Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-09 / 159. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON NAPI MELLEKLETEK Hétfő M '0 Hl A PÉNZ BESZÉL Kedd ÍYOG Szerda Csütörtök •* Péntek LMADAR SZERKESZTI: HEGEDŰS SZABOLCS, WERNER KRISZTINA • 2005. JÚLIUS 9. WWW.DELMAGYAR.HU SZIESZTA HARMINCEZER AFRIKAI GYERMEK HAL MEG NAPONTA A NYOMOR MIATT Több segélyt kapnak a fejlődő országok Évente 50 milliárd euróval több fejlesztési segélyt nyújtanak a leg­fejlettebb ipari országok a szegény államoknak az évtized végéig. A skóciai Gleneaglesben a Nyolcak az exporttámogatások megszün­tetésére is kötelezték magukat. A kereskedelmet torzító, a fejlődő országok termelőinek piacra jutását korlátozó helyzet felszámolását elsősorban az afrikai országok követelték. MUNKATÁRSUNKTÓL A legszegényebb országok megsegíté­sének kérdése már több alkalommal szerepelt a legfejlettebb államok har­mincéves múltra visszatekintő talál­kozóján, ám az ott született döntések láthatóan nem hoztak lényegi válto­zást. Míg 1998-ban még csupán kívá­nalmakat és ajánlásokat fogalmaztak meg az adósságválsággal kapcsolat­ban, egy évvel később, Kölnben úgy határoztak a csúcs résztvevői, hogy el­engedik a fejlődő országok tartozásá­nak 45 százalékát, összesen 70 milli­árd dollárt. Három évvel ezelőtt ismét megelégedtek egy elvi állásfoglalással az afrikai nyomor enyhítéséről: a Nyolcak - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Fran­ciaország, Olaszország, Kanada, Ja­pán, valamint Oroszország - megálla­podást írtak alá a fekete kontinens ve­zetőivel arról, hogy a világ legfejlet­tebb hatalmai támogatást nyújtanak az egyre kétségbeejtőbb helyzetű földrész megsegítése, az ottani gazda­sági fejlődés előmozdítása érdekében. A segélyek ellenére azonban a hely­zet szinte semmit sem változott Afri­kában, ahol a világ népességének 14 százaléka él. Az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) alapján rangsorolt legszegényebb húsz ország kettő ki­vételével ezen a földrészen található. Eladósodott országok A Nyolcak állam- és kormányfőinek az elmúlt három napon a skóciai Gle­neaglesben megrendezett találkozója előtt felmerült, hogy elengedik 38 sú­lyosan eladósodott ország tartozását. Végül abban állapodtak meg, hogy néhány nagyon szegény országnak ­köztük több afrikai államnak - tesz­nek ilyen engedményt, összesen több mint 40 milliárd dollár értékben. A szóban forgó 38 országnak az IMF-fel, a Világbankkal és az Afrikai Fejlesztési Alappal szembeni tartozása 55 milli­árd dollár. Ez azonban csak a multila­terális nemzetközi pénzügyi szerve­zetekkel szembeni adósság. Az afrikai országok 1970 és 2002 között - a ke­reskedelmi hitelekkel együtt - össze­sen 540 milliárd dollár hitelt vettek fel. Ebből eddig kamatokkal együtt 550 milliárdot fizettek vissza, de a to­vábbi kamatterhek miatt még mindig 295 milliárd dollár a hátralékuk, ami ez évi 11 milliárd dollár adósságszol­gálati terhet jelent. Számok a nyomorról A szegénység elleni cselekvésre a Nyolcak „népi felhatalmazást" is kaptak azzal, hogy a csúcs előtti hét­végén négy földrész tíz nagyváro­sában példátlan méretű koncertsoro­zatot rendeztek azzal a kifejezett cél­lal, hogy emlékeztessék a leggazda­gabb országok vezetőit a fejlődő világ és azon belül is Afrika nem szűnő, sőt növekvő nyomorára. A külön e figye­lemfelhívó célra idén januárban ala­pított Make Poverty History - adjuk át a szegénységet a történelemnek ­nevű kampányszervezet tanulságos­nak és elriasztónak szánt adatokkal támasztotta alá követelését. Összeál­lításában a szervezet egyebek mellett azt írta: a világ három leggazdagabb emberének vagyona meghaladja a 600 millió legszegényebb ember összvagyonát, és 800 millió ember fo­lyamatosan éhezik, miközben a világ több élelmiszert termel, mint valaha. A jelenlegi ütem alapján az éhezés globális felszámolása 130 évet venne igénybe. Mindeközben a világon élő összes gyermek alapszintű oktatása 10 milliárd dollárból megoldható lenne, ami kevesebb az amerikaiak által évente fagylaltra költött összeg­4 A VILÁG HUSZ ) LEGSZEGÉNYEBB ORSZÁGA az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) alapján (2003) (USA-dollár/év) Etiópia (Afrika) 90 Burundi (Afrika) 100 Kongó (Afrika 110 Bissau-Guinea (Afrika) 160 Libéria (Afrika) 170 Sierra Leone (Afrika) 170 Eritrea (Afrika) 180 Malawi (Afrika) 180 Tádzsikisztán (Ázsia) 180 Csád (Afrika) 210 Niger (Afrika) 210 Ruanda (Afrika) 210 Mozambik (Afrika) 230 Nepál (Ázsia) 240 Gambia (Afrika) 250 Uganda (Afrika) 260 Burkina Faso (Afrika) 270 Kambodzsa (Ázsia) 280 Mali (Afrika) 280 Tanzánia (Afrika) 280 Forrás H VG DMgrafika nél. Csak Afrikában naponta 30 ezer gyermek hal meg a szegénység köz­vetlen következményeként. Az egész világon, 1990 óta 270 millióan haltak meg a nyomor következtében, ami nagyjából megfelel az Egyesült Álla­mok összlakosságának. A csoport kimutatása szerint az Eu­rópai Unió minden egyes szarvas­marha fenntartására évente 913 euró támogatást ad a gazdáknak, ugyan­akkor a Szaharától délre fekvő afrikai országok egy-egy lakójára átlagosan évi 8 euró EU-segély jut. Az afrikai or­szágok régóta panaszkodnak amiatt, hogy a fejlett, nyugati államok terme­lőinek nyújtott agrártámogatás világ­szerte lenyomja a mezőgazdasági termékek árát, így kizárja a szegény országok termelőit a piacokról. Háborúk Afrikában Az afrikai szegénységet tetézi, hogy a kontinens számos pontján háború dúl, és - az Amnesty International júniusban kiadott jelentése szerint ­évente több százezer embert ölnek meg, erőszakolnak meg, vetnek alá kínzásnak vagy űznek el otthonából a gazdag országokból exportált fegy­verek felhasználásával. A világ leg­nagyobb emberi jogi szervezete megkérdőjelezi, hogyan lehet komo­lyan venni a Nyolcaknak a szegény­ség és törvénytelenségek leküzdésére tett vállalásaikat, amikor ugyanezen országok némelyike maga engedé­lyezi a fegyverexportot elnyomó re­zsimeknek, szélsőséges konfliktusok sújtotta térségeknek vagy olyan or­szágoknak, amelyek aligha enged­hetik meg maguknak e fegyverek im­portját. A jelentés szerint a nyolcak adják a világ fegyverexportjának 80 százalékát, és az általuk eladott fegy­verek hozzájárulnak a világ legsze­gényebb, legsebezhetőbb népeinek elnyomatásához. A magyar lakosság számít szegénynek A szegények, pontosabban Af­rika nyomorúságos helyzetére hívta föl a világ figyelmét a Li­ve 8 koncertsorozat és a nyolc vezető hatalom, a G8 skóciai csúcstalálkozója. De szegé­nyek köztünk is élnek. József Attilával szólva: „Aki szegény, az a legszegényebb...", a sta­tisztika szerint pedig a magya­rok tizenöt százaléka az átlag­jövedelem feléből-töredékéből tengeti napjait. Dolgozik, egy panellakásban egyedül lakik, mégis szegény­nek tartja magát az az asszony, akivel a szegedi Tabán Csa­ládsegítő Közösségi Házban találkozunk. Röviden vázolja életét a szőke Vera, de hosszan küszködik a könnyeivel, ahogy végigpergeti sorsa főbb képeit. Szülei tisztes szegénységben nevelték őt és két testvérét, akkor a családi ház építése vitte el a fizetést. Ő, a középső gyerek két szakmát tanult, az­tán korán férjhez ment, hamar elvált, egyedül nevelte és ta­níttatta két lányát, s most, in­nen az ötvenen egyedül él, legfőbb gondja a létfenntar­tás: a kilenc és fél órás napi munkával megszerzett mini­málbérből képtelen fizetni az 52 négyzetméteres panel re­zsijét. Nem kávézik, nem iszik, Van, aki a legszegényebbeknek üdülni és utazni sincs pénze, de leginkább az fáj neki, hogy az irreálisan magas távfűtési díj miatt segélyre szorul, a gyerekeit se tudja támogatni, így aztán azoknak is csak a küszködés marad. Megháromszorozódott azok­nak a száma, akik Szegeden a szolgáltatóknál fölhalmozott adósságuk kezeléséhez segítsé­get kérve kerültek a Tabán csa­ládsegítő látókörébe - derül ki hajléktalanokat tartja az intézményvezető, Zombori­né Botás Mária által összeha­sonlított 2003. és 2004. évi ada­tokból. Évek óta folyamatosan magas a bajba került egyedül élők vagy gyereket egyedül ne­velők aránya'. Az anyagi jellegű probléma gyakorisága pedig 20 százalékkal nőtt. Tavaly a Sze­ged családgondozó hálózatát alkotó három intézménytől kö­zel nyolcezren kértek segítsé­get, úgy is mondhatnánk: kiál­F0TÓ: KARN0K CSABA tottak az élet árnyékos oldalá­ról. Nehéz pontosan, számok­kal, adatszerűen meghatároz­ni, ki szegény. Mert a minő­sítés függ attól, ki hány esz­tendős, milyen településen, lakásban, mekkora családban él, milyen az egészségi álla­pota. A szegénységgel foglal­kozó szakirodalomban köte­lező szempont a munkaerő­piac, az iskolázottság, s újab­A szegénységi küszöbön élők a jövedelmükből valamicskével többet vásárolhattak az ezredvégen, mint a kilencvenes évek derekán. A szegénységi ráta - azaz, hogy a népesség hány százaléka él a szegénységi küszöb alatt - az 1996-os értékhez képest két esztendeig csökkent, majd lassan ismét növekedni kezdett, jelenleg ingadozik. Ha a szegénységi rátát az át­lagjövedelem (jelenleg havi 140 ezer 700 forint) feléhez mérjük, akkor.ma a lakosság 15 százaléka számítható szegénynek. ban a nemek szerinti különb­ségtétel is. Négy gyereket nevel élettár­sával Szekeres József, akit né­miképp vigasztal, hogy nála rosszabbul élőket is ismer. A legszegényebbeknek a hajlék­talanokat tartja. Saját helyze­tét viszont kilátástalannak ér­zi, pedig az apja házában lak­hatnak, de rendszeres mun­kája évek óta nincs, miközben sorra érkeznek a gyerekek: a legnagyobb szöszke kilenc éves, a legkisebb, a rózsaszín kalapos néhány hónapos. Nem néz a szemembe, inkább a fenyőt vizsgálgatja, mikor bevallja: „Mi megyünk tönkre, ha nincsenek gyerekeink." Ezt úgy érti, hogy most a gyerekek miatt részesülhetnek a segé­lyekben, később meg, ha azok jobban boldogulnak, talán tá­maszkodhatnak is rájuk. - Közel száz gyerek, az el­látottak körülbelül 10 száza­léka él olyan szegénységben, hogy az már a testi, szellemi és lelki fejlődését veszélyezteti ­érzékelteti a nagyvárosi hely­zetet a szegedi gyermekjóléti szolgálat vezetőhelyettese, Bubrják Ottó. A legtöbb sze­gény gyerek a főként romák lakta repülőtér melletti épü­letben, a Dorozsma határában és a Cserepes sori piac mellett kialakult telepen él. A segélyből élés művészei azok, akik 60-70 ezer forintot is összegyűjtenek, mert rendsze­resen kiharcolják például az önkormányzati szociális háló­zat, a Vöröskereszt, a Máltai­sok nyújtotta lehetőségekkel ­hallom ismerősömtől, a kisvá­ros szociális munkásától, mi­kor azt magyarázza, miért nem vállalnak nagyjából 45 ezer fo­rint jövedelmet hozó közhasz­nú munkát sokan azok közül, akiknek ezt fölkínálja. A mun­kanélküliség, s az ebből követ­kező vegetálás-semmittevés egyre több családnál elfoga­dott életforma. ÚJSZÁSZ1 ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents