Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-17 / 218. szám

SZOMBAT, 2005. SZEPTEMBER 17. • AKTUÁLIS" 3 A SZUE is Klebelsberg-segítséggel épült, 75 éve - Hajós Alfréd tervezte A lóúsztatótól a Ligetfürdőig Hetvenöt évvel ezelőtt a szegediek nagy örömére megépült a mai Ligetfürdő nagy medencéje. Bár azelőtt a tanács három évig csak „gondolkodott" a terv kivitelezéséről, mígnem az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó hatására öt hónap alatt 1930-ban elkészült az új versenypálya. A medencét az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd tervezte. A Ligetfürdő vízilabda-mérkőzések lebonyolítására is alkalmas harminchárom méter hosszú medencéjét hamarosan átépítik, vízforgatóval látják el. Ezzel európai színvonalú lesz - pedig az idén már 75 éves. A Délmagyarország 1926. július 20-i száma a következőket írta: „A Szegedi Úszó Egyesület vezetősége beadványt intézett a tanácshoz és tízmillió korona segélyt kért az állóvízi - rókusi lóúsztató kiváltására építendő úszópálya költségeihez. A tanács megbízta a mérnöki hivatalt, tartson helyszíni szemlét és állapítsa meg indokolt-e a segélykérelem teljesítése." Az ügy ezután már állandó beszédtéma volt Szegeden, de három évig érdemben senki nem foglalkozott vele. A medence építése akkor került újra napirendre, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1929. szeptember 22-én Szegeden járt. A Szegedi Szemle újságírójának elmondta: látogatásának sportcéljai voltak. „Remélem a sportuszoda és a hullámfürdő ügyét hamarosan dűlőre visszük, amivel nem csak a szegedi sportéletet mozdítjuk elő, hanem a júliusi és augusztusi rekkenő meleg napokban üdülést és szórakozást biztosítunk azoknak a szegedieknek, akik bármely okból a várost nyáron nem hagyhatják el" - jelentette ki a miniszter. így nézett ki 75 évvel ezelőtt az uszoda Fotó: Miskolczi Róbert ELTÖRÖTT A MŰTÁRGY Szeged vízellátásának történetével foglalkozó kutatásaiban Ágoston József végigkísérte a 75 éves medence sorsát. 1950-ben került a Szegedi Fürdő Vállalat kezelésébe az uszoda és ekkor kötötték rá a városi vízellátó rendszerre. A medencék ma már saját kútból kapják a termálvizet. Az 1980-as évek közepén azonban eltörött a műtárgy, azaz megrepedt a medence. Tarnay István tervei szerint 1988-ban befejezték az újabb átépítést: az 50 méteres medencéből egy 33-ast és egy kisebbet alakítottak ki. Az újabb rekonstrukció hétfőn kezdődik, amikor Is vízforgatóval látják el a Ligetfürdő medencéjét. Az élménymedence és a Partfürdő szeptember 19-étől október 2-álg 9-18 óráig még nyitva tart. Az események ezután felgyorsultak, 1930-ban Berzenczey Domokos akkori városi főmérnök kezdeményezte a versenyuszoda építését. A korabeli elképzelések szerint szóba kefült a mai Ady tér, illetve a Püspök bazár - Centrum Áruház - helye is. A Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) vezetői - Homonnay Tivadar, Beleznay László és Hajós Alfréd -1930. április 10-én érkeztek Szegedre, hogy a szakmai érveket is figyelembe véve eldöntsék, hova is kerüljön az uszoda. Felvetődött a Vakok Intézete előtti Torontál tér is, végül a szakemberek a híd másik oldalát választották. A terveket Lechner Ödön tanítványa, Hajós Alfréd építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok készítette el. A gyors tervezés után hatalmas tempóban indult el az építkezés és szeptember 18-án felavatták az 50 x 18-as medencét, melynek legnagyobb mélysége 340, legkisebb 120 centiméter volt. Északi sarkában homokstrandot alakítottak ki, míg a Középkikötő sori oldalon félkör alakú 10,6 x 18 méteres lubickolót építettek. A fa tribünt vasbeton tartószerkezetre szerelték. Komjádi Béla, a MUSZ elnöke avatóbeszédében azt mondta: „Ezzel a szegedi pocsolya mindörökre eltűnt." Korábban ugyanis a szegedi úszók a rókusi lóúsztatóban sportoltak. CS. GÁT LÁSZLÓ Medencés nosztalgia BÁTYI ZOLTÁN Szegeden márpedig legyen uszoda - adták ki az utasítást 75 évvel ezelőtt, s lön uszoda. De még milyen! Olimpiai bajnok, Hajós Alfréd tervezte, Szeged híres támogatója, gróf Klebelsberg Kunó lobbizott a beruházás mellett. A mérnökök és munkások pedig néhány hónap alatt eljuttatták az ötletet a megvalósulásig. Igazán szép, nemes történet ez. Mint ahogy a SZUE - mert hogy csak így szólítják azóta is a szegediek a híd tövében megbújó fürdőt több mint hét évtizedes története is az. Aki ebben a medencében tanult meg úszni az átadás utáni tavaszon, s akkoriban még elemi iskolásként bámult a világra, az megérhette akár azt is, hogy dédunokájának kartempóit figyelve gpndolkodjon el a világ szépségein. És persze a sportolók! Az öregebbek még emlékezhetnek arra, amikor e medence vizébe olyan csapatok pólósai ugrottak, mint az SZVSE, a SZEAC, netán a Móravárosi Kinizsi. És látták persze azt is, mecsoda nagy pofont tudott adni Csapó Dódi a küzdelem hevében, miközben lábujját a medence alja karistolta. A SZUE-ba egész generációk szerelmesedtek bele, mert hogy egész generációk ismerték meg medencéjének partján a szerelmet. És éppen ezért örülnek ifjabbak, öregebbek annak, hogy a korszerűsítés is elérte végre a szeretett, de kicsit megfáradt, több mint rríásfél évtizede átépített medencét. Vízforgatós lesz, modern, meg juj, de jó. Ám a szögedi már csak olyan polgár, hogy örökké telhetetlen, s uszodaépítkezés kapcsán elgondolkodik. Például azon, hogy ebbe a városba újra eljöhetne egy nagyhatalmú támogató, aki arra ösztökéli Szeged vezetését: ugyan, építsetek még legalább egyet! Uszodát! Merthogy e városban ma is divat az úszás, ráadásul messze földön híres fürdővárossá szeretnétek lenni. Meg aztán az európai kupában vitézkedő vízipólósok is megérdemelnék talán, hogy olyan fedett uszodában tapossáka vizet, amelyet méglelátók is kereteznek. Hogy egy efféle sportberuházás milhárdnális több forintot követelne ? Meglehet. De a regionális központi rang kötelezettségekkel is jár. Reméljük, eljön az idő... Addig meg nosztalgiázzunk a SZUE-ban és bízzunk abban, hogy a mester urak megmutatják: legalább olyan jó és gyors munkával örvendeztetik meg ők is Szeged polgárait, mint elődeik 75 évvel ezelőtt. Közösen az emlőrák ellen Emlőrák-szimpóziumot tartanak Szegeden. A tegnap kezdődött, és vasárnap befejeződő rendezvénynek a tanulmányi és információs központ ad helyet. A Szegedi Emlőcentrum kezdeményezése egyedülálló, hiszen először fordul elő, hogy a betegségről az összes érintett szakterület képviselői közösen tanácskoznak. A három nap során továbbképző referátumok, előadások hangzanak el, van lehetőség gyakorlati oktatásra, esetmegbeszélésre, és a jelenlévők tudományos együttműködést szorgalmazó üléseken is részt vehetnek. Egy európai álom: Chagall Szegeden Csapatmunka eredményeként megvalósult egy nagy álom, hosszú előkészítés után létrejött a Chagall-kiállítás a szegedi várban, s ezzel rangos képzőművészeti esemény színhelye lett a város. A francia vendégek mellett Szeged számos prominens polgára, vezető képzőművésze is jelen volt tegnap a várban az Odüsszeia című Chagall-kiállítás megnyitóján. Elsőként a házigazda, Vörös Gabriella, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója azzal köszöntötte a megjelenteket: ami néhány hónappal ezelőtt még csodának tűnt, az mára megvalósult. Azért dolgozott a kiállítást létrehozó csapat, hogy Chagall műveivel örömet szerezhessenek minden művészetszerető embernek. Roland Schaffhauser, a szegedi Alliance Française igazgatója elmondta: egy évvel ezelőtt fogadást kötöttek arra, hogy el tudják-e hozni Chagall litográfiáit Szegedre. Hogy a tervet sikerült megvalósítani, abban az is közrejátszott, hogy a budapesti Francia Intézet mozgósította kapcsolatait, Szeged testvérvárosa, Nizza is igazi partner volt, ráadásul a festőművész unokája három kivételes olajképet ingyen a szervezők rendelkezésére bocsátott. Roland Schaffhauser megköszönte a kiállítás kurátorának, Nagy Imre művészettörténésznek rendezői munkáját, és a két francia érdekeltségű szegedi cégnek, a Novotel Hotelnek és a Peugeot Kovács Autóháznak a szponzori támogatást. fean-Pierre Debaere kulturális tanácsos, a budapesti Francia Intézet igazgatója a tárlatot befogadó szegedi vár építészeti nagyszerűségét méltatta, megköszönte Nizzának, a szegedi múzeumnak és a város önkormányzatának a kiállítás létrehozását. - Jól csak a szívével lát az ember; Chagall képeit nézve ki kell nyitnunk a szívünket - mondta Botka László polgármester, aki azt hangsúlyozta: a tavalyi uniós csatlakozással nemcsak a valódi, hanem a virtuális határok is megnyíltak előttünk Európában. Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, amely Szeged dicsősége. A polgármester a város aranyérmének átadásával köszönte meg feanPierre Debaere-nek és Roland Schaffhausernek a kiállítás létrehozásához nyújtott segítségét. Frank József, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke úgy értékelte: a szegedi Chagall-tárlat európai rangú esemény, a francia-magyar kapcsolatok szép példája, valamint példa arra is, hogyan készül Szeged és Pécs a 2010-es Európa kulturális fővárosa cím elnyerésére. Egyéves profi csapatmunka eredményeképpen készülhetett el a kiállítás, mondta a szervezésben oroszlánrészt vállaló Pászti Ágnes tanácsnok, aki meghatottan beszélt a nagy álom megvalósulásáról. A közönség mától október 30-áig tekintheti meg a kiállítást. H.ZS. NEM JUTOTTAK BE A verniszázsra a megfelelő páratartalom megőrzése érdekében csak zsilipelve engedték be a vendégeket. Amikor pedig elérték a megszabott létszámot, becsukták a vár bejáratát, így sokan, kőztük számos illusztris meghívott, például a városi bíróság elnöke, a rektor és a korábbi szocialista polgármester sem hallgathatta meg a köszöntőket, csak háromnegyed órás késleltetéssel nyertek bebocsáttatást. Üvöltöző, szitkozódó autósok az algyői hídnál Dugóban könnyen elszakad a cérna Elfogyott a türelem, túl hosszú a kocsisor Fotó: Karnok Csaba Az algyői híd aszfaltozása miatt óriási a dugó az átkelő két oldalán. Az autósok órákat várakoznak a nyárias melegben, türelmük fogytával a kormányt szidják - és mindenki mást, aki eszükbe jut. Azt ígérik, hogy az aszfaltozást ma délben egy időre befejezik, de októberben folytatják. A felújítás alatt álló algyői hídnak csütörtök óta egy hosszabb Szakaszát kellett lezárni: marják az útfelületet, majd aszfaltszőnyegezik. A tiszai átkelőt reggeltől estig szinte lehetetlen megközelíteni. Mindkét oldalon több órát várakoznak a gépjárművek. Az autók tegnap egész nap két sorban álltak - Szegedről Vásárhely felé az algyői körforgalomtól a hídig. A járművekben 40-50 fok meleg volt, az emberek türelmetlenül szitkozódtak a hőségben. - Reggel másfél órát vártam, amikor át akartam jönni. Olyan bűz volt a benzingőztől, hogy alig lehetett levegőt kapni. Régebben Budapesten taxiztam, ott éjszaka csinálták az ilyen aszfaltozást - zsörtölődik az orosházi Valaczkai László, aki azt is felveti, hogy miért nem építettek a katonák ponton hidat? Az biztos, hogy gyalog hamarabb elértünk a hídhoz, mint a Valaczkai család autóval. Közben a Hódmező autóbuszvezetőjétől megtudjuk, hogy pontosan egyórás késésben van. Az utasok viszonylag türelmesek. Nem úgy az előtte álló Ignácz Józsefék, akik Szolnokra igyekeznének. Mondanak kurtákat, feszt! Szidnak mindenkit, aki csak eszükbe jut. - Itt a sorban tudjuk meg, hogy a tápai komppal át lehetett volna kelni a Tiszán? Lehet, hogy erre valakinek előbb fel kellett volna hívni a figyelmet - kiabálja ki az autóból a felháborodott vállalkozó és jó nagyot káromkodik. A híd lábánál a forgalomirányítót nem szidja már senki, örülnek, hogy felhajthatnak a hídra. A férfitól megtudjuk, hogy húsz percenként engedik egyik, illetve másik oldalról a forgalmat. Egy autó négy perc alatt ér át. A tárcsás ember azt mondja, odaát, a Vásárhely felőli oldalon még rosszabb a helyzet. - Fél órája értem ide, segíteni szeretnék az autóbuszok áthaladásában. A kollégák Algyő felé kerülnek és a Köntös cukrászdánál próbálnak kihajtani. Úgy látom, a járművezetők megértők és kiengedik a buszokat. Éppen az előbb kértem segítséget a rendőrségtől, hamarosan jönnek - mondja Szegfű László, a Tisza Volán vonaltisztje délután fél háromkor. A hídon meglepetésre egyetlen henger dolgozik, a többi gép pihen, a munkások ebédelnek. A Vásárhely felőli oldalon is két sávban, tömött sorban állnak a kocsik. - Nem elég, hogy dugó van, a laktanyához kiállították a traffipaxot a rendőrök. Legalább most lennének belátással - harsogja egy férfi, aki igen paprikás hangulatában bennünket is elhajt. A helyzet az algyői hídnál még ma sem változik. CS. G. L. ELNEZEST KERNEK A Közútkezelő műszaki igazgatója, Rigó Mihály mindenkitől elnézést kér. Azt mondja, mivel a hétvégi munka többletköltséggel jár, munkanapokon kellett aszfaltozni. A kivitelező Hídépítő Rt. művezetőjétől, Tóth Mihálytól megtudtuk, hogy csütörtök óta 270 métert aszfaltoztak le és mára 160 méter maradt. Ezzel talán délre végeznek. Az éjszakai munkát nem merték vállalni, mert nagyon balesetveszélyes. Az aszfaltozást egy időre abbahagyják, de októberben még folytatják.