Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-15 / 216. szám

10 BIZALMASAN 2005. szeptember 15., csütörtök Viktória, a végzet hölgye Kerekes Viktóriát a Jóban Rosszban című té­vésorozat Ekler Laurájaként ismeri az ország, láthatjuk őt estéről estére, amint titkolózik vagy éppen szenvedéllyel tör elő benne az őszinte érzelem. A szentesi drámai tagozat egykori diákja nagy kalandnak tekinti a so­rozatban való szereplést, és nagyon örül, ha van ideje a barátaival való találkozásra. Vik­tória úgy érzi, az általa formált szerep rezgése, Laura énje emlékeztet rá, ugyanakkor tőle je­lentősen eltér a színésznő a valóságban bol­dog édesanya. Óriási kaland és másféle színészet egy sorozat főszereplőjének lenni-véli Kerekes Viktória. Az ifjú hölgy a társulatban utolsóként írta alá a szerz'ődést, míg megért benne a döntés: vállalja a kihívást. Naponta néha tizenkét-tizenöt órát forgat egy világtól elzárt helyen, ahol a társak, a színésznő szavai szerint, olyan védett világot élveznek, mintha egy vidéki színházban ját­szanának. Itt mindenki szereti egymást ­mondja Viki hiszen ha nem így volna, a közös játék sem volna elképzelhető. Ekler Laura kívülről tekintve negatív szerep, aki felett könnyű ítélkezni, az > alakításból azonban kiderül, a harmincéves nő szellemi­leg és érzelmileg tehetséges ember, csupa nagybetűvel. Húszévesen még azt hitte, bár­mi megtörténhet vele, mostanában döbben rá, hogy már nem minden kapu áll nyitva előtte. A gyereke felnőtt, hivatása még min­dig nincs, a magánélete kész zűrzavar. Viktó­ria úgy érzi, a szerepben megformált alak ha­bitusa, vibrálása vagy rezgése a sajátja, emlé­keztet az ő énjére, de a filmbeli alak tőle el­tér. Kerekes Viktória egy két és fél esztendős kisfiú boldog édesanyja, a gyermek a szüleitől az Iván nevet kapta. Viki nem árulta el, ki az apa, azt mondta, a magánéletét szeretné ele­fántcsonttoronyban őrizni - sértetlenül. Na­gyon kevés ideje marad a családjára és a barátaira. Ezen a nyáron mindössze másfél napot mint teljesen szabad időt töltött pi­henéssel, amikor Szentesre utazott, hogy ta­lálkozzon Sineger Juliannával. A drámai ta­gozat beszédtechnika-tanárához a diákévekből eredő szoros barátság fűzi őt. A levegővételnyi szünetekre természetesen szükség van, hiszen hetente negyven-ötven oldal szöveget tanul meg, rámennek az éj­szakák, de a közös munka mindig ad olyan többletet, amiért a színésznő azt mondja: ér­demes volt együtt lenni. A próbákon ugyanis a rendezők nyitottak a kreativitásra, Viki meg­valósíthatja, amit elképzel. Ennek nagyon örül, A filmben érzelmeitől sodródó nő valójában boldog édesanya mint ahogy egy különös ténynek is: a férje szerepét Gazdag Tibor játssza, aki szintén a szentesi drámai tagozat hallgatója volt. Vik­tória úgy fogalmazott, az első próbákon azon­nal egymásra hangolódtak, hiszen egy fészek­alja. Arra gondol, ha egész színészi pályájáról film készülne, az egy werkfilm lenne. Benne a korábbi és eljövendő színházi szerepekkel, szép filmes jelenetekkel, a világosítók, be­rendezők, sminkesek jelenlétével. Mindany­nyian benne vannak az ő pályájának teljes­ségében, ők az életének főszereplői. És persze a fiúk, a család... BLAHÓ GABRIELLA MUTASD A PEDIGRÉD, MEGMONDOM, KI VAGY? Mindennapi családregényeink Szegedi generációk A mai szegedi családok leg­feljebb az 1700-as évekig nyúl­hatnak vissza itteni ősök után kutatva. E polgárvárosba sok­felől (a Felvidéktől kezdve Er­délyen át a Dunántúlig) ér­keznek bevándorlók, többféle náció keveredik - magyaráz Zombori László történész. Úgy tűnik, a tipikus szegedi csa­ládregény a saját erejéből ki­emelkedő és a város törté­netében-közéletében szerepet vállaló ős utódal két-három ge­neráció után eltűnnek - vagy elköltöznek, vagy deklasszálód­nak. tak arra, hogy hasonló a ha­sonlóval kerüljön össze, tár­sadalmi és vagyoni szempont­ból. Ha ezt visszahoznánk, ta­lán nem lenne annyi válás. Szóba jönnek az asszonyok: például Ferdinánd a neves, mert Szegednek több közéleti szereplőt is adó Müller csa­ládból választott magának fe­leséget. Az anyagi stabilitás erősödött Jenő dédapjának a kereskedő Pfann családdal kö­tött frigye eredményeként. A művészetek iránti vonzalomra is találunk példát Adél mint zongoraművész személyé­ben. Szerény büszkeség - Rokon a fél város a házas­ságok, a