Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-17 / 192. szám

8 •MEGYEI TŰKOR« SZERDA, 2005. AUGUSZTUS 17. Valaha a Maros-hullámtérben kiterjedt szilvások voltak - nyáron csak úgy kéklett az erdő. Ma már nem kéklik. A cigánymeggyet pedig, aki csak bírja, cseréli le nagy szemű meggyre a ház előtt. A százötven régi magyar almafajta közül alig néhányféle lelhető föl itt-amott. Pedig a régi gyümölcsfafajták nem igényelnek vegyszeres gondozást. A Csemete akciót indított megőrzésükre. Programot kezdeményez a Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete) a régi magyar gyümölcsfafajták megőrzésére, ismételt elterjesztésére. Kis fák, ingyen - Erre azért van szükség, mert az újabbnál újabb, külföldről behozott fajták, illetve az ugyancsak új, magyar fajták szinte teljesen kiszorították őket, hovatovább legtöbbjüket kipusztulás fenyegeti - halljuk Csikós Csaba környezeti nevelési előadótól. Az említett fajták nagyon sok hasznos tulajdonsággal rendelkeznek, ellenállóak a betegségeknek, nem igényelnek vegyszeres gondozást, így biotermesztésbe kitűnően bevonhatók. Vagy akár újabb, ellenálló fajták előállításához is fölhasználhatók. Lényeg az, hogy ne tűnjenek el - azaz megmaradjanak, génbankként. A Csemete óvodáknak, iskoláknak, intézményeknek, magánszemélyeknek ingyen rendelkezésére bocsát két három darabot. Az igénylő átvételi elismervényt ír alá, mely feltünteti: vállalja a kis fák megfelelő gondozását, és ha a Csemete szemzőanyagot akar a fáról leszedni, további terjesztés céljából, akkor ezt lehetővé teszi. Az akció augusztus 22-étől indul - akkortól lehet a Csemetét keresni ez ügyben -, de akiket érdekel e téma, máris elkezdhetik fölmérni, milyen lehetőségeik vannak bekapcsolódni. Meggyre oltott Katalin A négyszáz kis gyümölcsfa a szegedi füvészkert gazdasági kertjében várja, hogy mikor kerülhet végleges helyére; az egyesülettel együttműködő botanikus kert ingyen vállalta a kis fák átmeneti elhelyezését. A Csemete pályázati pénzből indítja az akciót. S milyen növényfajtákhoz juthatnak hozzá az igénylók? Almából a nyári fontos, kajsziból a szegedi mamut, a ceglédi óriás, meggyből a cigány-, és a Pándy-meggy, cseresznyéből a meggyre oltott Katalin említhető meg. A többi között, hiszen más, nem hazai eredetű, ám szintén már-már elfeledett, ám kedvező tulajdonságokkal rendelkező fajtákat is bevonnak az akcióba. • - A régi magyar gyümölcsfafajták hullámtéri termesztésre is alkalmasak. Különösen az alma, körte, szilva és a dió mondja Siposs Viktória, a WWF Magyarország szakembere. Hozzátéve: csak almából, illetve körtéből százötven régi magyar fajtát írtak le, ezekből mára alig harminc-negyven maradt fönn. Sokuk fajtája nem is azonosítható, hiszen, lévén hullámtérben élő fákról szó, víz terjesztette-terjeszti őket, egy-egy elhullajtott magból, és a fajták kereszteződtek egymás között. Egy bizonyos: nagyon ellenállóak a kártevőknek, bírják az ismétlődő, tavaszról tavaszra történő elöntést, azt is, ha egy-egy zöldár is közbejön, s akár fél koronájukig elborítja őket a víz. Dzsungelgyümölcsös A Felső-Tisza mentén máig él a „Nemtudom-szilva", kis szemű, viszont igazi, klasszikus, szurokfekete szilvalekvár főzésére alkalmas. Egykor a „dzsungelgyümölcsöst" úgy hasznosították, szerte folyóink mentén, hogy nem csináltak vele semmit, csak éréskor lekaszálták a körülötte lévő aljnövényzetet. Ma a fogyasztói igények egyre strukturáltabbak, és mind többen keresnek ilyen gyümölcsből előállított termékeket. Persze, nemcsak a hullámtérben juthatnak szerephez újra ezek a gyümölcsfák, hanem kertekben mindenütt. Termésüknek lekvárként, aszalt gyümölcsként való hasznosítása nagy jövő elé nézhet. F. CS. Rácz Sándor újabb kutatása Földeákon Még él a széttört harang legendája A földeáki harangok történetét kutatja Rácz Sándor helytörténész, aki elmondta: az első világháborúban összetörték a templom nagyharangját. A falu hagyományszerető lakói máig emlékeznek rá: őseik sírva búcsúztatták a monstrumot, amelynek anyagából ágyút öntöttek. MUNKATÁRSUNKTÓL - Az első világháborút követően újra lettek „testvérei" a kismásodiknak, a földeáki templom egyedül maradt harangjának, a hívek, a lakosság jóvoltából - meséli Rácz Sándor, a Földeákról Makóra származott tanár-helytörténész, aki a falu harangjainak történetét is kutatja. - Ezeket mi, akkori ministránsgyerekek, fiatalok sokszor megszólaltattuk, segítve Szabó Matyi bácsi és Bálint Jóska bácsi harangozónak. Felmentünk a keskeny falépcsőn, a szúette karfába kapaszkodva, a harangpadlásra, és nagypéntekenként tekertük a kereplőt, amíg „haza nem jöttek a harangok Rómából", kurbliztuk a torony déli kiszögellésén, a vasráccsal védett helyen, a háborút, légi veszélyt, riadót jelző, bömbölő szirénát. Innen néztük Szeged bombázását, s lestük a jelzést a temetőből, hogy kezdhetjük-e a sírhoz kísérő harangozást. A földeákiak körében nagy tiszteletnek örvendenek a tornyok lakói, hiszen a hagyományban még mindig él a harangok fájdalmas elveszítésének története. Az őstelepülésről, az akkori Óföldeákról a falut romba döntő árvíz után 1846 és 1848 között települt át a lakók java Új-Földeákra, ide követte híveit Oltványi Pál plébános is, aki intézkedett róla, hogy a harangok átkerüljenek. - A templomban összesen négy harang kongott: a mind közül legnagyobb nagyharang, az ennél valamivel kisebb nagymásodik, a legkisebb, lélekharangként működő kisharang, és az ennél valamivel nagyobb kismásodik. Mindössze ez utóbbit hagyták meg a toronyban a „lélektelen haranggyilkosok" 1916-ban - foglalta össze a helytörténész, aki még utalt rá: az első világháború idején speciális műszaki alakulatok vitték el a három harangot, hogy ágyút öntsenek anyagukból. Ezt megelőzően „haranggyászmisét" celebráltak a templom papjai. A történet szerint, amikor a Nagyharangot lelökték, az összetört ott egy betonlapot, amit hosszú ideig nem pótoltak ki, a „haranggyilkosság" mementójául. Amikor a roncsokat elszállították, síró tömeg kísérte a szekereket a falu széléig. - Jellemzően ma is többet harangoztatnak a földeákiak, mint a többi település hívei, ez is jelzi, hogy tisztelik a község harangjait - mondta Katona Pál esperesplébános, aki hozzátette: amikor tavaly a faluba került, nem szólt a harang, a hívők pedig zúgolódtak emiatt, de most már teljesen automatizált a kongatás. A falubeliek kérésére mindennap reggel hatkor, délben és este 7-kor hangzik föl a hívők számára fontos jel, és gyakran megkongatják a temetőkápolna harangját is. Rácz Sándor: Jelenleg három harang „lakik" a falu templomában Fotó: Kantok Csaba Nyári fontos, szegedi mamut, cigánymeggy Génbank a hullámtérben A négyszáz csemete a szegedi füvészkertben várja, hogy végleges helyére kerüljön Fotó: Gyenes Kálmán A gyémántdiplomás szentesi jogász szenvedélyes gyűjtő Beszélnek Molnár Laci bácsi levelezőlapjai Szenvedélynek tartja a képes levelezőlapok gyűjtését dr. Molnár László, a szentesi ügyészség nyugalmazott vezetője, aki egy-egy darabért még árverésre is elment régebben. Az SMS szerinte nem szorítja vissza a postai küldemények forgalmát, mert a mobiltelefonos üzenet mulandó. A főtéri református nagytemplom galériájában a tízezer darabból álló gyűjtemény parányi része látható a Templomok Magyarországon című időszaki kiállításon, a többit otthon tartja a szentesi dr. Molnár László. Sokat közülük már rendszerezett a gyémántdiplomás jogász, a városi ügyészség nyugalmazott vezetője, ám a szekrényben még vannak olyanok, amelyek arra várnak, hogy albumba rakja A POSTÁS MEGTALALTA Jönnek-mennek az e-mailek és az SMS-ek, ám ezektől nem félti dr. Molnár László a képes levelezőlapokat. Úgy véli, hogy aki maradandó emléket akar küldeni szeretteinek, az nem az internetet meg a mobiltelefonos üzenetet választja. Az SMS ugyanis előbb-utóbb kitőrlődik a készülékből, mig a képes levelezőlap megmarad. Máig őrzi Laci bácsi az Erdélyből fura úton eljutott küldeményt is. A televizióban portréfilmet vetítettek róla, s a határon túli magyarok felfigyeltek a szentesi gyűjtőre. Képeslapokat tettek számára egy borítékba, amelyre azt írták címzésként a Koszta József utcában lakó Laci bácsinak: Kosztu József. Szentes. Szerinte a postások előtt le a kalappal, hogy kézbesítették neki a levelet. őket. Egy-egy képről az összes tudnivalót is odagépeli. Amikor pedig kiállításra viszi képes levelezőlapjait, másoknak is átadja a hasznos információkat. Úgy mondta, hogy az ismeretterjesztés iránti fogékonyságot bizonyára a szüleitől örökölte, akik tanítók voltak. S a beszélgetés közben jó pedagógus módjára megosztja velünk, amit nemrégiben tanult, amikor a magyarországi kistelepülésekről készült képeslapokat rendszerezte. Az egyik vásárhelyi gyűjtőtársa adta neki az egyiket közülük, mielőtt megkérdezte tőle: szüksége van-e Tolmácsra? Akkor derült ki Laci bácsi számára, hogy ez egy nógrádi község neve. Dr. Molnár László nyugállományba vonulása után, 1984 körül kezdte tudatosan gyűjteni a képes levelezőlapokat. Szenvedélynek tartja ezt a foglalatosságot, hiszen egy-egy darab kedvéért még árverésre is elment. Akkoriban 2-3 ezer forintot is odaadott az áhított lapért. Ezek a levelezőlapok örömről, bánatról, fejlődésről meg pusztulásról egyaránt tudósítanak. Az egyetemes és magyar történelem hű lenyomatai. A gyűjtemény legrégebbi darabja 1891-ben készült, s a szentesi református templomot ábrázolja. Még sok képeslapot kell feldolgoznia dr. Molnár Lászlónak Fotó: Tésik Attila Egyébként az 1900-as évek elejéig a le- a Besztercebányán lakó kedvesével, ha ölel, nem cserélek senkivel." Most velezőlap hátuljára csak a címzés ke- Kolczonay Margitkával, hogy fáj a hasa, meg? - Szia! Hogy vagy? - említette az rülhetett, és a képes felén hagytak egy mert sok szilvát evett. Egy másik fiú el- idős jogász, hozzátéve: így megy újabkis helyet az üzenetnek. lenben a képeslap tanúsága szerint azt ban az ismerkedés. Egy fiatalember azt tudatta 1901-ben írta választottjának: „Hogy ha csókol, BALÁZSI IRÉN