Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-21 / 221. szám

SZERDA, 2005. SZEPTEMBER 21. • MEGYEI TŰKOR" 3 KASS JÁNOST IS INSPIRÁLTA „Kiváló grafikus barátom, Gliick Félix, aki 1956-ban hagyta el Magyaror­szágot és Angliában telepedett le, Chagallék közeli barátja volt. Ő tervezte a Chagallról készült kötetet Is, ami nagy szenzációnak számított a hatva­nas évek elején. Komoly áldozatok és erőfeszítések árán akkoriban jutot­tam ki Franciaországba, és Félix megbeszélte Chagallékkal, hogy fogadja­nak Nizza melletti nyüzsgő házukban, amelyben több műterem is volt. Egy egész délutánt tölthettem Chagallal, aki pici emberke létére dinamikus, örökmozgó, kortalan művész volt. Ez a találkozás, az ő hihetetlen gazdag Biblia-anyaga inspirált arra, hogy a magam Biblia-sorozatát elkészítsem." Sydneyből is érkeztek látogatók a szegedi Chagall-kiállításra, ami iránt egyre nő az érdek­lődés. Tfegnap egymást váltották a diákcsoportok a várban, ahová egyszerre csak 40-45 embert tudnak beengedni. Nincsenek ugyan több száz mé­teres sorok a szegedi vár előtt, nem kell hosszú ideig várakozni, de már tegnap is érezhető volt: egyre nagyobb az érdeklődés a Chagall-tárlat iránt. Szombaton 499, vasárnap 503 látogatója volt a kiállításnak, és mert szük­ség volt rá, a nyitvatartási időt is meghosszabbították egy órával. Hét végén inkább a családokra számítanak, tanítási napokon vi­szont a diákcsoportok vannak többségben. Máris olyan sok is­kola érdeklődik, hogy a múzeum igazgatója azt javasolja, a korábbi információkkal szemben mégis előre kérjenek időpontot a cso­portok számára, hogy tervezhe­tőbb, gördülékenyebb legyen a beléptetés. A francia partnerek által szigorúan előírt páratarta­lom és hőmérséklet biztosítása érdekében egyszerre ugyanis leg­feljebb 40-45 személyt tudnak beengedni. - Volt már olyan látogatónk, aki leült a székre, és két órán át csodálattal nézte az olajfestmé­nyeket, viszont akadt olyan is, aki néhány perc múlva kiment, és azt írta a vendégkönyvbe: ő ennél nagyobb alföldi festőt is is­mer - árulta el Vörös Gabriella, aki szerint nincs ezzel semmi baj, különböző lehet az ízlésünk. A múzeum igazgatója azt reméli, az október végi zárásig lesz annyi látogató, hogy megtérül a kiállí­tás megrendezésére fordított ösz­szeg - amit egyébként ma még nem tud pontosan meghatároz­ni. Ha fűteni is kell majd, növe­kedhetnek a költségek. - Magyarországon nincs olyan jelentős Chagall-gyűjtemény, amit bármikor megnézhetnénk, ezért ki kell használni a lehetősé­get, hogy Szeged elsőként mutat­ja be ezt az anyagot. Chagall mű­vészete arra is jó példa, hogy a formai újítások mellett lehet párbeszédet folytatni a közön­séggel a közösségért - mondta Kovács Keve üvegtervező grafi­kusművész, aki tegnap délelőtt rögtönzött művészettörténeti órát tartott rajz szakos főiskolai hallgatókból álló csoportjának. - Van ugyan egy-két festménye a városi galériában is, de tudo­másom szerint odahaza, Sydney­ben még sohasem rendeztek önálló Chagall-kiállítást, ezért feltétlenül meg akartam nézni a szegedi tárlatot. Nekem a három olajkép tetszik legjobban - val­lotta be Dévényi Éva, aki férjével Ausztráliából érkezett rokonláto­gatóba, és tüzetesen végignézte a litográfiákat. - A kórházban is beszélgettünk róla a kollégáimmal, hogy egy ilyen világhírű művész munkáit nem láthatjuk mindennap Szege­den. Ma szabadnapos vagyok, ezért eljöttem megnézni. Remé­lem, megéri majd, mert a fizeté­semhez képest kicsit drágának tartom az 1500 forintos belépőt ­mondta a pénztárból jövet Ke­resztúri Tóth Attiláné a 2-es kór­ház sebészeti osztályának ápolója. H.ZS. SULYOK ERZSEBET Pár héttel ezelőtt Veszprémbe nem jutottam el. A Dali-kiállításra. Ellenben pár hónappal korábban láttam egy igen érdekes Dalí-tárla­tot - Bécsben. 1972-ben nem is álmodhattam róla, hogy a Műcsar­nokba menjek Chagall-képeket nézni. Viszon t néhány évvel később Nizzába kisérhettem a szegedi néptáncosókat és a tengerparti pom­pázatos virágkarnevál emlékéhez ma is könnyedén fel tudom idéz­ni az élményszerű látogatást a Chagall-múzeumban. Csak azért mesélek itt célzatosan, mert azt hiszem, mi magya­rok mindig is világjáróknak gondoltuk magunkat - okkal vagy nem, most ne feszegessük - és valódi érdeklődésből vagy szín sznobériából, mindegy, múzeum- és képtárjárók is vagyunk. A vi­lágban. Keveset tudunk viszont a saját múzeumaink-képtáraink kincseiről. Ám a közelmúltban valami történt. A pesti sikertárla­tok - robbantottak. Ennyivel a rendszerváltás után, egy éve az unióban mintha kezdenénk belejönni egyféle európai polgártempóba. Sok egyéb mellett ez olyasmi magatartás, mely természetesnek tekinti, hogy az egyetemes kultúra értékei - helyben is azok. Gavallériából nem kötök persze fogadást - az ember ne fogad­jon arra, amit biztosan tud de megnyerném, ha mégis: a szege­di nyári tárlatra biztosan nem ment annyi ember, mint amennyi most tömegei a várbeli Chagall-kiállításon. Érthető, ha azt tekint­jük, hogy a kortárs művészet sosem bír olyan vonzó lenni, mint a klasszikus. De minálunk még akkor is túl nagy a különbség ­nem csak a példabeli két tárlat látogatottsága között. A vidékiességnek is nevezhető önbecsüléshiányon segít úrrá lenni az a- valami, hogy immár itthon, helyben látunk Monet-műveket, Mirót, Giacomettit, Dalit... Chagallt. És hogy Munkácsy vezet a lá­togatottsági versenyben! Haladunk. Az európai polgári létbe. A Cha­gall-képék szegedi látásának élménye ezért is: érték. Hamarosan pedig úgy eltűnik egy-egy, ma még különlegesség­nek számító tárlat vidékiesnek is mondható körítése, mint pohár üdítő szódából - a buborék. A verniszázs az lesz, ami: egy művé­szeti kiállítás megnyitása. Nem lesz belőle külön-külön, egy-egy a a fő, a középső, az alsó fontos embereknek - a köznép meg csak másnap nézhet. És nem is akarja az alkalomból üdvözletet mon­dani mindenki, aki csak él és mozog a helyi közegben, de legalább hatan, mint most. Viszont természetesen tömeg lesz a képek előtt, mint most a Chagall-litográfiák előtt. Itthon. És bárhol a nagyvilágban. Az iskolaszékek döntenek a cigisek sorsáról Körbefüstölik a sulit Egyelőre még tartják hadállásukat a dohányzó tanárok iskolájuk­ban Illusztráció: Schmidt Andrea Valószínűleg nem kell megszün­tetni az általános és középisko­lákban a tanári dohányzóhelye­ket. A rendelettervezet szerint erről az iskolaszék dönthet janu­ár elsejétől. A finneknél már ki­tiltották a cigarettásokat az isko­lából, aminek következménye­ként a tanárok az épület előtt, a diákok között füstölnek. A Csonka János Műszaki Szak­középiskolában a hétfői szülői értekezleten dohányzásellenes propagandafilmet is vetítettek. Az iskola vezetése évek óta azon fáradozik, hogy visszaszorítsa az egészségkárosítást. - Már na­gyon várom annak a rendeletnek a megjelenését, ami teljes mér­tékben megszünteti a dohány­zást az iskola területén - mondja Péterné Szabó Irén igazgató. A jelenlegi törvényi előírás sze­rint az iskolákban kijelölhető do­hányzásra hely, de 18 év alatti gyermek szülői beleegyezéssel sem gyújthat rá. Ezeket a helyisé­geket kizárólag a dohányzás céljá­ra használhatják, tehát nem lehet folyosót, közlekedőt, étkezőt vagy öltözőt dohányzóhelynek kijelöl­ni. A népegészségügyi program­ban kiemelt szempont a közokta­tási intézmények füstmentessé tétele. Az a cél, hogy a dolgozók a kijelölt helyen se dohányozzanak. A törvénymódosításra a tervezet elkészült, a tárcaközi egyezteté­sek után január elsejével lép ha­tályba. A rendelett>en az szerepel­ne, hogy a bölcsődék és óvodák épületében tilos a dohányzás, míg a többi közoktatási intézményben az iskolaszék dönt. Az Országos Tisztiorvosi Hivatal főosztályve­zetője, Péterfia Eva reméli, hogy így fogadják majd el, hiszen a ter­vezetnek 78 százalékos a társa­dalmi támogatottsága még a do­hányosok körében is. A Hansági Ferenc Vendéglá­tó-ipari, Idegenforgalmi Szakis­kola és Szakközépiskola igazga­tóhelyettese, Dóka Zoltán nem titkolja, hogy erős dohányos. Szerinte nem az a megoldás, hogy megszüntetik a tanári do­hányzókat, mert úgy járhatnak, mint a finn iskolák: az épület kö­rül füstölnek a tanárok, és min­denfelé csikk hever. - Olyan helyet kell kijelölni, ami szellőztethető, elkülöníthető és ezáltal a diákokat nem serkenti a dohányzásra - javasolja az igaz­gatóhelyettes. Ugyanezt tartaná helyesnek Dobó László, a Vedres István Építőipari Szakközépiskola igazgatója is, aki pedig soha életé­ben nem dohányzott és szomorú, ha gyerek kezében cigarettát lát. A jelenlegi helyzetet megfelelőnek tartja, és inkább az árak draszti­kus emelését javasolja. CS. GÁT LÁSZLÓ Naponta félezer látogatót fogad a szegedi vár Sydneyből is nézik Chagallt Iskolai csoportok sora érkezik a kiállítóhelyre Fotó: Frank Yvette Már nem ingáznak a katonák Vásárhelyre Kétszáz férőhelyes szállót avattak a hódmezővásárhelyi laktanyában Haladunk Kétszáz katona vette birtokba az elegáns szállót Fotó: Tésik Attila Októbertől kétszáz katona otthona lesz az a 4200 négyzetméter alap­területű új szálló, amelyet a laktanya-rekonstrukció keretében adtak át tegnap Vásárhelyen. Az épületet Juhász Ferenc honvédelmi mi­niszter avatta fel. Sok katona eddig albérletben lakott, vagy Szegeden kapott szállást, most már nekik sem kell ingázniuk. Modern, a XXI. századi követel­ményeknek is megfelelő épület­tel gazdagodott a vásárhelyi lak­tanya. A Magyar Honvédség 5/62. Könnyű Lövészzászlóaljá­nál tegnap délelőtt ünnepélyes keretek közt átadták az új, két­száz férőhelyes szállót. A magyar katonák most már profik, ezért kiváló háttér kell ne­kik. A laktanya-rekonstrukció ke­retében az országban ötezer-öt­száz honvédségi szállást alakítot­tak ki, a legújabb ilyen beruházás a vásárhelyi - mondta avatóbeszé­dében Juhász Ferenc honvédelmi miniszter. Hozzátette: a civilek fogalmai szerint a katonákra csak a bajban van szükség, s ez így természe­tes, ezért a „hátsó udvarban" kell felkészülniük. De nem mindegy, milyen körülmények között töl­tik mindennapjaikat. A minisz­ter szerint a magyar katonák leg­fontosabb feladata ma a bizton­ság exportja. Ugyanis nálunk bé­ke van, s ezt kell eljuttatni a kü­lönféle misszióknak más orszá­gokba is, hiszen ezzel saját biz­tonságunkat növeljük. Az új szállót Kovács József ezredes, helyőrségparancsnok vette át. A laktanya vezetője elmondta, hogy 2003-tól jelentős beruházá­sokat hajtottak végre Vásárhe­lyen. Egymilliárd forintból ké­szült el az új technikai kiszolgá­lóegység. Ezt követően átadták a hatszáz fős legénységi épületet is, s most a szállóval folytatódott a rekonstrukció. Eddig sok katona albérletben la­kott, vagy Szegeden szállásolták el őket. Az új szállónak köszönhető­en már nem kell albérletet, illetve utazási költséget fizetniük. A beruházás költsége 1,2 milli­árd forint. A 47-es főút melletti 4200 négyzetméter alapterületű épületben kétszáz katona jut majd új szálláshoz októberben. Kilenc 1,5 szobás garzont is kialakítot­tak, melybe párok költözhetnek. A szobák többsége 16-18 négyzet­méteres. Mindegyikben van für­dőszoba, a konyhákat pedig gáz­tűzhellyel, hűtővel és mikróval is felszerelték. K.T.

Next

/
Thumbnails
Contents