Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-06 / 183. szám

oc Tábit Ferencné a feljelentésekre érkezett ÁNTSZ-jelentésekkel és az aláírásgyűjtő ívvel FOTÓ: FRANK YVETTE után húzza elő a különböző papírokat. Több ÁNTSZ-jelen­tésben is olvasható, háza és kertje gondozott, tiszta, azaz mindent rendben találtak. Az asszonyt „az a nő" többek kö­zött azért jelentette fel, mert szerinte szomszédja disznói hangosan dobálják a vályút, a füstölője pedig füstöl. Jónás Mónika főiskolára jár, tanárnak készül. A nevelőszü­leivel élő 21 éves lány alkal­manként az egyik helyi presz­szóban is kisegít. Nem is olyan régen történt, hogy M. M. E. kért egy üdítőt, amit ő szolgált fel. A fiatal lánynak remeg a hangja, amikor felidézi az ak­kor történteket: - Az a nő nyil­vánvalóan azért, mert neve­lőszülők gondoskodnak ró­lam, azt mondta, hogy „ennek a büdösnek a kezéből nem fogadom el". Mónika egyéb­ként feljelentette M. M. E.-t, mert az asszony nemcsak szi­dalmazta, hanem rá is támadt, aminek nyoma maradt. Mónika nevelőszülei őster­melők. A feljelentgető más ős­termelőkhöz hasonlóan őket sem kímélte, vadabbnál va­dabb állításokat fogalmazott meg ellenük, és gyakran a fe­jükhöz vágta: „Dögöljetek meg!" Aláírásokat gyűjtenek Harkai Zsolt elmondja, hogy amikor nem tartózkodtak ott­hon, „az a nő" rendszeresen bejárt a házukba. A minden­kibe belekötő asszony vissza­térően azzal támadta bátyja barátnőjét, hogy mit keres ab­ban a házban, azonnal men­jen el még a faluból is - persze nem ezekkel a szavakkal. Har­kaiék nem tehettek mást, ki­cserélték a zárakat... A körülöttünk ülők egyre nyíltabban beszélnek. Már nem fogják vissza magukat, amikor M. M. E. eredeti ki­jelentéseit idézik. A mellettem ülő Kristó Fe­rencné a villámgyorsan ösz­szehívott mini falugyűlésen gyakran hozzászólt.. Az asz­szony a Tábit Ferencné ke­zében tartott, több oldalnyi névsorra mutatva megjegyzi: aláírásokat gyűjtenek, hogy az életüket megkeserítő, a falu­belieket idegileg tönkretevő asszonyt eltávolítsák Baksról. A lista nem teljes, egyre töb­ben csatlakoznak az aláírók­hoz. A jelenlévők egymás sza­vába vágva mondják, nem tű­rik tovább, hogy egyetlen em­ber miatt szó szerint rette­gésben kelljen élniük. Arra a kérdésre, hogy eddig miért tűrték,' azt mondják, bármi­lyen hihetetlen, abban re­ménykedtek, hogy a nő előbb-utóbb feladja, vagy a hi­vatalok megelégelik az alap­talan feljelentgetéseket, és ők vetnek véget az egésznek. Eszembe jut, hogy idejövet találkoztunk egy kerekes szék­ben ülő fiatalemberrel. Ami­kor elmondom neki, hogy mi járatban vagyunk, hova és mi­ért megyünk, megjegyzi, M. M. E. őt is feljelentette, az asszony beadványában azt ír­ta, hogy a fiatal férfi csaló, nem mozgássérült, csak a rok­kantnyugdíjra fáj a foga. Az a nő mindent tagad A falubeliek készséggel mu­tatják, hogy hol lakik az „az a nő"-ként emlegetett asszony. Autónk láttán M. M. E. köze­lebb lép a kerítéshez, miután megtudja, kik vagyunk, elő­vesz egy kulcsot, és a kaput kinyitva invitál: - Menjünk be, bár most meszelünk, de találunk olyan helyet, ahol zavartalanul beszélgethe­tünk. Bent előbb megtiltja, hogy fényképezzünk, majd később azt is, hogy a teljes nevét le­írjuk. így maradunk az M. M. E.-nél. Egy idő után egyre ne­hezebb a dolgunk, a nő üvölt, azt mondja, nem hall rende­sen, a nagyothalló-készülékét azonban nem teszi a fülébe. Egymás után próbálom elso­rolni, mit mondtak róla a fa­luban, halkan megkérdezem, miért mérgezett meg állato­kat, amivel ő dicsekedett el, miért rágalmaz alaptalanul embereket, miért mocskoló­dik, miért aláz meg sokakat, de egy-két szó után mindig fennhangon közbevág. Azt is­mételgeti, hogy amit róla ál­lítanak, az éppen fordítva igaz. Kicsit elbizonytalanodik, ami­kor megjegyzem, hivatalos pa­pírokat láttam, hogy kiket és miért jelentett fel, és az el­utasító határozatokat is. Azt sem hallgatom el, hogy tu­dom, már őt is feljelentették, a vizsgálat folyik ellene. Az utóbbival kapcsolatban meg­jegyzi, őt támadták meg, nem ő okozott sérüléseket. - Nekem van igazam, hiába állítja száz másik, hogy nincs. Egynek is lehet igaza akár százzal, vagy akár ezerrel szemben is. Én csak a dolgo­mat teszem, állampolgári jo­gom van bárkit feljelenteni ­üvölti, közben azzal vádolja a korábbi jegyzőt, hogy ő befo­lyásolta rossz irányba a külön­böző hivatalok vizsgálatait. Ebben maradunk. OLÁH ZOLTÁN ERŐSZAKKAL NEM TÁVOLÍTHATJÁK EL Baks polgármestere hallott a falubeliek kezdeményezéséről, de azt mondja, hiába írják alá bármennyien azokat az íveket, ha az érintett nem megy el önként, erőszakkal nem lehet eltávolítani. Balogh Lajosné 41 éve dolgozik az önkormányzatnál, 25 éve vezeti a települést. Az M. M. E. által megrágalmazott polgármester asszony megjegyzi, a jelenlegi törvények alapján minden be- és feljelentést ki kell vizsgálni, még ha azok láthatóan alaptalanok, akkor is. - Baks mára a feljelentésekről vált híressé, arányaiban egyetlen településen sem születik annyi feljelentés, amennyi a mi falunkban - jegyzi meg Balogh Lajosné. ÖSSZEFOGTAK AZ ŐKET ALAPTALANUL FEUELENTGETŐ, FOLYAMATOSAN MOCSKOLÓDÓ ASSZONY ELLEN A baksiaknak elegük lett Bakson elhatározták, elzavar­ják a faluból az őket hosszú évek óta megalázó, rágalma­zó, pocskondiázó, alaptalan feljelentéseket írogató falube­lijüket, egy középkorú asz­szonyt. Csongrád megyében még soha nem fordult elő, hogy egy település összefog­jon egyik lakója ellen. Legalább másfél tucatnyian szorongunk egy baksi családi ház nappalijában. Valameny­nyi korosztály képviselteti ma­gát, többségükben idősebbek. Az asztalon üdítőital, ásvány­víz, sós sütemény. Hosszúnak tűnő másodpercek telnek el szó nélkül, mire az egyik sa­rokban felemelkedik egy nyugdíjas korú férfi. Azt mondja, „Szobácsi István va­gyok, 81 éves öregember, ak­kor én kezdem." - Nem tűrhetjük tovább! Majd hallani fogják a többi­ektől is, hogy mik történtek az elmúlt években Bakson - be­szél felénk fordulva. - „Az a nő", M M. E. szinte már az egész falut feljelentette a pol­gármesteri hivatalnál, a köz­igazgatási hivatalnál, a helyi mellett a szegedi, a kisteleki, a sándorfalvi rendőrségen, az APEH-nál, az ÁNTSZ-nél. Mind tudjuk, alaptalanul. Mindig kiderült az igazság. De ezzel nem érte be, Baksot ret­tegésben tartva évek óta min­denkit mocskol, pocskondiáz, fenyeget, nem kímél sem gye­reket, sem nőt, sem idősét, sem beteget, sem rokkantat. A férfi elmeséli, hogy terhes unokáját „az a nő" a nyílt ut­cán megátkozta, azt mondta, „kígyó van a hasadban, de ha mégsem, kéz és láb nélkül búj­jon elő belőled a gyereked". A disznó hangos, a füstölő füstöl A baksiakat már nem, min­ket viszont megdöbbentenek az idős ember szavai. De nincs időnk megemészteni az imént hallottakat, újabb és újabb, hátborzongatóbbnál hátbor­zongatóbb, gyakran nyomda­festéket nem tűrő történeteket mesélnek a helyiek a múltból és a jelenből. Gémes József a többiekhez hasonlóan nem érti, hogy a különböző hiva­talok miért vizsgálódnak, nyo­moznak a láthatóan alapta­lanul rágalmazó feljelentések­ben. „Az a nő" Ferenczi Pálnét is számtalanszor feljelentette, ráadásul élettársáról, az alpol­gármesterről és a polgármes­ter asszonyról is számtalan va­lótlan hírt terjesztett az elmúlt években. Tábit Ferencné vas­kos dossziét lapozva egymás NAPI MELLÉKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd CYÓGY-ÍR Szerda Csütörtök BIZALMASAN Péntek DELMADÁR WWW.DELMAGYAR.HU A Plútó trónfosztása Megtörtént az, amire már régóta számítottak a szakem­berek: a Plútónál nagyobb és távolabbi égitestet találtak a Naprendszerben. A felfede­zéstől nemhogy tízre emelke­dett volna, inkább nyolcra csökken a nagybolygónak te­kintett égitestek száma - írja az Origó internetes oldal. Már 1930-as felfedezése után sem ismerte el mindenki, hogy a Plútót kilencedik nagy­bolygónak tekinthetjük, mivel annyira különbözik belső tár­saitól. Később sorra fedezték fel a hozzá hasonló égitesteket a közelében, de a tradíció jó ideig tartotta magát. Az elmúlt napokban azonban több olyan bejelentés is napvilágot látott, amelyek alapjában rengetik meg nagybolygó „státusát". A legutóbb bejelentett felfedezések egyike a 2003UB313, amely úgy tűnik, nagyobb a Plútónál, és három­szor messzebb van nála. Pá­lyája a Naprendszer fősíkjával 45 fokos szöget zár be, és 560 év alatt kerüli meg csillagun­kat. Útvonalának távoli részén 97-szer messzebb jár a Nap­tól, mint általában a Föld, míg napközelben ugyanez az érték 36-szoros. Az égitestet még 2003. október 21-én fedezték fel a Palomar Obszervatórium Sámuel Oschin teleszkópjával, majd később a nyolc méteres északi Gemini teleszkóppal Is vizsgálták. Az égitest becsült átmérője 2700 km körüli, tehát nagyobb a körülbelül 2250 km-es a Plú­tónál. A távoli égitestek mére­tének becslését erősen befo­lyásolja, hány százalékát verik vissza a Nap fényének, amit sajnos nehéz pontosan meg­határozni. Ám még ha feltéte­lezzük is, hogy a 2003UB313 100 százalékot ver vissza, mé­rete akkor is nagyobb a Plútóé­nál. Az égitest a Neptunuszon túl húzódó Kuiper-öv egyik képviselője, amelynek mára mintegy 1000 tagját ismerjük. A felfedezés nyomán várha­tólag kiújul a Plútó nagybolygó státusza körüli vita. A Plútó ugyanis alapvetően eltér a töb­bi nyolc nagybolygótól (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptu­nusz). Eredetileg is csak azért sorolták ezek közé, mert akkor még nem ismertünk több égi­testet ebben a távoli zónában. Mára egyértelművé vált, hogy sokmillió jeges objektum ke­ring itt, amelyek egyik nagyra nőtt - de az új eredmények alapján már nem a legnagyobb - képviselője a Plútó. Éppen ezért - bár egy ideig még való­színűleg folyik majd a „vita" az új égitest besorolása körül ­szakmai szempontból nem te­kinthető a tizedik bolygónak, sőt a Plútó sem tekinthető ezentúl a kilencediknek. A tizedik bolygó felfedezé­seként beharangozott hír nyo­mán tehát valószínűleg nyolc­ra fog csökkenni a nagyboly­góként nyilvántartott objektu­mok száma.

Next

/
Thumbnails
Contents