Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-21 / 169. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2005. JÚLIUS 21. Lutra történet formálta Gera Pál életét A vidrák védelmezője „Na, gyerek, ezt olvasd el!" ­mondta az öreg halász az akkor kilenc-tizenegy éves Gera Pál­nak a tömörkényi-csanyteleki halastavaknál, és kezébe nyom­ta Fekete István Lutráját. Nem véletlen tette ezt: a nagyszü­leinél, Tömörkényben vakáci­ózó pesti diákot nagyon érde­kelték a vidrák. Egy vidraimádó gyerek kezébe Lutrát adni - olyan ez, mint a tűz­re olajat önteni. - Sorsfordító könyv volt ez számomra - emlék­szik vissza Gera Pál -, akkor hatá­roztam el, hogy életemet a vidrák­nak szentelem. - Persze nemcsak vidrákkal foglalkozik a Fővárosi Állat- és Növénykert dolgozója ­mikor telefonon kerestük, épp ré­tisast műtött munkatársaival -, de ha csak teheti, vidrák veszik körül. Élményeit meg is osztja embertársaival, tizenhárom köny­ve jelent meg eddig, legutóbb a nagy sikert aratott Vidranyomon országszerte. Előző könyvei is fő­leg vidrákról szólnak, a vidravéde­lemröl szűkebben, a természetvé­delemről tágabban: a Vidrás törté­netek; az Állatkerti történetek ­egy állatápoló emlékei; a Vidra­sors; a Megmérgezett folyó; a Vid­rakaland; a Kalandos természet­védelem; az Állatmesék; a Vidrák és emberek, a Ciánméreg és vidra­védelem,- a Slambuc, vagy pláza a magyar pusztán; Az ismeretlen ál­latkert - élet a mentőhelyen; s a Kutyasors. Egy kritikus bizonyos mérvű Fekete István-i hatást vélt a könyvek némelyikében fölfedezni - ez egy olyan szerző esetében, akit a Lutra indított el életpályá­ján, és ennek a gyors egymásután­ban elolvasott, többi Fekete-kötet adott nyomatékot - azt hiszem, nem is lehet másképp. Hogy valaki álla­tokkal foglalkozzék ­bár könyvek által megy a világ elébb -, más is kell, például tanulás. - Abban az időben egyetlen lehe­tőség mutatkozott ar­ra, hogy szakirány­ban fejlesszem ma­gam: vadásztanuló­nak álltam. Elvégez­tem Csongrádon a Bársony István kö­zépiskolát, végzettség szerint vadásztechni­kus vagyok - mondja Gera Pál. A nyolcva­nas években került a ZSAKMANY­MEGOSZTÁS A horgászok-halászok per­sze nem szeretik az egyéb­ként fokozottan védett vid­rát, hisz e vízi ragadozó ugyanazokat a halakat eszi, melyet az ember is szívesen látna zsákmányként. A sza­porodó konfliktushelyzete­ken sokat segít majd a vár­hatóan 2006-ban beinduló, EU-s pályázati rendszer. En­nek lényege: ha egy adott területen területén vidra ­illetve más egyéb, a halgaz­dálkodás szempontjából nem okvetlen kívánatos, de egyébként védett állat - él, a terület kezelője pénzt kap­hat megőrzéséért. pesti állatkertbe, azóta is ott dol­gozik, részt vett Hárs Mihály Gö­döllőn forgatott híres vidrafilmjé­nek készítésében. E filmszereplő vidrák aztán az állatkertbe kerül­tek, Gera Pál pedig, munkatársai­val együtt, vidraszaporító progra­mot dolgozott ki, s az Alapítvány a vidrákért szervezet élén a magyar­országi vidraállomány fölmérését vezeti, minisztériumi megbízás nyomán. Milyen most az Európa-szerte nagyon ritkuló, veszélyeztetett vidra magyarországi, és főleg a dél-alföldi