Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-29 / 228. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 29. S - 57 - 58 - 59 - 60 • 61 - 62 • 63 - 64 - 65 - 66 • 67 - 68 - 69 - 70 - 71 - 72 - 73 - 74 - 75 • 76 - 77 - 78 • 79 - 80 • 81 Buiocskazunk? Fülelj Keress meg! 62/ 999 - 298 (A szám vezetékes hálózatba irányuló nem emeltdíjas tarifával hívható!) Hétfői lapunkban fűszerpaprika szedéséhez keresett alkalmi munkavállalókat egy zá­kányszéki gazdálkodó. Megragadtam az alkalmat és egy napra beálltam a paprikaszüretelő brigádba. A reggeli busz, amin utaztam, hét órakor még csak Zákányszék Alsónál járt, amikor /tipp János zákányszéki gazda paprikaföldjén a többiek már megkezdték a szüretet. Piros igen, kormos nem Vele nem, de népes rokonságával és szom­szédaival találkoztam a három család papri­kaföldjén. János gazda úton volt, de már haj­nalban ládákat, reggelit szervezett, délre ebé­det, estére a leszedett paprika szállítását. A rokonok már jócskán „benn jártak a föld­ben". A velejét néhány pere alatt elsajátítot­tam tőlük, az ismerkedésre nem pazaroltunk energiát. - Itt a vödör, csak a pirosát szedje! A sár­gás meg a zöldes az kormos, maradjon raj­ta. Álljon be a sorba és szóljon, ha vihetem a teli vödröt - hallottam a markos fiatal­embert. Utóbb kiderült, ő Gabi rokon, akit a szomszéd sorokból unokatestvérei haj­csárnak szólítottak. Kata és menye, Szilvi haladt a családi brigád élén. Nyolc órakor érkezett a reggeli - számomra a derékegye­nesítés ideje. Túlságosan is alacsony növé­sű ez a paprika! Masszázs és tévészüret Kilenc óra körül már az oldalamon hala­dó Melindának és Mónikának is pezsegtek a testfrissító ötletei. Szerintük a sor végén - hej, de messze is volt az még! - a tévé­shopban ajánlott hátmasszírozó gurgulyát kellene kitenni gyorsítónak. Egy idő múlva kínjukban feltalálták a kaszálós szüretet: a learatott paprikaszárakról a tévé előtt fo­telben szemezhetnénk le a termést. A masszírozó kütyü és kasza híján a két lány Lalinak kezdte „csapni a szelet". Az izmos barna legény haladt leggyorsabban; a lá­nyok udvarlásával arányos mértékben be-besegített. - Ne a tövét fogja, hanem húzza a paprikát! Akkor gyorsabban sza­kad - szólt oda nekem is. Cibáltam, de vi­sesek voltak a bokrok, szakadt ki az egész a földből. Más technikára kapcsoltam. Las­sabban, de biztosan hajolgattam, téptem, guggoltam, téptem... Nehogy több kárt okozzak, mint amennyi hasznot hajtok ­ha már a gazda gyanútlanul ráengedett a paprikaföldjére. - Sok a kormos, belekerült a rohadtja! -• feddte a szedőket )ános gazda nővére, Makiá­né Baba néni és férje, Szilvi bácsi, miközben serényen válogatták a ládákba tornyozott pi­rospozsgás fűszernövényt. Baba néni elma­gyarázta, Kalocsára hordják a szífie-javát magnak, jövőre onnan kapják majd vissza a jóféle vetőanyagot. A maradékot Hajósra vi­szik, azt még előbb csumázni kell. Tán erős­pistát kevernek belőle. És hogy miért húztak gumikesztyűt?! Majd megtudom! Gumikesztyű és letyepetye És lón: tizenegy óra körül a csípeje már könyékig égetett. Vigasztaltak, ne aggód­jak, gumikesztyűn keresztül is csíp. Nem aggódtam. Már fel sem tudtam állni. A guggolás csak ideig- óráig jelentett megol­dást. Délutánra viszont nyoma sem ma­radt csípésnek, derékfájásnak - derekas zsibbadtság öntött el. Egyáltalán nem érez­tem semmit. Ibolya néni és Kata még bír­ták, ők idejében térdelésre váltottak. Papri­kázták a hangulatot. Régi családi mesékkel és friss pletykákkal szórakoztatták a fásult ifjakat. Ötkor, a „műszak" végén — értékelés. Ma­radt még a másfél hektárból. Pedig fejenként több mint két mázsát szedtünk. Baba néni mondta, jöhetek holnap is. Ezt - úgy vettem ki - dicséretnek szánta. DOMBAI TÜNDE A gyanútlan szobatársak gyakran segítenekis a tolvajnak Betegektől lopnak a besurranok Magatehetetlen, beteg embertől a legkönnyebb lopni. Hamar rájöttek erre a tolvajok, az utóbbi egy-két évben érezhetően megnőtt a kórházi lopások száma. Nincs is nehéz dolguk, hiszen szinte bármikor bemehetnek az intézményekbe, és ha nem érik tetten őket, nem is buknak le. Az utóbbi években megszaporod­tak a lopások az egészségügyi in­tézményekben. Leggyakrabban mobiltelefont és pénzt visznek el a magatehetetlen, kiszolgáltatott betegektől a besurranó tolvajok, akik már szinte művészi szintre fejlesztették módszereiket. Egy társaság például régebben fehér köpenyben, taxival járt intéz­ményről intézményre: orvosnak nézhették őket. Mostanában már az „áldozatot" is bevonják a tolvajok az akciójukba. Beszédbe elegyednek vele, kikérdezik érté­keiről, majd mikor a beteg vizs­gálatra megy, hozzátartozónak adják ki magukat és kirabolják ­a gyanútlan szobatársak sokszor még segítenek is nekik. Egyes vélemények szerint a lo­pások annak köszönhetők, hogy ma már szinte bárki, bármikor bemehet az egészségügyi intéz­ményekbe. Megszűnt a szigorú szabályozás, ami pár éve még csak napi egy-két órás látogatási időt engedélyezett. Látogatási idő most is van; csak senki nem tartja be, mert senki nem tartatja be. - Minden klinikának van házi­rendje, és a látogatási idő is ki van jelölve - mondta Mészáros János, a Szegedi Tudományegye­tem kontrollingigazgatója. - Am ezek csak ajánlott időszakok, mindenhol a nyitott intézmény elve működik, vagyis nem zárjuk be a kapukat a köztes időszakok­ban. Elvileg csak engedély birto­kában lehet bemenni akkor, ha nincs látogatási idő. Természetesen az egyetemnek nem célja, hogy a látogatókat ki­zárja a klinikákról, ám a megsza­porodott bűnesetek miatt lépés­kényszerben vannak. - Minden folyosón figyelemfelhívó felirato­kat helyeztünk el, hogy ne hagy­jon senki szabadon értéket, és át­alakulóban vannak a portaszol­gálatok is - mondta el lapunk­nak Merényi Mária, a Szegedi Tudományegyetem főtitkára. ­Minden lehetséges eszközt beve­tünk, és a rendőrség is rendkívül segítőkész, ám az az igazság, hogy a bűnözés nem szorítható vissza adminisztratív eszközök­kel. Okai társadalmi, gazdasági eredetűek. A kórházakban is sok gondot okoznak a besurranó tolvajok. ­Az a baj, hogy a betegek nem hi­szik el: velük is megtörténhet, hogy kirabolják őket - mondta Pajor László, a Szegedi Városi Oktató Kórház főigazgatója. ­Hiába mondjuk el nekik, hogy értékeikért csak akkor tudunk fe­lelősséget vállalni, ha azokat a páncélszekrényben helyezik el, ritkán veszik igénybe ezt a lehe­tőséget. Igaz, legtöbben éppen olyasmiket hoznak be magukkal, amikre mindennap szükségük van. TÍMÁR KRISZTA ARCKÉP KÉSZÜL A Kórházban már szabályozták a látogatási időt - igaz, nem a tolva­jok miatt, inkább a nyugodtabb munkakörülmények biztosítása végett. A hosszú távú elképzelés az, hogy a kórházat bekameráz­zák. így könnyen felderíthetők lesznek a lopások. Első lépésként hamarosan elhelyeznek a bejárat­nál egy készüléket, mely minden belépő arcáréi felvételt készít. ­Bízunk benne, hogy már ennek is jelentés visszatartó ereje lesz ­mondta a főigazgató. Zákányszéki paprikaföldön szüreteltünk Csíp, zsibbaszt és túl sok A „válogatós" házigazda: Makráné Baba néni Fotó: Gyenes Kálmán Papp Györgyé a Nyári Tárlat közönségdíja A Trófeákra szavaztak legtöbben majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Kezdetben általános iskolai rajz­tanárként, majd szakfelügyelő­ként dolgozott, 1977-től pedig a ma már a Szegedi Tudomány­egyetem karaként működő Ju­hász Gyula Tanárképző Főisko­lán tanít. Pályája elején festőnek indult, majd a bartóki modellt a képzőművészetben megvalósítva a magyar népi ábrázoló művészet motívumvilágát is felhasználta egyéni stílusú, új látásmódú raj­zaiban, linómetszeteiben. Egyik grafikájával már 1970-ben el­nyerte a Szegedi Nyári Tárlat fő­díját. A hetvenes években talál­kozott a tűzzománccal, és a mű­faj egyik legkiválóbbjaként az el­múlt három évtizedben úttörő szerepet vállalt elismertetésé­ben. Briliáns technikájú alkotó, aki a hosszútávfutó magányossá­gával halad a művészi pályán. Több mint ötven egyéni kiállítá­sa volt már idehaza és külföldön, pedagógiai munkásságát Apáczai Csere János-díjjal ismerték el. Papp György (képünkön) szegedi képző­művész TVófe­ák című tűz­zománc alko­tása nyerte el a látogatók szavazatai alapján a 33. Nyári Tárlat 150 ezer forintos közönségdíját. Az elismerést a felajánló Főszer-Elekroprofil Kft. Szabadkai úti székházában ma délután Kozma |ózsef alpol­gármester és Lakatos Jenő, a kft. ügyvezető igazgatója adja át. Papp György művészete jó példa arra, hogyan lehet a nemzeti tra­díciókra építve egyetemes értéke­ket létrehozni. Linómetszetei, tűzzománc táblaképei - amelyek Amerikától Japánig a világ min­den tájára eljutottak - a népmű­vészeti hagyományok és a mo­dern képzőművészet szintézisei. A békéscsabai születésű alkotó a Szegedi Pedagógiai Főiskolán,

Next

/
Thumbnails
Contents