Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-27 / 200. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. augusztus 27., szombat KALTENBACH JENŐ AZ ÁLLAMALAPÍTÓ HATODIK INTELMÉRŐL Versenyelőny a sokszínűség HORÁNYI MIKLÓS, A BÍRÓ ÉS AZ ÜGYÉSZ Az igazság jogi és erkölcsi oldala Mi az igazság? A jó igazságszolgáltatás visz­szaszoritja-e a bűnt? E kérdésekre egész mun­kásságával keresi a választ Horányi Miklós, a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség főügyésze, aki jogászi életútjáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben ré­szesült augusztus 20-án. A kivételes alkalom kivételes témakörök megvitatásra is ösztönöz. „Büntetőbíró leszek, vagy semmi" - határoz­ta el ifjúkorában Horányi Miklós, aki az ELTE diplomásaként 38 éves korában jutott e pá­lya csúcsára, élhette át a Legfelsőbb Bíróság büntetőbírájaként, mi mindent jelent szá­mára e hivatás. De dolgozott a Pesti Közpon­ti Kerületi Bíróságon kerületi bíróként, az Igazságügy-minisztériumban, a Győri Városi Bíróság elnökeként is. A rendszerváltozás után megválasztották a Bírósági Dolgozók „Minden egyes bűneset megérint, pedig megtanultam a távolságtartást" FOTÓ: KARNOK CSABA Szakszervezete elnökének, illetve egy külföl­di multinacionális cég jogtanácsosaként és igazgatósági tagjaként megmártózott a gaz­dasági és pénzügyi jog uralta világban is. A Legfőbb Ügyészség szóvivősége után 2003-ban került a Szegedi Fellebbviteli Fő­ügyészség főügyészi székébe. így aztán - az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításával részese a magyar igazságszol­gáltatás átalakításának. A véleményalkotási és a döntéshozatali képességet alapvetőnek tartja az igazság­szolgáltatásból feladatot vállalók körében. Ideális esetben a bíró, az ügyész és a védő együttműködve azon igyekszik, hogy az igazság kiderüljön. Ugyanakkor a két szere­pet is belülről ismerő Horányi Miklós belát­ja: az ügyvéd védence érdekeit tartja szem elótt. Az ügyésznek viszont dolga, hogy a terhelő és enyhítő körülményeket egyaránt föltárja, de a főszerep a bíróé, aki nem fe­ledheti, e játékban emberek élete, egziszten­ciája a tét. „Az igazság az, amit igyekszünk megköze­líteni" - fogalmaz Horányi Miklós, aki közel négy évtizedes pályafutása alatt sokszor érezte: „Jogot szolgáltattam, szakszerűen és jól. De az igazsághoz, a jogi igazsághoz hozzátartozik, hogy azt erkölcsileg is igaznak tartsam." Ezt elérni nem mindig sikerül, mert nehéz úgy feltárni egy ember belső világát, gondolkodását és motivációs rendszerét, hogy megértsük: mi vitt el a bűncselekményig. „Minden egyes bűneset megérint, pedig megtanultam a távolságtartást" - jelzi a kettős­séget. Mint mélyen érző ember átéli a vádlott katarzisát, dühét, szenvedélyeit és szenvedése­it, ugyanakkor a törvény oldalán állva átlátja a vádlott játszmáit. „Pszichológiát is végeztem, ez munkámban hasznomra vált" - ismeri el. Példaként a balástyai rémként emlegetett Sza­bót állítja, akit - meggyőződése - eddig nem si­került megnyitni és saját zárt világából kizök­kenteni, vagyis máig sem tudjuk, ki Szabó. Mindannyiunkban ott a bűnöző. Ezt bün­tetőbíróként is érezte Horányi Miklós, ha erős felindulásból elkövetett emberölés vádlottjával szembesült. A visszavonhatatlan bűntetthez elég egy rendkívüli helyzet, mikor az edzett önuralom megroppan, és a fékek elszakad­nak. „Elkeserít, szinte hiábavalónak látom a mun­kánkat - néz a jövőbe a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség főügyésze. Fiatal koromban ko­molyan hitem abban, hogy hajói dolgozunk, és igazságos ítéletek születnek, a bűnözés visz­szaszorul. Ma már azt mondom: ezt remélni is naivitás." ú. i. „Minél keletebbre megyünk, egyre csökken a tolerancia a kisebbségi csoportokkal szemben" FOTÓ: KARNOK CSABA „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő..." - írja István király Intelmeiben a vendégek befogadásáról és gyámolrtásáról. Ar­ra voltunk kíváncsiak, hogyan fogalmazza újra a Szent István-i gondolatot a nemzeti és et­nikai kisebbségi jogok Szegedről indult or­szággyűlési biztosa, a Szegedi Tudományegye­tem oktatója, Kaltenbach Jenő, aki Szent Ist­ván ünnepén a Magyar Köztársasági Érdem­rend középkeresztjét kapta. - Sokszínűség nélkül nincs egységes nemzet. E kijelentéssel lepte meg a kitüntetetteket a miniszterelnök. A politikusok tudnak szépe­ket mondani, de kérdés, a kisebbségi cso­portok jó érzéséért milyen döntéseket hoz­nak - Versenyelőny a sokszínűség - egy mul­tinacionális vállalatnál ugyanúgy, mint egy or­szágnál. Ezt az előnyt ki lehet használni, és el lehet pocsékolni. Magyarországon például még senki sem mérte fel, a XX. században mekkora veszteséget, kárt okozott a holo­kauszt, a kitelepítés vagy mondjuk a roma­kérdés helytelen kezelése. - Az államalapító tíz, jövőnek szóló intelme közül a hatodikat a vendégek befogadása és gyámolítása fontosságának szánta. A másság befogadóképessége mégis hiányzik a többség értékrendjéből, még nm is. Miért? - Az értelmes emberek tudják, ismerik ezeket az értékeket, de azok nem érvényesülnek a mindennapi szituációkban, ha az érzelmek irányítanak. Ebből a szempontból a közvé­lemény-formálók példaadásának döntő jelen­tősége van. Például a londoni merénylet után Tony Blair első reakcióként kijelentette: a ter­roristák szeretnék, de nem fogják megváltoz­tatni a britek értékrendjét, a multikultura­litásba, a sokszínűségbe vetett hitét. - Nem ellentmondás a nemzetállam ala­pításának ünnepén a nemzethatárokat fi­gyelmen kívül hagyó „multikultúra" teremtő erejéről szólni? - A nemzet nem azonos a kulturális ho­mogenitással. Pontosabban nem minden nemzetállamban azonos. Például Franciaor­szágban nem nemzeti (kulturális) alapon szü­letett az állam, hanem egy másik, a repub­likánus hagyomány, Habermas-szal szólva az „alkotmányos hazafiság" alapján. A haza nem homogén kultúrájú egység, abba belefér a kulturális sokszínűség. - Homogén, vagy durva különbségektől szabdalt az ország az etnikai ügyek meg­ítélésében? - Minél keletebbre megyünk, annál rosszabb a helyzet - a gazdaság egyre kevésbé prosperál, a mindennapi élet egyre nehezebb, s ebből következően egyre csökken a tolerancia a ki­sebbségi csoportokkal szemben is. Hajdúban és Szabolcsban a legélesebb a romák és nem romák közti viszony, sok az elvarratlan szál. Sopron és környéke rendezettségével a másik véglet. Baranyában viszont sokkal nyitottabbak a fülek és a szívek. Csongrád ehhez képest is más, sziget. - Határközelsége miatt viszont itt mindig is izgató kérdés az erdélyi, a vajdasági ma­gyarok helyzete. így van ez most is, mikor e vidékek hírei között gyakori a magyarve­résekről szóló. Az itthoni „kisebbségi felelős" milyennek ítéli a határon túli magyarság helyzetét? - Nem olyan rossznak és tragikusnak, mint egyesek. Tény, hogy a határon túliak - az Ausztriában élő burgenlandiakat leszámítva ­identitásukat jól őrzik, a nyelv és kultúra­vesztés nem ijesztő, ugyanakkor részesei a helyi politikának, hiszen képviselőik ott ülnek a szlovákiai és a romániai parlamentben, mi­nisztereket és miniszterhelyetteseket adva ré­szesei a döntéseknek. - A magyarországi kisebbségek ilyen szintű képviselete mikorra érhető el? - Soha napján, kis kedden... E téren nincs helye a derűlátásnak. ÚJSZÁSZI ILONA SZABÓ GÁBOR HÁROM KÍVÁNSÁGA EGY: GAZDÁLKODÁSBAN LEGALÁBB 3 ÉVRE EL0RE LÁTNI Az egyetemen egy a kutatás és oktatás Közel három évtizedes tudományos, oktató-ne­velő munkássága elismeréseként Szabó Gábor, a műszaki tudományok doktora, a Szegedi Tu­dományegyetem rektora a Magyar Köztársa­sági Érdemrend középkeresztje kitüntetést ve­hette át augusztus 20-án. Ebből az alkalomból a tanításról, az alap- és alkalmazott tudomány viszonyáról, a régiós tudásközpontról is be­szélgettünk. - Tanárként a pályám elejére emlékszem a legszívesebben: akkor 9-12 fős csoportokban oktathattam például az energiagazdálkodással kapcsolatos ismereteket. Mára megtízszere­ződött a hallgatói létszám, de változott az egyetemi tanár feladata is - jelentette ki Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora. Kedves tanítványaként Péter Szabó Istvánt em­lítette, akit a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán oktatott, majd diákja elvégezte a Műegyetem gépészmérnöki szakát, most pedig az ő tan­székén adjunktus. - Az alaptudományok művelői azzal tehe­tik élővé előadásukat, ha fűszerezik az alkal­mazott tudomány területéről származó pél­dákkal. Ugyanakkor az alaptudomány gya­korlati hasznosíthatóság nélkül keveset ér ­mondta a műszaki tudományok doktora. Rektorként azt hangsúlyozta: az egyetemet az alaptudományok színvonalas művelése teszi egyetemmé, ennek erősítése, megfelelő finanszírozása fontos állami feladat. Az al­kalmazott tudománynak a piacon kell meg­találnia a szerepét. - Szeged tudományban elfoglalt előkelő helyét kellően érzékelteti, hogy az idézettsé­gi mutatók, az adott kapacitásra vetített tu­dományos teljesítmény alapján kialakított ötszázas világranglistán a kétszázadikak, a százas európain a nyolcvanötödikek va­gyunk - emlékeztetett a politikamentes mi­nősítésre. Ugyanakkor a különböző hazai mércéken elfoglalt helyére is büszke lehet az SZTE, ilyen például a K+F források alapján elnyert első-második hely. Ennek alapján ki­jelenthető, hogy az immár 11 karral működő szegedi egyetem Magyarország fővároson kí­vüli legerősebb tudásbázisa. - Egymásra találnak a különböző karok, pél­dául az egykori JATE intézményei az Európai Unió úgynevezett hatos keretpályázatán sze­repelnek sikerrel - utalt az integráció előnyeire Szabó Gábor. - Az utóbbi néhány évben kevesebb időm jut az oktatásra és a kutatásra - ismerte el a rektor, aki szerint csak a tartalmas kutató­munka hozhat tartalmas oktató-nevelői tevé­kenységet, s az egyetemi tanár kutatóként is dolgozva lehet naprakész. Általa művelt ked­ves tudományterületnek a heterodisz­porsz-porok szárításelméletét, ezen belül az élelmiszer-tartósításban a mikrohullámú technológia alkalmazását jelölte meg. Az ál­tala vezetett Élelmiszeripari Műveletek és Környezettechnika Tanszéken jó csapat dol­gozik, s ennek köszönhetően mostanában nagyobb figyelmet szentelhet az elemzésnek és a kutatásszervezésnek. így lehetősége nyí­lik arra is, hogy az elmúlt 20-25 év tudomá­nyos eredményeit összegezze és a közeljövő­ben közkinccsé tegye. A finanszírozási gondokat tekinti az átalakuló felsőoktatás legnagyobb problémájának az SZTE első embere, aki a Magyar Rektori Kon­ferencia alelnöke. Ebbéli minőségében is azt szeretné, hogy az egyetemek gazdálkodásukat legalább három évre előre láthassák. - Mert egy akkora büdzsét, mint amekkora például a kis­városnyi lakosságszámú egyetemi hallgatóval foglalkozó SZTE-é, másképp kezelni nem lehet - fonta egyetlen óhajjá az augusztus 20-i ki­tüntetéséhez képzeletben járó három kíván­ságot. Ú. I. „Csak a tartalmas kutatómunka hozhat tartalmas oktató-nevelői tevékenységet" FOTÓ: SCHMIDT ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents