Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-18 / 193. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 18. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Ingyen és gyorsan szerettünk volna Sándorfalvára érni, de nem tudtuk, szokás-e még stoppolni. Esőben nem tanácsos mondták, de kellemesen csalódtunk: néhány percet álltunk csak az út mellett. A spórolós diák, ha utazni akar, csak kiáll a város szélére és felemeli a mutatóujját. De mostanában talán már jobban meggondolja: beszálljon-e idegen autóba? Ezen a nyáron bármerre utaztunk, az út mellett sehol sem láttunk stopposokat. Kipróbáltuk hát, megállnak-e még a sofőrök. Rövid útra vállalkoztunk, Szegedről Sándorfalváig vitettük magunkat. Igyekeztünk bizalomgerjesztő arcot vágni, de felkészültünk a hosszas várakozásra,.ugyanis azt hallottuk: 50-60 jármű is elhúz a stoppos mellett, mire egy megáll. Nem így lett. Ahogy felemeltük a kezünket, egy kisbusz már fékezett is mellettünk. Kedves és beszédes sofőrje elmondta: szerencsénk van, hogy most éppen nem esik az eső, mert vizes utasokat sem ő, sem más nem szívesen enged a tiszta autóba. Egyébként gyakran megáll, ha szimpatikus neki a stoppos, nem szeret egyedül utazni. Elbeszélgettünk a fiatalemberrel üzletről, vállalkozásról - éppen munkaügyben járt -, majd kitetettük magunkat Sándorfalva határában. Visszafelé kicsit tovább álldogáltunk az út szélén, nyolc autó ment el mellettünk. Vezetőik szemében láthatatlanok voltunk, szigorúan csakis az útra koncentráltak, de utasaik jól megnéztek bennünket. Mielőtt elkeseredhettünk volna, egy kisbusz (nem az, mint amivel jöttünk) felvett bennünket. Vezetője ugyanazzal a kérdéssel indította a beszélgetést, mint előző megmentőnk: régóta álltok itt? A középkorú, halk szavú sofőr szintén munkaügyben járt, de ő nem gyakran áll meg stopposoknak - ma már. Evekkel ezelőtt, ha Kecskemét és Szeged között autózott, felvett annyi diákot, ahány csak fért a kocsiba. - Legalább nem unatkoztam, nekik meg segítettem - mondta. GONDA ZSUZSANNA KALANDRA FEL Hjj Ha ma már nem is utaznak sokan idegen autóban, stopposkalandokban nincs hiány. Horváth Erika néhány hete Mórahalomra buszozott, de Szegedre már stoppolt - volna. A lány farmerban, hátizsákkal - klasszikus stoppos öltözék - várt a fuvarra, egy idősebb sofőr mégis odagurult mellé ezzel: „Mennyi?" Azt maga úgysem tudja megfizetni, papa - válaszolta Erika, és inkább buszra szállt. A sztori ellenkező előjelű változata: a Szegeden tanuló diák, Molnár Attila azt hitte, stoppos lányt vett fel az autójába. Csak azon csodálkozott, hogy az utas nem szólt egy szót sem, azt sem mondta, meddig utazik. A lány, aki valójában nem fuvarra, hanem kuncsaftra várt, azt hitte, Attila csak alkalmas helyet keres. Amikor a félreértés kiderült, a fiú gyorsan kitette a lányt, aki addigra már félórás autóútra volt „állomáshelyétől". a mesés néhány hónapnak". A család kedvenc úti célja mégis Spanyolország és Olaszország volt. Az ottani kultúra magával ragadta az idegenvezetőt és férjét. Kijelentették: számukra a legszimpatikusabb emberek ott élnek. Természetesen a könyvben ez a két ország is több fejezetet kapott. Minden témához körülbelül száznegyven dia illeszkedik, amit a házaspár hatvan-nyolcvan perc alatt mutat be az érdeklődő közönségnek. - Igaz, az idő múlásával korszerűbb ismeretterjesztő technikákat alkalmaznak, de tapasztalatunk szerint a diavetítésnek és a hozzá kapcsolódó élvezetes, érdekes és tanulságos ismeretterjesztő előadásoknak még ma is jelentős közönségsikere van. Éppen ezért, több kérésnek eleget téve foglaltam kötetbe a legsikeresebb útleírásokat - mondta Gimesiné Dudás Irén, aki férjével legközelebb novemberben jelentkezik újabb érdekfeszítő előadással. CS. G. L. JÓ TANÁCS n Az idegenvezető hölgy mindenkinek azt tanácsolja, mielőtt elindul meghódítani valamely várost, tájegységet, minél többet olvasson a látnivalókról, az ottani történelemről, kultúráról. Élje bele magát, képzelje el az utazást. Ezáltal az utazó sokkal mélyebb élményekkel tér majd haza. Sztálin után Tisztelettel kérem kedves kollégáimat, a szerkesztőket és a nyomdászokat is ideértve, már csak barátságból is nézzék el nekem, hogy Dzsugasvilit Sztalinnak írom. Gyerekfejjel hallottam a sztalinorgonáról, a sztalingyertyáról, és a'Sztálin Jóskáról. Iskoláinkban, amikor elkezdték tanítani az orosz nyelvet, a hangsúlyt akarták jelölni avval, hogy vesszőt tettek az a-ra, aztán ezt az alakot vette törvénybe a helyesírási szótár is. Azt az alakot viszont soha nem becsültem annyira, hogy ezt az alakot elfogadtam volna. Akiről viszont szólni akarok, hajszálra olyan, mégis becsülöm. Szegröl-végről barátomnak is mondhatom. Kezdjük azonban ezt is az elején. Édesanyám, szegény, szinte hetenként küldött olyan újságkivágatokat, amelyben valaki valakihez nagyon hasonlított. Anyai örökségem tehát, hogy én is hasonlítgatok valakiket valakikhez hosszú évek óta. Nem név szerint, mert a nevek ugranak ki leghamarabb a fejemből. A híres sztálini tétel cáfolata is lehetne ez. Ő állította talán a nagy-nagy Marr-vitában. hogy a beszéd a gondolat anyagi burka. Hogy beszéd nélkül nincsen gondolat. Azt nem lehet tudni, ö találta-e ki az egészet, vagy csak állami szintre igyekezett emelni mások bugyutaságát, de ha magába szállt volna, észre kellett volna vennie, napok és hetek telhetnek el, amíg a gondolat burka is eszünkbe jut. Magamon akkor vettem észre először ezt a szerencsétlenséget, jó húsz évvel ezelőtt, amikor fél óráig beszélgettem egyik nagyon jó ismerősömmel a Széchenyi tér kellős közepén, és megkérdeztem, te ki is vagy ? Meghökkent szegény. Ha időnap előtt el nem költözött volna tőlünk, mostanában már ő se hökkenne meg annyira. Mondom tehát, hasonlítgatok én is. Van, akinek a szájmozgása, szeme sarka emlékeztet valakire, és olyan is van, akinek a járása. Száz szónak is egy a vége, azt akarom csak kibökni, hogy az elmúlt hetekben Siófokon láttam valakit, aki úgy hasonlított a fönt írt barátomhoz, mintha róla kopírozták volna le öt évvel ezelőtt. Mintha klón testvére lenne. Már indulni akartam, hogy megkérdezem, nincsen-e véletlenül bátyja vagy rokona Szegeden, illetve lehet-e köze Mórahalomhoz, de sikerült visszafognom magamat. Ki tudja, miféle álnok trükknek fogta volna föl, és az is meglehet, hogy szembeköpött volna. Összefutottam viszont az eredeti példánnyal, már itthon, Szegeden. Mondom neki, láttam az öcsédet Siófokon. Kapásból rávágja, kizárt dolog. Miközben magamban hálaimát morzsolgatok, hogy mégse mentem oda hozzá, megkérdezem, mi a fene lehet a világban, ha kiköpött te voltál ? Honnan a genetikailag pontos másolat ? Ádám-Éva után biztosan nem. - Sztálin után - mondta ő. Pipa nem volt a szájában, és fotóstáskát se cipelt. Mindenesetre, ha a Vörös téren támadhatott másolat-Lenin, és másolat-Hitler is, és az idegenforgalom jóvoltából jól megélt belőle - talán nem is kell múlt időben mondanom -, akkor beállhatnának ők is, immár váltott műszakban is. (Az is meglehet, mind a ketten éhen halnának.) Barátilag egyénként jól viseli a hasonlítgatást, és nyomatékként a pocokszőrt is elpipálja. Hja, kérem, a rang kötelez! H. D. Emelkedett az iskolakezdési támogatás összege Tizenhétezer adható adómentesen Hatezer dia - Több mint háromszáz előadás Négy évtized legszebb emlékei Egy kisdiák beiskolázása sokba kerül Illusztráció: Tésik Attila A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2005. január l-jétől hatályos módosítása szerint 15 ezerről 17 ezer forintra nőtt a munkáltató, a bérkifizetője által adómentesen adható iskolakezdési támogatás összeghatára és 30 nappal meghosszabbodott az az időszak is, amely alatt ez a juttatás nyújtható - tette közzé az APEH. MUNKATÁRSUNKTÓL A személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében a munkáltató a tanévkezdéssel járó terhek enyhítésére természetbeni juttatásként adómentes iskolakezdési támogatást nyújthat dolgozóinak a törvényben rögzített feltételek megvalósulása esetén. Más kifizető - például szakszervezet csak adófizetési kötelezettség mellett nyújthat ilyen célra támogatást a juttatás formájától függetlenül. A támogatásban a gyermek, tanuló részesülhet családi pótlékra jogosult szülője vagy a vele közös háztartásban élő házastársa útján. Az iskolakezdési támogatás adómentességének ugyanakkor nem feltétele, hogy a családi pótlékot ténylegesen is a munkavállaló részére folyósítsák, elegendő, ha arra a törvényi szabályok szerint egyébként jogosult lenne. Élettársi kapcsolatban élő magánszemély számára a juttatás csak akkor adható adómentesen, ha a vonatkozó szabályok szerint ő maga is jogosult a családi pótlékra, azaz a gyermek közös. A támogatás adómentesen a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül adható. 2005-ben ez a július 2-október 31. közötti időszakot jelenti, beleértve az időszak első és utolsó napját is. A munkáltató a támogatást három formában nyújthatja: tárgyi formában tankönyv, taneszköz, ruházat juttatásával; ezen termékek vásárlásáról a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére szóló számla ellenértékének megtérítése formájában; kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában. A legszögedibb szögedinéi, Bálint Sándornál tanulta az idenevezetést Gimesiné Dudás Irén, aki főállásban az orvosegyetem oktatási főelőadója volt. Utazásai alatt hatezer diát készített és huszonöt éve rendszeresen vetítéseket tart a férjével. Huszonöt éve tart diavetítéses előadásokat úti élményeikről Gimesiné Dudás Irén - a férje közreműködésével. A negyedszázad alatt több mint háromszáz beszámolót tartottak a hatezres diakészletükből. A jóval a nyugdíjkor fölötti házaspár - amint a politikai helyzet lehetővé tette 1962-től járta a világot. Mindazonáltal mindketten azt vallják: először ismerd meg hazádat és csak azután utazz külföldre. Ok is bejárták - ahogy mondani szokás - Tolnát és Baranyát, majd az egykori Jugoszláviában kezdték barangolásukat. Időközben a család hölgy tagja munkája mellett az 1970-es évek elején elvégezte a többfázisú idegenvezetői tanfolyamot. Egyik oktatója és vizsgáztatója a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor volt. Irénke néni a szegedi orvosegyetem rektori hivatalában dolgozott jogászként és szabadidejében elsősorban Szeged bemutatásával foglalkozott. - Soha nem felejtem el, amikor a Kossuth-szobor mellett a toborzásról meséltem: egy parasztember annyira meghatódott, hogy könny csordult ki a szeméből - emlékezett vissza az idegenvezető, aki ma már csoportokat nem visz túrákra, de újabb felfedezésekre még elindul. Nemrég tért haza egy Bácska-Bánát-körútról, ahol a történelmi nevezetességeket járta végig egy turistacsoport tagjaként. - A magam és a családom első számú szórakozása az utazás volt. Jövedelmünk nem volt több, mint az átlagnak, mégis eljutottunk mindenhova, ahova szerettünk volna. Az utazás volt az egyetlen szenvedélyünk, évente négy-öt alkalommal kerekedtünk fel - mesélte a házaspár, miközben előkerültek az albumok: Ázsián és Afrikán kívül bejárták a világot. Életük nagy kalandjának tartják az 1984-es brazíliai, argentínai és ausztráliai utazást. Az idegenvezető hölgy nemrégiben megjelent Utazásaim legszebb emlékei című könyvében nem véletlenül szentel hat fejezetet a harminchatból ennek Aki felvesz: kisbuszban egyedül utazó férfi Milyen régóta stoppoltok? Az út mellett ma már alig látni stopposokat Fotó: Karnok Csaba Gimesiné Dudás Irén nagyon büszkén mutatja nemrég megjelent könyvét Fotó: Gyenes Kálmán