Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-28 / 175. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. JÚLIUS 28. •MEGYEI TÜKÖR" 7 Összeveszés után piszi-puszi és kész Hatvanöt esztendeje jóban és rosszban Hatvanöt éve él boldog házasságban a szegedi Rigó Balázs és felesége, Ilona. Az együtt töltött évtizedek alatt - a jubileumot pénteken ünneplik - volt részük jóban és rosszban egyaránt. A megpróbáltatások azonban csak erősítették kapcsolatukat. Egyszer volt, hol nem volt egy csinos, fiatal lány, Ilona. Ahogy az 1900-as évek első felében minden rendes lány, ő is zárdá­ban tanult: főzéssel és varroga­tással készült a jó háziasszony szerepére. Csakhogy a maga módján lázadt is: bár nem lett volna szabad, édesanyja bele­egyezésével és gardedámkodásá­val titokban táncolni járt. Nem volt olyan bál, amiről hiányzott volna. - A fiúk sokszor nem is men­tek be a bálterembe, amíg nem érkeztem meg - dicsekedett ne­vetve a ma már 83 éves asszony, aki akkor még nem is sejthette, hogy táncos lábának köszönheti majd élete párját. A férfit, aki egyáltalán nem tud táncolni. Rigó Balázs az egyik bálon úgy döntött: olyan lányt kér fel, aki nagyon népszerű a fiúk körében. - Mikor kiderült, milyen esetlen a parketten, mondtam neki: majd böködöm, hogy mikor me­lyik lábával lépjen - emlékezett vissza az első táncra az asszony, merthogy természetesen ő lett a kiválasztott. S hogy a mi fogta meg mégis a kétballábas, nála 10 évvel idősebb férfiban? - A vas­utas egyenruhája, a fehér kesz­tyűje és a csákója. Nagyon fess fiatalember volt - áradozott Ilo­na néni. - Csak botlábú és lúd­talpé - tette hozzá a férje. Egy évvel később össze is háza­sodtak, jöttek a gyerekek. Bol­dogságukat azonban beárnyékol­ta a háború. - Vagonban laktunk, amivel egészen az osztrák hatá­rig elmentünk - mesélték. - On­nan azonban visszafordultunk, mert nem akartuk elhagyni az országot. Két ökörrel, egy tehén­nel, egy szekérrel és a két picivel gyalogoltuk át az országot, kol­dultunk. De mindez csak meg­erősítette a kapcsolatunkat. Volt még valami, amit maguk­kal vittek az útra. Azt az egyetlen dolgot, amely életüket 65 éven át végigkísérte: egy feszületet. A fa keresztet ma is nagy becsben tartják, hiszen erre esküdtek örök hűséget egymásnak: a lakás fő helyén, a nappaliban őrzik, es­küvői fotóik karéjában. Rigóéknak négy unokájuk és hat dédunokájuk született. Mos­tanában már alig mozdulnak ki otthonról: az asszony kézimun­kázik, férje kitalál valamit, ami­vel a kertjüket teheti még szebbé. - Nagyokat hallgatunk - mondta nevetve Ilona néni. - A férjem már nagyon rosszul hall, kiabál­ni kellene vele, a szomszédok még azt hinnék, hogy állandóan perlekedek. Pedig dehogy! Mi a hosszú házasság titka? ­kérdeztük búcsúzóul Balázs bá­csitól. - Az, hogy borzasztóan szeretem a feleségemet - felelte. - A mosolyszüneteink is mindig csak rövid ideig tartottak. Pi­szi-puszi, és kész. TÍMÁR KRISZTA A keresztet, amelyre 65 éve hűséget esküdtek egymásnak, ma is nappalijukban Őrzik Fotó: Karnok Csaba Napszemüveg - árak Az UV-fényáteresztés ellen a 199 forintos napszemüveg is védi szemünket, nem csak a több ezer forintos termékek - összegezte vizsgálatának eredményét a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. A védelem foka azonban a drágább szemüvegeknél sokkal jobb, mint olcsóbb társaiknál. MUNKATÁRSUNKTÓL Nem csupán a szaküzletekben, hanem a hipermarketekben, az utcai árusoknál, a piacon is vásárolhatunk napszemüveget. Akár már 199 forintért védhetjük a szemünket, a márkás termékekért azonban több tízezer forintot is fizethetünk. Az UV-sugárzás elleni védelem azért fontos, mert ennek hiánya többféle szembetegséget okozhat. Kiala­kulhat szürke hályog, a szemhéj bőrén pigmentfoltok keletkezhet­nek, sőt károsodhatnak az ideghártya sejtjei is. Az UV-sugárzás ellen minden szemüveg véd - de más-más mértékben. Sokan vélekednek úgy, mint ő: az olcsó napszemüveg semmit sem ér a káros sugárzások ellen. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FF) legutób­bi vizsgálata azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja. Az FF mun­katársai egyebek mellett az UV-védelem, a színtorzítás, az optikai torzí­tás és a lencse minőségét vizsgálták 16 napszemüvegen. Nemcsak a márkás termékeket tesztelték, hanem az utcai árusoknál kínált, néhány száz forintért megvásárolhatókat is. Az ellenőrzött szemüvegekből 15 kiváló szinten szűri ki a szabványban előírt káros fénymennyiséget. - Az UV- fényáteresztés ellen az olcsóbb és a drágább napszemüve­gek egyaránt védik a szemet, mert maga a lencse biztosítja a káros anyagok kiszűrését - erősítette meg Eszik Imre látszerész mester. A problémát inkább a torzító lencsék jelentik. Ezek hosszabb ideig tartó viselése hányingert, fejfájást is okozhat. A vásárhelyi család Sarm-es-Sejkben volt a robbantások idején Rischákék újra mennének Rischák Károly és felesége egy pillanatig sem gondolta, hogy félbe kellene szakítani a nyaralást. Az emlékeket idézi fel a család Fotó: Tésik Attila Hazatért Egyiptomból a vásárhelyi Rischák Károly és családja - Sarm-es-Sejkben nya­raltak a robbantás idején. Lapunknak el­mondták, meg sem fordult a fejükben, hogy hamarabb visszautazzanak, s néhány év múlva ismét szívesen nyaralnának a pi­ramisok földjén. Kedden késő éjjel landolt a vásárhelyi Ri­schák Károlyék gépe Ferihegyen, a család most érkezett haza egyhetes egyiptomi útjá­ról. Sarm-es-Sejkben, a „béke városában" nyaraltak, ahol szombatra virradóra két szál­lodát és egy bazárt robbantottak fel a terroris­ták. A történtekről másnap reggel értesültek idegenvezetőjüktől, aki arab képviselők se­gítségével kereste meg a magyar csoport tag­jait, hogy jól vannak-e. Rischák Károly azon­nal bekapcsolta a mobiltelefonját, amelyen rengeteg nem fogadott hívás volt, de a vona­lak túlterheltsége miatt csak órák múltán tu­dott hazaszólni. - Pénteken este mi is az új központban, Namabéban sétáltunk, papucsot akartunk venni édesanyámnak - meséli a férfi. A csa­lád körülbelül egy órával a robbantás előtt tá­vozott a helyszínről, mert kisfiúk álmos lett. - A szállodánk öt-tíz kilométerre volt a központtól, ahova taxival tértünk vissza ­csatlakozott férjéhez Mizsák Ildikó. A köz­hangulaton - elmondásuk szerint - másnap nagyon lehetett érezni, hogy baj van. Kiürül­tek az utcák, eltűntek a taxik, nem indítottak járatokat sehova, a fakultatív programok pe­dig elmaradtak. Rischák Károlyék ennek elle­nére továbbra is jól érezték magukat, nem fordult meg a fejükben, hogy hazatérnek. - A szállodánkat a fegyveres őr mellett egy újabb biztonsági kapuval erősítették meg, így nem volt okunk az aggodalomra - mondta Il­dikó, majd azt is hozzáfűzte, hogy egy-két éven belül szívesen visszatérnének a pirami­sok birodalmába. A fakultatív programok a sok ellenőrzési pont miatt szinte lehetetlen­né váltak, de pihenésre, búvárkodásra így is van lehetőségük az augusztusban Egyiptom­ban nyaralóknak. MOLNÁR GITTA Rácz István csak azért vásározik, hogy helyet csináljon új kincseinek A kisteleki műgyűjtő szenvedélye Nem tudja otthagyni az antik bútorokat - mert szépek. Ki­javításuk