állománya? Kifejezet­ten jónak mondható, részint a vidra - a Lutrából is közismert ­legendás óvatossága, emberkerü­lése miatt, részint pedig, mert élőhelyei, a vizek még megfelelő állapotban vannak. F.CS. A vadaspark vidramenhelye is Gera Pál ré­vén jött létre Fotó: Miskolcri Róbert Gondolkozz el saját testeden! Virágszirom a nyelvbe, patkó az orrba Korábban a lázadó rockbandák vagy a bör­tönlakók ismertetőjegye volt a tetoválás, testékszer, mára az önkifejezés módszere lett. Nincs kivitelezhetetlen minta vagy ékszer, a sterilitásra, higiéniára viszont ügyelni kell. - Gondolkozz el a saját testeden - javasolja Bíró Hubert, egy belvárosi tetoválószalon munkatársa, aki tíz éve űzi a test dekorálá­sának mesterségét. - A tetoválás ugyanis az önkifejezés eszköze. Volt már 62 éves kun­csaftom is. Egyedi, az adott személyiséghez illó rajz készül. Nem varrom fel egy nap hússzor a kisördögöt! Mivel képileg már bármit meg lehet jeleníteni, akár festmé­nyek, portrék is kerülhetnek a testre ­mondja. Határozottan állítja, volt már olyan kuncsaftja, aki felesége vagy gyerme­ke arcképét kérte a bőrérc. Csontközeiben fájdalmas A tetoválás csontközelbcn, például a kö­nyöknél fáj a legjobban, függően az alany bőrtípusától és fájdalomtűrésétől. Alkal­manként 2-3 órán át lehet festeni a bőrfe­lületet, így Bíró Hubertnek van olyan ven­dége, akin már egy éve dolgozik. A festé­kek természetes anyagokból, ásványokból készülnek. Fontos, hogy steril környezet­ben kerüljenek a bőrbe. A test díszítése régebbi, mint maga a be­széd - állítja a testékszerekkel foglalkozó Tasnádi Gábor. - A kereslet nem évszakfüg­gó. Előfordul, hogy egy nap hatot is megcsi­nálok, aztán egy hétig senki sem jön - mesé­li. A testékszerek 70 százalékát szerinte lá­nyok viselik - számukra nagyobb a választék, másrészt bátrabbak is. Kerülhet mondjuk vi­rágszirom a nyelvbe, tüske a fülbe, patkó az orrba, különböző méretű golyókat pedig el le­het helyezni a tarkóba, szegycsontba vagy akár a szemöldök alá is. Az orvosi acélból, fémérzékenyek számára pedig szilikonból ké­szülő ékszerek ötezer forintnál kezdődnek. Lehetetlen pedig nincs - egy srác például a szemöldökei közé egy piros csillagot álmo­dott. Madonnával kezdődött a henna divatja Aki csupán ideiglenesen díszítené testét valamilyen motívummal, választhatja a hennát, melyet Madonna tett népszerűvé. Demus Judit, aki hennafestéssel foglalko­zik, elmondta: egyelőre nem dúl az őrület, heti 2-3 vendége van mindössze. Egyikük, az egyetemista Szandra elöször három éve festette a bőrét. Ottjártunkkor éppen inda­ábra készült a kezére, nyáron a kezén vagy a Fotó: Frank Yvette tik a menyasszonyt, majd az anyóst. Minél sötétebb a megszáradt festék, annál jobban fogja szeretni az ara az anyósát. Ez a nép azt tartja a hennáról, hogy „áldást és gazdagsá­got hoz viselőjének", főleg a párkapcsolatai­ban - meséli Judit. A mintát száraz állapot­ban 4-6 órát kell fennhagyni, kézfejen, deré­kon 10 napig, bokán akár egy hónapig is megmarad. Legfiatalabb páciense eddig egy 5 hónapos kisbaba volt, akinek egy macit festett a kezé­re. T.G. bokáján mindig hord valamilyen