Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-18 / 166. szám

HÉTFŐ, 2005. JÚLIUS 18. • KULTÚRA* 7 Nagy sikert aratott az operafelújítás Nabucco - tücsökzenekarral Telt házat vonzott a lapunk támogatásával rendezett ajándékkoncert Nyáresti örömmuzsika A Dóm téri tücsökzenekar is besegített pénteken este a szegedi szimfonikusoknak a Nabucco felújításán. Verdi népszerű operája Kesselyák Gergely vezényletével, új főszereplőkkel nagy sikert aratott. Ma indul a SZASZSZ és a Thealter A MASZK Egyesület rendezésé­ben ma kezdődik Szegeden a Sza­bad Színházak Nemzetközi Talál­kozója, az 1991-ben alapított Thealter International és.a Szege­di Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ). Azok a független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotó­közösségek mutatkoznak be a fesztiválon, amelyek kívül állnak az államilag finanszírozott, hiva­tásos színházi struktúrán. A szer­vezők a hét során a Déli Vo­nal-koncepció jegyében elsősor­ban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni. Ma 15 órakor a Kárász utcai Átri­um Music Caféban fotókiállításra várják az érdeklődőket, a fesztivált pedig 17 órakor nyitják meg a régi zsinagógában, ahol 18 órától a Kosztolányi Dezső Színház (Szer­bia-Montenegró) Beckett Go­dot-ra várva című darabját mutat­ja be. 21 órától a Régi Hungáriá­ban látható a BK Cie (Németor­szág/Franciaország) In Errance cí­mű produkciója, amely a MASZK Egyesület támogatásával jött létre. Komámasszony, hol a stukker? Görgey Gábor egyik legtöbbet játszott színpadi műve, a Komám­asszony, hol a stukker? technikai okok miatt nem a tervezett idő­pontban, hanem ma és holnap este 9 órától látható az előzetesen meghirdetett helytől eltérően a Ságvári gimnázium udvarán. MUNKATÁRSUNKTÓL „A Komámasszony, hol a stukker? című darabomat dühömben ír­tam. Úgyis mondhatnám: egyfajta történelmi dühből. Nekem gye­rekkoromból még vannak emlékeim a harmincas évek Magyarorszá­gáról, a világháborúról, 1944 szörnyűségeiről. Utána? 1945-ben egy kis vérszegény demokrácia-próbálkozás, majd a terror, az elnyomás kora, az enyhülések és szigorítások különböző változatai. Hol meg­gyötörtek, hol megaláztak bennünket, játékszernek tekintettek. Egy­re inkább elegem lett a mi kis történelmünkből!" - írta a két évtizede Szegeden is játszott darabról a szerző, Görgey Gábor. Öt ember - társadalmunk (és történelmünk) öt prototípusa - fogoly egy zárt helyiségben. Mindenkinek az a célja, hogy kijusson innét, ki­véve azt, aki éppen a hatalmat (a stukkert) birtokolja és használja. Van kulcs a kivezető kapuhoz, fel van akasztva, de akinél a revolver, az mindig megakadályozza, hogy a többiek leakasszák. A stukker kör­bejár, mindenki másképp gazember és másképp kiszolgáltatott a ha­talombitorlás komédiájában. Az 1966-ban keletkezett darab mondanivalója semmit nem vesz­tett aktualitásából a rendszerváltással, a szovjet birodalom széthullá­sa után sem. Nyilván nem véletlen, hogy 1990-től nemhogy elapad­tak volna, hanem sűrűsödtek a bemutatói nemcsak itthon és az egy­kori keleti blokk országaiban, hanem a nagyvilágban is - Londontól Amerikáig. A szerző azért röhögtet, nehogy a világ folyása láttán sírva fakadjunk. A produkció szereplői: Borbiczki Ferenc, Lőte Attila, Káln­lóy Molnár Péter, Schlanger András és Harna Péter. Kilenc órára megtelt a Dóm tér, akadémikusokat, oktatókat, közéleti szereplőket is lehetett látni a nézők között Foto. Frank Yvette A szegedi zeneművészeti kar nyári aka­démiáján résztvevő tanárok és növendékek közreműködésével nagy sikert aratott szombaton este a szimfonikusok ajándék­koncertje, amit ingyenjeggyel hallgathatott meg a közönség a szabadtérin. A Dóm téri jegyárusító pavilonnál szombaton délután folyamatosan érdeklődtek az embe­rek, hogyan juthatnak ingyenes belépőkhöz az esti ajándékkoncertre. Este héttől a nézőtéri felügyelők osztották a főbejáratnál. Háromne­gyed hétkor már több százan várakoztak türel­mesen. - Mi csak a pénteki Nabucco-előadás­ra jöttünk, de olyan jól érezzük magunkat Sze­geden, hogy szállásadó barátaink rábeszélésé­re maradtunk még egy napot, hogy az aján­dékkoncertet is meghallgassuk - mondta a sorban Fazekas Tamás, aki feleségével Buda­pestről érkezett. Mária huszonegy évvel ez­előtt itt végzett a szegedi tanárképzőn, és már régóta tervezte, hogy eljön a férjével újra meg­nézni egy szabadtéri előadást. Főiskolás korá­ban az István, a királyt látta a Dóm téren, ami életre szóló élményt jelentett számára. - A Nabuccóban sem csalódtunk, gyönyörű volt. Úgy gondoltuk, megéri maradni, hiszen a ba­rátaink, akik augusztus 20-án Budapesten vi­szonozzák majd a látogatásunkat, vendégül látnak, és a ma esti jegy is ingyen van. Miután a dóm harangja elütötte a hetet, a jegyszedő nénik vaskos tömbökből osztani kezdték a belépőket. A tömeg hamar meg­nyugodott, mert kiderült: van belőlük bősé­gesen, és a legjobb helyek közül lehet még vá­logatni. Kilenc órára nagyjából megtelt a né­zőtér, sok ismert arcot - neves akadémikuso­kat, egyetemi oktatókat, közéleti szereplőket - lehetett felfedezni a nézők között. Akadt volna még néhány hely, de többen inkább ol­dalt megálltak, és kívülről hallgatták a kon­certet. - Székhelyi József színidirektor kezdemé­nyezésére immár harmadik alkalommal ajándékozza meg a Szegedi Szabadtéri Játé­kok a szegedieket és a vendégeket a muzsika élményével. A művészet nem önmagáért van, a kulturáltság a város fejlődését is szol­gálja. Szeged milliárdokat áldoz kultúrára, jól látható szellemi és anyagi építkezés zajlik a városban - hangsúlyozta köszöntőjében Koz­ma József alpolgármester, aki a mesterkurzu­sok vezetőinek, a fellépő muzsikusoknak, va­lamint a koncert létrejöttét támogató Dél­magyarországnak is köszönetet mondott. Ér­tékelése szerint lapunk hitelesen és bősége­sen számol be a fesztivál programjairól. Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Ze­nekar igazgató-karnagya nemcsak karmes­terként, hanem könnyed műsorvezető show­manként is bedobta magát. Cser Krisztián Sarastro áriáját énekelte A varázsfuvolából ­a fiatal szegedi basszista tavaly a Si­mándy-énekverseny egyik díjazottja volt, most pedig Marton Fva mesterkurzusának résztvevőjeként lépett színpadra. Ugyanezt lehet elmondani Cseh Antalról is, aki Attila áriáját adta elő nagy tapsot aratva. A harma­dik Marton-növendék, Szappanos Tibor Ne­morino románcával hódította meg a hallga­tóságot. Persze nemcsak növendékek, hanem mesterek is felléptek, Temesi Mária az Ama­rillit és a Caro mio ben-t énekelte tanártársa, Boros József trombitaművész és a Tisza Réz­fúvós Kvintett kíséretével. Mesterkurzust ve­zető professzor volt Szecsődi Ferenc hegedű­művész is, aki egy Beethoven-szonátával hozta lázba a publikumot. Jól illett a nyári éj­szakához a két Gounod-szerzemény is: Ben­de Zsuzsa előadásában Júlia keringője, vala­mint a Walpurgis-éj a Faustból. Az ifjú szege­di zongorista, Klebniczki György Liszt Rigo­letto-parafrázisával mutatta meg virtuozitá­sát. Gyüdi Sándor köszöntötte a mesterkurzu­sok VIP-páholyokban ülő vezetőit, köztük Marton Évát, aki már másodszor tanított Szegeden. A koncert második felében Men­delssohn Szentivánéji álom kísérőzenéje csendült fel, amit bravózással, vastapssal és dübörgéssel köszönt meg a nézőtér. Ráadás­ként Brahmstól az elmaradhatatlan Magyar táncok legnépszerűbb tételét játszották a szimfonikusok. - Hálásan köszönjük ezt a szép estét, én a korábbi ajándékkoncerteket is meghallgat­tam. Nagyon tetszett a tegnap esti Nabucco is - árulta el a szegedi Lovászi Sándorné. - fó ötletnek tartom a helyre szóló ingyen­jegyek bevezetését, és örülök, hogy az idei műsorban operaslágerek is helyet kaptak ­értékelte az éjfél körül véget ért ajándékkon­certet Sinkóné Rónyai Ágnes, a fogklinika ad­minisztrátora. Elégedetten helyeselt nyugdí­jas kollégája, Rózsa Lajosné is, aki hozzátet­te: fontosnak tartja, hogy a fiatal tehetségek is bemutatkozási lehetőséghez jutottak. H. ZS. A Nyári Tárlat szeptember közepéig látogatható az Olasz Kulturális Központban In memóriám József Attila Erre a színpadra csak first class énekeseket szabad hívni - fogalmazta meg a tanulságot Marton Éva a Nabucco pénteki előadása végén. A véletlen úgy hozta, hogy világhírű szopránunk mellé szólt a jegyem, így tanúja lehettem, hogyan szurkolt, tapsolt, bravózott kollégáinak. Marton Éva hálás közönség. Amikor úgy érezte, méltatlanul hűvös a publikum, férjével együtt indították el a tapsot. - Segítenünk kell egy kicsit nekik, mert úgy látszik, a premierközönség nehezen forrósodik fel - mondta Marton Éva, aki nagy élvezettel nézte az előadást. Bizto­san jólesett énekes kollégáinak, amikor a szünetben bekopogtatott az öltözőjükbe gratulálni. Volt mihez. A címszerepben bemutatkozó Paolo Gavanelh nem hiába mondja magát Verdi földijének: a legnemesebb olasz énekmű­vészet, az igazi Verdi-stílus folytatója. Hangja inkább tenorális színe­zetű bariton, így nem a vad, sötét, magvas mélységei a legszebbek, ha­nem a könnyedén kiénekelt magasságok. Tudatosan építette fel a sze­repet, árnyaltan, sokszínűen jelenítette meg Nabucco figuráját. És ami persze ennél is fontosabb: hihetetlen muzikalitással, finoman és érzékenyen, érzelemmel átfútötten énekelte a szólamot. Gavanellit jó lenne még itt más szerepekben is hallani. Óriási előrelépés, hogy idén először a színpad két oldalán feliratoz­ták az operát, így a darabot kevéssé ismerő és olaszul sem tudó nézők is pontosan követni tudták a cselekményt. Az Abigélt alakító Rálik Szilvia pazarul énekelte a hanggyilkos szólamot. A lelki mozgatóru­gókat is megmutatva értelmet adott a fúriaszerú figurának, ami ta­valy, Marina Fratarcangelinek kevésbé sikerült. Biztosan sokan akad­nak még Szegeden, akik emlékeznek'Aíisura Zsuzsa remek Abigéljé­re; miközben Rálik Szilvia saját személyiségén átszűrve újrateremtet­te a különös, rokonszenvesnek nem mondható nőalakot, egy-egy ka­rakteres gesztusával és szép frázisformálásával mestere régi alakítá­sát is felidézte. Ennek a generációkon átívelő letisztult tapasztalatnak is köszönhető, hogy hangban és játékban is érett produkciót kaptunk. Rálik Szilvia az abszolút primadonna. Nagy nyereség, hogy a szabad­térin idén két darabban is hallhatjuk. A további szerepekben a tavalyi sikeres szegedi gárdát - Gábor Gé­za (Zakariás), Szonda Eva (Fenena), Altorjay Tamás (Baál főpapja), Vajda Júlia (Anna) - hallhattuk ismét. Az előadást rendezőként jegyző Kesselyák Gergely idén már a karmesteri pálcát is átvette. A Szegedi Szimfonikus Zenekart dirigálva a zene sokszor végletekig fokozott drámaiságát éppúgy sikerült megszólaltatnia, mint ahogyan az áradó dallamok is muzikálisan és stílusosan csendültek fel, talán csak a tempó lehetett volna néhol kicsit viharosabb. HOLLÓSI ZSOLT Elöl Paolo Gavanclli (Nabucco), a háttérben Szonda Éva (Fenena) és Gábor Géza (Zakariás) Fotó: Karnok Csaba A József Attila-centenárium jegyében rendezték meg a 33. Nyári Tárlatot, amit szombaton délután Bereczky Loránd művészettörténész nyitott meg a Dugonics téri Olasz Kulturális Központban. A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója hangsúlyozta: fontos, hogy legyenek ilyen örömünnepek, ami­kor a képzőmúvészszakma találkozhat egymással és a közönséggel is. A zsűri 131 alkotó 174 munká­ját választotta ki bemutatásra, a tárlatot Tóth Attila művészeti író rendezte. A kiállítás szeptember 16-áig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig ingyenesen látogatható Fotó: Karnok Csaba ||g||to

Next

/
Thumbnails
Contents