Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-02 / 127. szám

"MEGYEI TUKÓR" CSÜTÖRTÖK, 2005. JUNIUS 2. A lelei A szegedi fodrász az első fordulóban kiesett, így kellemes emlékkel távozott Buenos Airesből asszonyról Seller Dóra a Rettegés fokán A lovári cigányság közösségi szokásairól, a seprűkészítésről és egy falusi „imádkozó asz­szonyról" is írtak tanulmányt az idei néprajzi pályázat részt­vevői. A győztes pályamű a Ma­kó melletti Bökény épületeiről szól. MUNKATÁRSUNKTÓL Háromnapos Zöld-ülés Szegeden Zöld-ülés címmel háromnapos zöld hétvégét tar­tanak Szegeden környezet- és természetvédő szervezetek péntek reggeltől vasárnap estig a környezetvédelmi világnap kapcsán. Pénteken reggel a 7-től 9-ig tartandó Reggeli idő­vágta című megközelítési versennyel kezdődik a programsorozat, amely arra hívják föl a figyelmet, miképp érdemes közlekedni a városban a kora reggeli órákban. Délután kerékpáros fölvonulás mutat rá, mekkora szükség van Szegeden kerék­párutakra. Szombaton délután 3-tól a |ATE-klub­ban Zengőpárti Zengö-party-t rendeznek, de elő­adást is tartanak Verespatak veszélyeiről és a Dél-Alföld természeti szépségeiről. Vasárnap dél­előtt 11-től szemétszedés rendeznek a Bertalan híd újszegedi oldalán, a résztvevők végül bográ­csost kapnak. Fél 4-től naplementéig az újszegedi ligetben, s a Játékok kertjében (a volt vidámpark­ban) gyermek-, illetve kézműves-foglalkozás, ext­rémsport-bemutató lesz. A közreműködő szerve­zetek: a Civilek a Zengőért, a Csemete Természet­és Környezetvédelmi Egyesület, a Greenpeace, a Lehet Más a Világ-hálózat, a Magyar Természet­védők Szövetsége, a Szub-Art Egyesület és a Véd­egylet. Tizenhárom dolgozat érkezett a Móra Ferenc Múzeum idei nép­rajzi gyűjtőpályázatára. Medgye­si Konstantin sajtóreferens emlé­keztetett rá, hogy a múzeum 1962 óta minden évben kiírja a néprajzi gyűjtőmunkában igen értékes forrásokkal szolgáló pá­lyázatot. A résztvevók ebben az évben is érdekes témákat dolgoztak föl. A népi vallásgyakorlás „szent" vagy „imádkozó" asszonyoknak ne­vezte a különösen elmélyült hit­életet éló személyeket. Az egyik pályázó egy maroslelei asszony hétköznapi, és jeles napokhoz köthető vallásos cselekedeteiről, hitének a mindennapokban megnyilatkozó erejéről írt. Egy másik tanulmány arról szól, mi­képpen történt régen a szolgák fölfogadása. Az egyik legérdeke­sebb pályázatban a lovári cigá­nyok ruházkodásáról, étkezési kultúrájáról olvashatunk. A ta­nulmányban megjelennek még a cigány asszonyi sors nehézségei, a szerelmi élet sajátos felfogása. A „Rúzsi ángyó élete, avagy jobb hiába dolgozni, mint feküd­ni" című pályamunka egy 1916-ban született, és ma is élő idős asszony életének fordulatait dolgozza föl. Rúzsi ángyó törté­netéből Tápé, Szentmihály és Kiskundorozsma parasztságának közelmúltbeli élete rajzolódik ki. A győztes pályázat készítője Rúcz Sándor, aki több évtizedes gyűjtőmunkával a „Maroshoz si­muló gyöngyszemfalu", vagyis a Makóhoz közel fekvő Bökény há­zairól írt tanulmányt. A dolgozat külön érdeme, hogy olyan, ne­gyedszázaddal ezelőtti állapotot mutat be, melynek ma már szin­te a nyomát sem lehet találni. A régebbi épületek ugyanis nagy­részt megsemmisültek, a lakók elköltöztek. Ma már alig több mint 20 ember lakja a települést. A Rettegés foka című műsor legutóbbi adásának csapata, jobb szélen a szegedi Seller Dóra * Fotó: Karnok Csaba Legyőzte legnagyobb félelmét, mégis már az első fordulóban kiesett a Rettegés fokából a szegedi Seller Dóra. Utólag azonban már nem is bánja, így ugyanis nem kellett kitennie magát a műsor történetének leggyomorforgatóbb fel­adatának. Az RTL Klub Rettegés foka című műsorá­nak legutóbbi, hétfői adásában egy fiatal szegedi nő is próbára tette magát. A 28 éves Seller Dóra ugyan már az első feladat után kiesett a játékból, utólag azonban ezt már egyáltalán nem bánja, így ugyanis csak jó