Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-18 / 193. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. AUGUSZTUS 18. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Ingyen és gyorsan szerettünk volna Sándorfalvára érni, de nem tudtuk, szokás-e még stop­polni. Esőben nem tanácsos ­mondták, de kellemesen csa­lódtunk: néhány percet álltunk csak az út mellett. A spórolós diák, ha utazni akar, csak kiáll a város szélére és fel­emeli a mutatóujját. De mosta­nában talán már jobban meggon­dolja: beszálljon-e idegen autó­ba? Ezen a nyáron bármerre utaztunk, az út mellett sehol sem láttunk stopposokat. Kipró­báltuk hát, megállnak-e még a sofőrök. Rövid útra vállalkoztunk, Sze­gedről Sándorfalváig vitettük magunkat. Igyekeztünk biza­lomgerjesztő arcot vágni, de fel­készültünk a hosszas várakozás­ra,.ugyanis azt hallottuk: 50-60 jármű is elhúz a stoppos mellett, mire egy megáll. Nem így lett. Ahogy felemeltük a kezünket, egy kisbusz már fékezett is mel­lettünk. Kedves és beszédes so­főrje elmondta: szerencsénk van, hogy most éppen nem esik az eső, mert vizes utasokat sem ő, sem más nem szívesen enged a tiszta autóba. Egyébként gyakran megáll, ha szimpatikus neki a stoppos, nem szeret egyedül utazni. Elbeszélgettünk a fiatal­emberrel üzletről, vállalkozásról - éppen munkaügyben járt -, majd kitetettük magunkat Sán­dorfalva határában. Visszafelé kicsit tovább álldo­gáltunk az út szélén, nyolc autó ment el mellettünk. Vezetőik szemében láthatatlanok vol­tunk, szigorúan csakis az útra koncentráltak, de utasaik jól megnéztek bennünket. Mielőtt elkeseredhettünk volna, egy kisbusz (nem az, mint amivel jöttünk) felvett bennünket. Ve­zetője ugyanazzal a kérdéssel indította a beszélgetést, mint előző megmentőnk: régóta áll­tok itt? A középkorú, halk szavú so­főr szintén munkaügyben járt, de ő nem gyakran áll meg stop­posoknak - ma már. Evekkel ezelőtt, ha Kecskemét és Sze­ged között autózott, felvett annyi diákot, ahány csak fért a kocsiba. - Legalább nem unat­koztam, nekik meg segítettem - mondta. GONDA ZSUZSANNA KALANDRA FEL Hjj Ha ma már nem is utaznak sokan idegen autóban, stopposkalandokban nincs hiány. Horváth Erika néhány hete Mórahalomra buszozott, de Sze­gedre már stoppolt - volna. A lány farmerban, hátizsákkal - klasszikus stoppos öltözék - várt a fuvarra, egy idősebb sofőr mégis odagurult mellé ezzel: „Mennyi?" Azt maga úgysem tudja megfizetni, papa - válaszolta Erika, és inkább buszra szállt. A sztori ellenkező előjelű változata: a Szege­den tanuló diák, Molnár Attila azt hitte, stoppos lányt vett fel az autójába. Csak azon csodálkozott, hogy az utas nem szólt egy szót sem, azt sem mondta, meddig utazik. A lány, aki valójában nem fuvarra, hanem kun­csaftra várt, azt hitte, Attila csak alkalmas helyet keres. Amikor a félreér­tés kiderült, a fiú gyorsan kitette a lányt, aki addigra már félórás autóútra volt „állomáshelyétől". a mesés néhány hónapnak". A család kedvenc úti célja mégis Spanyolország és Olaszország volt. Az ottani kultúra magával ragadta az idegenvezetőt és fér­jét. Kijelentették: számukra a legszimpatikusabb emberek ott élnek. Természetesen a könyv­ben ez a két ország is több fejeze­tet kapott. Minden témához kö­rülbelül száznegyven dia illesz­kedik, amit a házaspár hat­van-nyolcvan perc alatt mutat be az érdeklődő közönségnek. - Igaz, az idő múlásával korsze­rűbb ismeretterjesztő techniká­kat alkalmaznak, de tapasztala­tunk szerint a diavetítésnek és a hozzá kapcsolódó élvezetes, érde­kes és tanulságos ismeretterjesztő előadásoknak még ma is jelentős közönségsikere van. Éppen ezért, több kérésnek eleget téve foglal­tam kötetbe a legsikeresebb útle­írásokat - mondta Gimesiné Du­dás Irén, aki férjével legközelebb novemberben jelentkezik újabb érdekfeszítő előadással. CS. G. L. JÓ TANÁCS n Az idegenvezető hölgy min­denkinek azt tanácsolja, mie­lőtt elindul meghódítani vala­mely várost, tájegységet, mi­nél többet olvasson a látniva­lókról, az ottani történelemről, kultúráról. Élje bele magát, képzelje el az utazást. Ezáltal az utazó sokkal mélyebb él­ményekkel tér majd haza. Sztálin után Tisztelettel kérem kedves kollégáimat, a szerkesztőket és a nyom­dászokat is ideértve, már csak barátságból is nézzék el nekem, hogy Dzsugasvilit Sztalinnak írom. Gyerekfejjel hallottam a sztali­norgonáról, a sztalingyertyáról, és a'Sztálin Jóskáról. Iskoláinkban, amikor elkezdték tanítani az orosz nyelvet, a hangsúlyt akarták je­lölni avval, hogy vesszőt tettek az a-ra, aztán ezt az alakot vette törvénybe a helyesírási szótár is. Azt az alakot viszont soha nem becsültem annyira, hogy ezt az alakot elfogadtam volna. Akiről viszont szólni akarok, hajszálra olyan, mégis becsülöm. Szegröl-végről barátomnak is mondhatom. Kezdjük azonban ezt is az elején. Édesanyám, szegény, szinte he­tenként küldött olyan újságkivágatokat, amelyben valaki valaki­hez nagyon hasonlított. Anyai örökségem tehát, hogy én is hason­lítgatok valakiket valakikhez hosszú évek óta. Nem név szerint, mert a nevek ugranak ki leghamarabb a fejemből. A híres sztálini tétel cáfolata is lehetne ez. Ő állította talán a nagy-nagy Marr-vitá­ban. hogy a beszéd a gondolat anyagi burka. Hogy beszéd nélkül nincsen gondolat. Azt nem lehet tudni, ö találta-e ki az egészet, vagy csak állami szintre igyekezett emelni mások bugyutaságát, de ha magába szállt volna, észre kellett volna vennie, napok és hetek telhetnek el, amíg a gondolat burka is eszünkbe jut. Magamon akkor vettem észre először ezt a szerencsétlenséget, jó húsz évvel ezelőtt, amikor fél óráig beszélgettem egyik nagyon jó ismerősömmel a Széchenyi tér kellős közepén, és megkérdeztem, te ki is vagy ? Meghökkent szegény. Ha időnap előtt el nem költö­zött volna tőlünk, mostanában már ő se hökkenne meg annyira. Mondom tehát, hasonlítgatok én is. Van, akinek a szájmozgása, szeme sarka emlékeztet valakire, és olyan is van, akinek a járása. Száz szónak is egy a vége, azt akarom csak kibökni, hogy az elmúlt hetekben Siófokon láttam valakit, aki úgy hasonlított a fönt írt ba­rátomhoz, mintha róla kopírozták volna le öt évvel ezelőtt. Mintha klón testvére lenne. Már indulni akartam, hogy megkérdezem, nin­csen-e véletlenül bátyja vagy rokona Szegeden, illetve lehet-e köze Mórahalomhoz, de sikerült visszafognom magamat. Ki tudja, mifé­le álnok trükknek fogta volna föl, és az is meglehet, hogy szembe­köpött volna. Összefutottam viszont az eredeti példánnyal, már itthon, Szege­den. Mondom neki, láttam az öcsédet Siófokon. Kapásból rávágja, kizárt dolog. Miközben magamban hálaimát morzsolgatok, hogy mégse mentem oda hozzá, megkérdezem, mi a fene lehet a világ­ban, ha kiköpött te voltál ? Honnan a genetikailag pontos másolat ? Ádám-Éva után biztosan nem. - Sztálin után - mondta ő. Pipa nem volt a szájában, és fotóstáskát se cipelt. Mindenesetre, ha a Vörös téren támadhatott másolat-Lenin, és másolat-Hitler is, és az idegenforgalom jóvoltából jól megélt belőle - talán nem is kell múlt időben mondanom -, akkor beállhatnának ők is, immár vál­tott műszakban is. (Az is meglehet, mind a ketten éhen halnának.) Barátilag egyénként jól viseli a hasonlítgatást, és nyomatékként a pocokszőrt is elpipálja. Hja, kérem, a rang kötelez! H. D. Emelkedett az iskolakezdési támogatás összege Tizenhétezer adható adómentesen Hatezer dia - Több mint háromszáz előadás Négy évtized legszebb emlékei Egy kisdiák beiskolázása sokba kerül Illusztráció: Tésik Attila A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2005. január l-jétől hatá­lyos módosítása szerint 15 ezerről 17 ezer forintra nőtt a munkálta­tó, a bérkifizetője által adómentesen adható iskolakezdési támogatás összeghatára és 30 nappal meghosszabbodott az az időszak is, amely alatt ez a juttatás nyújtható - tette közzé az APEH. MUNKATÁRSUNKTÓL A személyi jövedelemadóról szó­ló törvény értelmében a munkál­tató a tanévkezdéssel járó terhek enyhítésére természetbeni jutta­tásként adómentes iskolakezdési támogatást nyújthat dolgozói­nak a törvényben rögzített felté­telek megvalósulása esetén. Más kifizető - például szakszervezet ­csak adófizetési kötelezettség mellett nyújthat ilyen célra tá­mogatást a juttatás formájától függetlenül. A támogatásban a gyermek, ta­nuló részesülhet családi pótlékra jogosult szülője vagy a vele közös háztartásban élő házastársa út­ján. Az iskolakezdési támogatás adómentességének ugyanakkor nem feltétele, hogy a családi pót­lékot ténylegesen is a munkavál­laló részére folyósítsák, elegen­dő, ha arra a törvényi szabályok szerint egyébként jogosult lenne. Élettársi kapcsolatban élő ma­gánszemély számára a juttatás csak akkor adható adómentesen, ha a vonatkozó szabályok szerint ő maga is jogosult a családi pót­lékra, azaz a gyermek közös. A támogatás adómentesen a tanév első napját megelőző és kö­vető 60 napon belül adható. 2005-ben ez a július 2-október 31. közötti időszakot jelenti, bele­értve az időszak első és utolsó napját is. A munkáltató a támoga­tást három formában nyújthatja: tárgyi formában tankönyv, tanesz­köz, ruházat juttatásával; ezen termékek vásárlásáról a munkál­tató, illetve a bér kifizetője nevére szóló számla ellenértékének meg­térítése formájában; kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában. A legszögedibb szögedinéi, Bá­lint Sándornál tanulta az ide­nevezetést Gimesiné Dudás Irén, aki főállásban az orvos­egyetem oktatási főelőadója volt. Utazásai alatt hatezer diát készített és huszonöt éve rend­szeresen vetítéseket tart a fér­jével. Huszonöt éve tart diavetítéses előadásokat úti élményeikről Gi­mesiné Dudás Irén - a férje köz­reműködésével. A negyedszázad alatt több mint háromszáz be­számolót tartottak a hatezres diakészletükből. A jóval a nyug­díjkor fölötti házaspár - amint a politikai helyzet lehetővé tette ­1962-től járta a világot. Mind­azonáltal mindketten azt vallják: először ismerd meg hazádat és csak azután utazz külföldre. Ok is bejárták - ahogy mondani szo­kás - Tolnát és Baranyát, majd az egykori Jugoszláviában kezdték barangolásukat. Időközben a család hölgy tagja munkája mel­lett az 1970-es évek elején elvé­gezte a többfázisú idegenvezetői tanfolyamot. Egyik oktatója és vizsgáztatója a legszögedibb szö­gedi, Bálint Sándor volt. Irénke néni a szegedi orvosegyetem rek­tori hivatalában dolgozott jo­gászként és szabadidejében első­sorban Szeged bemutatásával foglalkozott. - Soha nem felejtem el, amikor a Kossuth-szobor mellett a to­borzásról meséltem: egy paraszt­ember annyira meghatódott, hogy könny csordult ki a szemé­ből - emlékezett vissza az ide­genvezető, aki ma már csoporto­kat nem visz túrákra, de újabb felfedezésekre még elindul. Nemrég tért haza egy Bácska-Bá­nát-körútról, ahol a történelmi nevezetességeket járta végig egy turistacsoport tagjaként. - A magam és a családom első számú szórakozása az utazás volt. Jövedelmünk nem volt több, mint az átlagnak, mégis el­jutottunk mindenhova, ahova szerettünk volna. Az utazás volt az egyetlen szenvedélyünk, éven­te négy-öt alkalommal kereked­tünk fel - mesélte a házaspár, miközben előkerültek az albu­mok: Ázsián és Afrikán kívül be­járták a világot. Életük nagy ka­landjának tartják az 1984-es bra­zíliai, argentínai és ausztráliai utazást. Az idegenvezető hölgy nemrégiben megjelent Utazása­im legszebb emlékei című köny­vében nem véletlenül szentel hat fejezetet a harminchatból ennek Aki felvesz: kisbuszban egyedül utazó férfi Milyen régóta stoppoltok? Az út mellett ma már alig látni stopposokat Fotó: Karnok Csaba Gimesiné Dudás Irén nagyon büszkén mutatja nemrég megje­lent könyvét Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents