Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-03 / 206. szám

Szombat, 2005. szeptember 3. SZIESZTA 11 Két asszony között Lőrinc Elérkezett az őszelő, a „Szép ember" havába léptünk, s az idei felhőszakasztó nyár után bizony szívesen vennénk a szeptemberi esők helyett hétágra sütő napot. Sűrűn néze­getjük az eget, divatba jött citálni régi időjárási bölcseleteket, és példákat. A diny­nyébe pisilő Lőrinc esete azonban a nap­tárkészítők tévútja, és a régi népi ka­lendáriumok prognózisai fölött bizony eljárt az idő. Ám az tény, hogy a Mérleg havában mértek melegrekordot Szegeden: 1946. szeptember 9-én a városban 38 fokot mu­tatott a hőmérő. Az évszakváltások idején elő-előkerülnek a régi népi előrejelzések, a csíziót azonban néha elvétjük. Gyakori hibánk például, hogy szegény Lórincet már az augusztusi névnapon (10-én) azzal vádolják, hogy „belepisil a dinnyébe", és attól kezdve az már nem lesz jó. Pedig a dolog sokkal pajzánabb: a dinnyevlzezéssel a „két­asszony közén" - a Nagyboldogasszony (aug. 15.) és Kisasszony (szept. 8.) közötti Idő­szakban - névnapos Lőrinc gyanúsítható. A Justiniánai Szent Lőrinc püspök szeptemberi névünnepéhez kapcsolódik eredetileg a diny­nyerontás és más őszkezdő népi tapaszta­lások, ám a naptárcsinálók egykori tévedése „rákente" azt az augusztusi névrokonra. Persze, ettől még az őszelő hó első napjaiban kezd valójában romlani a dinnye. Legalábbis a nyári fajta, az lesz lucskos, veszíti el az ízét. Az őszi érésűekből még ezután is lehet jóízűeket lakmározni, azok nem „lőrincesednek". Az 5. században elhunyt püspök szeptemberi emléknapján (szeptember 5-én) figyelték meg Göcsejben, a Mura vidékén, hogy ilyenkor már föld alá bújnak telelni a kígyók, nem nőnek tovább a fák, s Lőrincét fordulónapnak tar­tották. Időjárásából pedig következtettek az egész őszére: ha sütött a nap, akkor hosszú és kellemes ősz következik, jó lesz a gyümölcs­termés. A lőrinci jó időt mintegy ráerősítésként vették a hónapkezdő napsütéses naphoz fű­ződő jóslatra, miszerint „Egyed apát úr nap­fényes mosolygása négy hetet fényesít". Az őszidő kezdetét azonban nem a jeles bencés szerzetes, Szent Egyed névünnepétől szá­mították, hanem az ősi pogány őszkezdő napra, szeptember 8-ára az egyház által rátestált ünneptől, Kisasszony napjától. Szűz Mária születésének ünnepe asszonyi dologtiltó nap volt, kiváltképpen tilos volt a fonás. S a szent védelmét Is kérték ekkor, sokfelé úgy, hogy a Kisasszony, azaz Klsboldogasszony-na­pi misén három almát, három nádszálat, szénát, fűzfát, kukoricaszárat szenteltettek a templomban a tehenek betegségei elleni „or­vosságul". Máshol a vetendő búza egészségét, jó termését igyekeztek ekkor biztosítani, úgy, hogy a szemeket hajnali harmatra teregették, meg ne üszögösödjenek, meg ne dohosod­janak a tároló hombárokban. Közben aggódva figyelték az eget, mert ha e napon eső esett, az azt jelentette, nem lesz majd jó Idő a vetésre. A napot némely vidéken Fecskehajtó Kis­asszony napjának nevezték, mert ekkor már gyülekeztek vándorútjukra a madárkák. A „két­asszony közének" ezen utolsó napján min­denfelé befejezték azoknak a tojásoknak a gyűjtését, amikről azt állították, hogy tavaszig elállnak. A vallásosabbak azt tartották, hogy aki Kisasszony napján a napfelkeltét nézi, az meglátja benne Szűz Máriát és a rózsákat ­ezért sokan indultak e nap hajnalán bú­csújárásra. A babonásabbak ezeket a hajnali utakat arra is felhasználták, hogy a gyalogos zarándoklaton az útszélről letépjék a kétasszonyköz utolsó gyógynövényeit - a va­rázserejű füvek gyűjtésének ez volt ugyanis a befejező napja. S úgy vélték, az e napon szedett növény - akárcsak a Szent Györgykor, pünkösdkor, Szent Ivánkor, az apostolok nap­jain letépettek - hatásosabbak a többinél, főleg ha hajnali harmatkor, fölfelé törve gyűjtik be őket. SZABÓ MAGDOLNA Besenyei: egyedül Almában, vagy ébren álmodozva bi­zonyosan mindenki elrugaszkodott már