Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-18 / 166. szám

SZERDA, 2005. JÚLIUS 20. •AKTUÁLIS* 3 SZELETBEN TILOS ÁRUSÍTANI A PIACON h A görögdinnyét a Mars téren 65-80 forintért, a sárgát 130-ért árulják, de 80-ért is láttunk. A legtöbb standon úgy hízelegnek a vevőknek, hogy egy-két dinnyét felvágnak, mutatva, milyen remek példányok. A dinnyeszeletek árusítása, kóstolása viszont tilos, akár büntetést is kaphatnak érte a kereskedők. A magyar dinnyetermelők nem tudnak lépést tartani az importtal. A szegedi Mars téri árusok szerint legalább húsz-harminc forinttal drágábban kellene adni a nyári gyümölcsöt. Több helyen a macedón dinynyét magyarnak mondják. MUNKATÁRSUNKTÓL A kereskedők az idén is dinnyeárusító standokat állíthattak fel a Mars téri piac Boros József utca felőli részén. A termelőknek és a viszonteladóknak havonta 35 ezer forint helypénzt kell fizetniük. Sokallják. Minden dinnyés próbálja magához édesgetni a vevőket. Van, aki az árral játszik, mások inkább a minőséget tartják szem előtt. Általában viszonteladók árulnak a Mars téren. Egy részük Medgyesegyházáról és környékéről szerzi be a nyári gyümölcsöt, míg mások az olcsóbb importra „utaznak". Emiatt ellentét van, rossz hangulat uralkodik a kereskedők között, dúl a számháború, állandóan figyelik egymás termékeit és árait. - Mehjen a kerítésen kívübe, és nézze csak meg, ott van egy furgonon a hitvány import dinnye. Ezzel kell nekünk versenyezni! - halljuk az egyik árustól. - Azok ott olcsóbban szerzik be, mint amennyiért a nagybanin kapni - zsörtölődik egy medgyesbodzási férfi; azt mondja, egy hete szinte lehetetlen gépekkel a földekre menni, akkora a sár. - Ott fog megrohadni, ha nem javul az idő - teszi hozzá. Erzsébet, a szatymazi baracktermelő és kereskedő dinnyefronton is tájékozott: úgy tudja, hogy Macedóniából 40 forintért jön be az áru. - Teljesen leszorítják az árakat a rossz dinnyéjükkel. Ha csak a magyar dinnyetermelőtől vásárolna mindenki, akkor száz forint körüli ára lenne a görögdinnyének - jelenti ki. - Evek óta ugyanide járok dinnyét venni. Minden másnap jövök, mert nagyon szereti a család. Segítenek kiválasztani a lehető legjobbat, ezért én nem tapogatom körbe, nem ütögetem, mint mások - meséli Mihály Ferencné az egyik stand előtt. Hatalmas dinnyéket nem látni a standokon. A vevők általában az öt-hat kilósakat szeretik. - Bezzeg régen még harminc kilósak is lekerültek a lovas kocsikról. Ettük is vagy négy napig. Nem volt akkor még hűtőnk sem, de a földes „komrában" elállt emlékszik a régi időkre Kiss Ignácz Péter bácsi. A gyümölcs édes, a kereskedők szájíze keserű A dinnyeháború frontjai Két görögdinnye közt egy „tök" - mondják a tréfás kofák a fiatalabb termelőkre Fotó: Gyenes Kálmán KOVÁCS ANDRÁS Nem a gazdaságé volt az elmúlt hét Szegeden, akadt olyan nap, amelyen három rossz hírt is közölt lapunk: a szegedi Ikarus bezárását, a Kossuth nyomda leállását és a Pick marketingeseinek lapátra kerülését. Szóval várjuk mi az autópályát, csak maradjon még valami, mire ideér. Az Ikarustól keveset cikkeztünk mostanábap, évekkel ezelőtt sok száz, legutóbb már csak néhány száz embernek adott munkát, de eltartott jó néhány családot. Beszállított a fehérvári és a pesti Ikarusnak, s amikor azok nehéz helyzetbe kerültek, lehetett tudni, csak idő kérdése, mikor pecsételődik meg a szegedi alkatrészgyártás sorsa is. Lehet, hogy sohasem tudtunk versenyképes buszokat gyártani, s csak a KGST - fiatalabbaknak: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa - munkamegosztása hozta Magyarországra az autóbuszgyártást, de azért belejöttünk. A faros, 66-os Ikarusokat magam is szereltem, hasonlóan a 21 l-esekhez, de az utóbbi már NDK - fiatalabbaknak: Német Demokratikus Köztársaság'- kooperációban készült, mégpedig IFA-alapokra. Később voltak gyönyörű, hazai gyártású buszaink is, amikor már a nyugatnémetekkel fogtunk össze, de hamar odalett a nagyhatalmi státus. A Kossuth nem is olyan régen a legmodernebb könyvnyomdák közé tartozott, csodálatos kötetek készültek, értő szakemberek tették szívüket, lelküket a könyvekbe. Szeged arról volt hűes, hogy nehéz, munkás szakkönyveket is hibátlanul beszedtek a kézi, később a gépi szedők, például matematikát, ami nem egyszerű. Pontosságot igénylő lexikonok, szép, kemény borítású útikönyvek, csodálatos, színes képes albumok hirdették a szegedi nyomdászszakma jó hírét. Azután valahogy minden elromlott, a privatizáció után csak olvadt, szűkült a profil. Kívülről nehéz megítélni, mitől lett versenyképtelenné a nyomda, s az sem kizárt, hogy a művészi albumok, kis sorozatú tudományos kötetek helyett nagy példányban, puha kötésben kellett volna gyártani a pillanatsztárok önéletírásait. A Pick marketingesei csak hárman voltak, tulajdonképpen szót sem érdemelnének a nyomda és a százas nagyságrendű Ikarus-alkalmazottak mellett, csak hát a Pick azért mégis szegedibb, mint a másik kettő. Talán azért is, mert azt a négy betűt, ami ma a szalámigyár lógója, egy szegedi grafikusművész rajzolta egymás mellé. Állítólag minimum két hétbe telt neki, de sikerült, s jó régóta használja is a húsipari cég. Ugyanez a grafikusművész rajzolta Szeged címerét is, vagy tizenkét féle változatban, a díszbögre aljára pecsételhető egyvonalastól a színesig, amelyiken a bárány aranyfürtjeinek árnyéka is szépen kivehető. Ezt is régóta használja a város, s nincs hír az újrarajzoltatásról. Amikor a Pick nemzeti színű négy betűje született, akkor Szegedről irányították a szegedi szalámigyár marketingjét, ezután máshonnan fogják, ami - jelzésértékű. Szóval ez volt a hét, pontosabban annak is egyetlen napja, ami - nem szívderítő. Ez volt a hét Mehmet Karcsi mostohaapja azt mondta, soha nem bántotta a gyereket „Ragaszkodom a kisfiámhoz!" Érdektelenség az első Cserepes sori (dorozsmai) kirakodóvásáron Csak tucatnyi árus kínálgatta portékáját jegyezte: kisfia nem kapott rossz jegyeket az iskolában, mert semmilyen jegyet nem kapott, hiszen elsőben a gyerekek tudását nem érdemjegyekkel osztályozzák. A fiatalasszony új lakásukban a Karcsinak berendezett szobában megkereste és megmutatta azokat a kártyákat, amelyek igazolják, hogy a gyerek jól tanult. - Azt mondta az édesapám, hogy anyuval együtt bámulja a férjemet. Karcsi felkutatására egy év alatt már négymillió forintnál is többet költöttünk, tele vagyunk adóssággal, ő mégis kitart mellettem, mindenben támogat. A szüleim azt mondták, ha összecsomagolna és elmenne, akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem, de ő szereti Karcsit mondta Edina. Az asszony megjegyezte, hogy azok az újságírók, akik Isztambulban egy év után találkoztak a kisfiával, elmondták nekik, Karcsi úgy beszélt róla, férjéről és Szegedről, hogy érezhető volt, betanították. - Valószínűleg azért nem beszélhettem tavaly július 11 -e óta a kisfiammal, mert az apja csak egy év után látta biztosan, hogy Karcsi meg tud felelni az elvárásainak. Ragaszkodom a kisfiamhoz! Ezt szem előtt tartva továbbra is hajlandó vagyok a peren kívüli megegyezésre - jelentette ki határozottan Bogosné Papp Edina, aki hangsúlyozta: ha mégsem születik megegyezés Karcsi apjával, akkor családi segítséggel részt vesznek a Szeptemberben Isztambulban tartandó és a gyerek elhelyezéséről döntő tárgyaláson. OLÁH ZOLTÁN Érdektelenségbe fulladt az első Cserepes sori kirakodóvásár. A Kiskundorozsmáról átköltöztetett piacon tegnap csak néhány elszánt vásározó kínálta portékáját. Az első Cserepes sori kirakodóvásár még főpróbának sem volt tekinthető, hiszen tegnap rendezték meg a nagy múltú mórahalmi vásárt - valószínűleg ott volt a kereskedők túlnyomó többsége. A szegedi Cserepes sori Piac Kft. vezetése kulturáltan oldotta meg a parkolást, őrzött helyen 250 forintért lehetett megállni. Ennek ellenére többen a bekötőúton hagyták autóikat. Emiatt ugyanolyan káosz alakulhat ki - jegyezték meg többen -, mint amilyen Dorozsmán volt. Ezért kellett onnan elköltöznie a piacnak. A Cserepesen alig tucatnyi árus pakolta ki portékáját a piactér betonjára. A bámészkodók sem voltak sokkal többen. - Én nem jártam se a dorozsmai, se a mórahalmi piacra árulni. Itt most nagyon gyér a forgalom, de majd alakul a helyzet - bizakodott a használt szerszámokat és alkatrészeket kínáló szegedi Gercsó István. A nyugdíjas férfi már tíz órára megkereste a helye árát. Szomszédai elkeseredetten szóltak, amikor a forgalomról érdeklődtünk. - Nem jönnek a vevők. A szegedieknek meg kell szokniuk az új helyet. Jövő vasárnap újra Itt nem lehet kirakodóvásárt rendezni, Mórahalmon és Dorozsmán sokkal nagyobb a hely - mondják az árusok Fotó: Karnok Csaba próbálkozunk, nekünk kényelmesebb a Cserepes, mint Dorozsma - mondta Kopasz László. Mire a felesége megjegyezte, hogy a helypénz háromszorosa a dorozsmainak; ott egy százasba került egy méter. Asztalt külön pénzért ígértek nekik. - Keresgélünk a rátalálás öröméért, de úgy látom, inkább a következő vasárnap lesz érdemes kinézni. Addigra talán jobban elterjed a híre annak, hogy nemcsak autóvásár és piac van, hanem kirakodóvásárt is tartanak a Cserepesen - összegezte tapasztalatait a szegedi Antal Zoltán és felesége. A dorozsmai piacon megismert régiségkereskedők sokkal csalódottabban nyilatkoztak a büfé árnyékában: - Sem a hely, sem a kipakolási lehetőség nem megfelelő. Kíváncsian vártuk, hogyan alakul a szegedi piac, de itt nem lehet kirakodóvásárt rendezni. Mórahalmon és Dorozsmán sokkal nagyobb a tér, rengetegen jönnek. Jövő vasárnap teszünk még egy próbát, aztán nem jövünk többet - mondták a kereskedők. DOMBAI TÜNDE Az egy éve Törökországban rejtegetett Mehmet Karcsi édesanyjának a kisfiút Isztambulban megtaláló újságírók elmondták: jól sejtette, ők is úgy érezték, hogy a gyereket betanították azokra a mondatokra, melyek néhány napja nyilvánosságra kerültek. - Hülyeség! - reagált először a nyilvánosság előtt az őt ért vádakra az egy éve ebabolt, és azóta Törökországban rejtegetett szegedi kisfiú, Mehmet Karcsi mostohaapja. Bogos Attila hozzátette: semmi nem igaz abból, hogy ő a nyolcéves Karcsi fejét ütötte, és a fülét cibálta volna, mert a gyerek hangosan hallgatta a tévét, vagy mert rossz jegyet kapott az iskolában. - Nagyon szerettük egymást. Karcsika még két nappal az elrablása előtt, focizás közben is azt mondta nekem, „Jobban szeretlek, mint az igazi apukámat" - jelentette ki a férfi. - Mi Edinával és a nagyszülőkkel mindvégig arra tanítottuk a kisfiút, hogy szeresse és tisztelje az apukáját. Karcsi édesanyja megismételte, amit a múlt héten mondott, hogy szerinte a kisfiát betanították erre a „szövegre", olyan, mintha agymosáson esett volna át. - Még hogy nem tekinti testvérének az öt hónapja született Bencét! Tanárai mesélték, hogy az iskolában mindenkinek boldogan, dicsekvően mondogatta: „Lesz kistestvérem." Amikor elrablása előtt néhány nappal lementem érte a kajaktáborba, odarohant hozzám, és a pocakomat puszilgatva azt ismételgette: „Itt van a testvérem!" - elevenítette fel a valamivel több mint egy éve történteket Karcsi édesanyja. Bogosné Papp Edina megTfesóval és gyermekszobával várják haza Karcsikát Fotó: Karnok Csaba