emlékei vannak az egyhetes Bue­nos Aires-i forgatásról. - Fogalmam sem volt arról, mire vállal­kozók, amikor jelentkeztem a műsorba ­kezdte történetét a szegedi fodrász. - Any­nyit mondtak csak róla, hogy egy olyan valóságshow, ahol a félelmeinkkel kell szembenézni. Én pedig úgy gondoltam, miért ne vágjak bele. Mindössze egy hét­ről van szó, ennyi idő alatt pedig akár öt­millió forintot is kereshetek. Dóra később talált a-műsorról egy kül­földi honlapot. Akkor szembesült azzal, milyen feladatokat kell végrehajtaniuk a Rettegés foka játékosainak. Akkor azon­ban még nem is sejthette, hogy a játék tör­ténetének legemberpróbálóbb feladatát kell végrehajtania annak, aki csapatából el akarja vinni a nyereményt. - Egyetlen do­logtól tartottam: hogy magasan kell majd mászni valahol, ugyanis tériszonyom van. A harmadikon lakunk, és még ott is szé­dülök az ablak közelében. Persze, hogy nem örültem, amikor az első próbatétel rögtön egy ilyen feladat volt. A játékosoknak 20 méter magasan, labilis hintákból álló hídon kellett átkelniük. - Érdekes, akkor meg sem fordult a fe­jemben, hogy leeshetek, mégis nagyon fél­tem - idézte fel a próbatételt Dóra. - De a tériszonyom ellenére megcsináltam a fel­adatot, vagyis leküzdöttem a legnagyobb félelmemet. Ezért voltam nagyon elkese­redve, hogy ennek ellenére mégis kiestem, mert én értem át a másik oldalra a leglas­sabban. Amikor viszont megtudtam, mi­lyen feladatot úsztam így meg, már egy cseppet sem bántam. A fiatal szegedi nő számára tehát egy nap alatt véget ért a játék, így a hét hátra­lévő részét kirándulással töltötte. Az első szabad napján meglátogatta például a Bo­ca Juniors stadionját, valamint az indián­negyedet. Este tudta csak meg, hogy tár­sainak milyen gyomorforgató feladatot kellett teljesíteniük: több mint fél liternyi turmixot kellett meginniuk, amelyben többek között halbelsőség, marhaagy, epe­lé és szemfolyadék is volt. - Tudom, hogy most azt kellene monda­nom, hogy megpróbáltam volna meginni ezt a gusztustalan löttyöt, de ez nem len­ne igaz - mondta Dóra. - Ilyen áron nem kellene az ötmillió forint. Pókok, patká­nyok vagy csúszómászók nem jelentettek volna problémát, de szerintem ez a feladat túlment minden határon. Lehet, hogy ha eljut eddig a próbatéte­lig, másként emlékezne a játékra, így azonban Dóra csupa kellemes emlékkel hagyta el Buenos Airest. - Életemben elóször repülőre ülhet­tem, és tulajdonképpen egy hétig nya­ralhattam ingyen, szuper környezetben, teljes ellátással. Ráadásul legyőztem a tériszonytól való félelmemet. Igaz, csak arra a néhány percre, a lakásunk ablaká­nak közelébe ugyanis azóta sem merek menni. TÍMÁR KRISZTA A sándorfalvi bizottság nem dolgozott ki tervet Forró hangulatú vita az orvosi ügyeletről A helyi sürgősségi ellátásról vitatkoztak a napokban köz­meghallgatáson a sándorfalvi­ak. Az önkormányzat vezetése nem mutatott egyértelmű szándékot, a következő ülésre új javaslattal áll elő egy új bi­zottság. Több ember életét látták veszé­lyeztetve az utóbbi hónapok­ban Sándorfalva lakói. Ezért a jelenlegi ügyeleti rendszert nem tartják elég megbízható­nak és gyorsnak, így helyben hoznák létre saját sürgősségit. A korábbi aláírásgyűjtések elle­nére sem foglalkozott az önkor­mányzat az ügyükkel, ezért márciusban felkérték a testület vezetését, dolgozza ki, milyen feltételekkel, mennyi pénzből lehetne megoldani a nyolcezer lakosú, a városi rangot elnyerő nagyközség hétvégi és munka­idő utáni orvosi ellátását. Erről tartottak közmeghallgatást a napokban. - A benyújtott tervezetet a fele­lős bizottság nem tartotta elbírá­lásra alkalmasnak, mert konkrét számokkal nem rendelkezett ­összegezte a grémiumban helyet foglaló Kurucsai Béla képviselő. Szavai hallatán a képviselő-tes­tületen belül és az ötvenfős hall­KONKRÉT SZAMOK ^ Egyszeri 10 milliós beruházást igényelne az ügyelet szervezése, és havi, közel 1 millió 400 ezer forintjába kerülne a sándorfalvi helyhatéságnak - áll Tarké Éva és Téth Csilla, a két önkormány­zati képviselő javaslatában. Összevont ügyeletet, azaz gyer­mek- és felnőttellátást együtt vállalna fel az új helyi sürgőssé­gi állomás. Négy embert foglal­koztatnának hét végén és munka idő után: két orvost, szakápolót és egy gépkocsivezetőt az elő­írásoknak megfelelően. gatóság soraiban is forrósodni kezdett a hangulat. - A továbblépés érdekében ön­szorgalomból kidolgoztunk egy tervet - vetette ellen Tarkó Éva és Tóth Csilla, a két egészségügy­ben dolgozó képviselő, adataik­kal megvalósíthatósági tanul­mány készíthető, viszont őket meg sem hívták a szakértői bi­zottságba. A felindult hozzászó­lók ezután indítványozták, hogy a képviselők nyilvánítsanak név szerint véleményt, mert a városi rangra pályázó község alapvető­en fontos problémájával állnak szemben: akarnak ügyeletet vagy sem. Ám szavazásra az egész es­tig tartó parázs vita után sem ke­rült sor. 99 A továbblépés érdekében önszorgalomból kidolgoztunk egy tervet Tarkó Éva és Tóth Csilla képviselő - Az ügyelet alapos megfon­tolást igényel - érvelt Darázs Sándor polgármester, majd a ruzsaiak hasonlóan eredmény­telen próbálkozására hivatko­zott. Többször figyelmeztetett, csak pontos tervezet ismereté­ben lehet dönteni ilyen súlyú kérdésben. Megközelítőleg hetven sürgős hívás fordul elő egy hét végén ­erősítette meg Nagymihály Sándor háziorvos. Az ülés vé­gén a képviselő-testület javas­latot fogadott el egy augusztusi ülésről, melyen új bizottság - a képviselőnők bevonásával ­megvalósíthatósági tanul­mányt tesz le az asztalra, mely­ről az elöljáróság felelősséggel dönthet. DOMBAI TÜNDE Gyárfás Gábor II. János Pál emlékére is készített privát posztert A jó plakátnak az utcán a helye Privát plakátok címmel sajátos kiállítás látható június 12-éig Szegeden, a Kass Galériában. Gyárfás Gábor grafikus munkái nem megrendelésre, köztéri fel­használás céljából, hanem egye­di műalkotásként készültek. MUNKATÁRSUNKTÓL Anyám az ablakokból integetni szokott, in meMÓRiam, SOhA - holokauszt 1944-2004 - töb­bek között ilyen címekkel látha­tók különleges plakátok a Kass Galériában. A 2001. szeptembe­ri tragédiára az ikertornyokat idéző, hatalmas 11 -es szám em­lékeztet. - Privát posztereimet nem megrendelésre, hanem ki­állításokra, plakátbiennálékra készítem, csakis azért, mert mindig is szerettem plakátban gondolkodni, és ha megbízásra várnék, sohasem készültek vol­na el a tervek - vallja Kass lános egykori tanítványa, Gyárfás Gá­bor grafikusművész. - Felesleges időtöltésnek is tűnhet ez a pót­cselekvés, hiszen ez a műfaj már-már végérvényesen eltűnt az utcák faláról, és nyugodtan mondhatnám magamnak Ka­rinthyval szólva: „De ki kérde­zett?" Én még abból a grafikus generációból származom, akik­nek kötelező volt gondolkodni az adott témán, s az sem volt baj, ha rajzolni, fotózni is tud­tunk. De hát több mint három évtized telt már el a diplomázá­sunk óta. Megöregedtünk vol­na? Nem hiszem. Csak az tör­tént, hogy a tévé és az óriáspla­kátok reklámözönében, az in­ternet kommunikációs berobba­násával, a mobiltelefónia csodá­ival vitathatatlanul megválto­zott a kommunikáció. Varsótól Toyamáig ragyogó biennálék és két művészeti egyetem is hirde­ti, hogy a plakáttervezés ma is tud élő és korszerű lenni. Én ma is hiszem, hogy a jó plakátnak az utcán van a helye, s nem a ga­lériákban, kiállításokon, vagy évkönyvekben. A magyar pla­kátnak óriási hagyományai van­nak, európai rangú, világhíres képviselői. A Ferenczy Noémi-díjas grafi­kus legutóbbi alkotása, a II. Já­nos Pál emlékére született plakát is látható a tárlaton. A művész a néhai pápa jellegzetes pásztorbo­tos, áldásosztó mozdulatát örö­kítette meg a Biblia szövegét is felhasználva. Gyárfás Gábor privát plakátjai a Kass Galériában Fotó: Frank Yvette

Next

/
Thumbnails
Contents