legalább egyszer a földtől és belehasított a gyönyörű kék égbolt­ba. Aztán visszazökkenvén a való­ságba, kicsit irigyelte a madara­kat. Mégsem lett mindenkiből, aki így érzett, világbajnok műrepülő. A budaörsi repülőtér szomszédságá­ban is laknak páran, mégsem csu­pa budaörsi vezeti a világranglis­tát. Besenyei Péter hatévesen a budaörsi repülőtér melletti ottho­nában eldöntötte: repülő lesz. - Gyermekkoromban sokszor ál­modtam, hogy csak úgy megemel­kedtem, mindenféle eszköz nélkül. A motiváció a szomszédos repü­lőtér volt, de ez önmagában kevés. Sok nehézségen keresztül vezet az út, nem volt egyenes, zökkenő­mentes. Csalódásokon kellett túl­tennie magát az embernek. Ami a legfontosabb: látni a célt, akarni, kitartással végigverekedni az utat, megtalálni a lehetőségeket, és a végén persze kell adottság, tehet­ség is hozzá. Persze minden siker más-más recept, ami sok „hoz­závalóból" áll össze. Ezek közül nem hagynám ki a szerencsét sem, mert ez is kell a sikerhez. Tünde az „anyósülésen" - Egy ilyen veszélyes sporthoz különösen sok szerencse kell. - Nem így értettem. Régen rossz, ha a szerencse a repüléshez kell. A nyeréshez van rá szükség. Egy rossz sorsolás, rossz időjárás, pil­lanatnyi kihagyás és kész. Ha a láncszemek közül egy is kiesik, nem működik az egész. A repülés éppen olyan biztonságos, mint bármi más. Ha felkészülsz, tisz­telettel, odafigyeléssel, alázattal műveled. Tudni kell mindig, hogy hol vannak az ember határai. Jól fel kell mérni mindennap, meddig le­het elmenni, és nem szabad túl­lépni. Az autóvezetés is lehet na­gyon veszélyes, ha felelőtlenül ül valaki a volánhoz. - Ha már szóba került, azt ol­vashattuk, hogy Besenyei Péter az autóversenyzéssel is kacérkodik. - Mindig is szerettem volna autó­versenyző lenni, izgatott a sebesség, de maximális erőbedobással csak a fő tevékenységét képes ellátni az ember. Az autóversenyzés nekem olyan, mint egy hobbi, nincs benne teljesítménykényszer. Tudomásul veszem, hogy amatőr vagyok, nem is nyerhetek, hiszen akkor mindaz, amit a sikerről az előbb mondtam, nem lenne igaz. Edzés, elhivatottság nélkül csodák nincsenek. A másik szenvedélyem, hobbim a horgászás. Ott sem érzek „halfogási kényszert", kellemes, jó időtöltés, kikapcsol. - Sokan irigyelhetik, hogy a Tá­vol-Kelettől a vadnyugatig min­denütt rendeznek futamokat, be­járhatja a földet. - Azért ez nem mindig irigyelni való. Tünde párom tudna erről me­sélni. Amikor kétszer is magammal vittem Japánba az ottani futamra, a kolléganői megsárgultak az irigy­ségtől. Pedig szegény Japánból semmit sem látott, csak a verseny helyszínén lehettünk. Sokszor egy-egy nagy rohanás után ott va­gyunk egy irányítótorony alatt, ami körül - hiszen repülőtérről van szó - 80 kilométerre semmi sincs. A szállodát és a pályát látjuk, sehova se megyünk. Máskor persze előfor­dul, hogy mód van az ismerkedés­re. Kínában például nagyon élvez­tem, hogy kirándulhattam, minden héten más-más városban rendez­ték a futamot. Beláthattam a kulisz­szák mögé, hogyan élnek a kínaiak, milyen a piac, az utca forgataga. -Aki sokat utazik hivatalból, azt általában piszkálja a családja, amiért nem akar a szabadidejé­ben is utazni. így van ezzel ön is? - Ha külföldre megyünk, legszíve­sebben olyan helyet választok, ahol kevés az ember, csend van, béke, nyugalom, tenger és pálmafa. Vala­mi kis szigetre vágyom. Épp elég az életemben a nyüzsgés máskor. 