Délmagyarország, 2005. október (95. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-07 / 235. szám

SZORAKOZTATAS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN DELMADAR SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS LACZÓ BALÁZS • 2005. OKTÓBER 7. NAPI MELLEKLETEK Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZEL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN WWW.DELMAGYAR.HU VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS Kassza Abszurdba ágyazva A DELMADAR HETI BOLCSESSEGE Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Ktd«s OI»aá! A megjelenéjhe! i Átküldő tgjelérlésén kívül a képen láKtaló yeaiél» ikiikoiüakaai a törvénye! képvisel® feauéjémlása siükségts. DELWAGYARDRSZAG DÉLVILÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobite Rt. Partner Hallgatom a közszolgálati rádió Kossuth adóját (mellesleg gyakran teszem, és ellentétben a vádaskodókkal, sok beszélgetős műsorát szeretem is), ékszereket és érméket gyűjtenek, hogy egy árverésen pénzzé váljanak, és segíthessenek az árvíz által sújtott magyarokon, az itthoniakon éppúgy, mint a székelyföldieken. Egymást érik a betelefonálók, ki ezt ajánl föl, ki azt. Aztán következik egy asszony, aki lelkesen üdvözli az ötletet, örül, hogy segítenek, ők ugyan nem lesznek itthon, amikor árvereznek, de gratulálnak az ötlethez, és sok sikert kíván az egész családjuk. „Mi már segítünk - mondja -, két csángó gyermek iskoláztatását fedezzük Böjté testvéren keresztül, havonta föladunk háromezer forintot." Hogy ezt miért nem titkolja el szerényen, nem tudni, hanem aztán belevág a közepébe: „Az fáj nekünk, hogy a népszavazás óta bármerre járunk a magyarlakta elcsatolt területeken, mindenütt minket szidnak, hogy milyen magyarok vagyunk mi, és nem győzzük magyarázni, hogy mi nem Gyurcsány népe vagyunk, mi a másik oldalhoz tartozunk." Itt aztán megállítja a műsorvezető, figyelmeztetve, hogy ne politizáljon, ők mindenkire számítanak a gyűjtésnél. (Természetesen csak a gyűjtésnél, de ne politizáljunk!) A dolog rendeződött, elköszönnek, adományról szó nincs. Én meg csak rágom magam, mert őt hallgatva jövök rá, mi az, ami miatt elpártolnak az úgymond jobboldalinak számító másik oldaltól azok is, akik egyébként (mint én is) szimpatizálnának a nemzeti érzelmekkel, és jól tudják, azokkal balról is és oldalaktól függetlenül is lehet szimpatizálni. Engem az ilyen beszólások idegenítenek el, mert egy ilyen mondatocska mögött súlyos kérdések lapulnak. Tényleg azt gondolja ez az asszony, hogy csak az „Orbán népe" a jó nép? Hogy csak „az az oldal" a jóérzésű? Még mindig cipeli a pár éve kezükbe nyomott csatabárdot? Hát hol van a keresztényi szeretet? A krisztusi megértés? Hol van a „Hajrá, Magyarország!" és a „Hajrá, magyarok!"? Csak azoknak hajrá, akik velünk vannak? Mért nem szól így a jelszó: „Hajrá, Magyarország felei", vagy: „Hajrá, Orbán magyarjai!", vagy: „Hajrá, Orbán Magyarországának magyarjai!"