Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-04 / 154. szám

HÉTFŐ, 2005. JÚLIUS 4. • AKTUÁLIS« 3 „Ha tovább követtek, leszúrlak benneteket" - mondta üldözőinek a rabló Totózórablás zárás előtt Folytatás az 1. oldalról Közben az asztalnál ülő nő kiro­hant a helyiségből, és tárcsázta a rendőrség számát. A halálra rémült fiatalasszony nem ellenkezett, eleget tett a tá­madó követelésének, majd, ahogy a férfi kilépett az üzletből, megnyomta a riasztó gombját, és sikítozni kezdett, segítségért ki­áltozott. Az utcán és a totózó feletti la­kásban meghallották az üveg­csörömpöléseket és a segélyki­áltásokat, hárman, a drogam­bulancia portása, Pásztor Fe­renc, a közeli zöldséges, Gyuri, meg egy éppen arra járó férfi ül­dözőbe vette az álarcától köz­ben megszabaduló férfit, akinek az újszegedi ligetnél vesztették el a nyomát. Pásztor Ferenc azt mondja, nem valószínű, hogy felismerné a tettest annak ellenére, hogy a vakmerő rabló, amikor megtor­panásra késztette őket, feléjük fordult. A totózó felett lakik Pipicz Jó­zsefné. Az asszony az üvegcsö­römpölésre és a kiáltozásra az ablakhoz rohant. - Láttam, hogy a fiatal alkal­mazott minden ízében remegve kiáltozik. Megkérdeztem, hív­jam-e a rendőröket, de valaki azt mondta, hogy már értesítették őket. Azt is láttam, hogy hárman elkezdtek futni a Liget felé, a tet­test követték. MAR NEM TUDOTT FIZETNI A rablás kezdetén a totózóban lé­vő nő a kitöltött szelvényeit már nem tudta befizetni. Az üzlet al­kalmazottja szerint is érdekes lenne, ha visszatérő ügyfelének kihúznák a számait, de emiatt nem nyerne. A rabló egy vasdoronggal betörte a pult üvegfalát Fotó: Schmidt Andrea Pipicz fózsefné keresett egy nyugtatót, és a tablettával együtt lement az üzlet elé. A gyógyszert odaadta az alkalmazottnak, aki elfogadta. A rendőrség, az elmondások alapján, megpróbálta elvágni a menekülő útját. Átfésülték a li­getet, a környező utcákat, de teg­nap estig, lapzártánkig, nem akadtak a rabló nyomára. A totózó tulajdonosának fia szerint ezúttal mintegy kétszáz­ezer forintot zsákmányolt a rab­ló. (Az üzletet az elmúlt években már kétszer kirabolták, a tettese­ket még nem fogták el.) Judit azt SZEMELYLEIRAS A rabló 180-185 centiméter magas, sportos testalkatú, 30-35 év körüli, világos bőrű férfi. Arca szögletes, pofacsontja kiálló, haja, szeme valószí­nűleg világos. Terepszínű, sárgás-keki színű, vízlepergetős, belebújós fel­sőt, nadrágot és sportcipőt viselt. A pénzt egy szürke-kék színű, közepes méretű, több rekeszből áltó, U alakú, cipzáras hátizsákba pakoltatta. A rendőrség várja azok jelentkezését, akik az eset körülményeivel, az elköve­tő személyével kapcsolatban használható információval rendelkeznek. Je­lentkezni a 107-es, 112-es hívószámokon, vagy a Szegedi Rendőrkapi­tányság Párizsi körúti épületében lehet. hitte, több volt a kasszában. Az alkalmazott egyébként szombat­ról vasárnapra nem tudott alud­ni. Hiába próbálták megnyugtat­ni, újra és újra átélte a történte­ket. Makó és Szeged után Vásárhelyen is befejeződött a katonasírok felújítása Méltó környezetben nyugszanak Nagybátyja Doberdónál esett el, édesapja repülő­gépét pedig Dunakeszi fö­lött lőtték le: a makói Bo­ros János (képünkön) szí­vén viseli a háborúkban elesett hozzátartozók fáj­dalmát. Ezért szorgal­mazta M. Szűcs Ferenccel együtt előbb a makói, majd a szegedi szovjet katonai sírok felújítását. Közbenjárásuk eredményes volt, most egy államközi szer­ződés alapján felújították, s hamarosan át­adják a vásárhelyi szovjet katonatemetőt is. Boros János - aki a Munkáspárt egyik makói szervezetének elnöke - két hozzátartozóját vesztette el a világháborúkban. Nagybátyja 1914-ben az olasz fronton, Doberdónál esett el. Édesapja pedig a pápai repülőezrednél szolgált: gépét a II. világháborúban Dunake­szi fölött lőtték le. - Emiatt mélyen átérzem a háborúkban el­esett hozzátartozók, leszármazottak gyászát és fájdalmát, és azt az igényüket, hogy szeretteik méltó környezetben nyugodjanak - mondja Boros János. - Szomorúan tapasztaltam, hogy a makói szovjet Icatonasírolcra a rendszerváltás után senki sem fordított gondot, azokat a gaz verte fel. Gondoltam, hogy valami módon te­szek arról, hogy rendbe tegyék. Boros János tollat ragadott, s elsőként a Hadtörténeti Intézetnek írt egy levelet. Tő­lük tudta meg, hogy Magyarország és Orosz­ország aláírt egy, a hadisírgondozásról szóló államközi egyezményt. Irt hát az ukrán nagy­követségnek, gondolva arra, hogy a Dél-Al­földet a II. ukrán front katonái szabadították fel. Tőlük már az egyezmény teljes szövegét megkapta. Ennek birtokában már az orosz nagykövetségnél kopogtatott kérésével. Ered­ményesen, hiszen 1992-ben 3,5 millióból si­került is felújítani a makói sírokat. 2001-ben már a szegedi Dugonics temetőben lévő nyughelyeket hozták így rendbe. Boros János a munkában részt vevő M. Szűcs Ferenccel együtt elhatározta: nem nyugszik addig, míg a megyében nyugvó valamennyi szovjet kato­na sírját rendbe nem teszik. Tudomása sze­rint 380 katona nyugszik a vásárhelyi Görög­keleti és Arany temető szélén lévő parcellá­ban. A következő célja az volt, hogy ezt is méltó állapotba hozzák. Munkája eredmé­nyeként május elején Borozóin Szergej orosz­országi főkonzul látogatott Vásárhelyre, s Lázár János polgármesterrel, országgyűlési képviselővel való tárgyalása során megálla­podás született a temető rendbetételéről. A szovjet katonasírokhoz immár fehér kő­törmelékkel frissen felszórt út vezet, a sírem­léket az Építészmester Rt. szakemberei lecsi­szolták, szépen felújították. A kertészeti munkákat az önkormányzat végeztette, míg a fölújítás költségeinek oroszlánrészét az Oroszországi Föderáció Magyarországi Nagy­követsége állta. A 13 millió forintba kerülő felújítást követően szerdán délután egy óra­kor az orosz főkonzulátus, az ukrán katonai attasé, a vásárhelyi önkormányzat, a hon­védség és az egyházak képviselői tisztelegnek az elhunytak emléke előtt. KOROM ANDRÁS Változó értékeink FARKAS CSABA Az M5-ös autópálya még nem ért el Szegedre. De egyszer majd el­ér, és vele majd a szöveg is: aki igazán meg szeretné ismerni Ma­gyarországot, ne autópályán menjen - haladjon minél alsóbb ren­dű úton, gyalogoljon még inkább, csak így fedezheti föl magának közvetlen környezetünk értékeit. Mennyit eszelt az ember, amíg föltalálta a repülést! Aztán most az van: repülőgéppel utazni- Jó, jó, hamar odaérsz - de útközben nem látsz semmit. Ha valaki a repülés hőskorában azt hallotta vol­na: egyszer még majd érték lehet a lassú, földi döcögés, csak hogy észlelje az egyén, mi veszi körül - nagyon csodálkozott volna. Most, amikor mindezt írom, épp jetskiverseny zajlik az ablak alatt a Tiszán. Ha valaki kétszáz évvel ezelőtt azt kommunikálta volna: élő emberek fizetni fognak pusztán azért, hogy vízen tar­tózkodhassanak - állandósult felborulásveszély közben -, merő szórakozásból, akkor is, ha nem muszáj, furcsán néztek volna rá. Abban az időben a Tiszára nem ment senki, akinek ott nem volt dolga. Sót szállítottak rajta sóhivatalba, gabonát nem, nem gabo­nakörbe, hanem a malomba, halat halpiacra, s így tovább - az ön­magáért való vízen járás ismeretlen fogalom volt. A vízből az em­ber megélt, de igyekezett távol tartania magát tőle - ezért szorí­totta gátak közé. Ha valaki - kétszáz éve - azt hallotta volna: egy­szer mesterségesen kell majd halat vinni a Tiszába, nagyon elcso­dálkozott volna ezen az égbekiáltó abszurdumon. Halat a Tiszá­ba, hehe!, a halat inkább - tette volna hozzá - kifogni kell a Tiszá­ból, nem hordani bele. És most halászok-horgászok - nagyon he­lyesen - évről évre telepítik a Tiszát hallal, sok pénzért. Ponty, ke­csege, harcsa és társai. Lenni lennének emberi segítség nélkül is ­különösen elhúzódó áradást követő években -, de nem elegen. Ha valaki kétszáz esztendeje azt hallotta volna, eljön az a kor, amidőn valóságos emberek teljességgel igazi pénzt adnak azért, hogy például gémtelepet lássanak - holott a gém abszolúte sem­mire sem jó madár, ráadásul az általa lakott fák alatt nem árt vi­gyázni, amint utal is erre az egykor közhasználatban volt „fosó­gém" elnevezés -, illetőleg lenge röptű rétihéját, sirály kolóniát, akkor végképp nem értette volna a dolgot. Pedig csupán az a hely­zet: változik a világ, változnak az értékek - hol ez a fontos, hol az. Mindig az a fontosahb, ami nehezen érhető el. A környezeti turiz­mus fölértékelődése arra utal, hogy egyre nehezebben érhető el ­saját környezetünk. Háromszázezer pontyivadékot telepítettek a folyóba Tisza-nap, esőben Az eső sem tudta elmosni a 3. szegedi Tisza-napot. Az érdeklő­dők tiszai halakat láthattak ak­váriumokban. A halászok telepí­tette háromszázezer pontyiva­dékot gyermekek hordták vöd­rökkel a folyóba. Régi halászesz­közök is föltámadtak a múltból. A szombati, egész napos eső elle­nére jó félszázán látogattak el a Foka szabadstrandra, a Ti­sza-napra. A látogatók esernyők, a résztvevők pedig sátrak védel­mében feledkeztek meg az égi ál­dásról. Sátor alatt voltak az akvá­riumok is, amelyekben tiszai ha­lakat vehettek szemügyre a gyere­kek. Például sügért, ezt a sötét ha­rántsávos halacskát, amelynek el­ső hátúszóján (mert kettő is van neki) sötét szemfoltot visel - fel­tűnőbbet, mint a hal „igazi" sze­me. Mi ennek a foltnak a felada­ta? Nos, a ragadozó hal ezt az ál­szemet véli valódinak, ott sejti a sügér fejét, oda irányozza a táma­dást - aztán nagyon meglepődik, mert csak tüskés-hártyás hal­uszonyra lel. Tarka gébet is láthat­tak a gyerekek, amelynek hasú­szói egyetlen kerek tapadóko­ronggá nőttek össze. Ha a halacs­ka rátapad egy kőre, nem tudja le­sodorni róla a víz, s ő maga erőki­fejtés nélkül várhatja, mikor so­dor elé táplálékot a folyó. De csík­bogarat és hanyatt úszó poloskát is szemügyre vehettek a gyerekek. Megvolt a haltelepítés is, az eső ellenére. A gyerekek vöd­rökkel hordták a Tiszába azt a háromszázezer pontyivadékot, ami a Tisza Halászati Szövetke­zet jóvoltából kerülhetett a fo­lyóba. A halászati szövetkezet egyébként a napokban - a ren­dezvényhez kapcsolódva - több mázsa vegyes ivadékhalat ra­kott be a folyóba, a kubikgöd­rökben végzett ivadékmentés eredményeként. Régi halászeszközöket szin­tén megtekinthettek a rendez­vényre ellátogatok. A fűzfa­vesszővarsákat, haltartó bárkát a tiszaalpári Kanalas János ké­szítette, Hermán Ottó A ma­gyar halászat könyve című mű­vének rajzai alapján. Hermán Ottó nagyon pontosan rajzolta le a régi eszközöket valaha ­Kanalas mester csak ránézett az ábrákra, s azok alapján tö­kéletesen elő tudta állítani azokat. Jövőre - hívta föl a figyelmet Újhelyi Dezső, a halászati szö­vetkezet elnöke, és Paulovics Péter, a Csemete alelnöke ­legalább négynaposra tervezik a rendezvényt. így, ha egy napot el is mos az eső, a többi azért megmarad az érdeklődőknek. A rendezvényt városivá kívánják szélesíteni - a helyszínre szin­tén ellátogató Nagy Sándor al­polgármester jelezte is, erre van lehetőség -, idegenforgalmi jelleggel. Igazi civil összefogás eredménye a mintegy harminc szervezet, illetve cég támogatá­sával létrejött Tisza-nap ­mondta Deli Zoltán, a szervező MacLine Hungary Kft. nevé­ben. Jövőre egész Szegedet várja a többnapos Tisza-nap. F.CS. Az utolsó simítások a vásárhelyi szovjet katonasírokon Fotó: Korom András Készleten lévő BMW 3-as modellek hatalmas árelőnnyel! C-Mobil Kft. Szeged, Napos u. 6. ® (62) 553-112 sales® cmobil .com A vezetés élménye. 5

Next

/
Thumbnails
Contents