Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-04 / 181. szám

• KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 4. AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL ./^j Dr. Juhász György Tibor A közlekedésibaleset-okozás és következményei Tisztelt Ügyvéd Úr! Kisebb közlekedési balestet okoztam. Egy egyenrangú útkeresztező­désben nem adtam meg az elsőbbséget a jobbról érkezőnek. Szerencsé­re komolyabb sérülés nem történt. A rendőrök előtt elismertem felelős­ségemet. Alkoholt nem fogyasztottam, a szonda sem mutatott sem­mit, ennek ellenére még vért is vettek tőlem. A rendőrségen gyanúsí­tottként kihallgattak, jelenleg folyik ellenem a nyomozás. Félek, hogy az úgy elhúzódása miatt a végén nagyon magasak lesznek a költségek. Az autómat így is saját pénzből kell megjavíttatnom. Kérdésem: van-e lehetőség arra, hogy egyszerűsített eljárással bírálják el az ügyemet? Tisztelt Olvasó! Elsődleges kérdés, hogy mivel gyanúsítják önt. Önmagában egy közúti baleset okozása még nem bűncselekmény, csak akkor, ha ön ittas volt, vagy netán más „szer" hatása alatt állt, ez esetben cselekménye: járművezetés ittas vagy bódult állapotban, illetve ha valakinek legalább súlyos testi sértést okozott, ez esetben a köz­úti baleset okozása nevű bűncse­lekményt valósította meg. Azt ír­ja: „komolyabb sérülés nem tör­tént." Büntetőjogilag súlyos testi sértésnek a 8 napon túl gyógyuló sérülések minősülnek. Ezeket a körülményeket a hatóságnak tisz­táznia kell. Mindkét kérdésben orvos szakértői vélemény dönt majd. Azt megjegyzem, hogy nem szoktak minden esetben, rutin­szerűen vért venni, ha a szonda negatív eredményt mutat. A büntetőeljárás több egyszerű­sített eljárást is ismer. Ezek a bí­róság elé állítás, lemondás a tár­gyalásról, a tárgyalás mellőzése. Bíróság elé állításra csak a bűn­cselekmény elkövetésétől számí­tott tizenöt napon belül lenne le­hetőség. Ez alatt az idő alatt vél­hetően nem készülnek el a szak­értői vélemények, így nem tudják megállapítani a sérülés mértékét, és az ittasság kérdése sem tisztát­ható. Ezért ez a jogintézmény va­lószínűleg nem jöhet szóba. Mivel ön beismerő vallomást tett, így lehetősége lesz arra, hogy lemondjon a tárgyaláshoz való jo­gáról, és a nyomozás befejeztével - ha az ügyész is egyetért önnel ­akkor a híróság tárgyaláson kívül bírálja el ügyét. Ebben az esetben a bűnösség megállapítása, a vád­dal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező mi­nősítés miatt nincs lehetőség fel­lebbezésre, hiszen a tárgyalásról lemondás feltétele a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás. A bíróság az ön kezdeményezé­se nélkül, ügyészi indítványra is dönthet úgy, hogy tárgyalás mel­lőzésével hoz végzést. Ha az ab­ban foglaltakkal, a kiszabott bün­tetéssel nem ért egyet, akkor a kézhezvételtől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti. Levelében leginkább a költségek miatt aggódik. Az elvégzendő szakértői vizsgálatok díja bűnügyi költségnek minősül. Önt csak az azzal kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapítják. Ha tehát a vérvizsgálat is negatív lesz, akkor annak díja nem önt terheli. A rendőrség, az ügyészség és a bíróság eljárásáért külön nem kell fizetni. Az eljárás elhúzódása ilyen módon nem eredményez többletkiadást. Mindezek mellett én is úgy vélem, hogy az ön érde­kében is áll az ügy mielőbbi lezá­rása. Tárgyalás mellőzésével a bí­róság rendszerint enyhébb bünte­tést szab ki, mint egy tárgyalásso­rozat végén. Ha beigazolódik, hogy nem fo­gyasztott alkoholt, és a sérülés is nyolc napon belül gyógyul, akkor egy szabálysértési bírsággal meg­úszhatja, ami persze lehet akár több tízezer forint és néhány hó­napos járművezetéstói eltiltás. Utazás Szeged és Pécs között A távolsági buszokon biztosítani kellene az ülőhelyeket Fotó: Cyenes Kálmán Nagyon kellemetlen élményben volt ré­szem, és úgy érzem, ez több ember számára fontos, ezért az újságban kellene írni róla. Vasárnap busszal utaztam haza Bajáról Sze* gedre, és nem volt hely, ezért a padlón kel­lett ülnöm. Tudni kell ehhez, hogy a lába­mat műtötték, és ezért nem nagyon bírom az állást. Befizettem a menetdíjat, és arra számítottam, hogy kényelmesen, pihenten érkezem haza. Rövid időn belül két busz is ment Szegedre, de mindkettő álló utasokat is vitt. Ez nem tűnhet senkinek sem olyan borzasztónak, de képzeljék el azt a helyzetet, amikor az ember már kénytelen a padlón kuporogni, és zsibba­dó lábbal várni, hogy végre beérkezzen Sze­gedre. A Baja és Szeged közötti távolság mindössze 100 kilométer, de a busz két és fél óra alatt tette meg! Kérdem én: miért kell összekeverni az egyik faluból a másikba uta­zókat azokkal, akik száz-kétszáz kilométert mennek? Miért kell, hogy a nagy kosár ba­rackkal pár percet utazók ott nyomorogjanak a külföldi turisták között, akik Pécsről sze­retnének gyorsan Szegedre jutni? Ha ennyi az utas, miért nem lehet egy gyorsjáratot in­dítani azoknak, akik csak a nagyobb városok között járnak? Miért nem lehet mindenkivel lefoglaltatni a helyet, mint némelyik vona­ton? Szeged és Pécs között csak kellene egy olyan expressz, mint a vonaton Szeged és Bu­dapest között! Tisztelt Volán-vezetőség! Önök állami vál­lalat, és én tudom, hogy ma már se a vasút, se a Volán nem a régi. Sokat írnak az újságok a rossz utakról, rossz vonatokról, de valahogy elfelejtik, milyen körülmények között kény­telenek utazni buszon az emberek. A szegény emberek, teszem én hozzá, hiszen aki buszra száll, az kényszerűségből teszi. Lassan ván­szorognak ezek a buszok, és sorban előznek le minket a nagy autók, amelyekben egy-egy ember terpeszkedik. Arra gondoltam, hogy vajon mit veszítenének ezek az autósok az­zal, ha egy-egy szegényebbet beültetnének maguk mögé az autóba, akkor nem szoronga­nánk fönn a buszon. Egy diákfiúval beszélgettem, aki Szegeden tanul a jogi egyetemen. Ő mondta, hogy az állam önöknek adta a jogot a buszos közleke­désre, és más nem indíthat járatot. Ő járt Angliában, és ott utazott busszal. Azt mond­ta, az interneten vagy a pénztárban kellett je­gyet váltani, és csak annyi embert engedtek föl, ahány ülés van. Annyi busz indult, hogy mindenki fölférjen. Sehol nem álltak meg út­közben, mert volt vécé meg büfé is a buszon. Miért nem juthatunk el idáig? Nem azt aka­rom, hogy Szegedről Mórahalomra ilyen busz menjen, de a világörökség részét képező Pécs és a fesztiváljáról híres Szeged érdemel­jen meg ennyit. Tisztelt politikusok! Ne csak az autópályá­ért tessék harcolni. Ha már közösen akar a két város Európa fővárosa lenni, tessék meg­nézni, hogyan utaznak a turisták és a magu­kat megválasztó emberek egy állami vállalat­tal Szeged és Pécs között. Lobbizzanak azért is, hogy ne a padlón kuporogjunk hosszú órá­kig egy száz kilométeres úton. Ez lenne a vi­dékfejlesztés! KEREKES GERGELY, SZEGED Negyedszerre sem sikerült a csatornázás Szőregen 1 A szóregi Sarkantyú utcai lako­sok nevében írom ezt a levelet. Utcánkban tavaly márciusban kezdték a csatornázást, aminek mindannyian örültünk. Örö­münk mostanra elkeseredéssé változott. Az akkor szépen aszfaltozott, rendben tartott utcánkat szétver­ték, amit persze a fejlesztés vele­járójaként jó szívvel elfogadtunk. Arra nem számítottunk, hogy a tavalyi telet a gödrökkel teli, köz­lekedés szempontjából veszélyes úton kell majd átélnünk (hiszen, ha csinálják, két hónap alatt be­fejezhető a munka). Azt végképp nem hittük, hogy az utcát négy­szer kell végig felásni, egyre mé­lyítve a kátyúkat. Autóink ez idő alatt teljesen tönkrementek, szá­raz időben a por akkora, hogy a takarítás szinte hiábavaló, az ad­dig szépen gondozott valameny­nyi előkert már csak a múlté, és ezért senki nem vállalja a felelős­séget. A fővállalkozónál érdek­lődtem, vajon a biztosításuk ki­terjed-e az autók károsodására, de persze nem. A legújabb hírek szerint az ut­cát ismét felássák, mert negyed­szerre sem sikerült a csöveket megfelelően lefektetni, és ebben az évben sem aszfaltozzák az utat. Ebből következik, hogy az idei télen is áldatlan körülmé­nyekre kell számítanunk, és fel­tételezem, hogy a következő ta­vasszal és nyáron is. Tájékoztatás egyáltalán nincs, ezért még elképzelésünk sem le­het, hogy mikor térhet vissza éle­tünk a normális kerékvágásba, bár gyanítom, nem a mi utcánk az egyedüli kárvallott a város­ban. DR. MONOSTORI ÉVA, SZEGED Rebeka és a virágok Rebeka leányom imád­ja a virágokat, talán ezt a szeretetet - és a sok esőt - hálálta meg a kertünkben ez a tő sár­ga dália. Lehet, hogy az én szememben csak, de óriásiak a virágok ezen a növényen. Há­rom nyílott „fej", és egy adag bimbó díszlik rajta. A virágok átmé­rője 27-29 cm. Bárki­nek mutattuk, megle­pődött rajta. BORSOSNÉ SZABÓ ILONA, FÖLDEÁK Parlamenti darázsfészek Az államháztartás hiánya az idén már az első félév végén megközelítette az egész évre tervezett ezer­milliárdos szintet. (Sőt újabb 300 milliárd megta­karításra kötelezi a kormány még ebben az évben a minisztériumokat, mondják a különböző hírfor­rások.) Már sokan beleuntak abba is, hogy a népképviselet emberei sokszor politikai szubkultúrájukról tesznek tanúbizonyságot. Gazdasági, politikai vonatkozású kérdésekben gyakran marakodnak. Mindazonáltal jobb esetben humorfesztivál, rosszabb esetben pedig ingyencirkusz benyomását kelti a tisztelt televízió­nézőben a honatyák viselkedése. Azért vannak néma képviselők is, hiszen hetve­nen egyáltalán nem kértek szót a tavasz folyamán, és mégsem dőlt össze az ország. Ehhez még csak a kiváltságosok felsőháza hiányzik rendkívüli módon nekünk. A német parlamentben (Bundestag) 10 mil­lió lakosra hozzávetőlegesen hetven képviselő jut. Gazdasági, politikai szeméremből nem is merem arányosítani ezt a magyarországi viszonyokhoz. Bár lehet, hogy ebben a tekintetben is jó lenne egy gaz­dag nyugati ország „szabványaihoz" alkalmazkodni. Az a tény sem javít a parlament megítélésén, hogy egyes képviselők főleg egyéni sértődöttségből átülnek egyik oldalról a másikra. Ezzel negligálják választóik, vagy pártjaik bizalmát. Hiszen nem azért kerültek bizalomból az Országházba, hogy időközben a kaméleon sajátos észjárásával trük­közzenek. A rendszerváltozás után 1990-ben a pártok „ideig­lenesen és egy alkalomra" állapodtak meg a 386 fős parlamenti létszámban. Úgy gondolták akkor, hogy majd a következő ciklusban 1994-ben ritkítják so­raikat. Azonban a lázas, lendületes kampányban er­ről, enyhén szólva megfeledkeztek. Úgy voltak ezzel a kérdéssel, hogy „életünket és vérünket igen, de za­bot azt nem." Az új szocialista kormány is úgy vélte, hogy most nem foglalkoznak ilyen „apró" kérdések­kel, és majd legközelebb 1998-ban térnek vissza eh­hez. 1998-ban viszont Orbán Viktor új miniszterel­nök kategorikusan kijelentette, hogy még nem értek meg a parlamentben a feltételek a létszámcsökken­tésre, de majd 2002-re előkészítik azt. 2002-ben a Medgyessy-kormány újfent csak hezitált, mert 2006-ra prognosztizálta az érdemi létszámcsökken­tést a képviselőknél. A 2006-os választások immár kezdődő kampányában a pártok egymással verse­nyezve bizonygatják, hogy régóta hívei a kisebb par­lamentnek, de majd csak 2010-re látják megvalósít­hatónak. Egyesek oly annyira bátrak, hogy borítékol­ni mernék: 2010-ben a várható körülmények úgy hozzák majd, hogy csak 2014-ben lesznek meg az ideális feltételek a létszám zsugorítására. A tisztelt képviselők átérzik e annak a gazdasági és morális súlyát, hogy időközben - miután beléptünk az EU-ba - az ottani parlamentbe is választottunk 22 jól fizetett képviselőt és megannyi operatív és ad­minisztratív munkatársat. Természetesen ezen sze­mélyek költségeit is - közvetve, vagy közvetlenül - a magyar költségvetésnek kell biztosítani. A képviselők létszámcsökkentésének kérdésére roppant egyszerű a válasz. Ilyen fejlett számítógé­pes struktúrával, statisztikai-matematikai mód­szerekkel - átérezve e kis ország igen nehéz gazda­sági helyzetét - már 2006-ra arányosan meg lehet­ne tervezni a parlamenti létszám csökkentését, ter­mészetesen elsősorban a listás jelöltek rovására. Mutassanak példát politikusaink, annál is inkább, mert országos viszonylatban egyebet sem lehet hal­lani, mint: gyárak bezárása, létszám-racionalizá­lás, elvonások, állami apparátus csökkentése, taka­rékosság. Szegeden is vannak erre jól rímelő jelen­ségek: Ikarus, Pick, szegedi nyomda. Még azt is fi­gyelembe lehetne venni, hogy az Európai Parla­ment és egyéb szervek funkcionálásával párhuza­mosan csökkennek a nemzeti parlamentek és kor­mányok egyes feladatai. Na jó! Ne kopírozzuk a gazdag Németország normájáét, hogy 10 millió la­kosra 70 képviselő jusson. Tekintettel arra, hogy nálunk nincs felsőház, adjunk még hozzá 70 főt. És, hogy kicsinyesek se legyünk, rendeljünk hozzá újabb 70 főt, főleg a kompenzációs lista miatt. Ez testvérek között is 210 fő... Most már csak az a kérdés, hogy kinek, vagy kik­nek a feladata - közvetlenül, vagy közvetve - radi­kálisan belenyúlni a „darázsfészekbe". BÁLINT IÁNOS, SZEGED PANNON VOLÁN RT.

Next

/
Thumbnails
Contents