a klub elnökeként mindent megtesz azért, hogy pénzt juttasson a focicsapat életben tartásához. De a település éves költségvetése nem éri el a 100 millió forintot. Ez ha már megemlékezünk a Real Madrid „galaktikusairól" is kevesebb, mint Dávid Beckham háromheti fizetése. Ferencszállás évi 600-700 ezer forintot (úgy 2800 eurót) tud csapatára költeni. Ebben benne foglaltatik a sporttelep rezsiköltsége, a fűnyírás éppen úgy, mint a mezek mosása. De ne is beszéljünk Beckhamről -javasolta Domokos István, elég csak azon elszörnyedni, micsoda pénzt emészt fel a Magyar Labdarúgó-szövetség, meg a profinak mondott foci egy évben, miközben a magyar falvak csapatai haldokolnak. Közben persze útjára indult a labda is, a két csapat játékosai úgy kergették a bőrt, mintha életük függne attól, a meccs végére milyen eredmény alakul ki. Mozgásukon az első félidőben nem igazán látszott, hogy edzés csak hébe-hóba, leginkább csak a meccsre lehet összeverbuválki kellett szaladnia a pálya szélére, s szólni a srácoknak, ugyan vigyék már a dróton kívülre a biciklijüket, mert még bedől a gyepre? Ilyen ínyencséggel az Arsenal-Everton meccs aligha szolgálhat, így aztán a biciklis akciót jókedvű kuncogás dicsérte. - Gondolom, csodálkozik azon, miért nem otthon ülünk a tévé előtt külföldi világsztárok produkcióit nézve - fordult felém egy ferencszállási drukker. - Megmondom én: mert ez a mi csapatunk. Beckhamet megnézhetem este is, de ezekért a kölykökért meg itt lehet csak szorítani, ezért jövök ki én is minden mecscsükre. A „kölykök" mintha megérezték volna a ragaszkodást, gyorsan be is ragasztottak egy gólt az ambróziak hálójába, egy-két perccel a félidő lefújása előtt. Ám az előnyt a helybeliek nem találták megnyugtatónak, s amikor a második játékrész elején Ambrózfalva kiegyenlített egy jókora potyagóllal, néhány elkeseredett bekiabálás is megtörte a ferencszállási focifieszta jó hangulatát. Naná, hogy pár percen belül megtalálták a bírót, a partjelzőt is bekiabálásaikkal a drukkerek, kifejtvén, menynyire nem értenek a mesterségükhöz („Nézz mán ki a fejedből jobban, komám!"), majd a korábban még dicsért lelkes amatőröknek is jutott a megjegyzésekből: „Aki a fülén veszi a levegőt, az inkább menjen el sakkozni!" - Persze csapat ide akkor is kell, ha netán most kikapnánk - magyarázta valaki a drótot markolva -, merthogy mi más van Ferencszálláson, mint a kocsma, meg a focicsapat. Egyébként is: örüljünk, ha egy fiatal az utóbbit választja, hiszen mégiscsak a sport az élet, az erő meg az egészség. Pálya és kocsma - Meg aztán nincs is ennél jobb kikapcsolódás - fűzte hozzá Makra Zoltán, Sipos Mihály is, akik egy pillanatra le nem vették volna figyelő tekintetüket a heves küzdelemről. A labda ugyan néha eltűnt a bozótosban („Ugyan, menjen mán érte valaki!"), de kit zavart ez, amikor egyszer csak beindult a ferencszállási csatárhenger, s úgy potyogtak a gólok, hogy már megszámlálni se sokan tudták. Fogyott is a sör a VIP-páholy, vagyis egy sörrel teli sportszatyor környékén, s mikor a bíró azért kapta szájába a sípot, hogy lefújja a mérkőzést, már széles mosoly ült minden ferencszállási arcán. - Na látja, ilyen remek derbiket vívnak a kiscsapatok nevetett rám egy szurkoló, aki víg nótát dudorászva battyo(A SZERZŐ FELVÉTELEI) gott a falu központja felé, így biztatván az előtte bandukolókat: - No, komáim, ekkora diadalra nehogy már ne öntsünk az arcunkba egy-két korsó sört! BÁTYI ZOLTÁN Megyehárom, számokban A labdarúgó megyei III. osztályban három csoportban (A, B és C) nálunk harminchárom együttes szerepel. Ebben az osztályban nem kell utánpótláscsapatokat versenyeztetni, így - átlagosan húszfős felnőttkerettel számolva - hatszázhatvan amatőr focista érdekelt a ligában. Az önkormányzatok általában a pályafenntartással támogatják a klubokat, míg az egyesület tagjai - elsősorban baráti közösségek szerveződnek össze és indulnak a bajnokságban - önköltséges alapon dolgoznak, vagyis ők „dobják össze" a nevezési díjat, az utazási költséget (a gyakorlat szerint saját autókkal mennek a vidéki mérkőzésekre), vesznek maguknak mezt és labdát. Kell egy csapat - Ferencszálláson is A megyeháromban csak azok játszanak, akik a focit jobban szeretik, mint a pénzt