Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-06 / 156. szám

SZERDA, 2005. JULIUS 6. »MEGYEI TÜKÖR" Bánáti nyaraláskor is be van sózva Bánáti Antal (képünkön) akkor sem feküdne ki a tengerpartra, ha ideje engedné. A szegedi für­dőigazgató ugyanis nyaraláskor sem tud egy helyben maradni. Bánáti Antalt rengetegen ismerik Szegeden. A fürdőigazgató koráb­ban a Centrum Áruházat, a Sze­ged Plazát és a Gulliver Já­ték-nagykereskedést is igazgatta. Mielőtt kinevezték volna a Sze­gedi Fürdők Kft. ügyvezető igaz­gatójának, a városi sportigazga­tóságot vezette. Munkatársai szerették, szaktudását elismer­ték. A sportberkekben is ismert egykori jégkorongozó, a szegedi hoki egyik megalapítója sokak­kal ellentétben az idén nyáron nem megy szabadságra. Ennek egyszerű a magyarázata: a Liget­fürdőben felügyelni kell az él­ménymedence és csúszdapark építését. A nyár elején pedig a fürdők nyitásával volt elfoglalva, ami július elsejéig húzódott, amikor megnyitották a vendégek előtt a Partfürdőt. Ősszel - köz­Fotó: Miskolczi Róbert vetlenül a strandszezon után - a Ligetfürdő-rekonstrukció a me­dencék felújításával folytatódik: az előírásoknak megfelelően ugyanis ki kell építeni a vízforga­tó rendszert. Ezért Bánáti Antal ugyanúgy, mint tavaly - amikor az Anna fürdő felújítását irányí­totta idén is csak álmodozik a nyaralásról. - Most ez így jött ki. Különben is, nekem a halálom lenne, ha ki kellene feküdnöm mindennap a vízpartra, mint azt sokan teszik. Természetesen az is jó dolog le­het, de én nem ilyen vagyok. Imádok a Dunakanyarban ba­rangolni és kerékpározni, vala­mint vitorlázni a tengerpart kö­zelében és mindennap máshol kikötni. Ebből is látszik, hogy nyaraláskor is állandóan moz­gok, mindig mehetnékem van. A szabadság alatt a spontán progra­mokat kedvelem. Ilyen szem­pontból rossz nyaraló vagyok, mert mindig be vagyok sózva ­meséli Bánáti Antal, akinek a nyaralás alatt is az a legfonto­sabb, hogy a baráti társaság jó le­gyen. Azért az igazgató nyári történe­te nem arról szól, hogy reggeltől estig számításokat végez, és a szegedi fürdőket járja. Mint mondja, időt szakít a teniszezés­re, és reméli, hogy összejön az a tíz-tizenkét fős társaság, akikkel nyaranta szokott focizni. Bánáti hangsúlyozza: a heti tarokkozás nem maradhat ki az életéből. CS. G. L. Van utánpótlás. Ballér Barbara kislánya, Vivien is kedveli a gyapjúszövést Fotó: Tésik Attila Főállású édesanya a szentesi Ballér Barbara, aki a három gyermek nevelése közben jó né­hány oklevelet begyűjtött. Csak pár éve kezdte tanulni a gyap­júszövést, ám máris minden szőnyege zsűrizett darab. Ősz­től tanítani szeretne a dzsú­dóedzőként is dolgozó fiatal asszony. Azt mondja az ismert szentesi sportember, Kalydy Zoltán fele­sége, hogy már gyerekkorában is érdekelte a szövés-fonás. Ballér Barbara azonban csak 2001-ben kezdte elsajátítani a békéscsabai kézműves szakiskolában a gyap­júszövés fortélyait. A három gyermekük - a 14 éves Gábor, a 10 esztendős Patrícia és a nála 4 évvel fiatalabb Vivien - nevelése közben sok oklevelet begyűjtött Barbara. A Testnevelési Egyete­men dzsúdóedzői képesítést szerzett, a tanítványai Hollan­diában és Ausztriában is megáll­ták helyüket a rangos versenye­ken. A nevelőtanári diplomáját viszont e tanév végén kapta meg a szegedi főiskolán. Van neki boltvezetői és számítógépkezelői oklevele is, mert úgy gondolja: a mai világban nem elegendő egy lábon állni. Most még hivatalo­san főállású édesanya Barbara, „ANYA! ITT VAN A SZŐNYEGED" •j Ballér Barbara békéscsabai tanulmányai során kiállítást rendeztek a tanulók munkái­ból. Neki is volt ott néhány szőttese. Később aztán a fő­városban járt a Kalydy család, és ellátogattak a Nemzeti Ga­lériába is. Az egyik gyermekük az alkotásokat nézegetve az­zal fordult Barbarához: „Anya! Itt van a szőnyeged." Megörült ennek persze, mert emlékezete