pedig kivételes örö­möt jelent a kisteleki gyűjtő számára. Rácz István a fölös­leget eladja, hogy helyüket újra „mindenfélével" rakhassa tele. Rácz István szép iránti vonzalma és gyűjtőszenvedélye vele szüle­tett. A faművességet nem tanul­ta, eredeti szakmája közlekedési gépész. Már kisiskolás korában rajongott a régi pénzekért, így a műtárgyak iránti csodálatát leg­alább negyven évesre becsüli. Régiségbolt a zsibin A dorozsmai vásárokon a régi­ségboltot idéző elrendezéssel ala­kítja ki műkereskedőstandját, de szerinte akkor ámulnék csak iga­zán, ha otthonának több mint ezer négyezetméternyi antik bú­torát látnám. Messziről jött em­ber. .. - gondolom. - Bár, ha csak a fele igaz, akkor is lenyűgöző le­het a hatalmas gyűjtemény. A kocsiszín „előszobán" át jutunk be. - Ez itt egy félkész kisasszony­kocsi, az a nagy fekete meg egy pompás hegyvidéki lengyel hin­tó, ez pedig egy Esterházy-hintó hasonmása. Többnyire darabok­ban hozom haza őket, és a hiány­zó elemeket korabeli faanyaggal egészítem ki - magyarázza Rácz István. Mivel itthon az újonnan gyártott kocsik keresettek, a fel­újított régieket jobbára külföldön adja el. Antik bútorainak hason­ló a sorsuk: a műgyűjtő kereske­dő szerint ezekre sincs még ko­moly hazai kereslet. Eközben lassan körbevezet múzeumokat megszégyenítő raktárhelyiségei­ben. Szódásüveg, iskolapad Ládákba csomagolt porcelá­nok, mellettük festmények, dí­A szegcdi Virág cukrászda egykori cégére szes kekszes dobozok a szekrény tetején. Ódon gyerekjátékok, több ezer szódásüveg, hinta, szánkó, falióra, régi ajtók garma­dája, évszázados iskolapadok ­„mindenféle, amit nem lehetett otthagyni". És bútorok, minden mennyiségben. Parasztházak és Fotó: Gyenes Kálmán polgári otthonok sorát rendez­hetné be velük, de egy múltidéző kastély, tanyai iskola, patika és fodrászüzlet sem maradna üre­sen. Rácz István az elhivatott gyűjtők szenvedélyével sorolja, honnan származnak a bútorai, melyik részük eredeti, külön-kü­lön felhívja figyelmemet az ész­revehetetlen felújításra. Gyer­meki elégedettséggel vezet ked­venceihez: egy barokk kabinet­szekrényhez és az ópusztaszeri Pallavicini-kastély egyik megőr­zött bútorcsodájához. - Ezeket nem adom el. És ezt sem, meg amazt sem - árulja el. így nehéz elhinni, azért kezdett vásározni, hogy a „felesleget" el­adja-elcserélje. ízlést nem lehet venni - Először kíváncsiságból men­tem Dorozsmára, ám mit ad Is­ten, első kuncsaftom a tízszerc­sét fizette annak, mint amennyi­be a bútor nekem került. A gyűj­tés és a restaurálás mellett így kaptam rá a kereskedésre. Ez életforma - mondja meggyőző­déssel. Itthon az Ecserire, Szé­kesfehérvárra, Egerbe, Győrbe, Pécsre és Dorozsmára jár, bár „igazi bolhapiacnak" mégiscsak a münchenit nevezi, ami húsz­szor nagyobb a dorozsmainál. ­Persze, adni és venni nagyon sze­retek, de számomra a restaurálás a legnagyobb élvezet. Ez például egy gyönyörűséges „kiskászli" ­mutat egy halom fára a padlón és elbeszéli, hogy bukkant rá a roz­zant maradványra, hogyan szed­te darabjaira, aztán boszorkány­konyhája vegyszereiben áztatta-, mosta, majd kijavította. Most összerakásra kész. - Restauráláskor kutyaköteles­ségem visszaállítani a farész ere­deti állapotát. Ebből nem enge­dek, de azért igyekszem lebeszél­ni a megrendelőt, ha giccses kár­pitot álmodik a garnitúrára. Ám ha nagyon ragaszkodik az ízlés­telenségéhez, végül ráhagyom ­jegyzi meg. Végül is a stílusérzék olyan, mint a szép iránti vonza­lom: vagy van, vagy nincs. Meg­vásárolni nem lehet. DOMBAI TÜNDE

Next

/
Thumbnails
Contents