Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-19 / 219. szám

HÉTFŐ, 2005. SZEPTEMBER 19. • A DÉL SPORTJA« IV / Épületbontás közben dőlt rá a mennyezet Tűzoltók bontották ki a beomlott épületrészt Fotó: Tésik Attila A vásárhelyi Szent Antal utca bontás alatt álló házának tég­lákkal megrakott mennyezete szakadt le vasárnap délután egy, az épületben lévő asszonyra, aki csak könnyebb sérüléseket szenvedett. MUNKATÁRSUNKTÓL Nem bírta a vásárhelyi Szent An­tal utca bontás alatt álló házának a mennyezete azt a hatalmas súlyt, melyet az oda ideiglenesen lerakott, már kibontott téglák je­lentettek. Vasárnap délután az egész az alatta lévő egykori üzlet­helyiségbe szakadt, maga alá te­metve egy nőt. A bontást végző vállalkozó lapunknak a helyszí­nen elmondta: az asszonyt, aki időnként alkalmi munkásként segített nekik a téglapucolásban, a nap folyamán többször is el­küldték a helyszínről ittassága miatt. A mennyezet akkor sza­kadt le, amikor az ennek ellenére még egyszer visszament az üzlet­helyiségben hagyott táskájáért. A nőt a munkások kezdték el keres­ni, majd a helyszínre érkezett vá­sárhelyi tűzoltók szabadították ki mintegy félórás kemény munkát követően. Az asszony szerencsé­jére a mennyezet aláhulló lécei felfogták a lezúduló építési anya­got, így az csak könnyebb sérülé­seket okozott. Az épület életve­szélyessé vált utcai frontját a to­vábbi balesetek megelőzése miatt dózerrel döntötték le. A történte­ket a rendőrség vizsgálja. Az év kórháza verseny elkezdődött Sláger a szegedi pszichológia, de a szakma még kevéssé elismert Negyvenszer több jelentkező Majdnem ezren jelentkeztek idén az SZTE pszichológia szakára. A kiugró népszerű­séget azzal is magyarázzák, hogy a fiatalok saját problémáikra remélnek megoldáso­kat. A képzett szakemberekre sokaknak lenne szüksége, de munkájuk finanszíro­zása nem megoldott. A Szegedi Tudományegyetem pszichológia ­nappali, állami finanszírozású - szakára idén majdnem ezren adtak be felvételi kérelmet ­a meghirdetett 25 helyre. Szokolszky Ágnes, a pszichológia tanszéket vezető docens sze­rint a szinte robbanásszerű, negyvenszeres túljelentkezés egy, már évek óta tartó növe­kedési trend csúcsa, amelyet több tényező is magyarázhat. A dömping okai Egyre több a súlyos életkrízisből érkező, családi problémákkal terhelt fiatal, akik ön­ismereti szándékkal érkeznek a szakra: meg­oldásokat remélnek saját problémáikra. Aki azonban mindössze ilyén motivációval vág neki a képzésnek, nem biztos, hogy jó szak­ember válik belőle - ahhoz nagy beleérző­készségre, empátiára és nyitottságra is szük­ség van. A magas jelentkezési szám másik oka, hogy a pszichológia és a lelki segítség­nyújtás társadalmi megítélése javul, munka­erő-piaci felhasználhatósága pedig igen sok­rétű. Mostanában például számos cég a munkatársak kiválasztásában, továbbképzé­sében pszichológusokat alkalmaz, és egy-egy pszichoanalitikusi praxis is igencsak jövedel­mező. Az egyetemi tanárképzés során is sok hallgató kedveli meg a pszichológia különféle szakterületeit - gyakran ez készteti a diáko­kat a felvételire. A szak a legdrágább bölcsészképzések közé tartozik: a másoddiplomás levelezősök 195, a nappali költségtérítésesek 165 ezer forintot fizetnek érte félévente. A borsos árat indokol­ja, hogy meg kell fizetni a széles és naprakész oktatási anyag vendégoktatóit, a külső gya­korlati helyek szakembereit, továbbá a szoft­ver- és terembérlés is drága. Igény van, pénz nincs A végzett diákok elhelyezkedéséről ugyan jelenleg nincsenek megbízható adataik, de a tanszékvezető szerint egyre több munka­helyen van szükség képzett lélekgyógy­ászokra. - Más kérdés, hogy például a mi­nisztériumok által bátorított iskolapszi­chológusi szakirányt végzetteket nem tud­ják fölvenni az iskolákba, mivel az önkor­mányzatoknak erre már nincs pénze, ho­lott erre a munkára igen nagy igény lenne ­mondja Szokolszky Ágnes. Hozzáteszi: a munkanélküliséghez társuló és egymásra halmozódó lelki problémák kezelésében is jelentős szerepe lehetne a pszichológus­nak, megelőzhető lenne számos, sokkal magasabb egészségügyi és egyéb kiadás ­ha társadalombiztosítási finanszírozására lenne politikai akarat. Mindehhez azon­ban sokkal erőteljesebben kellene jelen lennie a köztudatban a pszichológiai segít­ségnyújtás lehetőségeinek. - A pszicholó­gushoz járásnak van egy egészséges szintje, amit mi még nem értünk el. Viszont a ló másik oldalára sem kell átesni: az ameri­kaiak minden gondjukkal azonnal analiti­kushoz rohannak - teszi hozzá a tanszék­vezető. Gólyák mondják Az elsőéves Túri Zsolt sportpszichológiai érdeklődése miatt választotta a szegedi szakot, amelyről azt hallotta, hogy a leg­jobb az országban. Meskó Mercédeszt 3-4 éve érdekli a pszichológia, és úgy gondolja, hogy mire végez, elismertebbé válik a szak­ma. A szegedi képzésre azért jött, mert ez gyakorlatiasabb és összefogottabb, mint máshol A diplomásként jelentkező Aczél Anasztáziát személyes okok vezették: né­hányszor járt pszichológusnál, aki sokat segített neki. - Ha én fele ennyit tudnék másoknak segíteni, már megérte jelentkez­nem - mondja a lány. TOMBÁCZ RÓBERT Sándorfalván forogtak a körhinták A város új, de a búcsú a régi A két és fél hónapja várossá lett Sándorfalva lakói - dacára a bo­rongós időnek - az idén is vi­dáman ünnepelték templomuk búcsúját. A Szabadság téri fel­újított közpark a gyerekek szá­mára egy napra ismét a játék és a szórakozás paradicsomává vál­tozott. Kétnapos fesztivál, kétszáz versenyző A lovakról szólt a hét vége Hódmezővásárhelyen A lovassportok kedvelői biztosan nem unatkoztak Vásárhelyen Fotó: Tésik Attila Két napig a lovaké volt a főszerep Vásárhelyen. A hét végén hagyo­mányteremtő szándékkal megren­dezett őszi lovasfesztiválon számos versenyszámban indulhattak a je­lentkezők. A távlovaglásnál ügyeltek a hátasok egészségére is, mert ál­latorvos vizsgálta meg őket, miután célba értek. A fesztivál médiatámo­gatója a Délvilág volt. Nyerítéstől volt hangos két napon ke­resztül a vásárhelyi Bodzási út. Az el­ső alkalommal megrendezett őszi lo­vasfesztivál rengeteg embert vonzott - a rendezvényt a Délvilág és a Dél­magyarország is támogatta. Nem csu­pán a kíváncsiskodók érkeztek szép számmal, hanem az ország különbö­ző pontjáról mintegy kétszáz verseny­ző állt rajthoz a különféle számok­ban. - Tavasszal már szerveztünk egy évadnyitó fesztivált, s innen jött az ötlet, hogy egy hasonlót ősszel is ren­dezzünk - nyilatkozta lapunknak a főszervező, Gálné Bánfi Katalin. A Gál család imádja az állatokat, hu­szonnyolc lovuk van. Közülük Kata­lin kedvence egy furioso kanca, a 12 éves Juliska. Gálék kisfia, a három­éves Pisti most ismerkedik a hátasok­kal. Kora miatt még csak egy pónin lovagol. A vásárhelyi Kocsisné Benczédi Márta elmesélte, hogy felnőtt fejjel, háromgyermekes anyaként ült elő­ször lóra. Mindezt azért tette, mert tervei közt szerepel, hogy lovasterá­piával foglalkozzon. Ennek viszont az volt a feltétele, hogy le kellett tennie egy úgynevezett német rendszerű vizsgát. - Egy 18 éves kancával, Balladával fogok ugratni. A többiek azzal biztat­tak, hogy ez egy rutinos ló, igazi auto­mata. Áprilisban hibátlanul ment vé­gig a pályán. Hogy velem a hátán mi­re lesz képes, fogalmam sincs ­mondta nevetve az asszony. Egyik másik induló jóval korábban kezdte a lovaglást, mint Kocsisné. A szegedi Salem Imen Bella egy tábor­ban ismerte meg közelebbről, s sze­rette meg a lovaglást. - Most már a baktói lovasklub tagja vagyok, s két hátassal állok rajthoz több versenyszámban is Vásárhelyen - árulta a 11 éves kislány, akinek édesanyja magyar, édesapja egyipto­mi származású. Az ügyességi pályán Bella az ötödik lett. Az indulók többek között távlovag­láson is részt vettek. Elsőként elmen­tek Mártélyra, majd onnan visszajöt­tek a Bodzási útra. Mind Mártélyon, Mind Vásárhelyen állatorvos vizsgál­ta