Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-04 / 181. szám

«MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 4. Nyitva tartás: H. V.: 07.00-21.00 Hasábburc • Elősütött, 2,51 Knorr Bolognai lasagne • 205g MUÍ eme, Lervia Glicerines kézk rém • Citrom/Aloe Vera • 125ml Finomitott olívaolaj • II Ecorino Szezámmag szelet • 3x27g Sir Edward Gyümölcstea • Filteres • 25x3,Og Floralis Toalettpapír • 2 rétegű • ft , 1 S9l,ir, Floralis www.lidl.hu ' Heti akció érvényes: 08.04-08.10-ig kiiarolag felen újság terjesztési területén. Sieg.-d Mokkosházi krt., nyitva: 07.00-21.00, Makó Szegedi út, nyitva: 07.00-20.00, Csongrád Fő u nyitva: 07.00-20.00, Hódmezővásárhely Hódtó u., nyitva: 07.0&20 00 A hosszabbítolt nyitvatartási idő kizárólog székesfehérvári, szegedi és szombathelyi boltjainkra vonatkozik, további bolháin? nyitvatartási ideje: 07 00-20 00 MVMemaximálisan vasorolhoto mennyiság Az akciós termék esetében előfordulhat, hogy o bőséges készlet ellenére mór az első akciós napon ejfogy üzletünkből Kérjük megértését Nyomtatási hibákért, beleértve az ói ral kapcsolatos tévedéseket is, nem vállalunk felelősséget Araink tartalmazzák az áfát és forintban értendők. A termékek más kiszerelésben is előfordulhatnak. Az árak a dekorációt nem tartalmazzák. Kártyás fizetés áruházainkban nem lehetséges. Kiszolgálás csak háztartásban szokásos mennyiségben. Tő Lidi Magyororszóg Kereskedelmi Bt. 1027 Budopest, Í ' u 1-3. (székhely), •!.: (1) 3466510 Nyári álom az állatok világában Kánikulában kevés a versenytárs Ötszáz éves lőportartó volt az ajtótámaszték Adományok a múzeumnak risa riss Szeletek 400q Sokfeleképpen alkalmazkodnak az élőlények a kánikulai napok­hoz. Városokban a nagy aszfalt­felületekről visszasugárzó hő miatt nagyobb a kánikula, mint városon kívül - nem véletlen, hogy a délről terjedő állatfajok először ba városokat foglalják cl. A meleghez sokkal nehezebben alkalmazkodnak az élőlények, mint a hideghez. A nagy fajkiha­lások is mindig fölmelegedéshez kapcsolódtak, sosem lehűlések­hez - mondja Gallé László, az SZTE Ökológiai Tanszékének professzora. Kánikula ellen sok­féle stratégiát alkalmaznak az ál­latok. Legtöbbjük például hajnal­ban és este tevékenykedik, ami­kor még, illetve már nem akkora a hőség, mint délben. A madarak kora reggel és alkonyatkor éne­kelnek - és közte, a legmelegebb órákban: szünet. Az éves hóingás ártalmatlanítására is vannak az állatoknak módszereik. Bizonyos lepkefajoknak például vannak ta­vaszi és őszi nemzedékei, nyáriak azonban még csak véletlenül sin­csenek. A mediterráneumban, nem is olyan távol tőlünk, élnek rovarok, amelyek nyáron éppoly tartós nyugalmi állapotba kerül­nek, mint nálunk - télen. De lé­teznek szárazfölditeknős-fajok is, amelyek nemcsak télire ássák el magukat, hanem, ha különösen nagy a forróság, nyáron is. Rovaroknál előfordul: kényte­lenek a legforróbb déli órákban tevékenykedni, ha az ennél ked­vezőbb, hajnali-esti időszakban túl nagy a „nyüzsgés" a terüle­ten, és nem bírják a versenyt az erősebb, rokon fajokkal. Kényte­lenek tehát a legmelegebb órák­ban megszerezni táplálékukat, amikor ugyan meleg van, de nincs versenytárs. Az ilyen hely­zet elviselésére messzemenőkig alkalmazkodtak. Egy nálunk is élő sivatagi hangyafaj például hosszú lábakat fejlesztett ki, így távol tudja magát tartani a forró­ságot visszasugárzó talajtól. Ugyanakkor potrohát, melyben