szerint - mint fo­galmazott - csupa nagy név szerepelt a kiállításon. Ő is mindent elkövet azért, hogy megszerezze a népművészet mestere címet. ám ősztől mindenképpen szeret­ne elhelyezkedni. Reményei sze­rint az egyik művészeti iskolá­ban juthat feladathoz: a szövés és fonás fortélyaival szívesen meg­ismertetné a növendékeket. Jó eredményt érne el, az biztos, mert a család legfiatalabb tagja, Vivien is szép munkát készít a kis szövőkereten. Régen az asszonyok szövőszé­ken dolgoztak, ám az nagy helyet foglalt el. Előnyeként említette viszont Barbara, hogy azon akár ötven méter hosszú szőttes is ké­szülhetett. A társasházi lakások­ban a szövőkeret fér el: ezen fél méter széles, mintegy két méter hosszú mesterremeket képes szőni a fiatal asszony. Gyapjú­szőttesein csupa „tiszta forrás" fedezhető fel, a népi motívumok önmagukért szólnak. A most ké­szülő takaróhoz vastagabb anya­got használ Barbara, aki azt mondta: ez haladós, mert egy óra alatt akár három-négy centi is megvan. Ha pedig vékonyabb a gyapjúfonal, akkor egy centimé­ter elkészítéséhez ötven perc is kell. Eddig nem sok munkát adott ki a kezéből, ám az mind zsűrizett darab. A szülők büszkék lehetnek a gyermekeikre, akik nemcsak jól tanulnak és sportolnak, hanem a népművészet iránt is érdeklőd­nek. Gyöngyöt fűznek, szőnek, különböző dísztárgyakat is készí­tenek. Azt mesélte róluk az anyu­kájuk, hogy a kis munkáikat kivi­szik a piacra, és addig nem tágíta­nak, amíg vevőre nem lelnek a portékáik. A Kalydy gyerekek mindenesetre megdolgoznak a zsebpénzükért, a leleményessé­gük pedig követésre méltó. BALÁZSI IRÉN A család a tönk szélére jutott Karcsika édesanyja segítséget kér A nyilvánossághoz fordul anya­gi segítségért Bogosné Papp Edi­na, akitől egy évvel ezelőtt ra­bolta el gyermekét, Mehmet Karcsikát az édesapja. A szegedi asszony és családja ed­dig közel négymillió forintot köl­tött a megkereséssel járó hivata­los ügyek és egyéb költségek kifi­zetésére, szeptemberben pedig várhatóan másfél millió forintba kerül az isztambuli tárgyalás. A gyeden lévő édesanya saját erő­ből már nem tudja előteremteni a szükséges forintokat. Pontosan egy évvel ezelőtt ra­bolta el, és vitte Törökországba Mehmet Karcsikát az édesapja. Azóta az eset bejárta a magyar sajtót, követve a szegedi édes­anya, Bogosné Papp Edina elke­seredett küzdelmét és harcát a gyermek visszaszerzéséért. Mint arról már lapunk beszámolt, a legközelebbi állomás az isztam­buli bíróságon lesz, ahol szep­tember 26-án lesz tárgyalás. Ugyanis az édesapa beadta a ke­resetet a nyolcéves fiú elhelyezé­sének ügyében. Bogosné Papp Edina elmondta, a törökországi ügyvédi és egyéb költségek elérik majd a másfél millió forintot, amit a budapesti székhelyű Menedék Alapítvány segítségével szeretett volna kifi­zetni. Sajnos azonban az alapít­vány számlájára egy hónap alatt csak kevesebb mint százezer fo­rint folyt be. Ennél is rosszabbul járt az egyik legolvasottabb bul­vár napilappal, ahol a megjelent számlaszámra egyetlen forint sem érkezett. Az asszony eddig még nem fordult a nyilvánossághoz anyagi segítségért, de most kénytelen. Ugyanis a jelenleg gyeden lévő kismamának külső támogatás nélkül esélye sincs arra, hogy a hátralevő összeget kifizesse. Az elmúlt egy évben kiapadt a családi kassza, férjé­vel az összes tartalékukat felél­ték. Egy kisebb lakás árára rúg­tak az eddigi költségek: Karcsi­ka felkutatására hárommillió­ért magánnyomozót fogadott, emellett pedig közel egymillió­ba kerültek az ügyhöz kapcso­lódó hivatalos teendők: a fordí­tások, a közjegyzői és ügyvédi díjak, a telefonszámla, a rend­szeres pesti utazások és sajtótá­jékoztatók. A korábbi években felvett hi­telek terheit is törlesztő szegedi család mára a tönk szélére ju­tott. Az együtt érző emberek szimpátiáját eddig is élvező Edi­na reménykedik abban, hogy a mostani, talán utolsó