Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-18 / 166. szám

SZERDA, 2005. JÚLIUS 20. •AKTUÁLIS* 3 SZELETBEN TILOS ÁRUSÍTANI A PIACON h A görögdinnyét a Mars téren 65-80 forintért, a sárgát 130-ért árulják, de 80-ért is láttunk. A legtöbb standon úgy hízelegnek a vevőknek, hogy egy-két dinnyét felvágnak, mutatva, milyen remek példányok. A dinnyeszeletek árusítása, kóstolása viszont tilos, akár büntetést is kaphatnak érte a kereskedők. A magyar dinnyetermelők nem tudnak lé­pést tartani az importtal. A szegedi Mars téri árusok szerint legalább húsz-harminc forinttal drágábban kellene adni a nyári gyümölcsöt. Több helyen a macedón diny­nyét magyarnak mondják. MUNKATÁRSUNKTÓL A kereskedők az idén is dinnyeárusító standokat állíthattak fel a Mars téri piac Boros József utca felőli részén. A termelők­nek és a viszonteladóknak havonta 35 ezer forint helypénzt kell fizetniük. Sokallják. Minden dinnyés próbálja magához édes­getni a vevőket. Van, aki az árral játszik, mások inkább a minőséget tartják szem előtt. Általában viszonteladók árulnak a Mars téren. Egy részük Medgyesegyházáról és környékéről szerzi be a nyári gyümöl­csöt, míg mások az olcsóbb importra „utaznak". Emiatt ellentét van, rossz han­gulat uralkodik a kereskedők között, dúl a számháború, állandóan figyelik egymás termékeit és árait. - Mehjen a kerítésen kívübe, és nézze csak meg, ott van egy furgonon a hitvány import dinnye. Ezzel kell nekünk versenyezni! - hall­juk az egyik árustól. - Azok ott olcsóbban szerzik be, mint amennyiért a nagybanin kap­ni - zsörtölődik egy medgyesbodzási férfi; azt mondja, egy hete szinte lehetetlen gépekkel a földekre menni, akkora a sár. - Ott fog megro­hadni, ha nem javul az idő - teszi hozzá. Er­zsébet, a szatymazi baracktermelő és kereske­dő dinnyefronton is tájékozott: úgy tudja, hogy Macedóniából 40 forintért jön be az áru. - Teljesen leszorítják az árakat a rossz dinnyé­jükkel. Ha csak a magyar dinnyetermelőtől vásárolna mindenki, akkor száz forint körüli ára lenne a görögdinnyének - jelenti ki. - Evek óta ugyanide járok dinnyét venni. Minden másnap jövök, mert nagyon szereti a család. Segítenek kiválasztani a lehető legjob­bat, ezért én nem tapogatom körbe, nem ütö­getem, mint mások - meséli Mihály Ferencné az egyik stand előtt. Hatalmas dinnyéket nem látni a standokon. A vevők általában az öt-hat kilósakat szeretik. - Bezzeg régen még har­minc kilósak is lekerültek a lovas kocsikról. Et­tük is vagy négy napig. Nem volt akkor még hűtőnk sem, de a földes „komrában" elállt ­emlékszik a régi időkre Kiss Ignácz Péter bácsi. A gyümölcs édes, a kereskedők szájíze keserű A dinnyeháború frontjai Két görögdinnye közt egy „tök" - mondják a tréfás kofák a fiatalabb termelőkre Fotó: Gyenes Kálmán KOVÁCS ANDRÁS Nem a gazdaságé volt az elmúlt hét Szegeden, akadt olyan nap, amelyen három rossz hírt is közölt lapunk: a szegedi Ikarus bezá­rását, a Kossuth nyomda leállását és a Pick marketingeseinek la­pátra kerülését. Szóval várjuk mi az autópályát, csak maradjon még valami, mire ideér. Az Ikarustól keveset cikkeztünk mostanábap, évekkel ezelőtt sok száz, legutóbb már csak néhány száz embernek adott mun­kát, de eltartott jó néhány családot. Beszállított a fehérvári és a pesti Ikarusnak, s amikor azok nehéz helyzetbe kerültek, lehetett tudni, csak idő kérdése, mikor pecsételődik meg a szegedi alkat­részgyártás sorsa is. Lehet, hogy sohasem tudtunk versenyképes buszokat gyártani, s csak a KGST - fiatalabbaknak: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa - munkamegosztása hozta Magyar­országra az autóbuszgyártást, de azért belejöttünk. A faros, 66-os Ikarusokat magam is szereltem, hasonlóan a 21 l-esekhez, de az utóbbi már NDK - fiatalabbaknak: Német Demokratikus Köztár­saság'- kooperációban készült, mégpedig IFA-alapokra. Később voltak gyönyörű, hazai gyártású buszaink is, amikor már a nyu­gatnémetekkel fogtunk össze, de hamar odalett a nagyhatalmi státus. A Kossuth nem is olyan régen a legmodernebb könyvnyomdák közé tartozott, csodálatos kötetek készültek, értő szakemberek tették szívüket, lelküket a könyvekbe. Szeged arról volt hűes, hogy nehéz, munkás szakkönyveket is hibátlanul beszedtek a ké­zi, később a gépi szedők, például matematikát, ami nem egysze­rű. Pontosságot igénylő lexikonok, szép, kemény borítású úti­könyvek, csodálatos, színes képes albumok hirdették a szegedi nyomdászszakma jó hírét. Azután valahogy minden elromlott, a privatizáció után csak olvadt, szűkült a profil. Kívülről nehéz megítélni, mitől lett versenyképtelenné a nyomda, s az sem ki­zárt, hogy a művészi albumok, kis sorozatú tudományos kötetek helyett nagy példányban, puha kötésben kellett volna gyártani a pillanatsztárok önéletírásait. A Pick marketingesei csak hárman voltak, tulajdonképpen szót sem érdemelnének a nyomda és a százas nagyságrendű Ikarus-alkalmazottak mellett, csak hát a Pick azért mégis sze­gedibb, mint a másik kettő. Talán azért is, mert azt a négy be­tűt, ami ma a szalámigyár lógója, egy szegedi grafikusművész rajzolta egymás mellé. Állítólag minimum két hétbe telt neki, de sikerült, s jó régóta használja is a húsipari cég. Ugyanez a grafikusművész rajzolta Szeged címerét is, vagy tizenkét féle változatban, a díszbögre aljára pecsételhető egyvonalastól a szí­nesig, amelyiken a bárány aranyfürtjeinek árnyéka is szépen ki­vehető. Ezt is régóta használja a város, s nincs hír az újrarajzol­tatásról. Amikor a Pick nemzeti színű négy betűje született, ak­kor Szegedről irányították a szegedi szalámigyár marketingjét, ezután máshonnan fogják, ami - jelzésértékű. Szóval ez volt a hét, pontosabban annak is egyetlen napja, ami - nem szívderítő. Ez volt a hét Mehmet Karcsi mostohaapja azt mondta, soha nem bántotta a gyereket „Ragaszkodom a kisfiámhoz!" Érdektelenség az első Cserepes sori (dorozsmai) kirakodóvásáron Csak tucatnyi árus kínálgatta portékáját jegyezte: kisfia nem kapott rossz jegyeket az iskolában, mert sem­milyen jegyet nem kapott, hi­szen elsőben a gyerekek tudását nem érdemjegyekkel osztályoz­zák. A fiatalasszony új lakásuk­ban a Karcsinak berendezett szo­bában megkereste és megmutat­ta azokat a kártyákat, amelyek igazolják, hogy a gyerek jól ta­nult. - Azt mondta az édesapám, hogy anyuval együtt bámulja a férjemet. Karcsi felkutatására egy év alatt már négymillió fo­rintnál is többet költöttünk, tele vagyunk adóssággal, ő mégis ki­tart mellettem, mindenben tá­mogat. A szüleim azt mondták, ha összecsomagolna és elmenne, akkor sem lehetne egy rossz sza­vunk sem, de ő szereti Karcsit ­mondta Edina. Az asszony megjegyezte, hogy azok az újságírók, akik Isztam­bulban egy év után találkoztak a kisfiával, elmondták nekik, Kar­csi úgy beszélt róla, férjéről és Szegedről, hogy érezhető volt, be­tanították. - Valószínűleg azért nem be­szélhettem tavaly július 11 -e óta a kisfiammal, mert az apja csak egy év után látta biztosan, hogy Karcsi meg tud felelni az elvárá­sainak. Ragaszkodom a kisfiam­hoz! Ezt szem előtt tartva to­vábbra is hajlandó vagyok a pe­ren kívüli megegyezésre - jelen­tette ki határozottan Bogosné Papp Edina, aki hangsúlyozta: ha mégsem születik megegyezés Karcsi apjával, akkor családi se­gítséggel részt vesznek a Szep­temberben Isztambulban tartan­dó és a gyerek elhelyezéséről döntő tárgyaláson. OLÁH ZOLTÁN Érdektelenségbe fulladt az első Cserepes sori kirakodóvásár. A Kiskundorozsmáról átköltözte­tett piacon tegnap csak néhány elszánt vásározó kínálta por­tékáját. Az első Cserepes sori kirakodó­vásár még főpróbának sem volt tekinthető, hiszen tegnap ren­dezték meg a nagy múltú mó­rahalmi vásárt - valószínűleg ott volt a kereskedők túlnyomó többsége. A szegedi Cserepes sori Piac Kft. vezetése kulturál­tan oldotta meg a parkolást, őrzött helyen 250 forintért le­hetett megállni. Ennek ellené­re többen a bekötőúton hagy­ták autóikat. Emiatt ugyan­olyan káosz alakulhat ki - je­gyezték meg többen -, mint amilyen Dorozsmán volt. Ezért kellett onnan elköltöznie a pi­acnak. A Cserepesen alig tucatnyi árus pakolta ki portékáját a piac­tér betonjára. A bámészkodók sem voltak sokkal többen. - Én nem jártam se a dorozs­mai, se a mórahalmi piacra árulni. Itt most nagyon gyér a forgalom, de majd alakul a hely­zet - bizakodott a használt szer­számokat és alkatrészeket kíná­ló szegedi Gercsó István. A nyugdíjas férfi már tíz órára megkereste a helye árát. Szom­szédai elkeseredetten szóltak, amikor a forgalomról érdeklőd­tünk. - Nem jönnek a vevők. A sze­gedieknek meg kell szokniuk az új helyet. Jövő vasárnap újra Itt nem lehet kirakodóvásárt rendezni, Mórahalmon és Dorozsmán sokkal nagyobb a hely - mondják az árusok Fotó: Karnok Csaba próbálkozunk, nekünk kényel­mesebb a Cserepes, mint Do­rozsma - mondta Kopasz Lász­ló. Mire a felesége megjegyez­te, hogy a helypénz háromszo­rosa a dorozsmainak; ott egy százasba került egy méter. Asz­talt külön pénzért ígértek ne­kik. - Keresgélünk a rátalálás örö­méért, de úgy látom, inkább a következő vasárnap lesz érdemes kinézni. Addigra talán jobban el­terjed a híre annak, hogy nem­csak autóvásár és piac van, ha­nem kirakodóvásárt is tartanak a Cserepesen - összegezte tapasz­talatait a szegedi Antal Zoltán és felesége. A dorozsmai piacon megis­mert régiségkereskedők sokkal csalódottabban nyilatkoztak a büfé árnyékában: - Sem a hely, sem a kipakolási lehetőség nem megfelelő. Kíváncsian vártuk, hogyan alakul a szegedi piac, de itt nem lehet kirakodóvásárt ren­dezni. Mórahalmon és Dorozs­mán sokkal nagyobb a tér, renge­tegen jönnek. Jövő vasárnap te­szünk még egy próbát, aztán nem jövünk többet - mondták a kereskedők. DOMBAI TÜNDE Az egy éve Törökországban rejtegetett Mehmet Karcsi édesany­jának a kisfiút Isztambulban megtaláló újságírók elmondták: jól sejtette, ők is úgy érezték, hogy a gyereket betanították azokra a mondatokra, melyek néhány napja nyilvánosságra kerültek. - Hülyeség! - reagált először a nyilvánosság előtt az őt ért vádak­ra az egy éve ebabolt, és azóta Tö­rökországban rejtegetett szegedi kisfiú, Mehmet Karcsi mostoha­apja. Bogos Attila hozzátette: sem­mi nem igaz abból, hogy ő a nyolc­éves Karcsi fejét ütötte, és a fülét cibálta volna, mert a gyerek han­gosan hallgatta a tévét, vagy mert rossz jegyet kapott az iskolában. - Nagyon szerettük egymást. Karcsika még két nappal az el­rablása előtt, focizás közben is azt mondta nekem, „Jobban sze­retlek, mint az igazi apukámat" - jelentette ki a férfi. - Mi Ediná­val és a nagyszülőkkel mindvégig arra tanítottuk a kisfiút, hogy szeresse és tisztelje az apukáját. Karcsi édesanyja megismétel­te, amit a múlt héten mondott, hogy szerinte a kisfiát betanítot­ták erre a „szövegre", olyan, mintha agymosáson esett volna át. - Még hogy nem tekinti test­vérének az öt hónapja született Bencét! Tanárai mesélték, hogy az iskolában mindenkinek bol­dogan, dicsekvően mondogatta: „Lesz kistestvérem." Amikor el­rablása előtt néhány nappal le­mentem érte a kajaktáborba, odarohant hozzám, és a pocako­mat puszilgatva azt ismételgette: „Itt van a testvérem!" - elevení­tette fel a valamivel több mint egy éve történteket Karcsi édes­anyja. Bogosné Papp Edina meg­Tfesóval és gyermekszobával várják haza Karcsikát Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents