Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-14 / 163. szám

•KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. JÚLIUS 14. Vissza a dorozsmai kirakodóvásárt! AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Tibor A vagyoni és a nem vagyoni kártérítés lehetőségeiről Tisztelt Ügyvéd úr! Három évvel ezelőtt a volt élettársam családja fényes nappal meg­támadott a nyílt utcán. Összevertek, eltört a karom és az autóm szél­védőjét is betörték. Többször be kellett mennem a rendőrségre és a bíróság előtt is több alkalommal vallomást tettem. Végül is idén ápri­lisban négyüket összesen több mint 300 OOO Ft pénzbüntetésre ítél­ték. Én azonban egy fillért sem láttam, a gépkocsimat is saját költsé­gemen javíttattam meg. Kérdezem, hogy kitől kaphatok kártérítést, mit kell tennem ? Tisztelt Olvasó! Önnek az elkövetők kárt okoz­tak. Az ön kára több tételből adó­dik össze. Egyrészt az autó javí­tási költségeiből. Ezen túl önnek számtalan jogcímen keletkezhe­tett vagyoni kára. Ha munkavi­szonyban állt, akkor a havi jöve­delme és a folyósított táppénz közötti különbözet is kárként je­lentkezik. A gyógyulása alatt ter­mészetcsen többletköltségek merültek föl. Ezeket csak a konk­rét tények ismeretében lehetne pontosan megjelölni. Természe­tesen egy ilyen fizikális sérülés és a velejáró pszichés, lelki trauma mint nem vagyoni kár is jelent­kezik. Ennek mértéke, összeg­szerűsége függ az ön személyisé­gétől, korábbi életvitelétől és na­gyon sok más egyéb körülmény­től. A bíróság által a büntetőeljárás során kiszabott büntetés függet­len az ön kártérítési igényétől. A pénzbüntetést abból a célból szabták ki, hogy az elítélteket és másokat is visszatartson attól, hogy a jövőben bűncselekménye­ket kövessenek el. Ettől teljesen elkülönül a kártérítési igénye. Önnek lehetősége lett volna kár­térítési igényét mint úgynevezett polgári jogi igényt, már a bünte­tőeljárás során érvényesíteni. Ebben az esetben a büntetőügy­ben is kötelezhették volna az el­követőket a kár megtérítésére, feltéve, hogy annak pontos ösz­szege a büntetőügyben rendelke­zésre állt adatok alapján megál­lapítható lett volna. Amennyi­ben nem, úgy kénytelen lett vol­na külön polgári peres eljárást indítani. Gyakorlatilag most is ez a helyzet. Önnek pert kell indítani az el­követők, elítéltek ellen, melyben követelnie kell a bűncselek­ménnyel okozott kár megtéríté­sét. Helyzete viszonylag kedve­zőnek mondható, mivel az elkö­vetők a kárért egyetemlegesen fe­lelnek, azaz a majdani jogerős és végrehajtható ítélet alapján bár­melyiküktől követelheti a teljes megítélt kártérítési összeget. Nyilván annak alapján dönt, hogy melyiküknek milyen végre­hajtható vagyona vagy jövedelme van. A per megindításához nem kell illetéket leróni, mivel önt á köve­telés természetéből adódóan ille­tékfeljegyzési jog illeti meg, vagyis azt nem kell az eljárás megindításakor megfizetni, ha­nem a végén a pervesztes felet terheli. Mielőtt pert indítana, ké­rem fontolja meg, megéri-e az el­járás és a remélt összeg, hogy új­ból felszínre kerülnek a régi sérel­mek, konfliktusok. Emellett mindenképpen javaslom, hogy próbáljon meg egy esetleg alacso­nyabb összegben, ha kell közvetí­tő útján, peren kívül megegyezni. Ha mindezek után a pereske­dés mellett dönt, kérem ne le­gyen szerény, kártérítési igénye megfogalmazásánál vegye elő a „vastagon fogó ceruzáját", hiszen a vagyoni és nem vagyoni kárté­rítés összegének akkorának kell lenni, ami önt teljes mértékben kárpótolja. Másképpen fogal­mazva, amennyiért - ha nem is volt jó üzlet - megérte elszenved­ni a sérelmeket. Dúc és a szilárdhulladék-szállítás Dóe egy aprócska kis település, ahol mindösszesen 800 ember él. Ezek az emberek szeretik, tisztelik falujukat. Ebben az év­ben nagy esemény történt: ápri­lis l-jétől (ez nem áprilisi tréfa volt) megtörtént a szilárd hulla­dék elszállításának megszervezé­se. Már az is meglepő volt szá­momra, hogy a falu lakói öröm­mel fogadták az önkormányzat kezdeményezését. Természete­sen akadtak olyanok is, akiknek fenntartásaik voltak. Nagyon re­mélem, hogy az eltelt három hó­nap ezeket a falumbelieket is Nyílt levél a Polgármester Úr­hoz! Magyarországon, ha tetszik, ha nem, elismert tény, hogy emelkedik a munkanélküliek száma, növekszik az elszegénye­dés, sokak számára kilátástalan a jelen és a jövő. Az embereknek filléres gondjaik vannak és eze­ket a filléres gondokat nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán tudják megoldani. Tehe­tünk úgy is, minket nem érde­kel, mindenki oldja meg a maga baját, de tehetünk úgy is, segí­tünk rajtuk. Nem, nem pénzt kell mindjárt adni, csupán lehe­tőséget a megoldáshoz, a kiveze­tő úthoz. Az egyik lehetőség volt a kiskundorozsmai kirakodóvá­sár! Pénzzavarban lévő, sokcsa­ládos anyukák, millióindíttatá­sú emberek hozták ide olcsón fillérekért kínált áruikat eladás­ra a rászoruló honfitársaiknak. Színes, emberarcú forgataga volt Kiskundorozsmának. Mindenki számára megdöb­bentő döntés született. Ezt a több mint háromszáz éves, vér­rel kiharcolt jogot - a vásár tar­tás jogát - a vadonatúj piacve­zetőség áthelyezte a Cserepes sorra. Azt a kirakodóvásárt, ami e hely messzi hírű, legna­gyobb hagyományokkal rendel­kezett. Megígérték akkor, ami­kor a Mars térről ideiglenesen kitelepített nagybani zöldségpi­acot beüzemelték, hogy ehhez a kirakodóvásárhoz nem nyúl­nak!! íme. Azóta itt nem jó él­ni, keservesen megszenvedett környezetünk a kialakult szeny­nyezés miatt. Egyetlen örö­münk volt, a havonta ismétlő­dő kirakodóvásár! Mint ahogy a futballpálya, úgy ez is a múlté lesz már, vagy mégsem? Szeged­nek van nagyon sok helye, ahol tényleg jó (lenne) élni, de itt már nem. Szívjuk a füstöt, sza­• •• '. ••• •" ::v:v:vxx-x<-X-X-X-X:X:x; Előfizetőink és olvasóink számára ingyene­sen hívható zöldszámot biztosítunk (06/80/821-821), melyen elmondhatják a lap­jaink terjesztésével, kézbesítésével kapcsola­tos észrevételeiket. Ezen a telefonszámon je­lezhetik azt is, ha az aznapi lapszámot bármely ok miatt nem kapták kézhez. Szombati napo­kon délelőtt 10 óráig a 62/466-847-es telefon­számon fogadjuk reklamációikat meggyőzte arról, hogy az egész értünk, az itt élőkért történt. Azt gondolom, ez is nagy előre­lépés egy ilyen picinyke kis község életében, és remélem, sok-sok ilyen történésről tudok majd a lap olvasóinak beszámolni. TÓTH MARGIT, DÓC góljuk az árkok bűzét, ami a pi­acról folyik ki, és ezekből egyre több lesz, hiszen temérdek autó ontja bűzét, használja kevés le­vegőnket. Kérjük a Polgármester Urat, adjon teret kérésünknek. Ne ve­gyék el teljesen hagyományain­kat, lehetőségeinket. Itt minden a miénk volt. Havonta egy dél­Az 1956-os októberi esemé­nyekről minden embernek van több- kevesebb ismerete. Októ­ber 22-én diákok gyűlésre jöttek össze a műegyetemen. Néhány csoporttársammal én is ott szo­rongtam a zsúfolásig megtelt aulában. Még most is fülembe csengenek a napokban elhunyt katonatiszt, Marián István lel­kesítő szavai. Innen indult a vé­geláthatatlan felvonulás Budán. A cél a Parlament volt a Bem-szobor érintésével. Az Or­szágház előtt már több száz­ezerre nőtt a felvonulók száma. Sinkovits Imre szavalatát, Nagy Imre beszédét és a fejleménye­ket ki-ki személyes tapasztalat­ból, vagy a történelemírásból is­meri. A felvonulás késő éjszaka, il­letve másnap reggel fegyveres harcokkal folytatódott az akko­ri kemény diktatúra ellen. A pa­rasztot sanyargatták, a városok­ban visszaesett az életszínvo­nal, és elviselhetetlenné vált a Szovjetunió diktátuma. Persze a tárgyilagossághoz az is hozzá­tartozik, hogy a II. világháború­ban - igaz, Hitler oldalán - mi is orvul megtámadtuk a Szov­jetuniót. A kisegér beleharapott a nagy medve Achilles-inába. Bizonyára fájt neki. (Szó sincs azonban a szovjetek egyoldalú felmentéséről, annál is inkább, mert 1849-ben orosz csapatok segítettek az osztrákoknak a magyar szabadságharc leverésé­ben.) Az viszont tény, hogy az 1956-os fegyveres felkelés elbu­kott. A Nyugat - melynek a Szabad Európa Rádió volt a szó­csöve - cserben hagyta Magyar­országot. Akkor 20 éves fejjel úgy ítéltem meg, hogy egy kicsit talán mi is naivak voltunk. 1956 november 3-án, amikor kormányküldöttség indult Tö­kölre (Erdei, Maiéter, Szűcs), hogy tárgyaljanak a szovjet csa­patok kivonulásáról, egy újság­író megkérdezte Maiéter Pál honvédelmi minisztert, hogy előttre visszaadni a vásárteret nem olyan nagy dolog. A felhá­borodott, csalódott emberek tö­megeiről, véleményéről nem is beszélve. A szombati vásár ideje alatt gyűjtöttünk aláírásokat, aki aláírta tiltakozik a vásár áthelye­zése, megszüntetése miatt. El­juttatjuk önökhöz. Egy kérésünk van. Vissza a kirakodó vásárt! nem fél bemenni az oroszlán barlangba? Maiéter röviden azt felelte: - Nem. - Miért nem? - kérdezte a ri­porter. Azért, mert magunkkal visszük a minisztérium hír­adós kocsiját, ami magasra emelt antennával kapcsolatban áll Nyugat-Európával. Ha bár­milyen bántódásunk lenne, ak­kor kő kövön nem marad, mondta a miniszter. Maiéter sorsát ismerjük, ugyanakkor a kő, kövön maradt. Én akkor az álnok biztatást erkölcstelen­nek éreztem a Szabad Európa Rádió részéről, még akkor is, ha ennek volt egy kis „szuezi áthallása". Akkor pedig fél vi­lág omlott össze bennem ami­kor megtudtam, hogy az 56-os fejlemények kapcsán Hruscsov és Eisenhower amerikai elnök megegyezett abban, hogy az USA Magyarországot a Szov­jetunió érdekszférájába tarto­zónak tekinti. Találóan jelle­mezte ezt a kort Faludi György egyik versében: „Keletről mocskos felhők, / Nyugatról ál­szent röfögés." Persze azért Nyugat befogadta és pártfogolta a magyar disszi­denseket. De hát azért nem „tán­toroghatott" ki minden magyar! Mi lett volna a Kárpát-medencé­ben nélkülünk? Időközben azért megszilárdul­ni látszott Kádár János hatalma. Oly annyira, hogy az 1960-as évek elején a nyugati országok feltűnő udvariassággal látták vendégül és bensőségesen paro­láztak a „véreskezű" diktátorral. Mintha nem is lett volna 1956! Ezek alapján - tekintettel arra, hogy ekkorra már befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése - például az itthon ma­radt fiatal agrárértelmiség úgy látta, hogy akkor jár el helyesen, ha legjobb tudása szerint segíti a nagyüzemi mezőgazdaság fej­lesztését. Bár az is tény, hogy a szovjet kolhozok mintájára meg­szervezett magyar termelőszö­vetkezeti mozgalom időben meg­Az eltelt 15 évben ön volt az, aki partner volt az itt élő lakossággal, ön tette elvisel­hetővé a jelenlegi állapoto­kat. Kérjük önt, vizsgáltassa felül e döntést, mindenki megelégedé­sére! A kiskundorozsmaiak nevében: PATIK ZOLTÁN változott. Sajátos módon nagy ívben elhajlott, eltért az orosz modelltől. Kiterjedt a háztáji gazdálkodás (amelyet a nagyüze­mek integráltak) nyugdíjat, in­gyenes orvosi ellátást, üdülési le­hetőséget, kedvező építési köl­csönt kapott a tsz-ben dolgozó magyar paraszt. Akkor merész húzás volt Kádár részéről a nyu­gati agrártechnológiák adaptálá­sa Magyarországra. (Feltehetően nem is kapott ezért piros pon­tot.) Ilyenek voltak a növényter­mesztésben a különböző terme­lési rendszerek, az állattenyész­tésben pedig a szakosított tele­pek meghonosítása. A háztáji gazdálkodás kiterjesztésének fő ideológusai voltak: Erdei Ferenc, Dimény Imre és Romány Pál. Úgy annyira, hogy az 1970-es és 80-as években a magyar mező­gazdaság - egy főre vetítve - ga­bona, hús, tej, tojás és alma ter­melés tekintetében Európa élvo­nalába került. A nagyüzemi gaz­dálkodásból eredő előnyöket jól kihasználta a szívósan dolgozó parasztság, a 60 ezres agrár értel­miséggel karöltve, (agrár- és gé­pészmérnökök, agrárközgaz­dászok, állatorvosok, jogászok, technikusok.) Az 1980-as évek második felé­ben különböző okok miatt sza­kadozni kezdtek a húrok a ma­gyar gazdaság hárfáján. Folyama­tos volt a cserearányromlás a külkereskedelmünkben. Nem tudtuk a versenyt tartani a nyu­gati országok agrár-exportszub­venciójával. Lazult a termelés technológiai fegyelme, szűkítette mozgásterünket a KGST. A túl­buzgó internacionalista kötele­zettségeink is nagy terhet róttak a magyar gazdaságra. 1988-89 táján ezek a tendenciák - sok más kedvezőtlen tényezővel együtt - megkönnyítették annak a belátását, hogy rendszerválto­zásra van szükség, melynek útja­it a nyugat előszeretettel pallé­rozta. DR. BÁLINT jÁNOS AGRÁRMÉRNÖK, SZEGED Szigorúan ellenőrizzék a parlagfűirtást! Sok embernek okoz gondot a parlagfű Fotó: Gyenes Kálmán Tíz éve vagyok allergiás a parlagfűre és a szer­vezetem megint jelzi, hogy a levegőben megje­lentek a parlagfűpollenek. Az illetékeseknek sokkal felelősségteljesebb magatartást kellene tanúsítani és a törvényi előírások szerint eljár­ni, azokkal szemben, akik miatt évről évre elő­áll ez a sokak számára elviselhetetlen - anyagi­lag és fizikailag is megterhelő állapot. Az ön­kormányzatoknak minden eszközük megvan arra, hogy pillanatok alatt kiderítsék egy terü­let tulajdonosát és a bírságot kiróják - mint te­szik ezt például a parkolási társaság dolgo­zói. Minden bejelentett esetben azonnali irtást kellene elrendelni és utána majd lehet beszélni arról, ki mit mulasztott. Erre a célra államilag biztosított anyagi keret is van. Természetesen a legtöbb közterület tu­lajdonosainak - önkormányzat, közútkezelő, vízügy stb. - jó példával kellene elöljárni a gaztalanítások terén. Jó lenne azt is tudni, hogy milyen telefonszá­mon - ha van ilyen - lehet bejelentést tenni. SECSNIK LÁSZLÓ, SZEGED A kor; amelybe születtünk - az '56-os forradalom

Next

/
Thumbnails
Contents