47 ország közvetítette - A család örül, hogy híres lett? Lesz követője? - Két gyermekem van, ők nem akarnak repülők lenni. A szüleim pedig sosem tudták megszokni, hogy ezt választottam. Mikor elé­jük álltam 15 évesen a döntésem­mel, ki voltak borulva. Aztán látták, hogy megy, bár sosem tudták meg­szokni, elfogadták. Egy aggódó szülő másképp látja a veszélyeket, mint a hozzáértők vagy a kívül­állók. Most már sajnos csak múlt időben fogalmazhatok, mert már nem élnek. -Ami azt illeti, a kívülállónak is elállt a lélegzete, amikor átrepült a Lánchíd alatt. Öt földrész 47 országa közvetítette a bravúrt. Azért az ilyen mutatványok láttán érthető, ha a rokonok aggódnak. Kísérti a sorsot? - Nem én találtam ki, ez igaz. De ez szakmailag nem egy ördöngös­ség. Egy film kapcsán kértek fel rá és én csak annyit kérdeztem, hogy talpon vagy háton röpüljek át a híd alatt. Egy világkupa ennél sokkal nehezebb. Nem azt mondom, hogy egy kezdő is nyugodtan megteheti, de ha az ember felkészült, gya­korlata van, ez nem a legnagyobb szakmai kihívás. Itt inkább az en­gedélyek beszerzése volt nehéz. Tíz évig húzódott. A jelentősége inkább az a jégtörés volt, hogy engedélyt kapott egy repülő át­repülni egy nagyváros forgalmas hídja alatt. Azóta a versenyek ré­szévé is vált ez a feladat. Precedens volt arra, hogy ezt is meg lehet biztonsággal csinálni. Amikor Kí­nában óriáshegyek hasadékai kö­zött kell repülni, az veszélyesebb,. nagyobb szakmai feladat. A versenyzők megmosolyogták - Ezek szerint a műrepülés nép­szerűsítésével nincs minden rend­ben. Miközben magyar a világ legjobbja, alig tudunk a sport­ágról valamit. Miért van ez? - A repülősport mindig is mosto­ha volt Magyarországon. Tény: nem tömegsport. De egyre több embert érdekel. Igaz, hogy pár szá­zan művelik, de több százezrek né­zik, nagyobb figyelmet érdemelne. - Feltehető, hogy ez a sport azért meglehetősen drága. Utazgatni a világkupákra a legkisebb költség, maga a repülő sem lehet annyi, mint egy teniszütő. Kifizet? - Támogatók nélkül ez a sport nem létezne. Eddig kétszemélyes géppel versenyeztem, ez olyan, mintha a Forma-l-ben kétüléses autóval állna rajthoz valaki a sok együléses mellett. Lehet az jó, de nem alkalmas. A többi versenyző megmosolyogta, rajtam kívül senki sem indult ilyennel. A főtámogató - egy energiaitallal foglalkozó cég­három éve megrendelte az új gé­pemet Oroszországban. Több mint a felét ki is fizette, de a mai napig nem készült el. Minden utolsó ha­táridőn túl vagyunk, mégis bizony­talan, mikor lesz belőle gép. A szponzor megunta és az idén ta­vasszal vett egy német gépet. Olyan, mint a korábbi, csak annak az egyszemélyes testvére, köny­nyebb, fürgébb, mozgékonyabb. Váltás gatya, útlevél - Az új géppel a saját rekordjait döntögetheti, hiszen szinte már mindent elért. Meddig lehet ezt a sportot űzni? - Szerencsére ez a sport olyan, hogy az idő múlásával nem gyen­gül, hanem erősödik a versenyző. A tapasztalat eredményesebbé teszi. Ritka, aki 30 éves kora alatt Eb-do­bogós lesz. A világ élvonala 40-50 évesekből áll. Ma az élbolyban a legidősebb Klaus Schrod német pi­lóta, aki 59 éves. Ha úgy veszem, én éppen most értem be közéjük. - Hogy mennyire beért, jelzi: Égvilágom címmel már megjelen­ték könyv formában is az eddigi életút történetei. Mi vonzza ehhez az életformához? - Versenyzés közben valamennyi idegszálával a gépre figyel az em­ber, nem is látja, hogy hol van. Csak a legjobb megoldás érdekli, a kihívás, a teljesítmény. Megint más, amíg kiutazik a versenyre. Most Írországba készülök, lesz ná­lam víz, szendvics, váltás gatya és útlevél. Kilencórás az út három leszállással. Lesz időm bámész­kodni az Alpok felett, az óceánnál. Órákig ülök a kabinban, nézem a szép tájat és elmélkedem. Olyan, mint a horgászat. Békés és nyu­godt. Ez a két véglet adja az egész­nek a teljességét. P1Ó MÁRTA w VÁRJUK 06-30/30-30-443 mms@delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I legjobbitkut megjelentetjük! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedves Olvasó? £ megjelenéshez 3 beküldő egyetértésén kívül a képen látható személy (kiskorúaknál a törvényes képviselő) hozzájárulása szükséges. <0 ¿7 CIPŐBOLT BÜSmÁG A DELMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere 3 T-Mobile Rt. T- - -Mobile Partner A legdivatosabb olasz női cipók széles választéka! Szeged, Horváth M. u. 7. Tel.: 62/444-212 Nyitva: hétfő-péntek 10-18-ig, szombaton 10-13-ig

Next

/
Thumbnails
Contents