Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-30 / 229. szám

10 DÉLMADÁR 2005. szeptember 30., péntek Pasilerázós dumák - Elvigyelek? - Nem olyannak né/el ki, mint aki elbírna. - Kérsz egy italt? - Komolyan gondolod, hogy a kapcsolatunk ennyire hosz­szú lesz? - Az egyik modellügynökség fotósa vagyok. Éppen egy ilyen arcot kerestem, mint a tiéd. - Plasztikai sebész vagyok. Én is éppen egy ilyen arcot kerestem, amilyen a tiéd. - Mit szólnál hozzá, ha a hajócskám a te kikötődben érne partot? - Érdekes lenne, ugyanis nekem repülőterem van. - Volt már dolgod valódi férfiakkal? - Nem. És neked? - Jó ez a szerkó, ami rajtad van. - Igen. És rajtam is fog maradni. - Megadnád a telefonszá­mod? - Azt nem, de a körzet­számot szívesen. - Szeretnélek újra látni. - Majd küldök egy fény­képet. - Azt hiszem, nagyon bol­doggá foglak tenni. - Miért, máris elmész? - Van bennem valami, ami­től megőrülnek a lányok. - Veszett vagy? - Mi a baj? Bal lábbal keltél fel? - Nem. azt már csak a für­dőszobában csatoltam fel. - Megcsókolhatlak? - Persze. De vigyázz, meg ne égessen a cigarettám. Két eset: egy hasra, egy hátra Figyelem, csak egyszer mutatom! Nyuszika bemegy a húsboltba. - Kérek egy liter darált húst! - Nyuszika, azt kilogrammban kérik! Másnap: - Jó napot, kérek egy liter darált húst! - Nyuszika, azt kilogrammban kell kérni! - Gyere, játsszuk el! - Én vagyok a vásárló és te a boltos! -Oké! - Jó napot, kérek egy kilogramm darált húst! - Szia, üveget hoztál?? Egy idős bácsi az alábbi panasszal fordul orvoshoz: - Doktor úr, mindig a legváratlanabb pil­lanatban tör rám a nagydolog, olyankor saj­nos előfordul kisebb-nagyobb baleset. - Rendben van, felírok magának egy gyógy­szert. Naponta vegyen be két szemet, és egy hét múlva jöjjön vissza. Az orvos közben beszélgetni kezd a nő­vérkével, és tévedésből nyugtatót ír fel a betegnek. A bácsi egy hét múlva jelentkezik. - Most is előfordul még „baleset"? - kérdi az orvos. - Igen - feleli a bácsi földöntúli mosollyal -, de kit érdekel? Belami tankönyve - Nem baj, már úgyis szédültem.. A DELMADAR HETI BOLCSESSEGE A mézesheteknek akkor van vége, mikor a férj hazatelefonál, hogy nem ér haza vacsorára, a feleség pedig cédulát hagy, hogy a vacsora a hűtőben. Barátok közt Baj van a tankönyvekkel, nagyon nagy baj ­sóhajtott fel a Zsibbadt brigádvezető nagyter­mében Plüss Eta. Lelkén mély fájdalom, a térdén meg unokaöccse, az enyhén dinnyefejű, de leg­alább buta tekintetű Flekk Csumi üldögélt, ke­zében pedig egy vaskos kiadványt forgatott, amire azt nyomtatták: történelem. - Ha arra gondol, hogy a tankönyvekben leírtak a maga szellemi színvonalát túlságosan nagy­mértékben meghaladják, hát ne csodálkozzon. De ezért még senki nem fog bevezetni tanügyi reformot - nyújtotta lábát is, mondandóját is Snájdig Pepi, ám hamarosan kiderült - a tan­könyvtémán nem lehet csak úgy elviccelődni. Először is azért, mert Plüss Eta túl nagy pofonnal reagált a válaszra, másodszor pedig a Zsibiben ülők döntő többsége úgy vélte: nagyon is igaza van Plüss Etának, meg az oktatási miniszternek, mert hogy Etácska mellett eme fent említett úr is jogos kifogásokkal élt tankönyvügyben. - Tudom, maga irtózik a nyomtatott szótól, hacsak nem valamelyik pornósztár örökbecsű visszaemlékezésiről van szó, de azért ajánlanám: ugyan lapozzon már bele egy tankönyvbe - állt elö a pult árnyékából, meg javaslatával Mink Dönci. Mint gyakorló apa merészelte azt állítani, hogy a magyar könyvekben csak úgy hemzseg a tel­jességgel fölöslegesnek tartható dátum, név, meghatározás. Sőt mi több, Minek Dönci azt is állította, hogy amit egy magyar diák fejébe belevernek alig titkolt