meg a lovak egészségi állapotát. Hiába számított a gyorsaság, azt a versenyzőt kizárták, aki túlhajszolta hátasát. K.T. Egy internetes honlapon meg­hirdették az év kórháza ver­senyt. Egy ötfokú skálán bárki értékelheti az ország egészség­ügyi intézményeit, a legjobb eredményt elérő kórházak és klinikák pedig korszerű számí­tógépeket nyernek. MUNKATÁRSUNKTÓL Az interneten lehet szavazni ar­ról, melyik hazai egészségügyi intézmény a legjobb, melyik le­gyen az év kórháza. Az új kezde­ményezés célja, hogy az ellátás jelenlegi színvonalát a betegek közvetlen véleménye alapján felmérje, valamint hogy hozzá­járulhasson a hazai kórházak megbecsültségének emeléséhez. Az érdeklődők szeptember elejé­től december 31-éig a www.azevkorhaza.hu oldalon szavazhatnak. A versenyben Magyarország összes államilag és önkormányzatilag finanszíro­zott kórháza és klinikája részt vesz, a szavazók név szerint vagy területi alapon kereshetik meg az értékelni kívánt intéz­ményt. A verseny aktuális állása a weblapon folyamatosan nyo­mon követhető. A látogatók egy ötfokú skálán osztályozhatják az egészségügyi intézményeket összesen 5 kate­góriában: orvosszakmai ellátás, ápolás- és szakszemélyzet, inf­rastruktúra, ellátás, környezet. Mindegyikhez egy virtuális üze­nőfal is tartozik, ahol a látogatók szöveges formában is kifejthetik véleményüket. A kórházak veze­tése és orvosai pedig megkülön­böztetett módon hozzászólhat­nak, reflektálhatnak a saját üze­nőfalukra érkező véleményekre és állásfoglalásokra. Az eddig beérkezett szavazatok alapján Csongrád megyében a Szegedi Városi Oktató Kórház áll a legjobban: összesítésben a 28., orvosszakmai ellátásban azon­ban az előkelő harmadik helyen áll az országos rangsorban. Az Év kórháza díj nyerteseit korszerű számítógépekkel jutalmazzák. Az idén városi rangra emelt Sán­dorfalva búcsújának napján, reg­gel kilenckor még kihaltak az ut­cák. Nem csoda, hiszen az el­múlt hetek verőfénye után bo­rongós, hűvös napra ébredtek a dél-alföldiek. Délelőtt úgy tűnt, túlkínálat van forgókból és do­dzsemekből, de ebéd utánra be­népesült a sportpályával szem­közti terület. Az árusoknál a vá­laszték széles: a ruházati cikkek­től a cukorkák tömegén át az ülő Buddháig és a szentképig min­den kapható, ami a mindennapi élethez elengedhetetlen. A sán­dorfalviak kivethették horgukat a lila plüssmackóra és célba lő­hettek tangabugyira kétszázért. Sikoly-álarcokat lengetett a hű­vös, őszies szél. Igazi falusi búcsú ez - a város­ban... Délutánra a kocsmában fellen­dült a forgalom, egyre többször hangzott el az „Iszol még vala­mit?!" rikkantás, egy úr szabá­lyos nekifutásból ült fel a bár­székre. Szabados Mátyás és neje Ópusztaszerről minden évben eljön ide ebből az alkalomból. Mindketten jóérzéssel emlékez­nek vissza gyermekkorukra, amikor még a főtéren, a temp­lom mellett volt a kirakodóvá­sár. Szerintük a jó búcsú záloga akkor is, most is: a jó idő. Az idős Gábor Erzsébet Tordáról ér­kezett - balástyai barátnőjével. Ok nagy búcsújárók, többfelé megfordultak már az országban. Vásárfiát keresgéltek. Régen, amikor mezítláb futkároztak a vásárban, egy 20 filléres holmi­nak is nagyon örültek, most vi­szont sokkal nehezebb és költ­ségesebb kielégíteni az unokák igényeit. Tíz éve költözött ki Szegedről Sándorfalvára Sziveri Ferenc és felesége, akik - beval­lásuk szerint - túlságosan váro­siak maradtak ahhoz, hogy a bú­csú hagyományait megtartsák. A vásárba két gyermekük kedvé­ért jöttek ki, akik vidáman for­góztak az egyik körhintán. Ko­vács József a családjával Kiskun­halasról érkezett a sándorfalvi rokonokhoz, akik birkapörkölt­tel és húslevessel várták őket. Szerintük a búcsú inkább a fal­vak ünnepe, de azzal, hogy Sán­dorfalva város lett, nem fognak mindjárt felhőkarcolók épülni a központban. A búcsúra szükség van és ez így van jól. FAZEKAS GÁBOR Fotó: Karnok Csaba Idén is hatalmas tömeget vonzott a búcsú A

Next

/
Thumbnails
Contents