mintát. Néhányan kérdezték, hol csináltatta, volt, aki rosszallóan nézte. Nem félt a káros kö­vetkezményektől, mert Judit elmondta ne­ki, hogy a henna egy növény, a festéket leve­lei őrleményéből készítik víz, citromlé és eukaliptusz hozzáadásával, tehát semmi­lyen mesterséges anyagot vagy vegyszert nem tartalmaz. A legfiatalabb páciens - Indiában az esküvő előtt két nappal a hölgyek hennapartyt tartanak, először kifes­Bíró Hubert munkában Az argentin Miguel Epes évek óta visszajár a Tisza-parti művésztelepre Egy latin-amerikai indián csongrádi nyarai Gyermekként egy indián rezervá­tumban töltötte a nyarakat nagyma­májával, s Argentínának 1977-ben in­tett búcsút. Huszonhárom éves volt akkor. Művészeti iskolába járt Rosa­lióban, a pampák közepén lévő szülő­falujához képest ez már világvárosnak számított. Sokat álmodott Európáról, ahol a művészetet szeretik. Argentí­nából a professzorokat elüldözték, sok egyetemista társát bebörtönözték. Nagy nehezen szerzett útlevéllel Spa­nyolországa emigrált, fürdőhelyeken portrét rajzolt, abból élt, és megismert egy franca fiút, ugyancsak a rajzokból keresett pénzt. így került Párizsba egy télre. Szerette volna beutazni Európát, de csak Genfig jutott. Ott fejezte be ta­nulmányait, plakátokat és reklámraj­zokat készített, ezt megfizették, s ott szeretett bele egy német nőbe, akit fe­leségül vett. Tizenkét év után költö­zött Darmstadtba. Itt lakik 1989 óta. (ó időben érkezett, a berlini fal szétve­résében személyesen segített. Azt mondja, felejthetetlen élmény volt. Nem lqtt belőle német polgár. Ra­gaszkodik Argentínához, lélekben most is ott van. Csongrádon pedig há­zat szeretne venni, mert a város olyan, mint egy kis Argentína. A' valódi messze van, ezért újra és újra ide jön haza. BÁLINT GYULA GYÖRGY Miguel Epes festőművész Csongrádot választotta második szülővárosának Az indián őseire büszke argentin Mi­guel Epes festőművész tizenöt éve jött először Csongrádra, s rendszeres résztvevője a Tisza-parti művészte­lepnek. Szülőföldjétől politikai okok miatt vált meg, az Alföldön viszont otthon érzi magát. A csongrádi művésztelepen, mely ott­hont ad Plein Air Nemzetközi Művé­szeti Tábornak, alkot az argentin Mi­guel Epes festőművész. Mielőtt vála­szolt volna kérdéseinkre, egy kis do­hányt vett ki a zacskóból, és cigarettát sodort. Nem is tudja, mert nem számolja, hogy ez a tizedik vagy tizenegyedik ta­lálkozása a várossal, amelyet szeret, s otthonosan mozog benne, az ifjú höl­gyek nagy örömére. Kedvenc tanyája a Bohém Étterem, de jellegzetes alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Ha meglát egy kiskocsmát, betér oda. Nem tudja, hány ismerőse van. Aranyi Sándor, a Plein Air főszerve­zője csábította ide 1990-ben Darms­tadtból, ahol megtelepedett. S hogy mi vonzza Csongrádra? Huncutul moso­lyogva válaszol: a táj, a folyó, mely na­gyon emlékezteti szülőföldjére, Argen­tínára. Itt olyan a klíma, mint odaha­za. No meg a szép nők! És szereti a bort, vöröset, amit itt készítenek. Áll­ja a versenyt az olasz és francia borok­Fotó: Rálint Gyula György kai, a németről nem is szólva.

Next

/
Thumbnails
Contents