Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-08 / 132. szám

12 • KAPCSOLATOK" SZERDA, 2005. JÚNIUS 8. Balesetveszélyes helyzet „ Úgy ordít az ember segítségért, ahogy tud tj Igen, bűntudat gyötör, amikor nap mint nap olvasom a sajtóban, hallom a rádióban, tévében, a szegedi színházigazgatóról, Székhelyi Józsefről szóló híreket. Én itt a faluvégi kis házamban nem sokat tudok, csak azt, amit mások mondanak. így értesültem a magyar Himnusz meggyalázásáról is. Hogy történt az eset, milyen hangnemben lett elmondva a gyalázó szó, nem tudhatom, fel sem tételezem, hogy nemzeti imádságunk lejáratása volt a cél! Ha mégis az volt, valóban elítélendő. De ha csak tréfaként hangzott el, miért kell ebből országos ügyet csinálni? Hallottam már hosszú életem során cifrább dolgokat is! Olyat is, ami háborúba sodorhatta volna hazánkat, de bocsánatkéréssel el lett intézve. Lehetett ez a kijelentés nyelvbotlás. Nem tudom, de szerintem abba kellene már hagyni ezt a kölcsönös vádaskodást! És most jön az én lelkiismeret-furdalásom története. Mert a hetvenes években, amikor tele volt a hócipőm Kádár Ígérgetéseivel a tányér krumplilevesre vonatkozólag, én meg elkeseredésemben, a Miatyánkot merészkedtem egy versemben megváltoztatva leírni! Talán jó is, hogy nem vagyok olyan híres, hogy sokan olvasták volna a verset, mert kínpadra vontak volna érte, pedig csak kilátástalanság adta kezembe a tollat! Nem akartam én gyalázni az imát, dehogy akartam, de ahogy szegény nagyapám mondta, „úgy ordít az ember segítségért, ahogy tud"! Idézet a versből. Jaj, Miatyánk, kérve kérlek, Akard azt, mit mi akarunk, hazánk megszentelt, szép földjén, Legyen meg az akaratunk! NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA Isten, áldd meg a magyart... „Végre egy kis balhé!" örvendezett Gobbi Hilda az egykori Mágnás Miska filmfeldolgozásában. De a címben szereplő mondat tökéletesen értelmezhető ránk, magyarokra, s mondhatjuk: meg is áldott bennünket az Isten! Ha mással nem is, de szándékos bajkeveréssel sok esetben alaposan! Szerencsétlen Székhelyi direktor úr saját pártja rendezvényén eléggé helytelenül forgatta ki Kölcsey versének fél mondatát, amit aztán egyesek Szegeden - de az ország más részén is - véres zászlóként lobogtatva Szent Himnuszunk meggyalázásaként emlegetnek, „Feszítsd meg!"-et kiabálva. Ejtsünk egy pár szót a „corpus delikti"-ről. A verset Kölcsey Ferenc „Hymnus a magyar nép zivataros századaiból" címen írta 1823-ban. Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, de jóval később lett belőle hivatalos állami himnusz, és csak az első versszakból. Az ominózus részlet a vers 3. versszakának 3.-4. sora. Tehát a magyar állami himnuszhoz semmi köze nincs, bár szép gondolatokat tartalmaz. És végképp nem Szent, legfeljebb szent, azoknak, akik azt vallják róla. Szent lett első királyunk, miután azzá avatták. De nem szent a korona sem (a jogarral, a palásttal és az országalmával együtt), csupán koronázási jelképek, bár nemzeti történelmünk jelentős tárgyi emlékei. A koronából Horthyék csináltak Szentet, amikor király nélküli királyságunkat ezzel kívánták hitelesíteni. Még Szent István is csak később lett Szent, és a híres rockopera szerzőpárosát, akik csak úgy „István, a király" címen alkottak, meg kellene kövezni! Sok hasonló példát lehetne találni még szép hazánkban, akkor a balhét kedvelőknek akár mindennapra akadna témája, ami miatt ordítozni lehetne. Józan ész és megfontoltság híján. ALFÖLDI BARNA NYUGDÍJAS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Sajnálattal olvastuk Biztonságosabbá kellene itt tenni a közlekedést Fotó: Miskolczi Róbert A közelmúltban a Bem utca Gőz utca sarkán szerencsés kimenetelű baleset kárvallottja voltam. Ez késztetett e levél megfogalmazására azzal a céllal, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét az ottani balesetveszélyes helyzetre. A Bem utcán haladtam a Boldogaszszony sugárút felé kerékpárral, alig gyorsabban, mint egy gyalogos. A Gőz utca sarkához érve egy személygépkocsi kivágott előttem jobbra az „Elsőbbségadás kötelező" tábla ellenére, kihasználva lassú haladásom. A mögötte lépésben, óvatosan közlekedő személygépkocsi elsodort kerékpárostul. A vezetője azzal mentegetőzött, hogy jobbra figyelt, a villamossínre, ezért nem vett észre engem balról. Villamos nem közeledett, a megállóban sem állt. Évek óta naponta arra járva figyelem, hogy milyen veszélyes ez a becsatlakozás. Eddig is gond volt, és nagy figyelmet kívánt - különösképpen az ott közlekedő csuklós autóbuszok vezetőinek - az állomás felől kihajtani a Bem utcára. Az állomás épületének felújításával ez a körülmény még súlyosabbá vált. E sarok közlekedési rendjének biztonságosabbá tételéhez néhány lehetőséget említek, amit célszerűnek tartok a város nagyközönsége elé tárni: 1. forgalomirányító személy (SZKT-alkalmazott vagy rendőr), 2. „Kötelező megállás"-tábla kihelyezése a Bem utcára kanyarodóknak, 3. villamost fedező jelzőlámparendszer felszerelése, miként az másutt is található az 1 -es villamos vonalán, 4. forgalomirányító lámparendszer kiépítése, 5. a Bem utca és Gőz utca sarkán lévő új épület előtt a járdában álló tartóoszlop áthelyezése az épület felé kb. 3 méterrel, ezáltal a villamossín mellett egy jobbra kanyarodást biztosító sávot lehet kiépíteni, és az úttesten valamint a sínen közlekedő járművek nem zavarják egymást. Természetesen én csak egy közlekedő ember, és nem közlekedési, forgalomszervező szakember vagyok. Ötleteim, meglátásaim nem biztos, hogy jók, megoldhatók, és hogy megértésre találnak. Lehet, e sorok megjelentetése sokakat késztet arra, hogy jobb megoldást javasoljanak a balesetveszélyes sarok rendezésére. 1960 májusa óta vezetek gépkocsit, évente nem kevés kilométert teszek meg. Eddig vezetőként balesetem nem volt. Szegeden rendszeresen váltom a gépkocsit kerékpárra vagy gyaloglásra, a megteendő távolságtól és a megközelíthetőségtől függően. Ez utóbbi két lehetőséggel is megúsztam eddig. Ezután sem szeretnék balesetet szenvedni, de nem kívánom ezt másoknak sem, azoknak sem, akik a Gőz utca Bem utca sarkán igyekeznek kijutni az állomás elől, azoknak sem, akik a Bem utcán haladnak dolgukra. SZABÓ MIHÁLY, SZEGED Ma a jövő nemzedéke az életből tanul Sok hűhóval zajlik a könyvhét, de egyidejűleg fut egy országos olvasómozgalom is. A legtöbb ember úgy tudja, azért kell szeretni a könyveket, mert bennük fogalmazódnak meg az értékes, magasröptű gondolatok, ideák, eszmék. Közben a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint elvek és eszmék... Megkérdeztem egy barátomat: mikor volt könyv utoljára a kezedben? Tegnap, vágta rá azonnal, de a vigyorán látszott, hogy telefonkönyvre gondolt. A hírek... azok jönnek, hogy dedikáltak, meg, hogy nagy emberek nagyokat nyilatkoztak, de itt főleg azokról van szó, akik ebből élnek. Vajon a tömegek, a nép nemesedik-e a könyvek által? Régen volt az Olcsó Könyvtár, amikor három forintért vettél klasszikusokat. Néha még emlegetjük, de már az is a távoli ködbe vész. Kis túlzással mondhatjuk: az olvasómozgalom abban merül ki, hogy reggel a postaládánkból kiszedjük a csiricsáré hirdetőanyagot. Ez legalább népi, tömegmozgalom, mert sokan csinálják! Nem akarok egyoldalú lenni, fekete képet festeni. Fekete az festés nélkül is, annak ellenére hogy vigasztaljuk önmagunkat: vannak „pozitív vonások" is. A jövő nemzedék ma nem könyvből, az életből tanulja, hogyan lehet - a divatnak megfelelően - bátor és szemtelen. KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Kezdődik "la vadászat! a téves fogalmazást Szabadon vadaszunk a világ legjobb ertekpapírjaira. Különleges, új befektetési alap a maximalis hozamért, MKB HOZAMVADÁSZ BEFEKTETESI ALAP Befektetési vonal: 06 tO-333-666 • vvvvw.inkb.hu A közvélemény megnyugtatására és a sajtóban sajnálatosan tévesen megjelent két cikk hibaigazításaként szeretném kijelenteni, hogy az egyház nem állította, hogy az Újszegeden építendő élményfürdő vigalmi negyed lenne. (A két cikk: Délmagyarország: 2005. május 18., 1. oldal és 2005. jún. 1., 1. oldal. Mindkét írás Sz. C. Sz. tollából ugyanis ezt állította.) A polgármester úrnak írt levelünkben - amiben a fürdő építésével kapcsolatban fölmerült problémákról írtunk, és kérésünket előterjesztettük - ilyen kifejezés egyáltalán nem szerepel. Tudjuk, hogy egy városnak szüksége van kulturált fürdőkre, uszodákra, köztük élményfürdőre is, ahol az emberek fölüdülhetnek, kikapcsolódhatnak, szórakozhatnak. Magam is született szegedi polgár vagyok. Szeretem városunkat, szívügyem annak szépítése, fejlesztése, jó híre. A víznek, sportnak, fürdőknek sem vagyok ellensége, szeretek evezni, úszni. Hasonlóan az egészséges életmód és a fejlődő, fejlesztendő város pártján állnak hívő társaink is. Nagyon remélem, hogy a törvény adta jogainkkal való élést nem szándékoztak és szándékoznak kiforgatni, és ezzel az egyház ellen hangolni a közvéleményt. DR. KISS IMRE ÚJSZEGEDI PLÉBÁNOS • Tisztelt Plébános Úr! Tény, hogy a polgármester úrnak írott levelükben nem szerepel a vigalmi negyed kifejezés. Az első telefonbeszélgetésünk alkalmával Ön fogalmazott úgy, hogy a zsivaj, ricsaj, zaj miatt vigalmi negyed jöhet létre 8-10 méterre a székházuktól. A vigalmi negyed kifejezést Ön használta. Tisztelettel: SZABÓ C. SZILÁRD A csalán, az útifüvek és a vadsóskák már virágoznak Június első hete is a pázsitfüvek virágzása jegyében telt el. A hét első három napján a köbméterenkénti 100 db fölé emelkedett a fűpollenszám. Még mindig találtunk gabonapollenszemeket, így allergén rozspollcnt is. A tavaszi fák közül a fenyők is elvirágoztak, már csak a kelle-* mes illatú virágokkal teli hársiákkal és körülöttük szorgalmasan dolgozó méhekkel találkozunk, hiszen a hársfák kiváló mézelő növények és - szerencsére - virágporszemeik sem okoznak szénanáthát. A kora nyári lágyszárú gyomok virágporszemei kapcsolódnak még a dél-alföldi heti pollenképhez: a csalán, az útifüvek és a vadsóskák már javában virágoznak, de még kevés pollent termelve. Bővebb információ: www.pollinfo.ini.hu DR. JUHÁSZ MIKLÓS EUROREGIONÁLIS POLLENINFORMÁCIÓS SZOLGÁLAT Családi nap az új szegedi Vörösmartyban Sokat hallottam már, hogy családi napot rendeznek az iskolákban, hogy a szülők, tanárok, gyerekek együtt töltsenek egy napot. Személyesen viszont még nem vettem rajta részt. Ez volt az első, május 28-án, a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában, (volt Odessza II.) Délelőtt 10 órakor kezdődtek a programok. Minden osztály egy kis szigetet képezett a „nagy" iskola udvarán. Bográcsban készült az ebéd, tárcsákban sültek a húsok. Terülj, terülj asztalkámmá vált az udvar. Minden osztály saját magának készítette el a finomabbnál finomabb falatokat. Amíg az ebéd elkészült, különböző programokon vehettek részt a gyerekek és a szülők is. A reggeli közös zenés bemelegítés után a tanárok, diákok és szülők focicsapatai mérhették össze tudásukat a focipályán. Közben más színhelyeken lehetett kézműveskedni, mint pl. kavicsot, linóleumot festeni, pingpongozni. Volt kötélhúzó verseny osztályonként, modellező repülő készítése vegyes technikával. Egészséges életmódra serkentő bemutatók és tanácsadások. A sokszínű programok mellett nagyon jó volt látni, hogy a legkisebbek is, mint az elsősök és másodikosok, milyen magabiztosan mozognak az iskolában. A közös nap alatt a vetélkedőknek és a közös főzésnek köszönhetően a kimért szülői értekezletek után az osztályból (gyerekek és szülők) csapat lett, egy igazi közösség, melynek a motorja és összetartó ereje az osztályfőnök. A kezdeti feszültség és protokolláris viselkedés gyorsan átcsapott felhőtlen beszélgetésbe és jókedvbe. A közös evés, ivás és tevékenykedés igazi közösséggé kovácsolta a szülőket is. Felhőtlen jókedv és nevetés jellemezte ezt a napot. RÁCZ-KOMLÓSI SOMA 2. C OSZTÁLYOS TANULÓ SZÜLEI: RÁCZ SÁNDOR, RÁCZ-KOMLÓSI VIRÁG, SZEGED