? Egyáltalán külön van Orbánnak és Gyurcsánynak népe? Nem arról szól éppen a demokrácia, hogy választhat „a nép"? Ha egyik alkalommal megvásárolok egy fekete színű ruhát, attól kezdve a feketékhez tartozom? Ha másnap veszek egy kéket, máris a kékekhez? Soroljam végig piros, fehér és zöld ruhákkal? Miért nem hihető, hogy a jónak tűnő fazonja miatt vettem meg? Hogy a vásárlás pillanatában épp az mutatta a legtöbbet? Hogy annak az anyagában bíztam jobban? Természetesen ettől még azt a ruhát magyarként viselem, Magyarországon hordom, és itt viszem vissza az üzletbe, ha kiderült, hogy pocsék az áru. Igaz, visszacserélni már nem tudom, de ha újra veszek egyet, és tudom, hogy csak négyévenként vehetek, akkor majd jobban odafigyelek, és egy másik fazont választok. Egy a baj: csak ez az egy üzlet van, ezzel az oldalaktól függetlenül pocsék kínálattal. A bejárat ugyanaz, a kínálat ugyanaz, a garancia éppúgy szart se ér, a reklamálókat éppúgy kidumálják, mindössze egyben tér el az egész bolt: négyévenként más zárja a kasszát. A székelyudvarhelyi özönvíz után pár nappal ugyancsak a Kossuthon hallgattam egy összeállítást a bajbajutottakról. Egy ott élő öregasszony beszélt a nagy bajról: a víz megteremtette Európát, elmosta a kerítéseket, nincsenek porták, akár át is léphetünk a szomszédba, eltűntek a különbözőségek, . nem számít, ki hova húz, egybeolvadtunk. Régóta mondogatom: ne egy árvíz, földrengés vagy háború hozzon minket össze. A székelyudvarhelyi öregasszony tanítsa meg arra az itt élő ostoba társát, meg a többieket, hogy a kerítéseket magunk is elbonthatjuk. Hátha egybeolvadunk. Próba Egy texasi bemegy egy ír kocsmába, majd így szól az iszogató írekhez: - Uraim, azt hallottam, hogy maguk, írek nagyivók. Felajánlok 500 dollárt annak, aki egy húzásra megiszik 10 pint sört! Nagy csend, senki nem vállalkozik. Az egyik törzsvendég fogja magát, kimegy a kocsmából. Eltelik 30 perc, jön vissza az előbbi atyafi, majd így szól az amerikaihoz: - Még mindig áll a fogadás? - Persze. A csapos kitölti a 10 pint sört, az ír fogja, majd egy húzásra fenékig üríti a korsót. A texasi odaadja a pénzt, de azért megkérdi: - Miért kellett ezért 30 percet várni, miért nem lehetett mindjárt az elején meginni a sört? - Előbb átmentem a szemközti kocsmába, hogy kipróbáljam, képes vagyok-e meginni ilyen sokat egyszerre. Ikertárlat, választások előtt Sziámi ikrekből nyílt kiállítás Szegeden n közelmúltban. A nézőközönség tetszését leginkább a „Pólós ikrek" című páros nyerte el, akik folytatólagosan elkövetett jobbra, illetve balra nézéssel demonstrálták politikai semlegességüket, így akarván felhívni a figyelmet a közelgő parlamenti választások előtt arra, hogy a két tábor szimpatizánsai békésen megférhetnek egymás mellett FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Kuktabűn, csóközönnel Szégyenpadra ültetés helyett hosszan tartó csókolózásra ítélte munkahelyi főnöke azt a kuktát, aki több esetben, előre megfontolt szándékkal elsózta a levest, s kifelejtette a mákot a mézzel érlelt pacalpörköltből. A bűnösnek a szentesi lecsófesztiválon sapkáján megszégyenítő felirattal - kellett végrehajtania a jogerős döntésben foglaltakat FOTÓ: TÉSIK ATTILA, SZÖVEG: B. Z. Kiírás az anyakönywezetőnél Első házasság: az érzelem diadala az intelligencia felett. Második házasság: a remény diadala a tapasztalat felett. Harmadik házasság: a hülyeség diadala mindenekfelett. Bemegy egy férfi a kocsmába, rendel öt konyakot, majd gyors egymásutánban lehúzza. A csapos együttérzőn megjegyzi: - Nehéz napja volt, ugye? - Hajjaj, ma tudtam meg, hogy a fiam a fiúkat szereti. Másnap ismét bejön, rendel megint öt konyakot, megissza őket. A csapos megkérdi: - Még mindig a tegnapi dolog miatt iszik? - Nem, ma megtudtam, hogy az öcsém is a fiúkat szereti. Harmadnap már eleve részegen jön, és tíz konyakot rendel. A csapos szánakozva kérdezi: - Hát maguknál senki sem szereti a nőket? - Dehogynem, a feleségem... i