dolgozatokkal, felelteté­sekkel, meg tesztlapokkal, azoknak még a 8 és fél százalékát sem fogják használni. - Kivéve persze, ha a Vágó „Ki lesz itten mil­liomos?" műsorában, vagy éppen a csupamosoly Jakupcsek Gabikánál kell eldönteni, hogy hány fog­gal vicsoritott a cecelégy a középkor második har­madában? Netán attól függ, hazavihet-e az ember ötmillió forintot, ha négyzetcentiméternyi pontos­sággal megmondja, mekkora a mezőgazdaságilag hasznosítható terület őszi bozótégetés után Sri Lan­kán - hadarta Dönci. Szóáradatát heves helyeslés, s persze némi kétkedés fogadta. Belami például úgy vélekedett, hogy a magyar iskolarendszer azért csak nem lehet olyan silány, ha az elmúlt évtizedekben annyi kiváló orvost, mérnököt, jogászt, tudóst adott a világnak. Smúz apu agyhiányát, pedig egyetlen iskolarendszer se tudta volna korrigálni - ma­gyarázta a külváros nyugalmazott szépfiúja. Cink Enikő viszont két combrúgással, meg azzal érvelt, hogy a magyar iskola mostanság már egyáltalán nem készít fel az életre. - Miért, maga szerint magyar irodalom helyett például azt kéne oktatni, hogyan lehet bejutni egy valóságshow-ba? Netán a fizikát kiválthatnák egy kis politikai alapismeretekkel, amelyben azt rög­zítenék a nebuló agyában, hogyan mocskolja mindazokat, akik mást gondolnak a világról, mint ő? - szakította félbe Éneikét Ló Elek. - Látják, maguk megint nem látják a fától Józsi csapost - vágott közbe Firnájsz Egon. Majd rögvest arról beszélt, hogy ebben az országban diplomás emberfőkbői valóban nincs hiány, csak éppen akkor van baj, ha jó munkát végző iparos mestert keresne az ember. - A dolgok mai állása szerint a számítógépes programozó még nem tudja átfesteni az ajtót, a jogi diplomával megtámogatott szakközgazdász­tól meg hiába rendelem meg, ugyan foltozza már meg a csöpögő ereszcsatornát. Amikor meg azon ácsingózunk, ugyan jöpn már, és hengereljen le minket a töke az ó nagy beruházásaival, csak azt nem tudjuk megmondani, mégis honnan szed­nénk elő hatszáz képzett szakmunkást egy gé­pészekre váró gyárban? - Nagyon érti, huú, de nagyon érti - dicsérte asztalszomszédját Plüss Eta, s ha már megszólalt, hát ő is rúgott egyet a magyar iskolarendszeren, a tananyagon, a hatkilós iskolatáskán, meg Firnájsz Egonon, aki - szerinte - hozzá, meg az említett témákhoz is a legközelebb állt. Belaminak ekkor az a kényszerképzete támadt, hogy ez ügyben mintha már vitatkoztak volna. Ezt a véleményét közkinccsé is tette, mire a Zsibiben ülők úgy elkezdtek nyeríteni a röhögéstől, hogy a közelben elsuhanó kukásautó is bukfencezett kettőt nagy ijedtében. - Ezt csak most vette észre? És arra vajon mikor jön rá, hogy a mi népünk azért különleges, mert mindenről tudunk vitázni, mindent ügyesen kri­tizálunk, elítélünk, vagy megvédünk, csak éppen nem változik semmi. Merthogy a változtatás képességének kialakítása momentán egyetlen tankönyvben sincs benne - mondta Bika Jenő, ki heveny sörnyeléssel tudatta a közzel, hogy ré­széről a téma le vagyon zárva. BÁTYI ZOLTÁN A kamukirály A kutya eltéved a szafarin. Bók­lászik, nem találja a gazdáját, egyszer csak látja, hogy közele­dik felé egy leopárd. Para 1000-rel, hogy most tuti felfalja a leopárd, mikor meglát maga mellett egy rakás csontot. El­kezdi az egyiket rágcsálni, köz­ben titkon figyeli a leopárdot, és mikor az már közel van, jó hangosan megszólal: - De finom volt ez a leopárd, szívesen megennék még egyet, ha lenne itt! A leopárdon megapara in­dul, ijedtében felmászik a leg­közelebbi fára. Leül a majom mellé, aki végignézte az egész szitut. Gondolja magában a majom, hogy most bevágódik a leopárdnál, és elmeséli, hogy mekkorát linkelt a kutya. - Na jó - mondja a leopárd -, gyere, elkapjuk ezt a szemét dögöt! Lemásznak a fáról, a majom felül a leopárd hátára, elin­dulnak a kutya felé, aki ezt észreveszi, és irgalmatlanul el­kezd agytornázni, hogy mit te­gyen. Szeme sarkából látja, hogy már jó közel van a leo­párd a majommal a hátán, ekkor megint elkiáltja magát: - Azt a hülye majmot már vagy fél órája elküldtem leo­párdért, igazán megjöhetne. Egy szemüveges öregúr vásárol a badacsonyi kolbászsütödé­nél. Miután elmegy, a tulaj fele­sége kifakad: - Hová jutunk így? Te képes voltál ennek pon­tosan mérni a kolbászt! - Ne haragudj, tartozom ne­ki ennyivel. O volt az osz­tályfőnököm a gimnázium­ban, és ha nem csap ki, most egyszerű mérnökként nyomo­rognék valahol... Két alma találkozik. Az egyik elvörösödik. - Mi történt? - kérdi tőle a másik. - Megláttam a kukacodat!!! - Hol lapul a nyúl a leg­jobban? - Az úthenger alatt. - Mi a legszűkösebb a csi­gáknak? -? - Hát a házibuli. - Képzelje, doktor úr, milyen ostoba baleset történt velem! ­újságolja a páciens. - Éppen levelet írtam, amikor véletle­nül lenyeltem a tollamat. Mit tegyek? - Használjon ceruzát! Majomkísérlet Fogj egy ketrecet és tegyél bele öt majmot. Lógass egy banánt a ketrecbe és tegyél alá egy létrát. Nem kell sok idő és az egyik majom biz­tosan fel akar mászni a létrán a banánért. Ahogy hozzáér a létrához, zúdíts hideg zuhanyt a tár­saira. Nem sokkal később egy másik majom is biztosan pró­bálkozni fog, nála is tedd ugyanezt. Nem telik majd bele sok idő, és ha egy majom megpróbál felmászni a létrán, a többi megpróbálja majd megakadályozni ebben. Tedd félre a hideg vizet és cseréld ki az egyik ketrecbeli majmot egy újra. Az új majom meglátja a banánt, megpróbál felmászni érte, de meglepe­tésére és rémületére a többi azonnal megtámadja. Még néhány próbálkozás és táma­dás után rájön, hogy ha meg­próbál felmászni, megtámad­ják. Cserélj ki egy újabb majmot a régiek közül. Az új Is fel akar mászni, meg is támadják, és az előtte érkezett ebben nagy élvezettel fog részt venni! Hasonló módon cseréld ki a harmadik, negyedik, majd vé­gül az ötödik eredeti majmot is. Minden alkalommal, mikor a legújabb majom megpróbál felmászni, a többiek megverik. A támadók nagy részének fo­galma sincs arról, miért nem szabad felmászniuk, vagy hogy miért vesznek részt a másik megverésében. Az ötödik eredeti majom cseréje után már egyikőjük sem tapasztalta meg a hideg zuhanyt, mégis, egyikőjük sem próbálja megközelíteni a létrát a banánért. Hogy mi­ért? Mert amennyire tudják, ez a szokás errefelé. És itt kez­dődik a vállalati politika. Az autószerviz raktárosa megrendeli a gyártótól a 669-es cikk­számú alkatrészt, sürgős szállítással. Másnap aztán megérkezik a csomag, de a raktáros dühösen látja, hogy rossz alkatrész küldtek, a 699-es cikkszáműt. Felháborodott hangű levelet ír, amelyben mindennek el­mondja a hozzá nem értő gyáriakat, és még aznap visszaküldi az alkatrészt. Másnap visszajön ugyanaz az alkatrész, rövid le­vélkével: „Légy szíves, fordítsd meg a dobozt..." Két barátnő beszélget: - Tudod, mi van a férjed és köztem? - Nem! - Már csak te. A személyzeti főnök kérdezi a jelentkezőt: - Hogy áll a nyelvekkel? - Magyarul anyanyelvi szinten beszélek, a többin kézzel-láb­bal... - Hogyan szökött meg a templom egere? -??? - Rákattintott egy ikonra, és kinyitott egy ablakot... - Akkor is szeretni fogsz, ha már ősz öregasszony leszek? ­kérdi a nő. - Persze - feleli a férfi. - Majd írok is neked. - Doktor úr, biztos abban, hogy köhögés ellen jó a has­hajtó? - Persze. Vegye csak be, és mindjárt nem mer köhögni! Fejjel lefelé - Te, komám, ennek a virágnak meg fölül van a gyökere!?

Next

/
Thumbnails
Contents