Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-16 / 217. szám

VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Még nem számoltam össze, de azt hiszem, ezermester vagyok. megmutatjuk mindenkinek! VÁRJUK 06-30/30-30-443 nHns@detmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! t legjubbaku! niegfelerileljiik! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJEK BE és Ml KOZZETESSZUK! Kedve: Situó! I «tgjdwtfc a bebido egyetértésén Misi a késen Ufele sísmély (kiskorúaknál a törvényes képviseld) boaájáreiása síuksóps. Partner SZORAKOZTATAS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PENTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, KOLOSZÁR TAMÁS • 2005. SZEPTEMBER 16. WWW.DELMAGYAR.EIU Miért jó magyarnak lenni? 1. Nem haragszom meg, ha a szomszédom feljelent, mert tegnap én jelentettem fel őt. 2. Van Suzukink. 3. Sírva tudunk vigadni. 4. Minden jóban találunk valami rosszat. 5. Mi találtunk fel mindent (a spanyolviasz kivételével). 6. Jókat röhögünk a saját bajunkon. 7. Vannak dolgok, amiben a világelsők között vagyunk (alkoholisták, öngyilkosok). 8. A jég hátán is megélünk (a globális felmelegedés miatt csökken az életterünk). 9. Mindig van még egy lyuk a nadrágszíjon. 10. A világ bármely táján nyugodtan káromkodhatunk, nyelvünket úgysem érti senki (kivéve az éppen mindig arra lófráló honfitársaink). 11. Nem tér el a véleményünk a körülöttünk lévő országokétól! Egyformán szeretjük egymást! 12. Magyarország nagy volt! 13. A világon a legjobb borunk volt! 14. A focink a világon a legjobb volt! Még az angolokat is megvertük! 15. A napsütésünk a legjobb! Egyre több ember barnul! DÉLMAGYARORSZÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG m ]t !í „ v ^ DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. T * "IVlUDllU' Pelenkampány H

Ezek a svédek már megint előttünk járnak! Hallom a minap, hogy a derék svédek azon gondolkodnak, hogy a karon ülők, a csecsszopók, szóval a legapróbbak is kaphassanak választójogot. Elsőre hülyén hangzik a dolog, és ugye hajlamos az ember azt mondani, megkergültek ezek a svédek, mert ugyan hogy mehetne szavazni egy csecsemő, amikor azt sem tudja, mi az az urna, mi az a szavazófülke, azt meg pláne, mi az a kampány. Egyáltalán: azt sem tudja, mi az az X, amit valamelyik párt vagy politikus mellé oda kell bigygyeszteni, hiszen az írásról sincs fogalma, a jelöltek nevét éppúgy nem tudja elolvasni, mint a pártokét, nincs személyi igazolványa, és természetesen a nevét sem tudja leírni, amikor azt nyugtázza, hogy megjelent a szavazófülke előtt. így tehát finoman szólva Is eléggé kockázatos dolog választójogot adni a csecsemők számára. Aztán ugye ott van a választások utáni helyzet, amikor számon lehet kérni, vagy inkább számon kellene kérni a választási ígéretek betartását a parlamentbe került politikusokon, jaj, istenem, de utálom leírni, amikor ezekről van szó, a honatyákon. Nagy bajban lenne szegény csecsszopó, mert ugye egyrészt nem beszél, tehát kommunikációra képtelen, ha úgy tetszik, nem kompatibilis a túlontúl sokat beszélő politikusokkal, másrészt értheti ugyan az anyanyelvét, de az még nem jelenti azt, hogy képes megérteni a politikusok szavait, melyeket egyébként az ő anyjának a gyönyörű nyelvén mondanak ki. Ha viszont úgy gondolkodunk, hogy bizony egy csecsemőt is érinthetnek a politikusok döntései, azt kell mondanunk, igen, legyen választójoguk a csecsemőknek is. Semmi gond nincs abból, ha a választás napján a szülők együtt kerekednek föl a gyermekeikkel, és a babakocsiban odatolják a picinyeket is. Végül is néha jobb program, mint egy vidámpark, és persze egy kampánygyűlésen elhangzó beszédet meghallgatni fölérhet egy állatkerti sétával. Tudom, ezen az egész ötleten csak mosolyognak a választópolgárok éppúgy, mint a politikusok, nekem azonban meggyőződésem, hogy elhamarkodottan teszik. Mert nézzük csak meg, azontúl, hogy felnőttként tudjuk, mi az az urna vagy a szavazófülke, hogy hogyan kell behúzni az X-et, hogy van személyi igazolványunk, el tudjuk olvasni a politikusok és a pártok nevét, és alá tudjuk írni a nevünket, mit tudunk még erről az egész cirkuszról? Pontosabban tudunk-e bármivel is többet, mint a csecsszopók? Értjük-e, miket hablatyolnak össze a kampányolás idején? A választásokat követő négy esztendőben tudunk-e kommunikálni a politikusokkal? Számon tudjuk-e kérni a választási ígéreteket? Szóval tudunk-e és tehetünk-e bármivel is többet, mint egy csecsemő? És persze a politikusok számára érünk-e bármivel is többet, mint a picinyek? Úgy gondolom, csupán annyival tudunk többet, hogy megtanultuk, négyévente öldöklő harc kezdődik a hatalomért, és hogy a szerepünk szerint el kell mennünk a szavazóhelyiségbe, hogy konchoz segítsük a legszimpatikusabb jelöltet, aki aztán éppúgy beszél velünk, mintha kis tökkelütött csecsszopók lennénk, és éppúgy tojik a fejünkre, mint annak a kobakjára, aki nem rá voksolt. Szóval igenis kapjon választási jogot minden csecsemő! Bízhatunk az ítélőképességükben. Megláthatja bárki, ők nem rejtik véka alá a véleményüket. A kismamák ezt pontosan tudják, hiszen időtlen idők óta naponta két-háromszor emelik ki alóluk. Ha nem hiszed, járj utána... Hol van Hófehérke? A Grimm testvérek Hófehérke című meséjének dramatizált változatát mutatták be a tömörkényi állatvásár kísérő rendezvényeként. Az előadásra a Hófehérkét megszemélyesítő helybeli háziasszony a vasárnapi ebédfőzés miatt nem tudott elmenni, ezért a törpék a darab végéig sem tudták meg, ki aludt az ágyacskájukban FOTÓ: BÍRÓ DÁNIEL Bútorbemutató Túrógombóc Kézilabdás lányok tesztelték az újonnan kifejlesztett virtuális iüőbútorokat a vásárhelyi sportcsarnokban. A játékosokat meglepte a képzeletbeli karosszékek formatervezése és kényelme FOTÓ: TÉSIK ATTILA Ehetetlenül keményre sikerült Jáksó László túrógombóca a makói hagymafesztiválon. A műsorvezető túrós labdacsát utóbb egy kifeszített fém tálcán kellett szétverni FOTÓ: KARNOK CSABA, SZÖVEG: ASER