Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-22 / 195. szám

HÉTFŐ, 2005. AUGUSZTUS 22. • MEGYEI TÜKÖR* 3 Nyári piknikre gyűltek Ópusztaszerre az emberek István és Árpád emléke Az emlékparkban jó időben ünnepelhettük augusztus 20-át Fotó: Schmidt Andrea Egy ünnep színei SZAVAY ISTVÁN Már hosszú napok óta nem láttunk kék eget, napfényben ragyogó zöld lombokat felhőszakadások mosta, vízárak sújtotta orszá­gunkban. Aztán az ünnepre, mintegy ajándékképpen, kiderült az ég. E meteorológiai véletlent nyilván nem írhatom az égiek külö­nös kegyének számlájára, de az biztos, hogy jól jött már ennek az országnak a derűs égbolt a maga természeti valójában. No meg áttetten is. így, az ünnep elmúltával az ragadt meg bennem, hogy hál' istennek képes ez az ország jól érezni magát, ha hagyják. Amióta az eszemet tudom, ünnepeinkre mindig rátelepedett a politika, amit most - bölcsen - elmulasztott megtenni. És az or­szág szemlátomást fellélegzett. Megtehette, hisz az, hogy a Só­lyom László által a budapesti tisztavatáson mondott beszédben a minősíthetetlen jelzővel illetett politikai akarnokság bölcsen a háttérbe húzódott, lehetőséget adott arra, hogy feledjük lassan vi­selhetetlen pártoskodásainkat. Hogy baráti-családi beszélgetése­ink ne alakuljanak rossz ízt maguk után hagyó vitákká annak kö­vetkeztében, mert vagyunk oly bolondok elhinni a bóvlit, amit a pohtika tart és sulykol belénk magáról, hogy csakis egymást kizá­ró megoldások lehetnek hajainkra. És csakis egyik vagy másik ol­dal lehet az igazság, a tisztesség és a hazaszeretet kizárólagos leté­teményese. Szerencsénk volt Szent István napjával. Az ország végre érez­hette, hogy az ünnep mégiscsak a miénk, civileké. Hogy e derűs napon mindenkinek egyformán jólesik a sör, hogy érdemes bele­kóstolni az újszegedi grillfesztivál finomságaiba, és hogy az esti tűzijáték pártállástól függetlenül is sokszínű, és éppen ezért meg­kapó élmény. Olyan sokszínű, mint maga az élet, a valóság, me­lyet egyre inkább hajlamosak vagyunk monokrómmá tévő szem­üvegen át látni és láttatni a hétköznapokban. Nem csoda, ha mind szomorúbb lesz ez az ország. Szükség van az ünnepekre. Leginkább akkor, ha olyanok, mint ez a mostani volt. Sokszínűségével, barátokat és családokat ösz­szehozó, gazdag programjaival. És ha ilyenkor valóban rányílik e színes napra a szemünk, tán az ünnep múltán is nehezebben hisszük el, hogy egyszínű, csakis kétféle - és egymást kizáró ­módon ítélhető meg a világ. És ha ez csak kevesekben is él majd így tovább, Szent István napja akkor is sokat tett e kedvetlen, sok­szor önnönmagára is acsargó, megosztott, végletekig polarizált ország jobbításáért. Állami kitüntetések Sok százan látogattak el a 35 éves Ópusztaszeri Nemzeti Tör­téneti Emlékparkba augusztus 20-án. Lamperth Mónika bel­ügyminiszter ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta: a hazaszere­tet nem szó, hanem cselekedet. Fúvósok pattogós muzsikáját vitte a szél az opusztaszeri em­lékparkban augusztus 20-án dél­előtt. Idén először elmaradtak a mutatványosok, így céllövölde és a dodzsem helyett a kiállítások, az erdei tornapálya, a fajátszótér, a nomád lovasok világa kötötte le a látogatók figyelmét. Az ünnepségen a megyei köz­gyűlés elnöke, Frank József azt hangsúlyozta: a magyarság sike­res nép, de egyéni sikereinkhez az kell, hogy a sikeres ember ne irigyelt, ne kiközösített legyen, hanem segítsék - hangoztatta. Lamperth Mónika belügymi­niszter szólt arról, hogy milyen hagyománya van Szernek a ma­gyar történetírásban, ismertette az ünnep hagyományát a külön­böző történelmi korszakokban. Államalapító Szent István ki­rályt méltatta, kitért törvényke­zésére, a nemzetségi szervezetet területi szervezetté alakító dön­téseire. Magyarország akkori po­litikai helyzetét a jelenlegi uniós tagsággal és csatlakozással állí­totta párhuzamba. - Szent István életet és lakóhe­lyet adott egy aprócska vándor­népnek. A hit és sokszor a fegy­Először ünnepeltek a városi pol­gárok közösen Sándorfalván. A július elsején városi rangra emelt település polgármestere átvehette a város kulcsát a bel­ügyminisztertől. A helyiek kon­certekkel, tűzijátékkal, színes programokkal emlékeztek meg államalapításunkról. Szikrázó nyár végi napsütésben ünnepelte a hét végén Sándorfal­va várossá nyilvánítását és a nemzeti ünnepet. Szombaton kora délután a mazsorettek és a fúvószenekar az árnyékba mene­külve várta a főtéren, hogy a nagy, fekete autók illusztris uta­sai felsorakozzanak a koszorú­záshoz. A vidám mazsorettpará­dé után sokak megdöbbenésére a gyászinduló hangjaira indult Lamperth Mónika belügyminisz­ter koszorúzni. - Temetik a falut, éljen a vá­ros - jegyezte meg valaki a tö­megben. Miután a polgármes­ter is elhelyezte a megemléke­zés virágait Szent István szob­ránál, újra vidámabb muzsikát fújtak a rezesek, és a mazsoret­tek fölvezetésével a vendégek és a helyiek elindultak az isko­la felé. Ott színpadra lépett Da­rázs Sándor polgármester, aki köszönetet mondott az elődök­nek azért, hogy elérhették: Sán­dorfalva város lett. „Különösen nehéz volt ez Szeged árnyéká­ban" - fűzte hozzá. Szerinte nem szabad hagyni, hogy az el­ért eredmény egy egyszerű cím verek ereje kellett, hogy egy po­gány népet megzabolázzon ­mondta a belügyminiszter. Lam­perth Mónika szerint ma is épí­teni kell a nemzetet. Feladatunk az, hogy megőrizzük önmagun­kat, igazodjunk Európához - fej­tette ki. - Az igazi hazaszeretet nem szó, hanem tett - hangsúlyozta. - Család és közösség, haza és Eu­rópa, jog és esély, szabadság és szolidaritás, biztonság és meg­újulás a nemzet legfontosabb al­kotóelemei; azok az értékek, amelyek összekötnek bennünket - fogalmazott. Elsősorban haza­fiak és demokraták vagyunk, és csak utána liberálisok, konzerva­tívok vagy baloldaliak - mondta. Szerinte tettek kellenek a „nem­zeti közös" érvényre juttatásáért. A hagyományoknak megfelelő­en Makra József, Ópusztaszer polgármestere szegte meg az új kenyeret. A parkban korzózó tö­meg ekkor már az ebédet kínáló lacikonyha felé vette az irányt. Nagy táblák hirdették, hogy pör­költ, babgulyás és oldalas kapha­tó. Sütött a nap, sült a hús, kelle­mes szellő ropogtatta a nemzeti zászlókat, egy sátorban citera­muzsika szólt, csapolták a hideg sört. A szegedi Kertész család a hűvös erdőszél felé vette az irányt. - Örülök, hogy idén is eljöttünk - mondta Kertész Péter. - A gyere­kek szeretnek itt csatangolni, és szívesen mutatom meg nekik a látnivalókat. Ez a csodálatos idő ajándék. Végtelen kéknek tűnik itt a pusztán az ég, jólesik majd ebéd után kicsit heverészni. MOLNÁR BALÁZS IMRE gyeszékhely fejlődik, az húzza magával Sándorfalvát is. A műsort több száz érdeklődő figyelte a Kastélykertben. Újvári Istvánné szerint fejlesztésekkel jár majd az új cím. A polgárok azt remélik, több támogatáshoz jutnak. Szépíteni kellene a köz­tereket, a faluközpontot, azaz most már városközpontot - ma­gyarázta az asszony. - Nincs kö­vesút mindenütt, a piacot is rendbe kellene hozni - sorolta a feladatokat. Bene József is az infrastruk­túra fejlődését várja az új cím elnyerésétől. Szerinte a szenny­víz elvezetését kellene sürgősen megoldani. Az utcák egy része szinte járhatatlan, azokat bur­kolni kellene. De nagyon nagy szükség volna munkahelyekre. Mindezek elérésében - mondta - jelenthet valamit, hogy város­sá nyilvánították Sándorfalvát. Talán így jobban részesülhet­nek támogatásokban - tette hozzá. Az ünnepi hétvégén számos program várta a polgárokat, ta­lán ezért is voltak kevesebben a hivatalos ceremónián. Az ün­neplésbe bekapcsolódtak a test­vértelepülések küldöttségei is. A falu utcáin itt is, ott is török cí­merrel díszített pólóban feszítő vendéggyerekek bukkantak föl. Mutatványosok, kirakodóvásár, tűzijáték, koncertek szórakoztat­ták a helyieket Sándorfalva város első ünnepén. M. B. I. Kiváló munkája, életpályája el­ismeréseként számos Csongrád megyei és szegedi személyiség vehetett át kitüntetést az ün­nep alkalmából. A köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Középke­resztje kitüntetést adományozta jogászi életútjáért Horányi Miklós­nak, a Szegedi Fellebbviteli Fő­ügyészség főügyészének; nemzet­közileg is ehsmert, a kisebbségek érdekében végzett tudományos, szakmai-közéleti munkásságáért Kaltenbach Jenőnek, a Szegedi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtu­dományi Kara Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Tanszéke tanszékve­zető egyetemi docensének; közel három évtizedes tudományos, ok­tató-nevelő munkássága elismeré­seként Szabó Gábornak, a műsza­ki tudomány doktorának, a Szege­di Tudományegyetem rektorának. A Magyar Köztársasági Érdem­rend Lovagkeresztje (polgári tago­zata) kitüntetést kapta életműve elismeréseként Füzesi Kristóf, az orvostudomány kandidátusa, a Szegedi Tudományegyetem Álta­lános Orvostudományi Kar Gyer­mekgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Kimagasló szakmai mun­kájának elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­resztje (katonai tagozata) kitünte­tést kapta Lukács János r. dandár­tábornok, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta Duda Ernő, a szegedi székhelyű SOLVO Bio­technológiai Rt. elnök-vezérigaz­gatója. Ugyanezt a kitüntetést ve­hette át Ihpp István, az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csongrád Megyei Igazgatóság ve­zetője három évtizedes munkája elismeréseként. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozták Balló Zoltánnak, a Csongrád Me­gyei Közlekedési Felügyelet igazga­tójának, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet Kevevári Jó­zsefnek, a Csongrád Megyei Ipar­szövetség (Kiszöv) elnökének. Kimagasló szakmai munkájuk elismeréseként pedagógusok, a felsőoktatásban tanító és oktatá­si szakemberek vettek át állami kitüntetéseket a szaktárca veze­tőjétől, Magyar Báhnttól. A köz­társasági elnök a Magyar Köztár­sasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Karsai Lászlónak, a Szegedi Tudomány­egyetem Bölcsészettudományi Kara egyetemi tanárának, a tör­ténelemtudomány doktorának; a Magyar Köztársasági Arany Ér­demkereszt kitüntetést Led­nitzky Andrásnak, a Szegedi Tu­dományegyetem Általános Or­vostudományi Kara hivatalveze­tőjének, centrumtitkárnak. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta Heim Géza, a csengelei Általá­nos Iskola és Napközi Otthonos Óvoda igazgatója. Trefort Agoston-díjat kapott Horváth ¡ánosné, a Szegedi Tudo­mányegyetem Bolyai Intézete könyvtárosa és Pádár Zoltánné, a szentesi Boros Sámuel Szakközép­iskola igazgatója. A Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapta: Heim Gézáné, a csengelei Álta­lános Iskola és Napközi Ottho­nos Óvoda tanára, Korom József, a szentesi Horváth Mihály Gim­názium tanára és Kovács István­né, a Szegedi Tudományegyetem TTK Dékáni Hivatal tanulmá­nyi osztályvezetője. A Magyar Köztársaság Ezüst Ér­demkereszt kitüntetésben része­sült Kikli Tivadar nyugalmazott újságíró, dalszerző. Életfa-díjat kapott Török fózsefné nyugalma­zott tanítónő, a Tápai Hagyo­mányőrző Együttes művészeti ve­zetője. A Népművészet Ifjú Mes­tere díjat vehette át a szegedi Nagy Gábor - a Rozsdamaró népzenei együttes számára. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben ré­szesült Lázár Sándorné, a Csongrád Megyei Önkormány­zat Vakok Otthona igazgatója a halmozottan fogyatékos .szemé­lyekért végzett munkájáért. Magyar Köztársasági Érdemke­resztet kapott Mesterházy Ákos, a gabonakutató tudományos ta­nácsadója. DÍJAZOTTAK Csongrád megye alkotói díja: llia Mihály irodalomtörténész; Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes vezetője; Vladlszavlyev András, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Csongrád megye egyéni külföldi állampolgár alkotói díja: Jochen Glaeser, Breisgau-Hochschwarzwald járás elnöke. Közös­ségi alkotói díj: Móra Ferenc Népszínház. Csongrád megye Sajtódíja: Honti Ka­talin, a Magyar Távirati Iroda tudósítója. A Magyar Köztársaság belügyminisz­tere „Védelmi igazgatásért" arany fokozatú emlékérmet adott át a temesi és a vajdasági árvíz következményeinek enyhítése során tanúsított példamutató magatartásáért Kató Sándor polgári védelmi ezredesnek, a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesének. „Védelmi igazgatá­sért" ezüst fokozatt kapott Balázs Gábor polgári védelmi főhadnagy, a vásár­helyi kirendeltség vezetője, bronzot Rókus Imre tűzoltó százados, főreferens. Csatornázást, útépítést remélnek a helybeliek Sándorfalván a város kulcsa Lamperth Mónika koszorúz Sándorfalván Fotó: Schmidt Andrea legyen, azt meg kell tölteni tar- belügyminiszter a polgármester talommal. szavaira reagálva kifejtette: Sán­Lamperth Mónika adta át a vá- dorfalva számára Szeged nem ár­ros kulcsát a polgármesternek. A nyék, hanem napsütés, ha a me-

Next

/
Thumbnails
Contents