Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-08 / 184. szám

• MEGYEI TÜKÖR«' HETFO, 2005. AUGUSZTUS 8. Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedns oihíó! i iwfflelenéitei a beküldő egytlértéién kiiul a kéjen um uemély jkiikorúknél a faményes képviselő) huíijMiii síufcséges. délm3caarország decvtlAg A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Funkys népdal és hagyományos dzsessz szólt a szabadtéri színpadán Dóm-dixie: libabőr a zenétől A szőregi csata 156. évfordulójára emlékeztek Most jó lenni katonának Vonatjegyrendelés telefonon A MÁV Rt. tavaly év végén indította el MÁVDIREKT elnevezésű telefo­nos szolgáltatását. Augusztus eleje óta jegyet is lehet rendelni telefonon. Az utasok az ország bármely településéről helyi tarifával hívhatják a 06/40-49-49-49-es számot, amelyen megrendelhetik inctercity hely- és menetjegyüket. A kék számon a díjszabásról, a menetrendről, valamint az aktuális akciókról is tájékozódhatnak az érdeklődők magyar és angol nyelven. A 24 órás telefonszolgálatot havonta 150 ezren veszik igénybe. A Molnár-dixic és Allan Vaché fotó: Frank Yvette Libabőr a zenétől és a hidegtől - röviden így foglalható össze a szombati Dóm-dixie gála. A sokféle stílust felvonultató rendezvényen volt, aki rockos népdalra táncolt, a híres klarinétvirtuóz, Allan Vaché pedig énekelt is. Sapka, sál, nagykabát - nem egy szabadtéri előadás tipikus kellékei, de a szombat esti Dóm-dixie gálán azok a nézők jártak jobban, akik legalább egy, de inkább két kockás pléd­del készültek. A jegyvásárlást sokan az utolsó pillanatra hagyták, talán éppen a kiszámít­hatatlan időjárás miatt. A hét végére a jegyek fele sem kelt még el, az előadáson azonban a legfelső - Brüsszel, Odessza - szektorok kivé­telével tele volt a nézőtér. A gálát az egyik szegedi házigazda, a Story­will (azz Band muzsikája nyitotta, majd a „jó külsejű és rendkívüli zenei adottsággal ren­delkező fiatalembereknek" nem tudva ellen­állni, Szulák Andrea műsorvezető is csatla­kozott a zenekarhoz, aki csupán öltözékében volt dívás - vörös bársony, fekete tüll, merész slicc, csípőig -, egyébként könnyed háziasz­szonya és nagyszerű énekesnője volt a mű­sornak. - Nem baj, hogy a szélén ülünk, úgyis csak hallani kell, nem látni - mondta a gála kez­detén egy férfi a feleségének, de nem lett iga­za, a dixic-muzsikára két szám erejéig öt pár táncolt a színpad elején. Sajnos a tíz fiatalt a nézőknek senki nem mutatta be. Őket, a ze­nészeket és vendégeiket - Frenki Látót és Fe­renczi Györgyöt - két kivetítőn nézhették a távolabb ülők. Az első rész második felében - a saját be­vallása szerint blues-kocsmákhoz szokott ­Ferenczi György és együttese, a Racka (am zenélt, látszották az Erdő mellett estvéled­tem című népdalt lüktető funkystílusban, és amikor erőteljes, rockos hangzásban a hosz­szú ujjú, szájharmonikás Ferenczi György a Lent a Tiszán című számot énekelte, azt már alig lehetett egy helyben ülve kibírni. A mel­lettünk ülő kislány nem is bírta: még a gyors­éttermes sült krumplijának eszegetését is ab­bahagyta, .és táncolni kezdett. A népdalokat blues-zal, dzsesszel, funkyval és minden mással keverő, világzenét játszó herflisről Szulák Andrea csak ennyit mondott: mindig kell egy Ferenczi Gyuri. Utánuk az autentikus dixie- és szvingmu­zsikát játszó krakkói Jazz Band Ball követke­zett. A 43 éve együtt zenélő együttes nem­csak Lengyelországban rendkívül népszerű, de Észak-Amerikában is van rajongói klub­juk. A harsona-, szaxofon-, trombita- és zon­goraszólókat a szegedi közönség is hosszú tapssal jutalmazta. A szünetben többen - valószínűleg a hideg miatt - hazamentek. Kár volt, mert a máso­dik részben a Hot Jazz Band lépett színpadra az orlandói Allan Vaché klarinétművésszel kiegészülve. A mester nem csupán zenélt, énekelt is. A Hot Jazz Band a 20-as és 30-as évek dzsesszmuzsikája mellett hasonló stí­lusban magyar dalt is előadott Bolba Éva éne­kesnő közreműködésével. A hangosítás ek­kor egy rövid időre elromlott, a zenészeknek le kellett állniuk, és újrakezdeni a számot. A Molnár Dixieland Band következett, Molnár Gyula és Allan Vaché klarinétkettő­sét hallgatva felváltva lettünk libabőrösek a zenétől és a feltámadt hűvös széltől. Tánco­suk nekik is volt, bár ezt ők nem is tudták: a Párizs szektor széksorai mellett egy kisfiú csúszkált, tekeredett, ugrándozott le-fel, jobbra-balra a lépcsőkön. A gálát éjfélkor rö­vid, közös zenélés zárta. gonda zsuzsanna Gyutacsos, kovaköves kézifegy­verekkel, ágyúkkal felszerelkez­ve medvebőr kucsmás oroszok, kétfejű sasos zászlóval masíro­zó osztrákok és elszánt magyar vitézek küzdöttek egymással tegnap a szőregi csata 156. év­fordulóján a szőregi bányagö­dörben. Haynau 1849 augusztusának elején érkezett meg Szegedre, Henrik Dembinski csapatai ezért kihátráltak a városból. A császári és királyi haderő átkelt a Tiszán, szorongatva a magyaro­kat, akik Kossuth Lajos utasítá­sára csatát vállaltak - így kezdő­dött 156 éve a szőregi ütközet, melyet immár 6. alkalommal elevenített fel tegnap a nemzet­közi huszár- és katonai hagyo­mányőrző találkozó. - A felázott, iszapos talaj miatt idén ugyan csekélyebb számú lo­vasság érkezett, de a korábbiak­hoz képest több kézifegyvert, ágyút, aknát, vízibombát vetet­tünk be a hadi bemutatón, össze­sen 250 ezer forint értékben ­mondta Vass László, a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyo­mányőrző Egyesület őrnagya, aki hazánk, Németország, Szlová­kia, Románia, Ausztria és Erdély összesen 220 katonájával együtt csatázott Szőregen. Csehország­ból 25 fős orosz kontingens érke­zett, medvebőr kucsmában. Ók alakították egyébként a Hídem­ber című filmben a kivégzőoszta­got - olyan átéléssel, hogy még a kamerát is szétlőtték... A hagyományőrzők már pénte­ken a belvárosban toboroztak, a sziesztázó szegediek pedig vígan rágyújthattak a Most jó lenni ka­tonának kezdetű bakadalra. Szombaton díszszemlét tartot­tak a Széchenyi téren, majd meg­koszorúzták a szőregi csata em­lékoszlopát az Aradi vértanúk te­rén. A magyar táborban nagy volt a lelkesedés a tegnapi csata előtt. ­A lengyelek velünk vannak, győzni fogunk - mondták a hu­szárok. Egyiküknek még egy kis incselkedéshez is kedve támadt az egyik markotányos lánnyal, ám az határozottan rácsapott a tettre kész vitéz kezére. így aztán a harcban kellett bizonyítania: dobszó mellett megindult a ma­gyar tábor, mozgásba lendültek a nehéz rézágyúk, amelyek a nótá­hoz hűen felszántották a he­gyet-völgyet. A katonák kardján, szuronyán megcsillant a fény, lo­vak dobogtak végig a csatame­zőn. Katonáink portyázó osztrák vadászokkal akadtak össze. Ro­pogtak a fegyverek, lövegeik mintha mellettünk süvítettek volna el. A csatát Babus Zoltán hadtörténész kommentálta. Kard csillant a levegőben, majd lesújtott. A jelre megszólaltak az ágyúk. Megremegett a föld, a ná­dasból lőporfüst szállt fel. A harc áldozatává lett egy ház is, amely a találatot követően nagy robajjal felrobbant, majd kigyulladt. A nádason keresztül próbált az ellenség táborához jutni egy ma­gyar ladik, ám sortűz fogadta. ­Lőjetek már, még megölnek ben­neteket - biztatta fiainkat a hat­éves Marci, kevés sikerrel. A fül­süketítő puskatűzben sérült meg a csata első „sebesültje", akit azonban a szanitécek gyorsan el­vonszoltak a tűzvonalból. Az ágyúk ontották a tüzet, ám a sű­rű, kékes füstből egyszerre lengő trikolórt szorongató magyar ka­tonák tűntek elő és gyalogsági párbaj kezdődött a két sereg kö­zött. - Hátrálnak az osztrákok - ál­lapította meg lelkesen Marci, ám csalódnia kellett: egy császári ka­tona kardjára tűzött magyar sisa­kot lendített a magasba, jelezve, a küzdelem eldőlt. Bár Marci és a tisztes számú nézősereg tegnap odaadóan biz­tatta a magyar huszárokat, idén a történelmi tényekhez hűen az osztrákok nyerték a csatát. Am az azt követő felvonuláson sem hazánkfiaitól, sem a „labancok­tól" nem sajnálták a tapsot. tóth gábor Hat ország kétszázhúsz katonája elevenítette fel az ütközet legiz­galmasabb pillanatait Fotó: Miskolczi Róbert Nálunk a mórahalmi nagymamák főztje lett a finomak között a legfinomabb Bankárok Hiteles káposztája lett a nyerő A Szőregi Tbkarékszövetkczct helyi kirendeltségének főztjét ítélte legízletesebbnek a zsűri a Röszkén hét végen megrende­zett nemzetközi töltöttkáposz­ta-főzó versenyen. Bár a banká­rok Hiteles káposztája szerin­tünk is finom volt, nálunk a pál­mát a mórahalmi nagymamák káposztája érdemelte ki. - A lé íze már sokat elárul - mond­ja az öttagú zsűri elnöke, Frank Sándor, miután a másik két zsűri­taggal, Faragó Sándor és Kiss István mesterszakáccsal a nyomában bográcsról bográcsra jár a röszkei nemzetközi töltött káposzta főző versenyen. Magyari László polgár­mester és Géczi /ózsef országgyű­lési képviselő igazoltan hiányzott a zsűriből. Ők Pál Béla turisztikai ál­lamtitkárral éppen utat avattak a településen, amely a temető mel­lett halad el és a községet köti ösz­sze az ipari területtel. A hangulat pazar, legalább négyszázan vagyunk. Huszonhét bográcsban rotyog a töltött ká­poszta. Az indulók között van a Röszke testvértelepüléséről, a ro­mániai Végvárról érkező csapat is. Heten Szerbiából, a többiek különböző magyar települések­ről, köztük a fővárosból nevez­tek. Sokan nem tudják kivárni a verseny végét, és sorba állnak a vetkezet röszkei kirendeltségé­nek főztje különdíjat kapott. Kass Klára, Masa Andrea és Ar­gyelán Péterné eltökéltek, azt mondják: az idén nyerni fognak a rozscipóban tálalt, némi füstölt csülök és köröm hozzáadásával, de hagyományos módon készült töltött káposztájukkal. Igazuk lett, bár a verseny szoros volt, a Szűcs József vezette Szegedi CHC Baráti Társaság motoro­sokból álló csapata és a budapes­ti Molnár Péter is a maximális 10 pontot kapta, a zsűri a bankárok Hiteles káposztáját hirdette ki győztesnek. oláh zoltán A Ml NYERTES RECEPTÜNK A mórahalmi Napfény Nyugdíjas Klub Nagymamák töltött káposztá­ja fantázianéven benevezett, ha­gyományosan, azaz alföldi módon, sertés húsból, káposztalevélbe göngyölve, savanyú káposztával és természetesen fűszerek hozzá­adásával készített töltött káposz­táját választotta a verseny legízle­tesebb fóztjének szerkesztősé­günk három főből álló alkalmi zsűrije. A Nagy Ignácné vezette négyfős nagymamacsapat főztje nemcsak nekünk ízlett, hanem másoknak is, hiszen fertályóra alatt kiürült a hatalmas bogrács. helyi Paprika vendéglő sátra előtt, ahol a teli tálak mellé az embernagyságú kenyerekből ha­sítanak le egy-egy szeletet ma­guknak. Tavaly Sárfi Jenő, két éve Si­micz József nyerte a röszkei nemzetközi töltött káposzta főző versenyt. A kiskunhalasi Sárfi pacal csárda tulajdonosa azt mondja, nem azért jött, hogy a saját készítésű debrecenivel íze­sített káposztájával megismétel­je tavalyi sikerét, a baráti hangu­lat vonzotta. Hasonlóan nyilat­kozik Deszk polgármestere is, aki mellesleg könnyen beszél, hisz egy hete megosztva elhozta az első helyet egy pörköltfőző versenyről. Simicz egyébként töl­tött káposztában is a hagyomá­nyos alföldi módon készítettre esküszik. Tavaly a Szőregi Takarékszö­Nálunk a niörahalmiak voltak a nyerők Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents