Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-19 / 194. szám

12 DÉLMADÁR 2005. augusztus 19., péntek A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Javulni látom a dolgokat. Lehet, hogy valami fölött átsiklottam? Hurrá, itt a nyár, mi meg nyaralunk! Hány éves a dinoszaurusz? STRANDPAPUCS STRANDSZATYOR Turista megy a múzeumba. Lát egy nagyon öreg dinoszaurusz-csontvázat, odamegy a biztonsági őrhöz, és megkérdezi: - Uram, mennyi idős ez a csontváz? - 70 millió éves és két hetes. - És két hetes?! Ezt meg honnan tudja ilyen pontosan? - 70 millió éves volt, mikor munkába álltam, két héttel ezelőtt. Belami minősége Na, ezen se segít már a fogyasztóvédelem. Úgy szétesett, mint Kártya úr vára - mutogatott egy cipőhöz hasonlatos tárgyat Minek Dönci a Zsibbadt brigádvezető teraszán. Talpa olvadt, bőre fonnyadt (mármint ama cipőnek), a víz meg úgy járt ki és be á réseken, mintha állandó belépővel rendelkezne Dönci összes lábbelijébe. - Szemét egy áru ez, minek mutogatja? Inkább nézte volna meg alaposabban, mielőtt megvásárolta - biggyesztette száját oly flegmán Ló Elek, hogy Minek Dönci rögvest ki is mért rá egy, a cipőénél sokkal jobb minőségű pofont. Amikor pedig eme érv következtében Ló úr elaludt, a Zsibl népe hosszas felsorolásba kezdett. A téma mi más is lehetett, jnint a silány áruk és szolgáltatások rendszere, ami úgy elhatalmasodott a magyar gazdaságon, hogy kifacsarodik az ember szíve. Eme plasztikus képpel és jófajta szatmári szilvapálinkával azon az estén Firnájsz Egon élt, de a többlek sem akartak lemaradni. - Nézzék, urak, én momentán egy panelházban lakom - közölte a nagyérdeművel Cink Enikő. - És akár hiszik, akár nem, oly nagyon két okból sem vágyom arra, hogy más lakba költözzek. Egyrészt a pénz hiánya térít jobb belátásra, merthogy egy árva vasam sincs. Másrészt viszont azok arca, akikkel új lakásuk megvásárlása után összefutottam. Úgy folyt belőlük a panasz, mint Józsi csapjából a bor, s esküszöm, mondtak nekem olyan minőségi kifogásokat, amilyenekről életemben nem hallottam. Pedig én még azokban a régi szép időkben nőttem fel, amikor ama jófajta szociálista ipari tapétákkal varrták össze a panel réseit, a betonfürdőszobában meg tapsra ugráltak le a csempék. - Csak nem arra gondol, hogy penészednek a falak, hullik a vakolat, beázik a tető, s mindezt csupán 280 ezer forint per négyzetméteres áron teszi? - kérdezte Belami. A külváros nyugalmazott szépfiúja meg sem várta a kérdésére illő választ, s már azt magyarázta, hogy egy pesti ismerőse napjainkban éppen azért kap szívinfarktussal kevert agyvérzést, mert frissen vásárolt lakásában harmadik nekirugaszkodásra sem tudták normálisan felcsiszolni a padlót, a hideg vizes csapot a meleg vízre kötötték, a rosszul bevezetett áram meg csak azért nem üti meg az új lakókat, mert ingyen nem verekszik. - Na, most már le lehetne szállni az építőiparról - vélekedett Snájdig Pepi, akinek lelkén nem is egy leszakadt álmennyezet száradt. - Miért nem beszélnek inkább az egyszer használatos zoknikról, a két mosástól duplájára nyúló pólókról, meg az olyan tejről, ami hamarabb megsavanyodik, mint hogy hazaérne a szupermarketből a hűtőszekrényig. - Ahogy elhallgatom magukat, nem csupán kenyérkereső foglalkozásukat veszítették el, de józan eszüket is - szólt közbe Minek Dönci. Hát nem veszik észre, hogy minőségileg mennyivel jobb termékeket lehet a mai Magyarországon vásárolni, mint tehették a tervgazdaságban? Vagy már elfelejtették, hogyan működött a szépsége és megbízhatósága miatt méltán népszerű Trabant, s mire képes, mondjuk egy ezernyi cicomával felszerelt mai járgány? De említhetem az elektronikai eszközöket is. Meg sem lehet jegyezni, mennyi hasznos szerkentyűvel felszereit egy televízió, míg annak idején egy magyar kolorizált színes tévét bámulva két perc után elegünk lett a piros fűben hancúrozó, kék fejű zöld szörnyetegektől. A külváros ki tudja mire vállalkozójának áfamentes szavai hatottak, csak éppen meg nem hatottak senkit a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsmában. Voltak, akik szerint Dönci annyit se tud a valós életről, mint egy saját ígéreteitől megszédült politikus. Más meg az iránt érdeklődött, vajh Minek úrmegtudja-é fizetni eme fent említett kiváló minőséget? - Nézze Döncikém, én nemrégiben láttam egy plakátot, amire az volt kiírva, egy 200 ezer forintos tévét reklámozva: olcsónak születtél, az is maradsz. Azt el tudom képzelni, hogy eme gépezet valóban még a száraz falevelet is öszszeszedi a kertben, de azt már nem, hogy egy olyan országban, ahol milliónál több ember minimálbérből él, a 200 ezer forintos tévé olcsónak lenne nevezhető - magyarázta Firnájsz Egon. Ez utóbbi kijelentés kapcsán többen is megjegyezték, hogy Egon keveri a szezont a fazonnal, de abban mindenki egyetértett, hogy a silányság, a lelkiismeretlenül elvégzett gyatra munka nem életidegen a mai magyar valóságtól. - Én megmondom őszintén, nem ezt vártam a piacgazdaságtól - legyintett a sok vizezett borba belefáradt Plüss Eta. Belami meg csak annyit mondott: ej,, de boldog lehet Etácska, ha csupán eme egyetlen probléma ütött szöget az ezredfordulón túljutó világunkban Etus szépen megtervezett kontyába. BÁTYI ZOLTÁN STRANDLABDA Szemelvények iskolai dolgozatokból Mikor II. Endre hazajött a háborúból, országát és feleségét fenekestül felfordítva találta. Szent Istvánt Astrik apát kente fel a trónra. A janicsárok felmentek Budára, ott elszaporodtak és elfoglalták a várost. Rákóczit a németek nevelték és német nőt vett feleségül, de ez mind csak részben sikerült. II. Rákóczi Ferenc Rodostóba ment nyugdíjba. Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint előbb elestek a csatákban. Arany János költeményeihez számos kútfőből merített, de legtöbbet a saját kútfejéből. íóbot számos csapás érte. Gyermekeit elvesztette, barmai megdöglöttek, és mindezek tetejében egyedül kellett élnie a pusztában a feleségével. Az üstökös egy olyan csillag, melynek magja van, és csóválja a farkát. Hogy mit érzett János vitéz a vörös nadrágban, azt nem lehet elmondani. Akropolis volt a nőstény farkas, mely Rómeót és Júliát megszoptatta. A szemünk közepén van egy nyílás, ami fekete, mert fejünk belül üres és sötét. A népdalok különösen az Alföldön tenyésznek. A tehén egy igen hasznos állat, fejés után tejet ad nekünk, és ha nem sikerül, akkor ökör. Zrínyi halálát egy - a bécsi kamarilla által - tragikusan felbőszített vadkan Okozta. . Dobó Katica kiállt a vár fokára, mikor a törökök épp felmásztak és, elkiáltotta magát: „Szurok rátok!" Kakaskodás A baromfiudvarban a kakas ahányszor elmegy az egyik tyúk mellett, mindig kitép a hátából egy tollat. A tyúk majdnem kopasz, mikor nem bírja tovább idegekkel, és megszólal: - Mondd csak, te kakas, a többi tyúkot miért nem bántod? - Mert téged meztelenül akarlak! - válaszolja a kakas. - Ma alig tudtam elmenekülni a cápától - panaszolja egy tengeri hal a másiknak. - Van ellene orvosság! mondja a másik. - Vegyél a szádba egy adag algát! - És az használ? - Attól függ, hogy milyen gyorsan menekülsz. A feleség azt kérdi a férjétől: - Hol az az étel, ami az ebédből megmaradt? - Odaadtam a kutyának... - Te megőrültél! - Ne izgasd magad, a kutya nem tudja, hogy te főzted. Lecsúszott sztárok ¡oplin, Morrison, Hendrix és most meg... Nem probléma Két férfi dolgozik a parkban. Az egyik gödröt ás, a másik betemeti. A járókelő figyeli egy darabig, majd nem állja meg szó nélkül: - Ne haragudjanak, már jó ideje figyelem magukat. Miért ássák azt a gödröt, ha úgyis megint betemetik? - Eredetileg hárman vagyunk a brigádban. Pali ássa a gödröt, Jóska ülteti a fát, és én töltöm fel a fa körül a földet. Csak Jóska ma nem jött, mert beteg lett. Egy dülöngélő részeg megszólít egy járókelőt a körúton. - Bo... bocsánat... Meg tudná mondani nekem, hol... hol vagyok? - Kérem, az Erzsébet körűt és a Wesselényi utca sarkán. - Fe... fenébe a részletekkel! Melyik városban? Logika A székely bácsi és a csoda Minél többet iszom, annál részegebb vagyok. Minél részegebb vagyok, annál jobban remeg a kezem. Minél jobban remeg a kezem, annál jobban remeg a pohár is a kezemben. Minél jobban remeg a pohár a kezemben, annál kevesebb bor marad a pohárban. Minél kevesebb bor marad a pohárban, annál kevesebbet iszom. Tehát: minél többet iszom, annál kevesebbet iszom! Az öreg székelynek 100 litert tejelő Riska tehene van, csodájára is jár az ország-világ. Kimegy a bácsihoz a riporter is érdeklődni: - Bácsika! Hogy lehetséges, hogy az ön tehene ennyi sok tejet ad? - Áááá, semmiség az egész, minden a kedvességen múlik. - ??? - Minden reggel kimegyek az istállóba, és megkérdem a Riskát: „mi lesz ma vacsorára, tej vagy marhasült?" N