Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-16 / 191. szám

KEDD, 2005. AUGUSZTUS 16. «MEGYEI TÜKÖR« Szegeden 65, a megyében 137 ezer otthonba jut el Négyéves a Hirdető A Délmagyarország Kiadó in­gyenes információs hetilapja, a Hirdető 2001. augusztus 16-án került először a postaládákba. A ma négyéves újság 137 ezer pél­dányban jelenik meg, egyre bő­vülő terjedelemben. MUNKATÁRSUNKTÓL A Szegedi Hirdető éppen négy esztendővel ezelőtt jelent meg. A Délmagyarország Kiadó ingye­nes információs hetilapja négy­oldalas újságként került akkor 60 ezer szegedi postaládába. A példányszám azóta ötezerrel emelkedett a megyeszékhelyen. Időközben a megye más városai­ban megjelenő Mustra-újságokat is beemelte a cég a Hirdetőbe, így már 137 ezerre emelkedett az összpéldányszám. Jelentős változáson ment át négy esztendő alatt a lap. Egy­részt ma már 16, illetve 20 ol­dalas a szegedi kiadvány. De nemcsak vastagodott az újság, hanem tartalmában is gazda­gabb lett. Tematikus oldalak se­gítik az olvasók tájékozódását, az új tördelési formával átte­kinthetőbbé vált a lap. Az apró­és keretes hirdetések mellett já­tékokat, rejtvényt, bőséges ol­vasnivalót is kínál. A szerkesz­tő, V. Fekete Sándor hétről hét­re kommentál egy-egy aktuális eseményt, amely az olvasókat is foglalkoztatja, s akiktől na­ponta érkeznek visszajelzések, témajavaslatok. A nagyvilág színes hírei mellett könyv- és filmajánlót közlünk. A humor Sem hiányzik, a hét vicce és mondása hamar népszerűvé vált. A horoszkópot sokan ked­velik. Az újság hirdetőpartnereinek és az olvasóknak egyaránt igyekszik mindig többet és töb­bet nyújtani, a folyamatos meg­újulásra törekszik. Lajkó István­ná, a Hirdető lapcsalád értékesí­tési vezetője a következőt vallja: „Azt szeretnénk elérni, hogy a piacon a mi termékünk legyen a legjobb, a mi ügyfeleink és olva­sónk legyenek a legelégedetteb­bek." Az iskolákban augusztus végén vehetik át tankönyveiket a di­ákok. Idén kiterjesztik az in­gyenes tankönyvellátást, szep­tembertől az 1-13. évfolyamon tanulók kaphatnak térítésmen­tesen tankönyveket. Viszont nem mindegyik kötet ingye­nes.­A kormány 2002-ben hozott ha­tározatot az ingyenes tankönyv­ellátásról. 2003 szeptemberétől az általános iskolák 1-4. osztá­lyos tanulói kaphattak térítés­mentesen könyveket, tavaly már az 5-8. osztályosok is. Idén szep­tembertől tovább bővül a jogo­sultak köre: a kilencedik-tizen­harmadik és a szakképzési évfo­lyamra járó tanulóknak is jár majd. Nem kell fizetniük a köny­vekért a három- vagy többgyer­mekes családban élő diákoknak, a tartósan beteg vagy fogyatékos tanulóknak, valamint azoknak, akik kiegészítő családi pótlékban - rendszeres gyermekvédelmi tá­mogatásban - részesülnek. Egy másik törvény rendelkezik arról, milyen módon kell az iskolák­nak az ingyentankönyvet bizto­sítani. Az egyik megoldás az, hogy az iskola a napköziben, ta­nulószobán bocsátja a tanulók rendelkezésére a tankönyvet. De kölcsönözhetik a köteteket az is­kolai könyvtárból is, a harmadik lehetőség pedig az, hogy az iskola fizeti ki a szülő helyett a tan­könyv árát. - Szerdán tartunk egyeztetést az ingyenes tankönyvekről ­mondta Péter né Szabó Irén, a szegedi Csonka János Műszaki Szakközépiskola igazgatója. - A nálunk tanító pedagógusok na­gyon gondosak, a kevés óraszá­mú tantárgyaknál jellemző, hogy visszaveszik a tanulóktól azokat a könyveket, amiket már nem használnak. Az iskola könyvtá­rából is kapnak kölcsön kötete­ket a diákok. Vegyes megoldást alkalmaznak az Arany János Általános Iskolá­ban. A most induló tanévben az iskola 744 diákjának körülbelül fele kapja majd térítésmentesen a könyveket. - Könyvtári könyvként kapják meg a gyerekek a tankönyvet használatra - mondta Kissné Ge­ra Ágnes -. Akkor hozzák vissza, ha már nem használják. Ezt nem kötjük az év végéhez, mert példá­ul van olyan szöveggyűjtemény, amelyből két évig tanulnak. Az ingyenes tankönyvtámoga­tás tehát nem terjed ki az összes, oktatásban használatos kiad­ványra. Az angol nyelvkönyve­kért fizetniük kell a szülőknek, ahogyan azokért a munkafüzete­kért is, amelyek a gyerekek ott­honi gyakorlását szolgálják. Ezért fordulhat elő, hogy bár a törvény szerint jogosult a diák a térítésmentes tankönyvre, a szü­lőnek bizonyos kiadványokért mégis fizetni kell. NYEMCSOK ÉVA GYAKORLAT AZ EU-BftN |H A tankönyv-finanszírozás az Euró­pai Unió tagországaiban eltérő ké­pet mutat. Egyes országokban té­rítésmentesen kapják, míg több tagállamban a tankönyvekért nem a piaci árat, csak úgynevezett té­rítési díjat fizetnek. A tagállamok többségében azonban bizonyos támogatások mellett a tanulók, il­letve szüleik vásárolják meg a tankönyveket teljes áron. Szórakoztatóipari sikerprodukció a Dóm téri Rómeó és Júlia Szerelem szép szivárvány... Keresik a pénzt a tanyavillamosításra - Uniós és hazai források A petróleumlámpás tüntetés hozama Az iskolákban „vegyes megoldásokat" alkalmaznak Többen kaphatnak ingyentankönyvet Nem feltétlenül öröm a diákok számára, de hamarosan lehet majd menni a tankönyvekért Fotó: Miskolczi Róbert A közönség mond igazi ítéletet a Rómeó és Júliáról: a Dóm té­ren esténként egyre nagyobb tapsot kap a musical. Kercnyi Miklós Gábor a tehetséges sze­replőgárdával a vitatható érté­kű alapanyagból is látványos, hatásos, pergő sikerprodukciót hozott létre. ízlés kérdése, hogy zenés népszínháznak vagy szórakoztatóipari mester­munkának nevezzük-e az elő­adást. A zenés színház hazai nagymes­tere, Kerényi Miklós Gábor ma már a műfaj nemzetközi szinten jegyzett legkiválóbb specialistái közé tartozik, ezért ideje volt, hogy hosszú szünet után vissza­térjen régi nagy sikerei színhe­lyére, a Dóm térre. A Budapesti Operettszínház direktoraként te­átruma legkeresettebb produkci­óját, a Rómeó és fóliát hozta el Szegedre. A francia Gérard Pres­gurvic musicalje világsiker - csak Shakespeare hazájában buktatta meg a közönség, amely bizonyá­ra nem tudta megbocsátani az örök érvényű love story felvize­zését. Pregurvic populáris sláge­reket komponált, dalaiban keve­redik a tánczene, a dzsessz, a rock, a pop a mai népszerű irány­zatokkal. Kerényi tapasztalt színházi róka, érzékeny orral kiszima­tolta: a darabból kasszasikert csinálhat. Amennyire lehetett, igyekezett visszatérni Shakes­peare eredetijéhez, és modern zenés színházzá vadítani az ér­zelgősségbe hajló musicalt. Partnere volt ebben Götz Béla, akinek historikus hangulatú díszlete harmonizál a dómmal, és Velich Rita - rafinált jelme­zei egyszerre maiak és kortala­nul mutatósak. A Szegedről in­dult Duda Éva dinamikus kore­ográfiát készített, amit a szín­házi karral kiegészült budapes­ti gárda profin táncolt el. A pro­dukció úgy pörög, olyan moz­galmas, tüzes, látványos, mint egy revü, bár a lélek néha elil­lanni tűnik ebből az olajozot­tan működő gépezetből. Van néhány zavaró momen­tum is. Azon az apróságon még könnyedén túl lehet lépni, hogy Shakespeare eredetijével szem­Dolhai Attila (Rómeó), Szinetár Dóra (Júlia) és Földes Tamás (Lőrinc barát) az esküvői jelenet­ben Fotó: Schmiát Andrea ben Rómeó a Lőrinc barát levelét összetépő Benvoliótól értesül Jú­lia haláláról. Az viszont már bi­zarr, ahogyan a kriptajelenetben felráncigálja a halottnak hitt Jú­liát az emelvényre, magához kö­ti, majd méreg helyett a kötél ál­tali öngyilkosságot választja. A Rómeóhoz szíjazott Júlia feléled­ve nem döfi magába a tört, ha­nem - ha jól láttam - elnyiszálja a csuklóját - és azonnal elvérzik. A nézőtér felsőbb régióiból alig lehet látni, hogy mi történik, ezért akadtak, akik hazafelé in­dulva azon vitatkoztak, hogyan halt meg Júlia. Az egyik verzió szerint valószínűleg szívinfark­tust kapott, amikor magához tér­ve tapasztalta: együtt lóg az akasztott Rómeóval...v A produkció sikere elsősorban a kitűnő szereplőgárdának kö­szönhető. A Rómeót szenvedély ­lyel, felfokozott hévvel éneklő Dolhai Attila elsőrangú. A szép hangú és muzikális Szinetár Dó­ra éneklése néha túlzottan is sza­batosnak, rutinosnak hatott, ezért a szombaton beugró Vágó Bernadett számomra izgalma­sabb, üdébb, légiesebb Júlia volt. A Dadát komikus mozgással, sok melegséggel alakította Náray Erika, aki a premieren nem volt formában, de másnap már dzsesszesen, finoman énekelte a Szeme tűzben ég című dalt, amit nagy ovációval fogadott a publi­kum. A rendező dramaturgiai ér­zékét, invenciózusságát dicséri az előadás talán leghatásosabb jelenete: Janza Kata (Capuletné) és Csengeti Ottilia (Mon­tague-né) vérmes, parázs Gyűlö­let-duettje, amit a magasba emelkedő forgón egyre vehemen­sebben énekeltek. A Mercutiót alakító Bereczki Zoltán szólal­tatta meg az egyik legismertebb slágert (Lehetsz király...), ugyan­akkor szenzációsan könnyed mozgásával, sziporkázó humorá­val is kitűnt a csapatból. Verona hercegeként a szegedi kötődésű Németh Attila adta meg nyitóda­lával az előadás alaphangját, tet­szett még Szabó P. Szilveszter túlfinomult, zaklatott Tybaltja és Mészáros Árpád Zsolt energikus, vidám Benvoliója is. Makláry László avatott vezény­letével a szegedi szimfonikusok játszottak - sajnos a muzsika és az énekhangok lemezről hallha­tó finom arányát a Dóm téren nem mindig sikerült a hangosí­tással megteremteni, az egyéb­ként sem vaskos zenekari szöve­tet sokszor szinte elnyomták az énekhangok. HOLLÓSI ZSOLT nem volt rá - a falvak, városok többsége teljesítette. A VÁTI most új feladatot kapott. Azt kell megvizsgálnia, hogy a tanyaiak életminőségét javító programok majd milyen uniós és hazai for­rásokból finanszírozhatók. - Azért is jó, hogy harminc év után végre készült fölmérés a ta­nyákról, mert kiderült: sok he­lyen nem is a villany hiánya a legnagyobb probléma, hanem például a rossz közbiztonság, vagy a járhatatlan út - mondta Jávor Károly. Az önkormányzatok nem egy­formán tartották fontosnak ezt az ügyet. Információink szerint az Alföld északi részén volt több település, ahonnan - a többszöri, levélben is elküldött kérés elle­nére - nem küldtek adatot. Mórahalmon viszont már ko­rábban is készült ilyen fölmérés, így nem volt nehéz időben adatot szolgáltatni. Csányi László alpol­gármester azt mondja, azt sze­retnék, ha a 2007-től 2013-ig tartó időszakban lennének olyan pályázati kiírások, amelyeket speciálisan a tanyákra szabtak. S akik - velük együtt - komolyan vették ezt a munkát, most arra készülnek, hogy kistérségenként fölmérjék: hol és hogyan lehet a legolcsóbban elvezetni az áramot az ellátatlanokhoz. B.A. Mégse hiába tüntettek petróleumlámpával a tanyaiak a Parlament előtt: ha lassan is, de elkezdődött a gondok megoldása. Az ön­kormányzatok zöme által összegyűjtött adatokból tanulmány ké­szült a tanyán élők körülményeiről, a VÁTI Kht. pedig már keresi, milyen uniós és magyar forrásból lehetne pénzt adni a leendő tanyai programokra. Közben az is kiderült: sok helyen nem is a villany hiányzik a legjobban. Bár még nem minden önkor­mányzat küldte el a tanyaiak életkörülményeit felmérő adatla­pokat és térképet az Akadémia Alföld-kutatóinak, a beérkezett információk hozzávetőleg objek­tív képet adtak, ez alapján már el lehetett kezdeni a tanulmány ké­szítését, ez már el is jutott a mi­niszterelnöki hivatalba - mond­ta lapunknak Jávor Károly iroda­vezető, a VÁTI Kht. munkatár­sa. A VÁTI - a Nemzeti Terület­és Regionális Fejlesztési Hivatal­lal együtt tartott fórumon - idén tavasszal Mórahalomra hívta össze a megye nagy lakott külte­rülettel rendelkező önkormány­zatainak képviselőit. A kht. és a hivatal arra kérte a helyhatósá­gokat, gyűjtsenek adatokat a ké­szülő tanulmányhoz. Ez azért kell, mert a tanyán élők gondjai­nak megoldásához előbb a valós helyzetet akarja fölmérni a kor­mány. A kérést - bár pluszforrás Villanybekötés a Bordány melletti tanyán Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents