Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-11 / 160. szám

8 "MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2005. JÚLIUS 11. Makói Muzsika Igazi sztárparádét ígér a most először, ám hagyományteremtő szándékkal megrendezendő zenei hét, a július 30-ától augusztus 7-éig tartó Makói Muzsika. A klasszikus és a könnyűzene kedvelőinek egyaránt csemegéket kínáló programot lapunk médiatámogatásával szervezi meg a közművelődési kht. MUNKATÁRSUNKTÓL Ugyanúgy, mint a nemrég véget ért, nagy sikerű operettfesztivált, ezt is a Hagymaház háromezres nézőtérrel rendelkező szabadtéri színpadán és ugyancsak színvonalas hang- és fénytechnikával megtámogatva, kizárólag élő muzsikával rendezik meg - mondta el lapunknak Bálint Márta, a közművelődési kht. igazgatója. A program július 30-án a makói születésű, nemzetközi hírű zongoraművész, Szentpéteri Csilla koncertjével indul, aki Makón még soha nem lépett fel zenekari kísérettel a koncertet ráadásul a művésznőtől megszokott fényparádé teszi látványossá. A második előadásra augusztus 2-án kerül sor: három operaénekes, Felber Gabriella, Molnár András és a Makóhoz ugyancsak szorosan kötődő Busa Tamás tart Verdi-Wagner gálaestet. Ugyancsak kuriózum lesz a háromtagú Princess hegedűvirtuóz együttes augusztus 5-i fellépése, akik jártak már Makón, élőben viszont még nem játszottak. A legkülönlegesebb produkciónak az augusztus 7-i záró előadás ígérkezik: Webber Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperáját láthatja a közönség a Musical Színház társulatának jóvoltából. Az előadás méreteire jellemző, hogy kószínházban még soha, csak sportcsarnokokban, szabadtéri színpadokon mutatták be; a rockopera kedvéért a Hagymaház szabadtéri színpadát is kibővítik. A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón Búzás Péter, a város polgármestere elmondta: az önkormányzat a nagyszabású esemény megrendezését 9,9 millió forinttal támogatja. Az előadásokra jelképes, kétszáz forintos áron lehet jegyeket vásárolni - a belépők harmada már el is kelt. Tizenöt éves a Thealter Irány a Déli Vonal A független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotóközösségeket látja vendégül július 18-ától Szegeden a MASZK - a Thealter International fesztiválon és a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén. Sajátos színfoltja lett az elmúlt másfél évtizedben a szegedi nyári színházi kínálatnak a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, az 1991-ben alapított Thealter International. A fesztivál amelyhez 2003-ban már a Szegedi Alternatív Színházi Szemle (SZASZSZ) is társult - a hazai színházi élet egyik legrangosabb fórumává vált. A MASZK Egyesület azokat a független, a színházi munkát életformaként választó hazai és külföldi alkotóközösségeket látja vendégül Szegeden - az idén júüus 18-ától -, amelyek kívül állnak az államilag finanszírozott, hivatásos színházi struktúrán. A Déli Vonal koncepció jegyében elsősorban Dél- és Kelet-Európa színházi kínálatát szeretnék bemutatni, így a fellépők között lesz például az orosz BlackSkyWhite Színház, Oleg Zsukovszkij, az ukrán Dax Színház, Ivo Dimcsev Bulgáriából, Urbán András Társulata és a Kosztolányi Színház a Vajdaságból. Ez utóbbi és a német-francia BKCie kifejezetten a Thealterre hoz létre egy-egy új produkciót a MASZK-kal együttműködve. A szegedi önkormányzat idén 30 százalékkal növelte az egyesület támogatását, és szponzorok is akadtak már a fesztiválra a városból. Balog József, a MASZK Egyesület elnöke elmondta: A Déü Vonal-koncepció mint az egyik legjobb szegedi projekt bekerült a pécsi Európa kulturális fővárosa pályázatba is. Immár harmadszor rendezik meg a Thealterhez kapcsolódva a Szegedi Alternatív Színházi Szemlét, amelynek versenyprogramjában kilenc előzsűrizett produkció, köztük a Bozsik Yvette Társulat, a Honvéd Kamaraszínház, a Közép-Európa Táncszínház előadása „mérkőzik meg" a díjakért. A zsűri elnöke feles András filmrendező, tagjai: Molnár Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház jelmez- és látványtervezője, valamint Tompa Andrea színháztörténész, kritikus, a Színházi Intézet munkatársa. Balog József szerint idén másfélszer annyi színházi produkciót várnak Szegedre, mint tavaly, ezért a hagyományos fesztiválhelyszínekhez (régi zsinagóga, Kass Szálló) újak is (Tisza Szálló, Mars téri U pavilon) csatlakoznak, és az utcán is számos fellépést tartanak. H.ZS. A Nabucco második előadását tavaly elverte az eső a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ezért is tűzték műsorra ismét a népszerű Verdi-operát. Most a próbákat akadályozzák a zivatarok a Dóm téren. Az alkotógárda azt reméli, a hét végére már minden rendben lesz. Eredetileg egy nyárra készült a Nabucco monumentális díszlete, ezért nem túl strapabíró, a kiadós esőket pedig különösen nehezen viseli. A tervezője, Rózsa István a szombat esti próbán ezért kicsit aggódva kémlelte az eget. Néhány kisebb elemet még csak-csak ki tudnak cserélni, ha szükséges, de többre nincs pénz. A több tonnás, hatalmas vasmonstrum viszont hátulról áttekinthetőbbnek tűnik, mint tavaly. Építés közben statikussal megvizsgáltatták, aki 'a nagyobb biztonság érdekében változtatásokat javasolt a tartószerkezeten. A színpadképet uraló lépcső legmagasabb pontja 13 és fél méter, azaz öt emelet magasban kell majd néhány szereplőnek játszania. Amikor megszólal Gábor Géza fejedelmi hangja, rögtön betölti a teret. Az újra Zakariás főpapot alakító szegedi basszista kapós lett: a jövő pénteken már egy másik Verdi-opera, az Attila címszerepét énekli a Margitszigeten. A Dóm téri csapat kedvence Keve, a kesely kanca, akinek jutalmul Tolnai Mária ügyelő egy almát kerít valahonnan. Alig kezdik el az igazi próbát, este fél kilenc körül megered az eső. A pianínót fóliával letakarják, az énekesek, statiszták a színpad alá és a SZOTE-klubba vonulnak büfézni. - Vajon mi van akkor, ha most meg a próbákat mossa el az eső? - Ebbe nem is merünk belegondolni! A Nabuccónak különösen bonyolult díszlete van, a mozgásokat valamennyire lehet ugyan modellezni egy sportcsarnokban is, de mégiscsak a színpadon kellene próbálnunk mondja a csak rövid ideig tartó kényszerszünetben az esernyője alól Kesselyák Gergely, aki idén már nemcsak rendezi az operát, hanem a karmesteri pálcát is átvette. - Az új címszereplőt, az olasz sztárbaritont, Paolo Gavanellit csak vasárnap estére várjuk. Rálik Szilviáról viszont máris azt mondhatom: minden szemvillanása olyan lesz, amilyennek elképzelem Abigélt. A szegedi szimfonikusokkal befejeztem az előkészítő zenei próbákat. Nem csalódtam bennünk, remélem, a közönség is ugyanolyan elégedett lesz velük, mint én vagyok - lelkesedik Kesselyák, akinek Szegeden a budapesti történéseket is nyomon kell követnie, hiszen Hegyi Árpád lutocsával közösen pályázott az Operaház élére. - Ha nyernénk, akkor a szegedi szabadtérivel szorosabb kapcsolatot alakítanánk ki, mert a Dóm tér méltó megjelenési lehetőség lenne az Operaháznak is. Ráadásul gazdasági szempontból is mindkét félnek előnyös lenne koprodukciókat csinálni. Az itt bemutatott előadásokat felvehetnénk az Operaház repertoárjára is. - Néha kicsit úgy érzem, mintha inogna alattam ez a hatalmas díszlet, de megnyugtattak: stabil és biztonságos - meséli nevetve a 2004-es év hangja, Rálik Szilvia. Az Operaház tehetséges fiatal szopránja Berdál Valéria, majd Temesi Mária növendékeként Szegedről indult. Most a nyolcvanas évek legkitűnőbb szegedi Abigélje, Misura Zsuzsa az énekmestere. Ritka bravúrra készül: az ország legnagyobb színpadán előbb a Nabucco, majd a Csárdáskirálynő primadonnája lesz. - Egy magaslaton áll a trón, amire fel kell majd állnom. Azt mondják, az Abigélt éneklő olasz kolléganő tavaly nem vállalta ezt. Én megcsinálom. Bár megkérdeztem a rendezőnket: nem lehetne a pompázatos jelmez helyett inkább egy egyszerű farmerben? Persze Abigél csodálatos ruháiról nem szívesen mondanék le, Papp fanó már megmutatta, a vörös parókával együtt nagyon szép les?. Meglepett, milyen fegyelmezetten és profin dolgozik a kórus, mindenki mennyire koncentrál. Szerencsére nekem nem kell felmennem az óriáslépcső tetejére, de azért egyszer majd kipróbálom, hogy milyen a legtetején állni. Állítólag a Csárdáskirálynő lépcsője még ennél is magasabb lesz. Nem akarom elhinni, mert azon kell majd elénekelnem Szilvia belépőjét. HOLLÓSI ZSOLT A Nabucco próbáit nehezíti az időjárás, az előadásokra igazi nyarat várnak Megint kóstolgatja az eső Lent Kesselyák Gergely karmester, a színpadon a Zakariás főpapot alakító Gábor Géza Fotó: Miskolczi Róbert Szemináriumi dolgozatból vált kutatási témává Tizenkilencedik századi kis dél-alföldi bordélytörténet A dél-alföldi prostitúció történetét kutatja, pusztán tudományos alapon, Borbély János. Kiderítette: míg Szegeden és Gyulán a dualizmus korában gyakran napirenden volt a piroslámpás házak megszüntetésének, kitelepítésének terve, addig Vásárhelyen más volt a hozzáállás. Igaz, itt sokkal kevesebb nyilvános ház működött, mint a többi hasonló nagyságú településen. Izgalmas témának találta a bordélyok történetét a dualizmus kori társadalomtörténettel foglalkozó Borbély János, akit még szegedi egyetemista korában, egy előadáson ragadta meg a hungára szó. így nevezték ugyanis - valószínűleg a nagyszámban kéjnőként dolgozó magyar lányok után -, a 19. század végén Argentínában az örömlányokat A történelem-könyvtár-informatika szakon végzett fiatalember könyvtáros-informatikus szakdolgozatát is e témáról írta. - A 19. század második felében indult meg a nagyarányú kivándorlás Magyarországról, s a hungára kifejezés mutatja, hogy nagyon sok lány prostitúcióval foglalkozott. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a leánykereskedelem már akkor globálissá vált. Azt gondoltam, hogy izgalmas lehet a téma, ám a kutatáskor kiderült, hogy olyan ez a feladat, mintha az ember egy sötét szobában keresnek egy fekete ágyat - árulta el Borbély János, aki magát amatőr kutatónak tartja. Mindeddig Gyulán, Szegeden és Hódmezővásárhelyen nézte át a témához kapcsolódó forrásokat, ám tervei szerint sort kerít Makóra és Békéscsabára is. A társadalomtörténeti kutató munkát megnehezítette, hogy a gyér források nagy része a prostitúció megrendszabályozásával kapcsolatos. A legjobban annak maradt nyoma, mit is szóltak hozzá az emberek. Hódmezővásárhelyen 1867 és 1918 között csupán az egyik engedélyezett bordélyról talált több hivatalos dokumentumot. Ezt 1914-ben nyitotta meg az akkori Csillag utca 38. szám alatt Olasz Sándorné. Az engedély megadása előtt a helyszínen a rendőrkapitányból, a tisztiorvosból a városi főépítészből álló bizottság nézte meg az épületet, de a véleményüket a ház szomszédai is elmondhatták. A kikötések között szerepelt az is, hogy Olasznénak egyszerre legalább hat kéjnőt kellett foglalkoztatnia. - Bárca, azaz kiadott működési engedély nem maradt fent, ám a vásárhelyi Erzsébet-kórház korabeli ápolási törzskönyvében a betegek foglalkozását is feljegyezték. S ebben az időszakban több kéjnőt is gyógyítottak - sorolta a kutató. Borbély János adatai szerint 1915-ben Vásárhelyen 5 bordélyban összesen 23 örömlány dolgozott, Szegeden 11 bordélyban 128 prostituált és 22 magánkéjnő elégítette ki az igényeket. A három gyulai bordélyban 27 nő ált a vendégek rendelkezésére. - A Vásárhelyhez akkoriban hasonló lélekszámú városokban sokkal nagyobb volt a bejegyzett prostitúció aránya. Aradon 7 bordélyban 48, Kolozsváron 8 bordélyban 111 prostituált dogozott. A bordélyok is rétegződtek, így az elit polgárság számára Szegeden a Bánomkert utca 7. szám alatt létesült minden igény kielégítő műintézmény. De működött kupleráj a Rigó utcában és a Topolya soron is. Gyulpn pedig a Hagymatéren 4-5 piroslámpás házba» is várták a vendégeket. - Míg Gyuláról a minisztériumba is írtak a bordélyokat megszüntetni akarók levelet, s Szegeden a korabeli sajtóban és a közgyűlésen mindennapos témának számítottak a piros lámpás házak, melyeket hol kitelepíteni, hol megszüntetni akartak, addig Vásárhelyen csak ritkán esett szó a bezárásukról. A Vásárhely és Vidéke című lap is ritkán ír a témáról, akkor is csupán mellékesen - mondta Borbély János. - Az 1894-es Szántó Kovács János-féle zendülés a lap szerint bebizonyította a rendőrség működésképtelenségét. Azt írták: lám a rendőrség nem tudta legyűrni a zendülést, de még a prostitúcióval sem törődik. KOROM ANDRÁS