Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-01 / 152. szám

MEGYEI TÜKÖR« PENTEK, 2005. JULIUS 1. Gazdikat keres a Tappancs Kevesebb kutyát fogadnak örökbe az állatmenhelyről nyáron, mint az év többi hónapjában, így viszont a kóbor ebeket sem tudják befogadni az állatvédők, nincs ugyanis már hely a Tappancstanyán. Hetek óta alig tudnak új kutyákat befogadni a Tappancstanyára az állatvédők. Megtelt ugyanis a menhely, és a nyaralási időszak miatt jóval kevesebben fogadnak örökbe, mint eddig. Márpedig új kutya csak akkor kerülhet ki a dorozsmai telepre, ha szabadul fel hely. - Jelenleg 160 kutyáról gondoskodunk, vagyis telt ház van mondta Farkas Gabriella, a Tappancs Alapítvány vezetője. Ugyanakkor a múlt héten 48 olyan állatról tudtunk, amelyek azonnal behozhatók lettek volna, nincs viszont több helyünk. Havonta átlagosan 25-30 eb talál tőlünk új gazdára, csak ezek helyére tudunk újakat felvenni. Ilyenkor előnyt élveznek az utcán kóborló kutyák, illetve a kölykök. A családoknál lévő, listára vett állatoknak sajnos gyakran meglehetősen sokat kell várniuk, hogy hozzánk kerülhessenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok, akik a menhelyről fogadnak örökbe, elsősorban a kölyköket választják, annak ellenére is, hogy ezekkel több hónapig kell foglalkozni, mire szobatisztákká és jól neveltté válnak. - Pedig egy 2-3 éves kutya már tudja, mit jelent kóborolni vagy menhelyen élni, ezért nagyon hálás az új gazdáknak - mondta az állatvédők vezetője. A Tappancs Alapítvány honlapján most rengeteg fotót találhatnak az érdeklődők az elvihető kutyákról. T.K. Kánikula a Szegedi Vadasparkban Vízre és árnyékra vágynak az állatok is A hópárduc is meg az oroszlánok is úgy vannak a kánikulával, mint az ember: szenvednek a nagy melegben Fotó: Schmidt Andrea, Miskolczi Róbert A vadasparkban kissé mindig hűvösebb van, mint a városban - érvényesül a nagy területű erdő jótékony hatása. De kánikulai napokon a gondozók még a szokásosnál is jobban odafigyelnek: az állatok előtt mindig legyen friss víz. És a kifutók sosem nélkülözik az árnyékos területeket. A Szegedi Vadaspark számára kimondottan jó, hogy belvizes év az idei. így ugyanis a talajvíz még mindig az ilyen tájban szokásosnál sokkal följebb van, párolog, s hűti a park területét. A 35 hektárnyi erdő párologtató hatása szintén hűtő hatást fejt ki, ezért aztán a vadaspark nyáron kissé mindig hűvösebb, mint a környezete - különösen a belvárosi aszfaltsivatag. Ennek ellenére az állatok az átlagosnál nagyobb odafigyelést igényelnek ilyenkor. - A legfőbb szabály: kifutóikban mindig lennie kell árnyékos helynek, és folyamatosan rendelkezésükre kell állnia friss víznek - mondja Veprik Róbert gyűjteményfelügyelő. Különösen az eredendően hideg, magashegyi klímához alkalmazkodott hópárducokra kell vigyázni kánikulában. Most, miután megszülettek, s cseperednek a kölykök, ez még problémásabb, mint annak előtte: nem lehet üzemeltetni az állatok kifutójában lévő tavat és patakot, nehogy a csöppségek esetleg belefulladjanak - így a párolgás környezethűsítő hatása egyelőre nem tud érvényesülni. Tehát a szokásosnál is nagyobb jelentősége van férőhelyük árnyékoltságának. A többi állat aránylag jól viseli a hőséget. Japán makákókat bemutató filmeken gyakran látni: e majmok a szabad természetben sok méteres magasból is képesek vízbe ugrálni, így hűsítve magukat. Érvényesül-e ez a vadasparki állomány esetében is? - Itt, érdekes módon, nemigen lehet ezt megfigyelni - mondja a gyűjteményfelügyelő -, talán mert korábbi férőhelyükön nem volt módjuk fürdőzni, nem szoktak hozzá a vízhez, „nem tanulták meg", hogy a víznek hűsítő hatása van. A nálunk született kölykök azonban már meg-megmártóznak a tavacskában - teszi hozzá. A dél-amerikai, mocsaras őserdőkből származó tapírok viszont - éppúgy, mint „otthon" - rendszeres fürdőzéssel hűsítik magukat. Ez nem mondható el a sztyepplakó oroszlánokról, számukra egyébként sem jelent megpróbáltatást a meleg rendszeresen kinn napoznak a kifutóban. Afrikai állatoktól ezt el is várja az ember. A szintén afrikai, félsivatagi sarkantyús óriásteknős még inkább melegkedvelő ilyenkor, a nyári hónapokban gyűjti össze a páncéljának téli megpuhulása megelőzését szolgáló, kellő D-vitamin-mennyiséget. A mediterrán vidékeken élő, ugyancsak hosszan tartó hőségekhez szokott görög teknősök sem jönnek zavarba a szegedi nyártól. Mit mondhatunk a tevéről? Könnyen hihetnénk, oly mindegy számára, iszik-e vagy nem iszik, ám ez messzemenőkig nem így van: egyszerre akár tizenöt-húsz liter vizet is elfogyaszt - igaz, ha a szükség úgy hozná, képes lenne napokig szomjazni is. De a gondozók folyamatosan ellátják vízzel őt is. Legkevesebb ivóvízre talán a ragadozó madaraknak van szükségük, a táplálékként adott hús sok folyadékot tartalmaz. Am azért isznak ezek az állatok is, és fürdőzéshez is szükségük van vízre. ECS. MADARBOSEG Egyébként - halljuk a gyüjteményfelügyelötol - az, hogy a vadasparki állatok előtt folyamatosan van friss ivóvíz, a park szabadon élő madarai számára is óriási jelentőségű folyamatosan van hol inniuk, tudnak hol fürdőzni. Ha megszomjaznak, nem kell kilométereket repülniük, mint víztől távoli területeken. Ez is hozzájárul a vadaspark madárbőségéhez. Kyirf fátór£/«$f 40 GYEREK ÖTNAPOS TÁBOROZÁST NYERHET A SAVANYA ÚSZÓTANODÁBA! úh ^py TABORTIPUSOK U úszás-aerobik • úszás-fallabda • úszás-foci • úszás-tenisz • úszás-lovaglás • úszás-kézműves foglalkozás • úszás-görkori Beküldési határidő: 2005. július 4. Clm: Délmagyarország Kiadó 6720 Szeged. Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: Nyári sporttábor 3any"n«gtap<itt ungoM. troncMul. megtonutt t<k¡l o W.x ongor dz ni. de úszni NEMI NYÁRI SPORTTÁBOR KÖZPONT AJÁNLATA: • különböző típusú, egész napos táboro\ • úszásoktatás, gyógyúszás Minden hérkóznap de. 7 órától 10 óráig (óránkénti kezdéssel), minden hétvégén, szombat, vasárnap 8 és 9 órai kezdettel (egyéni foglalkozások) Tizenegy éve dolgoznak Vásárhely mellett Német ápolónők kopáncsi misszióban Missziós szolgálatot teljesít a Vásárhelyhez tartozó Kopáncson két német ápolónő: Damaris Grauer és Birgit Karsch. Egy szabad keresztény gyülekezet tagjaiként érkeztek, s mi, magyarok okoztunk számukra néhány meglepetést. Még 1994-ben költözött Tápéra, majd hamarosan Hódmezővásárhely-Kopáncsra két német asszony, Damaris Grauer és Birgit Karsch. Az általuk létrehozott Keresztény Szolgálat Alapítvány részben már felújította a missziós munkára vásárolt épületet. Ápolónőként dolgoztak Mainzban, később teológiai képzésre jártak, s tanulmányaik során Lengyelországgal, Magyarországgal és Bulgáriával, mint lehetséges missziós területtel is foglalkoztak. Végül hazánkat választották. Döntésükben nem kis szerepe volt annak, hogy odahaza egyre több magyarral találkoztak, s egyre szimpatikusabb lett számukra országunk. Amikor először hazánkban jártak, több várost is megnéztek, de Szeged volt az, ahol azonnal otthon érezték magukat - a megyeszékhely Mainzra emlékezteti őket. Az alapítványt pedig azért a Dél-Alföldön hozták létre, mert Damaris Grauer és Birgit Karsch keknek a vidámságot is elhozta a gyereFotó: Frank Yvette errefelé még nem működött ilyen, míg Budapesten már sok volt. Damaris és Birgit hangsúlyozta, nem térítési, hanem hitterjesztési szándékkal jöttek. - Odahaza Németországban is lett volna lehetőségünk hasonló munkára, börtönökben lelki gondozóként dolgoztunk, segítettünk megismerni a Bibliát. Egyedülállóként azonban nem voltunk hazánkhoz kötve, Magyarországra pedig végül az Isten vezérelt bennünket - mondják. Úgy vélik, kopáncsi missziós ALAPITVANYI CEL0K A Keresztény Szolgálat Alapítvány többféle munkát is végez a kopáncsi missziós épületben. Ezek közé tartozik a gyermekek és a fiatalok Biblia-oktatása, a keresztény irodalom terjesztése, a lelkisegély-szolgálat, a társadalom perifériájára szorult csoportok segítése, szociális munka, segítségnyújtás keresztény gyülekezetek alapításához és a hitoktatás is. A gyülekezet 10-15 tagot számlál, ám rendezvényelken sokkal több látogató vesz részt. munkájuk az ápolónői tevékenységet egészíti ki. Míg az utóbbi az emberek testi bajaiban nyújt segítséget, addig a misszió lényege a lelki segítségnyújtás. - Meglehetősen nehéz volt megbirkózni a magyar nyelvvel árulta el Damaris. - Igaza van a külföldiek körében ismert viccnek, miszerint azért beszél magyarul mindenki a mennyországban, mert az örökkévalóságig tart, mire ezt az ember megtanulja. Damaris és Birgit számára nagy meglepetést okozott, hogy a magyarok nem olyanok, mint ahogy azt a németek elképzelik. Az átlag német úgy gondolja, hogy vidám, mulatós nép a magyar. Birgit és Damaris azonban azzal szembesült, hogy gyakran zárkózottak, melankolikusak vagyunk. A jókedvünk a mulatságokon előjön, de a mindennapi életre nem annyira jellemző. KOROM ANDRÁS