keresztkomaságok ré­vén. Ha számba veszem, csa­ládi kötelék fűz például a Pil­lich, a Hoffer családhoz, Korda János nemzetőrhöz, Vedresék­hez, Schmidt Ferdinánd vas­kereskedőhöz. De a sorsom, a XX. század második felében mást kínált, mint az előző év­században élt őseimnek - ösz­szegez Aigner Jenő. - így lett hitem: a szerény büszkeség. ÚJSZÁSZl ILONA A SZÍNÉSZNŐ KREATIVITÁSA BONTAKOZHAT A JÓBAN ROSSZBAN CÍMŰ SOROZATBAN A családi történeteket minden­ki szereti. Talán azért is, mert ha megismerjük egy családfa ágait-bogait, magunkról is töb­bet tudunk. Az adatolt család­regények magasságokba és mélységekbe visznek. Család­nevekkel vázolható egy telepü­lés története, megmutatható a népességmozgás, a modemi­tásba torkolló széthullás. Az ősök falon függő arckép­sora, a családi érdemeket el­ismerő címer, a fordulatot rög­zítő oklevél a polgárházak nem csak a nemesi kúriák, vagy a főúri kastélyok tarto­zéka. Az ismert szegedi szo­bafestő, Aigner Jenő belvárosi lakásának falán nemesi címer, s az 1700-as évek első felében élt őse portréja függ. - Szeged követe a pozsonyi országgyűlésen, az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idején pedig Kossuth népfel­kelési kormánybiztosa Aigner Ferdinánd, aki német veze­téknevét 1846-ban Rengeyre magyarosíttatta - mutat a Mó­ra-múzeumbeli festmény má­solatára az utód, Jenő. Elme­séli, hogy a szegedi értelmiség vezető alakja, a liberális párt tagja előtt azzal tisztelgett vá­rosa, hogy a mai Béketelep egyik utcáját Rengey Ferdi­nándról nevezte el, Háber­mann Gusztáv helytörténész pedig azzal, hogy 1040 lapos kötetet írt róla. Nemesi címer A vaskos könyv a mai Aigner előtt, a csipketerítős asztalon hever. A lakás dísze az 1656-os nemesi címer is, melyet - Jenő és az almáris szerint - a bir­tokai révén a Korompai előnév viselésére is jogosult Aigner András vívott ki a családnak. Az Elzász-Lotaringiából indu­ló Aignerek Pozsonyban 1450 Pedigré Az ősbizonyítás eszközeként korábban elsősorban a neme­sek körében volt fontos a csa­ládfa. Az ősbizonyítás megha­tározta a hitbizományt, az örök­lődés rendjéL E célokat szol­gálta eredetileg például Nagy Iván 13 kötetes munkája. A családfa (vagy pedigré) felvé­tele és elemzése a családtör­ténet vagy a származástan, az úgynevezett genealógia alapja, de már a történelmi, demog­ráfiai és genetikai kutatásoknak is része. A szülőföldhöz, a gyö­kerekhez való kötődést erősíti a csaladfa.emlekezet.hu interne­tes oldal, melynek segítségével aki akar, visszapillanthat múlt­jába. táján, Szegeden 1740 körül tűntek föl. Itteni beilleszke­désük alapja a Tisza-parti vá­ros legrégebbi, mert 1788-as alapítású fűszerüzlete. Megsárgult iratok - Későn, mert fiatalember­ként, 1978 körül tudtam meg, kik is az őseim. Ez tartást ad, amit sikerült átörökítenem a fiamba, aki most középkori re­gényt ír, de a lányomba, sőt az unokáimba is. Az iskolában kialakult kisebbségi érésem akkor múlt el, mikor megta­láltam Szegeden a gyöke­reimet - indokolja a műltba nézés fontosságát Jenő. - Őse­imnek köszönhetem, hogy ­talán az irántuk való tisztelet miatt - a szegediek irányomba is kifejezik, hogy szerintük az Aignerek derék emberek. A megsárgult iratokat, az újságkivágásokat mutatva Je­nő cikáz a múltban. Megem­líti Ferdinánd testvérét, Im­rét, aki Szeged főjegyzőjeként írta be nevét a város történe­tébe. Aztán e két Fiú édesap­ját, Józsefet, aki a polgármes­Aignerek: őseivel - Károllyal, Andrással, Ferdinánddal - gondolatban sokat beszélget Jenő FOTÓ: FRANK YVETTE ter-helyettességig vitte. Föl­bukkan Aigner Károly alakja, aki 1920-1932 között töltötte be a főispáni tisztet, ezért szerepel gróf Klebelsberg Ku­néval és másokkal együtt az egyetemalapításnak emléket állító reliefen. A család szá­mon tartja, hogy a Széchenyi tér 3. alatti palotát Aigner Nándor húzta föl. A Széche­nyi tér 16., vagyis a Stüh­mer-palotát és a Tisza Lajos körút 27. számú, három utcá­ra nyíló épülettömböt pedig Jenő dédapja, Aigner József építtette. Az utód szerint a kereskedelemmel megalapo­zott jólét tette lehetővé a pol­gári foglalkozások felé fordu­lást, s lettek ügyvédek, orvo­sok, gyógyszerészek, tanítók, írók az Aignerek. - A családok, de az egész világ széthullása ellen is hat az ősök kutatásának új divatja ­véli Jenő. - A régiek sokat ad-

Next

/
Thumbnails
Contents