Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-22 / 170. szám

PÉNTEK, 2005. JÚLIUS 22. • KULTÚRA« 7 JEGYÉ rtékesítés Szeged, Átrium Üzletház Kárász u. 9. T.: 62/541-205, Fax: 62/541-206 Budapesti Operettszínház, Nagymező u. 17. Országszerte a Totőzó - Lottózó üzletekben Siker a Thealter Agárdy Gábor már 1936-ban is játszott a daljátékban a szabadtérin János vitéz a régi idők Harry Pottere lehetett Ruzante pajzán komédiája Dankó Pista nótáival a fürdőudvarban A reneszánsz Csapodár madárka Jacobi Viktor népszerű operettje Sybill a Ságvári udvarára készül A szemle legerősebb táncos pro­dukciójának eddig Bozsik Yvette estjét tartják, óriási kö­zönségsikert a svájci compagnie drift aratott. A Thealter Inter­national, a szabad színházak nemzetközi találkozója és a hozzá kapcsolódó színházi szemle darabjai állandó telt házzal mennek. - Hangos, bravós, kiabálós siker volt a svájci compagnie drift tár­sulat machine á sons (hanggépi című darabja. - számolt be Balog József, a Thealter Internationalt szervező MASZK egyesület veze­tője. Az alternatív és független színházak találkozóján kétszer is bemutatott produkció szerinte méltán az eddigi legnagyobb kö­zönségsikere a fesztiválnak, mert az erős, vicces, invenciózus esten kiválóan táncolnak, és a látvány és a hang is jól kidolgozott. Bár a szakmától kedvezőtlen kritikát kapott, siker volt az orosz blackSKYwhite Színház újszerű és látványos mesevilá­ga is - a találkozón először sze­repeltettek ilyen komoly fény­technikát. A Korzó mozi néző­tere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás személyes vallomá­saként definiált Tüzes Angyal­ra. Ladányi Andrea produkció­ját az ülőhelyek elfogyta után sokan végigállták a Zsinagógá­ban. Az elkövetkező programok kö­zül A Sütemények Királynője ígérkezik különlegességnek, hi­szen Pintér Béla és Társulata or­szágszerte teltházzal lép fel, Sze­geden viszont két éve nem jár­tak. - Várom még a bolgár fiút, Ivo Dimcsevet, aki nőnek öltöz­ve mutatja be Lili Handel - vér, költészet és zene a fehér kokott budoárjából című estjét - vallott Balog személyes favoritjáról. Az előadás létrehozásának legfőbb mozgatórugója az emberi test, mint a fizikai és esztétikai fo­gyasztás legfőbb tárgya. Magyarország ízlése a szervező szerint még egy alternatív feszti­válon is konzervatív, mindenki­nek nagyon határozott elképzelé­sei vannak arról, milyen a jó da­rab. Ennek ellenére a tavalyihoz képest több helyszínen felvonul­tatott előadások telt házzal men­nek, nem okoznak csalódást a kritikus közönségnek. B.F. A Korzó mozi nézőtere megtelt Bozsik Yvette és Vati Tamás Tüzes Angyalára Fotó: Hollósi Zsolt Agárdy Gábor, a Nemzet Színésze ifjú sta­tisztaként már 1936-ban szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékok első János vitéz előadá­sán. Az azóta eltelt majd hét évtizedben sok­szor játszotta Kukorica Jancsit - még több­ször a francia királyt. A daljáték ma esti pre­mierjén is ebben a szerepben láthatjuk az új­szegedi szabadtéri színpadon. -A próbán jókat kuncogtunk szellemes po­énjain... Szeret improvizálni ? - A közönség imádja, ha aktuális poéno­kat is belecsempészünk az előadásba. Pláne, ha valami olyasmi kerül szóba, amit még csak terveznek, és én már úgy közlöm, mintha nekem már meg is lenne. Például a 13 havi nyugdíjam, amiről még csak most tárgyalnak. Szegedet is bele kellett vennem, hiszen én is szegedi vagyok. Itt születtem, és még Pro Urbe-díjjal is kitüntettek. A szú­nyog is igazi szegedi téma, nem hagyhatom ki. A János vitéz mese felnőtteknek és gye­rekeknek. Kicsit el kell rugaszkodni a talaj­tól, fölötte kell játszani 25 centivel. Semmi se legyen igazi - mégis minden igazi legyen. Fiatal gárdával hozzuk létre a produkciót, a címszereplőnknek mondtam is: ne viccelje el. János vitéz egy népi hős. A régi idők Harry Pottere. Valamikor a gyerekek mind János vitézek akartak lenni. Amikor behoz­ták a színpadra a magyar zászlót, szinte megállt az előadás. Fontos, hogy János vi­tézt szeresse a közönség, igazi hős legyen. Egy csoda - és az igazság bajnoka. Baj, hogy elfelejtettünk hősökért rajongani. - Sokszor játszott a daljátékban 1 - Először 1936-ban, amikor gyerekként statisztáltam a Dóm téri előadásban. Jano­vies Jenő rendezte, Palló Imre volt Kukorica Jancsi. Csodálatos produkció volt, ma is em­lékszem, hogy még a két szomszédos egyete­mi épület tetején is játszottak a statiszták. Azután tizenöt évig voltam vidéki színész, milliószor felléptem a János vitézben. Eleinte a címszerepet, később már a francia királyt játszottam - Pesten a Margitszigeten, az Er­kel Színházban és a Nemzetiben is. Agárdy Gábor sokadszor ölti magára a fran­cia király jelmezét Fotó: áyenes Kálmán - Kik voltak az emlékezetes partnerei 1 - Sárdy Jánossal, Berkes Jánossal és Gulyás Dénessel is játszottam. Gobbi Hildára mint legendás gonosz mostohára ma is sokan em­lékeznek. - Milyen volt 1 - Egy szörnyeteg! Drótkötélpályát húzatott ki magának a színpad fölött, és azon röpkö­dött a söprűn lovagolva. Mondtam is neki: Hilda drága, hatvanon fölül már nem kellene röpködnöd a levegőben. Azt felelte: Apus­kám, egy boszorkány tud röpülni, akárhány éves is. Hilda is megszállottja volt ennek a pályának. Bevallom, én most nem is akartam elvállalni, mert egy színpadi baleset miatt nagyon fáj a derekam, gerincrándulásom van. Azt mondták, nem baj, ha sántítok egy kicsit, hiszen a francia király megsérülhetett a csatában. Azt nem! Csinálom rendesen, ahogy az erőm bírja. Nem szeretek félmun­kát végezni. - Mi történt a derekával7 - Még decemberben Mrozek Tangóját játszottuk, amelynek a végén jön a halál­tangó. Abban a jelenetben egy rongybábu­val táncolnak. No, én vagyok az a rongy­bábu. A levegőben pörgetnek - nyolcvan­három évesen. Megroppant a gerincem, és azóta sem jött helyre. Amikor hívtak Sze­gedre, mondtam, hogy szívesen jönnék, de nem tudom, meg bírom-e csinálni. Az orvosom adott fájdalomcsillapítókat, és azt tanácsolta, próbáljak meg sokat úszni. Szerencsére az önkormányzat újszegedi vendégházában lakom, és csak kettőt bot­lom, már a medencében vagyok. Úgy ér­zem, jót tesz a szegedi víz. Remélem, a közönség semmit nem vesz észre majd a betegségemből. Azzal a feltétellel vállal­tam a fellépést, ha nem kell az egész pró­bafolyamatot végigcsinálnom, elég ha a bemutató előtti utolsó öt napra jövök le. Nekem ez is elég, játszottam már a szere­pet eleget. - Ma is emlegetik A gyertyák csonkig ég­nek című Márai-előadásukat, amivel né­hány éve nagy sikerük volt Avar Istvánnal Szegeden is. fátsszák még: - Igen. A televízió végre kapott pénzt, és va­lahol egy kastélyban forgathatunk belőle egy tévéjátékot is. Sajnáltam, hogy Márai végül nem került be a Nagy Könyv-játék utolsó for­dulójába. Persze nem szorul erre rá, meg­nyerte ő már a világot. - Augusztus 2-án ünnepli 83. születés­napját. Várják még újabb feladatok1 - Hogyne! Már próbáljuk is Schwajda György átdolgozásában Rejtő Jenő A néma revolverek városa című regényéből készült darabot. Érdekes előadás lesz, októberben tartjuk a bemutatót. Remélem, nagy sikert arat majd. Bízom a János vitézben is, jó len­ne, ha megúsznánk eső nélkül. Érdekes a fia­talokkal játszani. Látom, hogy amikor Szőcs Artúr János vitézként elbúcsúzik tőlem, a francia királytól, könnyes a szeme. Ez már azért eredmény! HOLLÓSI ZSOLT A Szegedi Nemzeti Színház mű­vészeinek előadásában Ruzante pajzán reneszánsz komédiáját, A csapodár madárkát láthatja a publikum mától öt alkalommal a szegedi Anna fürdő udvarán. MUNKATÁRSUNKTÓL Ruzante közel fél évezreddel ez­előtt született darabja játékos kedvű, a mesterség ősi fortélya­ival felvértezett színészeket és hasonlóképp játékos kedvű, nyitott szívű nézőket kíván. Lendülete magával ragadja, szárnyára veszi a közönséget, és elröpíti abba a mediterrán városkába, ahol a forróvérű le­ányzó, Betia (Márkus fudit| és a nem kevésbé forróvérű legé­nyek, Menato (Megyeri Zoltán) és Tónin (Pataki Ferenc) gon­doskodnak a hangulatról. Ru­zante szerepében Szerémi Zol­tánt láthatjuk. A fanik László által rendezett produkcióban a színészek lubickolhatnak a re­mek szerepekben. - A férfi-nő kapcsolat örök ér­vényű probléma, mindig érdekes téma. Ez a komédia arról szól, hogy három idióta férfi próbál megszerezni egy bővérű nőt. Ez rengeteg helyzetkomikumot te­Tegnap a rossz idő miatt a színház büféjében tartottak szövegösszemondó próbát az előadás sze­replői Fotó: Gyenes Kálmán remt. Én a lendkerekes katonát, Tonint játszom. Janik Laci kéré­sére két hét alatt meg kellett ta­nulnom görkorcsolyázni - mesé­li Pataki Ferenc, aki gyerekkorá­ban, a jégen korcsolyázott utoljá­ra. - Végig arra vártam, hogy es­sek már egy nagyot, hogy átessek a tűzkeresztségen, de nem sike­rült. Remélem, nem a nézők előtt a színpadon következik majd be... Néhány trükköt is rpegtanultam, amit szeretnék majd bemutatni. Igyekeztünk ki­csit modernizálni Ruzante da­rabját, és valamiféle Gyalog ga­loppos fílinget adni az előadás­nak. Dankó Pista szép nótáit is inkább poénként használjuk fel benne. Én például azt is ének­lem: Hallod rózsám, Katika? Sokféle stílus keveredik a pro­dukcióban, talán ettől is igazi könnyed, nyári mulatság lesz. facobi Viktor leg­népszerűbb operett­jét, a Sybillt láthatja a közönség a Sze­gedről indult Ko­vács Zsuzsa rende­zésében ma és va­sárnap este fél 9-től a Ságvári gimnázi­um udvarán. MUNKATÁRSUNKTÓL A cári Oroszország egyik városának pa­zarul berendezett szállodájában indul a történet: egymás után érkeznek a ven­dégek. Váratlanul betoppan a szökés­ben lévő testőrtiszt Petrov, hogy Sybillel együtt Párizsba utaz­zon. Néhány pilla­nat múlva megérke­zik a kormányzó is, hogy letartóztassa Petrovot. Végszóra megjelenik Sybill is, aki erélyesen tiltako­zik. A Kormányzó azt hiszi, hogy ő a Nagyhercegnő, akit báli estélyére vár. Rengeteg félreértés és konfliktus után mindenki elnyeri méltó párját, s köz­ben rengeteget neve­tünk és szól Jacobi csodálatos muzsiká­ja. A népszerű ope­rett címszerepét Ka­locsay Zsuzsa alakít­ja, Petrov szerepében Leblanc Győző lép fel, a Nagyhercegnőt az előadás rendezője, Kovács Zsuzsa játsz­sza. A további főbb szerepekben Marik Pétert, Szirtes Gá­bort, Teremi Beatri­xot, Bozsó Józsefet, Benkóczi Zoltánt, Bor Viktort láthatja a közönség. Leblanc Győző (Petrov) és Kovács Zsuzsa (Nagyhercegnő) DM/DV-fo(ó

Next

/
Thumbnails
Contents