állomás előtt lesznek akik tudnak segíte­ni. Szegeden pár napja a Dugo­nics téri trafikban is lehet ada­kozni, valamint a következő bankszámlaszámon: OTP ­11773353-0021543. L. G. Nyári hókengyel „Hókengyel felszerelése 10 má­sodperc alatt." Ez áll sárga ala­pon fekete betűkkel egy felső­városi közlekedési táblára ra­gasztott matricán. Már két és fél éve kint van, érintetlenül. Talán azért nem tépi le senki, mert nyáron épp olyan aktuá­lis, mint hószakadás idején. Az agyat cseppfolyósító kánikulá­ban jó érzés ezt a hirdetést na­ponta elolvasni. A „hókengyel" szó hatására még plusz har­mincöt fokban is végigfut az ember gerincén valami könnyű borzongás, aminek hatására belenevet az izzó napkorongba, s ajkáról a hőséggel dacoló dal fakad: „Lesz még ősz is, szőlő, lágy kenyér, decemberben in­dulunk hókengyelér'." Ny. P. Szakma, felsőfokon Potenciális munkanélküliek lép­nek ki a felsőoktatási intézmé­nyekből, a felsőfokú szakképzés­ből - ha a helyzet nem változik. A magyarországi felsőfokú szak­képzés helyzetéről és céljairól ren­dezett kerekasztal-konferenciát a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Ezen elhangzott: ed­dig valamennyi kormányzat belát­ta, hogy a felsőfokú szakképzés stratégiai fontosságú, mégsem született hatékony intézkedés. Szeri István, a kamara elnöke el­mondta, sajnos, nem a munka­erőpiac igényeinek megfelelően képzik a felsőoktatási intézmé­nyek a szakembereket. Társadal­mi problémákat gerjeszt, hogy po­tenciális munkanélküliek kerül­nek ki az iskolákból, a 30 éven aluli munkanélküliek aránya Ma­gyarországon immáron megköze­líti a 30 százalékot. Nem jobb a helyzet a középfokú szakképzésben sem - mondta Szeri István. Ellentétek alakultak ki ugyanis az iskolák és a gyakor­lati képzőhelyek között: a szak­munkásképzők mindent elkövet­nek azért, hogy a falakon belül tartsák a diákokat, holott elavul­tabb eszközökkel rendelkeznek, mint a cégek. A külső gyakorlati helyekre emiatt a „gyengébb eresztés" kerül. A kamara elnöke szerint a cél az egymásra épülő rendszerek működtetése lehet: el kell érni azt, hogy a szakképzés­ben az iskolarendszerű felsőfokú oktatás is megtalálja a helyét. F.K. Gyöngyöt fűznek, szőnek, dísztárgyakét készítenek Barbara szőnyege a Nemzeti Galériában Szegedi képzőművészek Temesváron MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi SZÖG-ART Művészeti Egyesület kiállításon mutatko­zik be a temesvári Helios Galériában. A megnyitón Szekernyés Já­nos, a román képzőművész-szövetség temesvári szervezetének el­nöke és Stefania Stegaroui, a Temes Megyei Tanács kulturális bi­zottságának tagja méltatta a testvérvárosok között egyre erősödő kulturális kapcsolatokat. Aranyi Sándor, a SZÖG-ART egyesület elnöke elmondta: másfél évtizede működnek együtt a temesvári szövetséggel, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolai Karán, a rajz- és művészettörténet tanszék galériá­jában tavaly októberben Fény címmel megrendezett temesvári ki­állítást viszonozzák most a szegediek. A július 20-áig nyitva tartó tárlaton Aranyi Sándor, Darázs Jó­zsef, Henn László, Lázár Pál, Lóránt fános Demeter, Nóvák And­rás, Pataki Ferenc, Sejben Lajos, Sinkó fános és Zombori László festőművészek, Kass János grafikusművész, Farkas Pál, Kalmár Márton, Lapis András, Popovics Lőrinc, Szathmáry Gyöngyi szob­rászművészek, Kovács Keve iparművész mint a SZÖG-ART tag­jai, valamint az egyesülettel baráti kapcsolatban álló Nagy Gábor, ifj. Holler László és Sonkodi Rita festőművészek, Nádas Alexandra grafikusművész, Dudás Sándor és Kiss fenő szobrászművészek, Sonkodi Rita, Sinkó János, Kovács Keve, mögötte Kalmár Márton, Nagy Gábor, Szekernyés János, Papp György képzőművész és Molnár Sándor fotográfus állították Stefania Stegaroui, Aranyi Sándor és Nádas Alexandra a megnyitón Fotó: Molnár Sándor ki munkáikat.

Next

/
Thumbnails
Contents