Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-22 / 222. szám

16 «KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 22. IC* Nagykorú gyermek és tartásdíj Dr. Juhász György Tibor S y az opusztaszen Megmaradás Fala Elhunyt Ben Slomó Vásárhelyi vita, személyeskedés Tisztelt Ügyvéd úr! Korábbi házasságomból született egy lányom, aki idén érettségizett. Most kezdett el főiskolára járni. Augusztusban volt a 18. születésnapja. Én még augusztusban is kifizettem a bíróság által korábban megállapított tartásdíjat. Régebben is segítettem, lehetőségeimhez képest a tartásdíjon felül is, természetesen a jövőben is igyekszem támogatni. Kérdésem, hogy erre köteles vagyok-e a jog szerint is ? Ha igen, akkor mennyi ideig kell még és milyen összegű tartásdíjat fizetnem? Tisztelt Olvasó! Különbséget kell tenni a kiskorú és a már nagykorú, de még tanulmányait folytató gyermekek tartása között. A kiskorú gyermeket akár sr ját szükségletei rovására is köteles tartani, azaz tartásdíjat fizetni. Nagykorú gyermek esetében más a helyzet. A tanulmányait folytató nagykorú gyermek nem jogosult tartásra, ha az a szülő saját szükségleteit vagy másik, kiskorú gyermek tartását veszélyeztetné. Ha a szülő vagyoni, jövedelmi viszonyai lehetővé teszik, akkor a tanulmányait folytató nagykorú gyerek tartásdíjat igényelhet. A fizetendő tartás összegének megállapitásánál figyelembe kell venni a gyermek szükségleteit és mindkét szülő teherbíró képességét. Számításba kell venni az állam és az iskola által nyújtott támogatást (ösztöndíj, szociális segély, tandíjkedvezmény, étkezési, lakhatási támogatás stb.j, illetve a gyermek esetleges, például rendszeres korrepetálásból származó jövedelmét is. Természetesen nem köteles korlátlan ideig támogatni gyermekét, csak az úgynevezett „életpályára" előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok és az egyetemi, főiskolai tanulmányok idején. Ez gyakorlatilag az első szakképzettség, diploma megszerzését jelenti. Gyermeke köteles tanulmányait folyamatosan, a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni. Tanulmányait általában csak a kötelezően megkövetelt szakmai gyakorlat, betegség vagy más rendkívüli okból szakithatja meg. A nagykorú gyermek elveszti tartáshoz való jogát, ha arra érdemtelenné válik. Ez azt jelenti, hogy a tartást nyújtó szülővel vagy a vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben nem megfelelő, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít. Gondosan vizsgálni kell azonban, hogy a magatartást milyen ok és körülmény váltotta ki, különösen azt, hogy a kötelezett magatartása idézte-e elő, végül, hogy az a gyermeknek a társadalmi felfogás szerint valóban súlyosan felróható-e? Ezek talán a legfontosabb olyan szabályok, amiket a bíróság egy ilyen tartalmú perben rendszerint figyelembe vesz. Természetesen a gyakorlati életben sokszor a felek megállapodása vagy a kialakult gyakorlat rendezi a kérdést. Ha már a családi kötelék meglazult vagy felbomlott, nem szerencsés a viszonyt tovább mérgesíteni. Ha a gyermeknek nincsenek irreális elvárásai, a szülők tisztában vannak szülői kötelességeikkel és felelőségükkel, mindkét fél jó szándékkal áll a kérdéshez, akkor egy felesleges eljárást kerülhetnek el. Látható, hogy az erkölcsi elvárás és a jogi szabályozás lényegében összhangban áll egymással. Általában is, de az ilyen jellegű ügyekben különösen, a békés rendezést javaslom. Tévét nyert szegedi előfizetőnk A falon ott van Mádl Ferenc neve is Nem olyan régen a Szent Piroska-harang megmentésének érdekében emeltem fel szavam. Most még kegyetlenebb eseményre szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, bízva abban, hogy a döntéshozók az utolsó pillanatban elállnak a törvényesítve végrehajtandó emlékműrombolástól, és megmarad a Megmaradás Fala Opusztaszeren. Szeged Megyei Jogú Város jegyzője 2005. szeptember 9-én határozatában elrendelte Ópusztaszer 046/23 helyrajzi számon lévő 4 db emlékfal lebontását, amit 2005. szeptember 30-án 9 órakor kell elkezdenie a Berill Invest Kft.-nek rendőri felügyelet mellett. A lerombolandó falakon elhelyezett emléktáblák és címerek városok, falvak, közéleti személyiségek, magánszemélyek - élők és holtak - emlékét őrzik, illetve őriznék, ha kegyeletsértést nem követnének el ellene, mivel minden falat és táblát Gyulay Endre megyés püspök szentelt fel és áldott meg. A képen is jól látható Mádl Ferenc neve, aki egy hónapja még a Magyar Köztársaság elnöke volt. Hasonló sorsra vár Göncz Árpád köztársasági elnök, Nagy Imre, dr. Antall József miniszterelnökök, Mindszenty József bíboros, hercegprímás és más közjogi méltóság táblája is. Erről az eseményről levélben értesítettem a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, Gyurcsány Ferencet, valamint dr. Sólyom László köztársasági elnököt azzal, hogy ezt a nyilvános, kegyeletsértő rombolást akadályozzák meg. Megkerestem Friderikusz Sándort is, hogy a televízión keresztül segítsen megállítani ha kell - a beindított bontógépet. Átiratban kerestem meg dr. Botka László polgármestert, hogy szeptember 23-án, pénteken terjessze a közgyűlés elé a Megmaradás Fala ügyét azzal, hogy keressenek megoldást a békesség jegyében, hiszen ez a határozat 240 táblát, 16 címert érint, és több tízezer embernek kibékíthetetlen fájdalmat okoz. A levelem megírásakor még nem tudtam, de a technika világa, Isten akarata hozzásegített egy információhoz: a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság fejlesztési tervéhez (2003-2008), amely fontossági sorrendben közli a megvalósítás kalkulált költségét. A felsorolás l-l 14. pont között osztja szét a 6 milliárd 291 millió forintot. Érdekes módon a 114. pontban ez áll: „Az ópusztaszeri Megmaradás Fala áthelyezése a Magyarok Világparkjába 32 millióért." Tisztelt döntéshozók! Lelkiismeretük szerint hozzanak olyan döntést a nemzeti park igazgatóságával egyeztetve, hogy a lerombolás helyett az áthelyezést szorgalmazzák. Ez a lehetőség adva van, csak a 114. pont idejét határozzák meg. SZILÁGYI ÁRPÁD, SZEGED és az érzékenység A hír szent, a tudósító szabad, az érintett meg érzékeny. Érzékeny akkor, ha a tudósítás a történteket úgy tálalja éppen a lap első oldalán (az 5. oldalon lévő szöveggel ellentétben), hogy az félreérthető. Véleményem szerint így esett az újság szeptember 16-i Vásárhelyi szópárbaj című tudósításával. A címoldalon lévő bevezetőben a szerző azt írja: „személyeskedő vita alakult ki Havránek Ferenc képviselő és Lázár János polgármester között". Véleményem szerint itt nem ez történt. Csupán Lázár János személyeskedő módon kommentálta hozzászólásomat. Úgy gondolom, a vita akkor „személyeskedő", ha a vitázó felek mindegyike ilyen stílusban vitázik, itt csak a „válasz" volt személyeskedő, és csak Lázár János használta ezt a „stílust". Félrevezető az ipari park „prezentációval" kapcsolatos tudósítói megfogalmazás is. Itt arról volt szó, hogy bemutatva a terület fotóit, megkérdőjeleztem, mai állapotában az ipari park valódi vonzerőt jelent-e? A polgármester felkérésére válaszolt az Ipari Park Kht. ügyvezetője. Úgy látszik, a személyeskedés ragadós, mondandóját imigyen kezdte: „örülök, hogy a képviselő úr kitalált az ipari parkba". Az egy dolog, hogy a közgyűlés által megbízott vezető mit enged meg a tulajdonos (lakosság) által megbízott képviselővel szemben. Más dolog, hogy mit ír a tudósító. A tudósító az ügyvezető igazgató úr állítását, miszerint a gazzal és szeméttel borított részek már magántulajdonban vannak, elfogadja és tényként közölve tudósít. A gazos, szemetes területekre utalva azt írja: „Ezekről kiderült: már nem a város tulajdonában vannak". Nos, ez nem derült ki, ezt az ügyvezető igazgató úr állította. A képek épp^n ennek a fordítottjáról tanúskodnak, ott ugyanis látható, a kiparcellázott részeken tereprendezés, illetve építkezés folyik, míg a többi részen magas, zömben beért, elnyílt gazok, illetve sok szemét, törmelék, és még trágya is található. Ennyit a leírtakról. Amiről a tudósítás nem szól, de véleményem szerint kellene. Magam új színfoltként értékelem, és a megindult választási kampány részének tudom be azt a fenyegetést, amit a polgármester nyilvánosan engedett meg magának: „majd filmet készítünk a képviselő úr vállalkozásáról és majd bemutatjuk azt is". Elnézést kérek a tudósítótól, de az érzékenységem okán fontosnak tartom a fentiek nyilvánosságra hozását! HAVRÁNEK FERENC ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Ki diktálja a csatornaprogramot 1 Petőfitelepen, a Gerle utcában lakom. Nálunk 2004 tavaszán kezdték el a csatornázást, de alig kötöttek be pár házat, állandóan elhívták őket más helyre. Mint kiderült, vissza kellett menniük oda, ahol előtte dolgoztak, mert rosszul fektették le a csatornát, így ki kellett javítani, végül októberig eljutottak addig, hogy az utca közepéig lerakták a belső aknákat úgy, hogy majd jönnek tavasszal és folytatják. Már nyár vége van, de az utcában még nem láttunk csatornaépítőket, s úgy néz ki, hogy az idén már nem is látunk. Az érdekesség az, hogy az utca vége viszont kész van, kb. 50 méteren még az utat is helyreállították. Mi lassan már ladikkal kell, hogy közlekedjünk, mert akkora gödrök vannak az utcában, hogy az autó kerekei elmerülnek benne. A mentősök nem szívesen jönnek ebbe az utcába, sőt nemrég jöttek a szemetesek üríteni a kukákat, azt hallani kellett volna, milyen szitkokat mondtak, mivel elakadt a gödörben az a szerkezet, amivel a kukákat beemelik a gyűjtőbe. Az a legmegdöbbentőbb, hogy az illetékesek, akik ezért felelősek, nem tesznek semmit, pedig ma már nem egy cég van, akik között lehet választani, nem beszélve arról, hogy a szerződésben - elméletileg - időpontok vannak kikötve. Mi két éve fizetjük a csatornázási hozzájárulást, van, aki egy összegben fizette, de nem tudni, hogy mikor lesz csatornánk, s jó utunk. Azt tudjuk, hogy 2006-ra kell készen lenni Szegeden a csatornázásnak, de mindenhol ez az időpont az érvényes? Gondolom, ütemezték a munkákat, és ahol 2004-ben elkezdték, ott hamarabb be is kell fejezniük. Meg kell nézni az utcánkat a jelenlegi esőzés után hogy néz ki, s így megyünk a télnek. Fizetjük a szippantós díját, ami nem olcsó, fizetjük a hozzájárulást, szóval itt valami nincs rendben. Úgy néz ki, hogy Szegeden a kivitelező diktál, nem az, aki fizet. Ez gyalázat. FÁBIÁN ANDREA, SZEGED A Dclmagyarország és a Délvilág előfizetőinek meghirdetett Nycremenyszüret játékban a szeptember 16-i sorsoláson egy Thomson televíziót sorsoltunk ki. A televíziót Mralákné Kovács Erzsébet szegcdi előfizetőnk nyerte. Nyereményét Pintér Melinda (jobbról), lapunk marketingmunkatársa adta át Fotó: Schmidt Andrea New York-i otthonában szeptember 16-án elhunyt a máramarosi származású költő, Ben S'lomó - a magyar állami anyakönyvben szereplő nevén Steinmetz Hermán -, akit a szegedi új zsinagógában olvasható szívbe markoló költeménye révén ismernek itthon és szerte a világban. Héberül írt, de a magyarul verset értők sem feledhetik Szegeden márványba vésett, Gáspár Endre által magyarra fordított költeményét. Kilencven és fél esztendőt élt meg, munkában, költészetben, vallásos életben. Élete alkonyán gyermekein kívül huszonnégy unokája, alig megszámlálható dédunokái köszönthették. Versei iskolai tananyagba kerültek, magáénak tudhatta az ortodox haszid hitűek által rendkívüli tekintélyű ljubavicsi rebbe barátságát és megbecsülését. Két nagy hatású, a Soáról, vagyis a Vészkorszakról írott, magyarul is olvasható versét - az egyik a szegedi - sohasem engedte felvenni kötetbe. Az ártatlanul meggyilkoltak hangján megszólaló műveit nem tekintette költői munkássága részének. Ha erről valami eszükbe jut innen hazulról, az nem véletlen. Ám micsoda különbség! Emberségben, természetesen. Aki még nem járt ott, menjen el a szegedi új zsinagógába, olvassa el a márványba vésett sorokat, egy igaz ember, egy héber költő versét. Búcsúképpen engedjük közel magunkhoz a most elhunyt Ben S'lomótól a versből jövő megszólítást az ő emlékére. Mindenki legyen az, néhány elköszönő pillanatig, ami emberként volna, lehetne: Testvér! VARGA LÁSZLÓ, SZEGED