Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-23 / 223. szám

10 DÉLMADÁR 2005. szeptember 23., péntek Gyors karrier A vezérigazgató behívatja az egyik alkalmazottját. - Nos, Mr. Jones, ön már egy éve dolgozik vállalatunknál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke két hét alatt átkerült az értékesítésre. Egy hónap múlva már területi képviselő lett Mindössze négy hónap után kinevezték az értékesítés vezetőjének. Most pedig, mivel komolyan foglalkozom a visszavonulás gondolatával, megkérdezem, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz? - Köszönöm! - feleli az alkalmazott. - Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas ajánlatra mondani tud? - Jó, akkor köszönöm, apa! Két rendőr sétál a síneken. Az egyik megszólal: - Nézd má, ott összeérnek a sínek! - Gyerünk, intézkedjünk, mielőtt baleset lesz! Mennek, csak mennek, mire az egyik hátrafordul: - Hát nem figyelsz? Már rég túlmentünk rajta! A DÉLMADÁR HETI BÖLCSESSÉGE Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod, melyik felét. Munkahelyi ártalom Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik: - Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli van a fejében, és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de nem használt! - Na, és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik. - Megoperálom, és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit. KLSr Tessék választani: izmos testek Andersen: mesésen Birkózó: fél vállról Borbély: habozva Búvár: mély értelemmel Ebtenyésztő: kutyafuttában Fagylaltos: hidegen Hókaparó: hébe-hóba Időjós: vészjóslóan Kertész: kertelve Kocsmáros: hosszú lére eresztve Köszörűs: éllel Mezőőr: zöldeket beszél Mosónő: kezét mosva Muzsikus: hangsúllyal Rab: zárkózottan Remete: magában Pilóta: szárnyalóan Részeg: tétován Rovargyűjtő: összebeszél tücsköt-bogarat Szakácsnő: velősen Szoprán: fennhangon Ügyvéd: üggyel-bajjal Üveges: átlátszóan Varrónő: egymásba ölti a szavakat Vegyész: maró gúnnyal Vicces A rendőr elmegy az orvoshoz: - Kérem, doktor úr, segítsen rajtam, mert csuklóm. - És mióta van így? - Már vagy fél év óta. - És akkor miért nem jött korábban? - Mert azt hittem, hogy emlegetnek. Párbeszéd Két hal beszélget egy tóban: - Vigyázz! - mondja a nagyobbik - Az ott egy horog. Nehogy bekapd! - Miért? - kérdezi a kis hal. - Két okból - válaszolja a nagy: - Az egyik, hogy ha bekapod, akkor kihalásznak, megpucolnak, megsütnek és megesznek. - Nagyon köszönöm - hálálkodik a kis hal megmentetted az életemet. És mi a másik ok? - Az, hogy én akarlak megenni! . . Ezt hallottuk... A székely család fát szállít egy szekéren. Felborul a kocsi, és maga alá temet mindenkit a fa. Kis idő múlva kimászik az apa, és rágyújt. Egy óra múlva előmászik a gyerek, és szintén rágyújt. Két óra múlva megszólal a gyerek: - Idesapám, anyámat nem szedjük ki a fa alól? Mire az öreg: - Minek? Úgyse dohányzik. Pistike és Móricka állnak az udvaron. - Te, van egy zsebkendőd? - Nincs, de mindjárt adok! Egy autóst megállít a rendőr: - Féklámpa hiányában büntetést fizet! - De bocsánatot kérek: van féklámpám, csak kialudt. - Inkább ne lenne lámpája, de világítana! - válaszolja a rendőr. » Két rendőr találkozik. Az egyik megszólal: - Hallom, meghalt a feleséged. Hogyan történt? - Tudod, tegnap elvágta a kezét. - És abba belehalt? - Nem, de lelőttem, hogy ne szenvedjen. így kell biciklit lopni! Két szesztestvér bemegy a kocsmába: - Te mit iszol? - Nekem nyolc. És te? - Nekem is nyolc. - Pincér, 16 sört kérünk! Áll a székely a nagy hidegben a falu főterén, sapka nélkül. Odamegy a komája, és megkérdi: - Oszt kend miért áll ebben a nagy hidegben itt hajadonfőtt? - Tudja, az előbb egy kissé rendbe raktam az asszonyt, oszt most kéne egy bátor ember, aki kihozza a sapkámat. Egy férfinak kínzó fejfájása van már hónapok óta. Miután több vizsgálaton átesett, az orvosa azt javasolja neki, hogy kasztráltassa magát, az segíteni fog. Mivel a fejfájás már teljesen felőrölte a beteg idegeit, hosszas gondolkodás után beleegyezik a műtétbe. A műtét után a fejfájás teljesen elmúlik. Emberünk bemegy egy ruházati boltba, hogy egy kalapot vegyen magának. Az eladó ránéz, és kapásból mondja: - Az ön kalapmérete 7 és feles. - Ez bámulatos! Hogyan csinálta? - Tudja, már vagy 20 éve a szakmában vagyok. Első ránézésre meg tudom állapítani a méreteket. Azt is tudom, hogy 36-os nadrágot hord! - Na, itt alaposan téved. Az alsónadrágom mérete csak 34-es! - Ember, ha ilyen szűk gatyát hord, attól olyán fejfájást kaphat... - No, hogy van a mi betegünk? - kérdi az orvos - Rosszul, borzasztóan zavar a hőmérő. - Miféle hőmérő? - Hát, amit tegnap a hónom alá dugott. Belami adóvitája Hurrá, csökkentik az adót, bejelentette a kormány! - lökte be maga előtt Cink Enikőt, meg az ajtót Snájdig Pepi, és a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt panel lakótelepi kocsma máris megtelt sörszaggal, meg optimizmussal. A sörszagról leginkább Encike gondoskodott, ki a jó hírt már több kocsma közönségével is közölte, az optimizmus pedig a fent említett adónak szólt, ami csökken. Miközben a díszes társaság már éppen azon agyalt, hogy félmeztelenül, netán az asztal tetején táncoljon-e eme információt feldolgozandó, Smúz apu csak legyintgetett, mint aki szúnyoginvázió ellen vezeti harcra a sereget, s egy kicsit kesergett is, mert hogy az meg jól áll neki. - Csak nem dőlnek be minden olyan hírnek, amit bejelentenek ebben az országban? - kérdezte a mulatozókat. Majd a farzsebéből előkapott egy zseblámpát, és rávilágított néhány konkrét adatra. így például elmondta, hogy ha összevetik, mely adónem csökken, és mely emelkedik, a végelszámolásnál alig marad annyi a közember számláján, amit ne vinne el egy kis közüzemi díjemelés. Vagyis a Panel Pál-lakótelepen senki nem lesz gazdagabb, s kéretik megfontoltan elmélkedni a kertvárosi villalakások megvásárlásán. - Na, én még ilyen vészmadarat életemben nem lőttem, úgy hogy ideje lenne előkapni a vadászpuskámat, ha feltűnik Smúz a láthatáron - reagált a Dűjj Előre SC régen volt pénztárosának felvetésére Bovden Béci, aki az adócsökkentés mértékéről még vajmi keveset tudott, de nehezen tűrte, ha belerondítanak az örömébe. Ám mielőtt még előkerült volna a vadászfegyver, Plüss Eta már számokat sorolt. Elmondta, hogy a felső adókulcs 38 százalékról 36-ra zuhan vissza, míg a sávhatár 1,5 millió forintról 1,55 millióra emelkedik. Eközben persze a minimálbér adómentes marad, és az eszjéá csökkentése, a Pénzügyminisztérium számítása szerint, havi 3600 forinttal növeli, persze változatlan bruttó keresetek esetén, a nettó jövedelmet. - Nincs mit tenni, az ész belopózott a Zslbibe döbbent meg Józsi csapos. És amikor Etácska már ott tartott, hogy hosszabb előadásba kezdett a társasági adókedvezmények alakulásáról a jövedéki adó emelésének tükrében, sőt mi több, rávilágított arra is, mennyire örömmel tölti el a magyart az ekhó, meg a luxusadó, Belami parancsolt megálljt a szózuhatagnak. - Nézze Etácska! Az elmondottak harminc százaléka szerintem nem igaz, húsz százaléka tévedés, tizenöt százalékát majd még meglátjuk, a többit meg egyszerűen nem is értjük, higgye el nekem. Mert változhat ebben az országban az adó úgy, ahogy akar, a legnagyobb baj az, hogy a közember számára áttekinthetetlen az egész. Ha pedig bevezetnek a visszaigénylések, az adótérítések és kedvezmények rendszerébe is, hát biz' isten, úgy érzem magam, mintha mélységesen mély sötétségbe burkolózó kerek erdő kellős közepén járnék. - Na, Belami úr, maga is annyit ért az adózáshoz, mint beduin a hólapátoláshoz - szólt közbe Ló Elek. - Az adórendszer legnagyobb baja dehogy is a kuszasága - bár ez Is megérne egy-két pofont. Jómagam úgy látom, a leginkább gerincet roppantó éppen az, hogy az adót nagyon kevesen fizetik ebben az országban. Tudja maga, hogy a tízmilliós Magyarországon egyáltalán hányan állnak munkaviszonyban? És azt tudja, hogy ezek közül mennyi azok száma, akik különböző sundámmal meg bundámmal úgy eldugják a jövedelmüket, hogy azt nemhogy az APEH, de még egy Columbo-szérummal beoltott Derrick felügyelő sem találná meg? Elárulom én magának, hogy ha minden adóköteles polgár befizetné az összes olyan járulékot és adót, amit kirótt rá a törvény, itt már gumiból lennének az utak, a Tiszán hosszában épülhetne a híd, a Panel Pál-lakótelepen pedig hat autópálya is keresztezné egymást, talán itt a Zsibbadt brigádvezető előtt. - Éppen maga beszél, Ló úr? - hördült fel Flrnájsz Egon. - Hiszen, ha jól tudom, az egész kisvállalkozása arra alapul, hogy sehova nincs bejelentve, az összes munkát számla nélkül végzi, és úgy fél az adótól, mint magyar focista az erőnléti edzéstől. Én a maga helyében inkább csendben maradnék - javasolta Egon, ám ez a javaslat a Zsibiben nem számít többnek, mint ama pusztába belekiáltott, falra hányt borsó, ami gyakran átesik a ló túlsó oldalára. Mert hogy az adóügyben kirobbant vita csak nem akart csitulni, mindenki ragaszkodott saját véleményéhez, s lehülyézte azt, aki mást merészelt mondani. - Mintha csak a parlamentben ülnék - dőlt hátra a székén Józsi csapos, s jókedvűen mérte tovább a vizezett, de jövedéki adóval mégiscsak terheit borát. BÁTYI ZOLTÁN