a leginkább védelemre szoruló szervei találhatók, visszahajtja, s torára fekteti - így e testrész még távolabb kerül az 50-60 fokot is elérő homoktól. Ha pedig talál egy hosszú szárú növényt, fölka­paszkodik a tetejére, mintha csak napkúrázna - holott épp az ellenkezője történik: tovább fo­kozza távolságát a felforrósodott talajtól. Színekkel is védekeznek az ál­latok - ha nem is a hőség, hanem a vele járó erős fény ellen. A tala­jon élő rovarok színe sokszor barnásfekete, és nemcsak azért, mert környezetük színe ilyen, s alkalmazkodni kell, de azért is, mert a sötét szín elnyeli a nap­fényt, benne a rendkívül káros ultraibolya sugárzást is. Megfigyelték kutatók: a Kár­pát-medencébe délről érkező ma­darak sokszor a kedvezőtlen, ur­banizált, szennyezett élőhelyen telepednek meg - azaz a városok­ban. Ilyen például a balkáni fako­páncs, a balkáni gerle és részben az utóbbi évtizedekben megjelent halvány geze is. Azért „vállalják" a várost, mert itt kevés az ősho­nos, versenytárs faj s az ellenség is kevesebb. Ráadásul a város, mint „hősziget" fokozott kánikulája sem zavarja őket oly mértékben, mint az őslakosokat zavarná - hi­szen délről jöttek. Sajnos a világ­szerte terjedő, szélsőséges viszo­nyokat jól tűrő „kozmopolita" élőlények - rovaroktól növénye­kig - sem zavartatják magukat a hőségtől, és egykettőre elfoglalják az őslakosuk élőhelyét. Kivált, ha erre, az élőhelyek tönkretételével, illetve a globális éghajlatváltozás előidézésével az ember is rásegít. F.CS. Koldusének, kutyahangra Kutyáról beszélünk most, és első parancs lenne leírnom a fajtáját. Tartok tőle. fajelméleti vitába keverednék azonnal, ezt tehát elha­gyom. Sejtem csak, onnan származtak ősei, ahonnan az ősmagya­rok is elindultak, vagy még onnanabbról. Ne kössenek belém tehát azok, aki balga hittel állítják, hogy a magyarok sehonnan nem jöt­tek, mindig is itt voltak. Azok se, akik a világ szinte minden nyelvét képesek a mienkböl levezetni, és az etruszkhívök se nagyon bánt­sanak, mondom, kutyáról van most szó. Személyleírásához az is hozzá tartozik, hogy egyik szeme kék, mint a tenger, a másik meg barna, mint a barna tenger. Délceg, nyalka. És okos! Akár a gazdája. Szoktam velük találkozni, meg is várja mindig, amíg kibeszélget­jük magunkat a világ megváltásának pillanatnyi állapotáról, és hallgatólagos beleegyezését adja minden szavunkba. Ebből tehát nem lenne pletyka, de tegnap más is történt. Gazdáék útja cuk­rászda előtt vitt el, és a kedves hölgy be is libbent mindjárt. A kutya, lecövekelve a küszöbnél - jölneveltsége biztos jegye -, szabályos koldusénekbe kezdett. Azt nem értettem egészen tisztán, azt zen­gi-e, hogy adjatok, adjatok, amit Isten adott, vagy azt, hogy ide ne­kem az egész bödönnel. Én még ilyen kutyanótát nem hallottam. Két tölcsérrel jött ki az asszonytárs, egyet a párjának hozott, egyet magának tartott meg. Olyan panaszos sirámra váltott át a kutya, mintha siratóasszonyok kardala énekelte volna a rekviemet. Hát én 1 Velem mi lesz'Engem ki lehet hagyni a jóból • Nem ágaskotlott, nem pitizett, önérzete ezt meg nem engedte volna, csak nyakát nyújtogatta. Nagy lélek lakik a cukrászda két leánkáidba, kijött mindkettő, és mit ád Isten, őket is nyakon zuttyantotta szemrehányásával. Messziről, az utca másik partjáról néztem a jelenetet, nem tu­dom, miben maradtak a gazdapárral, de a kutya minden szavukat értette. Újra a küszöbre állt, ott várta, amíg nekik is hoznak egy töl­csérbevalót. És visszatért az örömóda kottájára. Csökkentett adag lehetett, de gondolom, nem az adag nagysága volt a lényeg, hanem a tény: őfelségét kihagyni nem lehet. A cukrászdaküszöb mégse arra való, hogy ott jöttment kutyák le­fetyeljenek, félre kellett vonulniuk a járdaszélre. Tétovázva adta ki a kislány a parancsot, és a kutyus engedelmesen le is ült. Körülha­rapddlta a tölcsért, és ki is köpte mindjárt. Olyan szépen kinyalta belőle a fagylaltot, mintha minden génjébe bele lenne kódolva, és a végén megette a tölcsért is. Nem azt, amit az előbb kiköpött, azt csak, ami átitatódott. Megnyalta a száját két oldalról, aztán fölemelte bal lábát, és férfi­assága fennköltségével nagy kegyesen odapössentett a galagonyafa tövére. Gondolom, a gazdáéknak szólt. Le vagytok ám ti csak... Jó húsz méterrel arrébb egy bondorszöríi hófehérke mérhetetlen irigységgel vakkantgatott közben. H. I). A közelmúltban ajándékozással jutott kin­csekhez a Móra Ferenc Múzeum, de elő­fordul, hogy véletlenül bukkannak érté­kekre. A műkereskedelemben azonban nem tudnak versenyezni a privát szektorral. - Múzeumunk minden felajánlásra nyitott, és várjuk is az ilyen megkereséseket - mondta Vö­rös Gabriella régész, a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum igazgatónője. - Általában idősebb emberek vagy azok rokonai keresnek meg minket, hogy ódon használati tárgyaikat vagy régiségeiket oda­adják. Azért teszik ezt, mert tudják, hogy itt jó helyen lesznek ezek a kordokumentumok. Per­sze sokan - főként műgyűjtők - pénzt akarnak a régi holmikért. Ilyenkor kezdődik az egyezkedés, ami kétesélyes. Előfordul, hogy nem tudunk hozzájutni valamely értékes tárgyhoz. Többnyire fotókat, képeslapokat, kézirato­kat és néprajzi tárgyakat szerez így a múze­um. Minden tárgycsoportnak van szakértője és a felelőse, de ha esetleg ritka kuriózum'ke­rül elő, akkor más intézmény szakembereitől kérnek tanácsot. - Általában kiszállunk a helyszínre, ha el­hívnak minket. Teljes hagyatékokat szere­tünk felvásárolni, ezekben gyakran meglepő ritkaságokra bukkanunk. Muzeológusaink a mai napig találnak kincseket. Például mosta­nában került a múzeumi raktárba egy család „ajtótámasztéka", amiről kiderült, hogy 16. századi díszes lőportartó - mesélte az intéz­ményvezető. A bekerült értéktárgyaknak van biztonsá­gos helyük. - Minden múzeum raktározási gondokkal küzd, de nekünk nagy szeren­csénk van. Hosszú időre elmúltak ezek a problémáink az igazán modern, Boros József utcai raktárunk kialakításával - mondta Vö­rös Gabriella. A múzeum természetesen résztvevője a szegedi és a nagyobb országos árveréseknek is. - Sajnos sokszor semmi esélyünk nincs a műkereskedőkkel szemben. Mi nem tudunk annyi pénzt áldozni egy-egy relikviára, mint ők - tájékoztat az igazgatónő. Pedig tavaly 11 millió forintot költöttek a tárgyak gyarapítá­sára. Saját költségvetésük mellett a Nemzeti Kulturális Alap pályázati keretéből jutnak pénzhez ezeknek a kiadások fedezéséhez. VÉGSŐ ISTVÁN ÉRTÉKES AJÁNDÉKOK Nemrégiben kapta ajándékba a múzeum a 19. szá­zadból származó Dávid Antal-féle portréalbumot, amely kuriózum és helytörténeti érték. Ugyancsak a közelmúltban jutottak hozzá a Dóm téri óraszer­kezet alkotójának, Csúri Ferenc órásmesternek milliós értéket képviselő gyűjteményéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents