Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-01 / 230. szám

Szombat, 2005. október 1. SZIESZTA 13 ERDŐ PÉTER: A PAPHIÁNY NEM MEGOLDHATATLAN FELADAT A szeged-csanádi egyházmegye lehetőségei Erdő Péter: Az élet szent, mert hiszünk az emberi méltóságban FOTÓ: KARNOK CSABA Múlt vasárnap emlékezett meg alapításának 975. jubileumáról a szeged-csanádi egyházmegye, az ünnepi szentmise főcelebránsának Erdő Péter bíborost, hercegprímást, esztergom-budapesti érseket kérték fel. Szegedre látogatása alkalmából beszélgettünk a főpásztorrai a területi és a nemzeti egyház jelenéről, jövőjéről, örömeiről, nehézségeiről és kihívásairól. Kérdeztük az abortuszról és a pápával való kapcsolatáról is. - Ma milyen lelkipásztori lehetőségekkel rendelkezik a jubileumát ünneplő szeged-csanádi egyházmegye? -A nehézségek mellett óriási érték és lehetőség, hogy Szeged egyetemi város, európai jelentőségű kulturális központ. Ez az egyházmegye így predesztinálva van arra, hogy a hit és a kultúra között párbeszéd folytatásának otthont adjon. Az is számottevő, hogy az ökumenikus párbeszéd ennek megfelelően szépen alakul a városban, a különböző felekezetű lelkészek között ugyanis jó az összhang. Nagyon fontosnak érzem még, hogy a kisebb településeken a hit és a kultúra közös intézményeit az egyházmegye tartja fent. Emellett úgy tűnik: az egyházmegye fejlődése a statisztikai adatoknak megfelelően az utóbbi években fellendülést mutat, és adja Isten, hogy ez tovább folytatódjék. A világiak aktivitása -A dél-magyarországi püspökség mellett a nemzeti egyháznak is jelentős társadalmi és egyéb szellemi kihívásokkal kell ma szembenéznie. Ezek megoldásához köthető, hogy önt választották meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé? - Ezt azoknak kellene feltenni, akik a szavazatukat rám adták, a kérdés másik felével kapcsolatban azonban ki kell emelni: a magyar egyház ma sokféle kihívással néz szembe, különösen a jelenkor kiemeltnek nevezhető társadalmi problémáiról van szó, azokról a jelenségekről, amelyek mindannyiunk élet- és gondolkodásmódját, mentalitását érintik. Ez lecsapódik az oktatás területén, illetve abban, hogy az embereknek gyakran számos fontos kérdésben nincs határozott véleményük. A mai egyébként egy erősen audiovizuális kultúra, ez bizony az írott szó helyzetét is nagyon megnehezíti. A katolikus egyház az emberek problémáira nemzetközi szinten igyekszik megkeresni a választ. - Jelentős teherként nehezedik a mai magyar katolikus egyházra a paphiány. Milyen alternatívát lát ennek megoldására főpásztorként? - Azt hiszem, nem elsősorban alternatívák keresése a feladatunk. A paphiány a világegyházban nem látszik reménytelen vagy megfordíthatatlan folyamatnak, sőt az egész egyházra nézve létszámemelkedés figyelhető meg, persze ez országonként másként és másként oszlik meg. Tudom azt is, hogy a klérus nemzetközi átcsoportosítása nehéz feladat, de ezt már a II. Vatikáni Zsinat is javasolja. Ma is tanulságos, hogy amikor Szent Gellért megérkezett a szerzetesekkel, számos, példájukat követő magyar fiatalt fel tudott szentelni. Ha ma körülnézünk itt és az egész magyar egyházban, bizony sokfelé találkozhatunk külföldi szerzetesekkel, misszionáriusokkal. Egy másik dolog, ami ugyan nem a papság alternatívája, hanem a papi munka kiegészítése: a világiak aktivitása, a papi munka kiegészítése, amire szintén biztat a zsinat. Ez persze ebben az egyházmegyében sem újdonság, hiszen a török időkből tudjuk: licenciátusok járták a falvakat, és ahol nem volt pap, ott elvégezték a rájuk bízott feladatokat. Azt hiszem, sok olyan világi van, különösen a hitoktatók és a lelkipásztori munkatársak, akik a kistelepüléseken el tudnak látni bizonyos egyházi feladatokat, erősíteni tudják a közösséget, vagy ott, ahol a pap egyedül van, sok munkát átvesznek. Azt látjuk, hogy például a családok segítésében, vagy bizonyos fajta karitatív munkákban, mint a betegek látogatásában leginkább azok eredményesek, akik ott élnek a közelben, ismerősek a plébániáról. Egy elevenebb, szorosabb emberi közösség biztos, hogy többet tud segíteni tagjainak, és a többieknek is, akik a környezetükben tartózkodnak. Nők - válságban - A püspökkar kiemelt társadalmifeladatának tartja a család és a magzati élet védelmét, legutóbbi megnyilatkozásuk is ebben a témában int, buzdít. Mennyire tartja központi problémának az abortuszkérdést? - Nemcsak egy konkrét módszerről, hanem az emberi élet egészének elfogadásáról tettünk nyilatkozatot. Az élet szent, mert hiszünk az emberi méltóságban, ezt a teljes bibliai hagyomány alátámasztja: Isten ugyanis a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. Egyébként a természetet, az emberen kívül álló élővilágot is meg kell becsülnünk, azért is felelősek vagyunk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy-egy fajt védelmezzünk, hanem arról, hogy az egyéni embert is megilleti a méltóság, azzal mások nem gazdálkodhatnak. Persze nekünk nemcsak ezt az igazságot kell védenünk, hanem törődnünk kell azokkal, akik elutasítják az életet, félnek, krízishelyzetben érzik magukat. A szűkebb közösség, a rokonság, vagy a plébániai közösség keretében szükség van arra, hogy konkrét segítséget nyújtsanak azoknak a nőknek, akik válsághelyzetben vannak, hogy el tudják fogadni a megfogant életet, és méltó módon nevelhessék fel gyermekeiket. Enélkül azt hiszem, hogy csak az elmélet síkján marad mindaz, amit tanítunk. -A püspökkara társadalom kérdéseivel kapcsolatban is luingot ad Imtározott véleményének, az Igazságosabb és Testvériesebb Világot! című körlevél kiadásának tizedik évfordulója közeledik. Menynyiben látja máig érvényesnek a körlevél problémafelvetéseit, esetleg indokoltnak tartaná-e egy újabb, luisonló témájú dokumentum kiadását? - Azt hiszem, hogy az átfogó körlevél ma is éppúgy érvényes, mint annak idején, akár ma is változatlanul újra lehetne nyomtatni. De biztos, hogy szerepelnek benne olyan pontok, amiket a mindennapi élet egyik vagy másik esztendőben nyomatékosabbá tesz. Ma ilyen például az öreg és beteg emberekről, méltóságukról, egész életükben végzett munkájuk elismeréséről szóló tanítás, hiszen életművük feljogosítja őket arra, hogy öregségükben, betegségükben megfelelő ellátást kapjanak. Ez egy nagyon nagy probléma, hiszen ahogy az orvostudomány fejlődik, úgy jelentkeznek drága és még drágább technológiák, melyekkel bizonyos betegségeket gyógyítani lehet. Ez azonban még nyugaton is túlterheli a betegsegélyző pénztárakat. Az igazságosság nagyon erős kérdés, mert el kell dönteniük, hogy a társadalom rendelkezésére álló ilyesfajta költségeket kinek a javára használják fel. A pápa szava - Tavasszal részt vett a pápaválasztó konklávé munkájában. Milyen a személyes kapcsolata XVI. Benedekkel? - A Szentatyát a megválasztása előtt mint bíborost ismertem, és nagyon nagyra becsültem, különböző szentségi bizottságokban dolgozhattam vele együtt, ott láttam, hogy az ő szavának mindig egészen egyedülálló tekintélye volt. Nemcsak a beosztásából fakadóan, hanem azért, ahogyan érvelt. Nem kész, konzervválaszokat hozott, hanem meghallgatta mindannyiunk véleményét, a tények figyelembevételével fogalmazta meg a saját álláspontját. Az pedig általában lehengerlően nagyszerű volt. - A megújult egyházi vezetéssel vajon új lendületet vehet-e a II. Vatikáni Zsinat határozatainak gyakorlatra váltása? -A II. Vatikáni Zsinat valóban egy korszakalkotó fórum volt. Ez azt jelenti, hogy azoknak a rendelkezéseknek és iránymutatásoknak a gyakorlatra váltása, amelyek a dokumentumokban szerepelnek, hosszú időre feladatot jelentenek az egész egyháznak. Ez ránk, magyarokra is ugyanígy igaz: például 1993-ban, amikor kiigazították a szeged-csanádi egyházmegye és más egyházmegyék határait, azon volt a hangsúly, hogy a Christus Dominus szerint átszervezzék, modernizálják az egyházmegyéket, az egyháztartományokat. Ezt a Szentszék a magyar püspökök véleménye alapján végezte el. Mostanra a tapasztalat bizonyította, hogy lelkipásztori szempontból gyakorlatiasabb, a mai valósághoz jobban illeszkedő helyzetet teremthettünk. Sok más, hasonló jelenséggel is találkozhatunk. Belső megújulás - A zsinat szellemiségének megfelelően a pápák az egyház reményeinek, a jövő zálogának nevezik a belső megújulást. Mennyiben tartja fontosnak ezeknek a lelkiségeknek, mozgalmaknak a támogatását, propagálását? -A lelkiségi mozgalmak általában nem kérik, hogy mások propagálják őket, többnyire maguk mutatkoznak meg a hívők és nem hívők előtt. Van bennük annyi erő, hogy olyanokhoz is elérjen a szavuk, akikhez a legtöbb plébániai lelkipásztori módszer nem jut el. Ez az egyik legnagyobb előnyük. A másik, hogy szerves, egymást kiegészítő közösségekből, világiakból, családokból, papokból állnak, sőt olyan civilekből, akik az evangéliumi tanácsokat is vállalják. Valahogyan az egész egyház képét mutatják fel: a szeretetben és a közös lelkiségben működnek együtt. Ilyen szempontból nagyon sokat segíthetnek. Természetesen nem egyformák, nem is mindegyik tökéletes, sok olyan van, amelyik még a saját gyermekbetegségeivel küszködik, de az már a plébános és a püspök feladata, hogy azt koordinálja, és a plébánia, az egyházmegye közösségében minden mozgalom tagjai, valamint a mozgalmon kívül álló katolikusok is otthon érezhessék benne magukat. ILLYÉS SZABOLCS Hírességek unokái újra találkoznak MTI Sztálin unokája ugyanazzal a borral örvendezteti meg Franklin Delano Roosevelt és Winston Churchill unokáit, amellyel a híres nagypapák koccintottak 1945-ben a jaltai konferencián. Több mint hatvan évvel a konferencia után ismét találkozóra kerül sor, amelynek ezúttal Krim helyett a holland Maastricht ad helyett, ahol ma és holnap rendezik meg a Jalta - Múlt és jövő című tanácskozót. Jevgenyij Dzsugásvili, Sztálin unokája nem érkezik üres kézzel Hollandiába útipoggyászába bekerül néhány palack a Hvancskara márkájú, Grúziából származó borból, amellyel megajándékozza majd Roosevelt és Churchill unokáit. Dzsingisz kánnak köszönhető a TBC? MTI Dzsingisz kán hordái a 13. században nemcsak félelmet és pusztulást zúdítottak Európára, hanem valószínűleg ők hurcolták be a földrészre a tuberkulózist is. Erre a következtetésre jutott Igor Mokrouszov, a szentpétervári Pasteur Intézet kutatója, amikor összehasonlította a népvándorlás adatait a tuberkulózist okozó baktériumok egy bizonyos törzsének genetikai mintáival. Mokrouszov és munkatársai a Mycobacterium tuberculosis összesen 300 törzsét vizsgálták meg. A kórokozó főként legyengült személyek légzőszerveit támadja meg, majd utána a tuberkulózis (TBC) jellegzetes tüneteit idézi elő. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a világon naponta ötezer ember hal meg ebben a betegségben.