Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-08 / 132. szám

12 • KAPCSOLATOK" SZERDA, 2005. JÚNIUS 8. Balesetveszélyes helyzet „ Úgy ordít az ember segítségért, ahogy tud tj Igen, bűntudat gyötör, amikor nap mint nap olvasom a sajtó­ban, hallom a rádióban, tévében, a szegedi színházigazgatóról, Székhelyi Józsefről szóló híre­ket. Én itt a faluvégi kis házam­ban nem sokat tudok, csak azt, amit mások mondanak. így érte­sültem a magyar Himnusz meg­gyalázásáról is. Hogy történt az eset, milyen hangnemben lett elmondva a gyalázó szó, nem tudhatom, fel sem tételezem, hogy nemzeti imádságunk lejá­ratása volt a cél! Ha mégis az volt, valóban elítélendő. De ha csak tréfaként hangzott el, miért kell ebből országos ügyet csinál­ni? Hallottam már hosszú éle­tem során cifrább dolgokat is! Olyat is, ami háborúba sodor­hatta volna hazánkat, de bocsá­natkéréssel el lett intézve. Lehe­tett ez a kijelentés nyelvbotlás. Nem tudom, de szerintem abba kellene már hagyni ezt a kölcsö­nös vádaskodást! És most jön az én lelkiismeret-furdalásom tör­ténete. Mert a hetvenes évek­ben, amikor tele volt a hócipőm Kádár Ígérgetéseivel a tányér krumplilevesre vonatkozólag, én meg elkeseredésemben, a Mi­atyánkot merészkedtem egy ver­semben megváltoztatva leírni! Talán jó is, hogy nem vagyok olyan híres, hogy sokan olvasták volna a verset, mert kínpadra vontak volna érte, pedig csak ki­látástalanság adta kezembe a tollat! Nem akartam én gyalázni az imát, dehogy akartam, de ahogy szegény nagyapám mond­ta, „úgy ordít az ember segítsé­gért, ahogy tud"! Idézet a versből. Jaj, Miatyánk, kérve kérlek, Akard azt, mit mi akarunk, hazánk megszentelt, szép földjén, Legyen meg az akaratunk! NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA Isten, áldd meg a magyart... „Végre egy kis balhé!" örvendezett Gobbi Hilda az egykori Mágnás Miska filmfeldolgozásában. De a címben szereplő mondat tökélete­sen értelmezhető ránk, magyarokra, s mondhatjuk: meg is áldott bennünket az Isten! Ha mással nem is, de szándékos bajkeveréssel sok esetben alaposan! Szerencsétlen Székhelyi direktor úr saját pártja rendezvényén elég­gé helytelenül forgatta ki Kölcsey versének fél mondatát, amit aztán egyesek Szegeden - de az ország más részén is - véres zászlóként lo­bogtatva Szent Himnuszunk meggyalázásaként emlegetnek, „Fe­szítsd meg!"-et kiabálva. Ejtsünk egy pár szót a „corpus delikti"-ről. A verset Kölcsey Ferenc „Hymnus a magyar nép zivataros századai­ból" címen írta 1823-ban. Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, de jóval később lett belőle hivatalos állami himnusz, és csak az első vers­szakból. Az ominózus részlet a vers 3. versszakának 3.-4. sora. Tehát a magyar állami himnuszhoz semmi köze nincs, bár szép gondolato­kat tartalmaz. És végképp nem Szent, legfeljebb szent, azoknak, akik azt vallják róla. Szent lett első királyunk, miután azzá avatták. De nem szent a korona sem (a jogarral, a palásttal és az országalmával együtt), csupán koronázási jelképek, bár nemzeti történelmünk jelen­tős tárgyi emlékei. A koronából Horthyék csináltak Szentet, amikor király nélküli királyságunkat ezzel kívánták hitelesíteni. Még Szent István is csak később lett Szent, és a híres rockopera szerzőpárosát, akik csak úgy „István, a király" címen alkottak, meg kellene kövezni! Sok hasonló példát lehetne találni még szép hazánkban, akkor a balhét kedvelőknek akár mindennapra akadna témája, ami miatt or­dítozni lehetne. Józan ész és megfontoltság híján. ALFÖLDI BARNA NYUGDÍJAS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Sajnálattal olvastuk Biztonságosabbá kellene itt tenni a közlekedést Fotó: Miskolczi Róbert A közelmúltban a Bem utca Gőz utca sarkán szerencsés kimenetelű baleset kárvallottja voltam. Ez késztetett e levél megfogalmazá­sára azzal a céllal, hogy felhívjam az illetéke­sek figyelmét az ottani balesetveszélyes hely­zetre. A Bem utcán haladtam a Boldogasz­szony sugárút felé kerékpárral, alig gyorsab­ban, mint egy gyalogos. A Gőz utca sarkához érve egy személygépkocsi kivágott előttem jobbra az „Elsőbbségadás kötelező" tábla elle­nére, kihasználva lassú haladásom. A mö­götte lépésben, óvatosan közlekedő személy­gépkocsi elsodort kerékpárostul. A vezetője azzal mentegetőzött, hogy jobb­ra figyelt, a villamossínre, ezért nem vett ész­re engem balról. Villamos nem közeledett, a megállóban sem állt. Évek óta naponta arra járva figyelem, hogy milyen veszélyes ez a becsatlakozás. Eddig is gond volt, és nagy figyelmet kívánt - külö­nösképpen az ott közlekedő csuklós autó­buszok vezetőinek - az állomás felől kihajta­ni a Bem utcára. Az állomás épületének fel­újításával ez a körülmény még súlyosabbá vált. E sarok közlekedési rendjének biztonságo­sabbá tételéhez néhány lehetőséget említek, amit célszerűnek tartok a város nagyközön­sége elé tárni: 1. forgalomirányító személy (SZKT-alkal­mazott vagy rendőr), 2. „Kötelező megállás"-tábla kihelyezése a Bem utcára kanyarodóknak, 3. villamost fedező jelzőlámparendszer fel­szerelése, miként az másutt is található az 1 -es villamos vonalán, 4. forgalomirányító lámparendszer kiépíté­se, 5. a Bem utca és Gőz utca sarkán lévő új épület előtt a járdában álló tartóoszlop áthe­lyezése az épület felé kb. 3 méterrel, ezáltal a villamossín mellett egy jobbra kanyarodást biztosító sávot lehet kiépíteni, és az úttesten valamint a sínen közlekedő járművek nem zavarják egymást. Természetesen én csak egy közlekedő em­ber, és nem közlekedési, forgalomszervező szakember vagyok. Ötleteim, meglátásaim nem biztos, hogy jók, megoldhatók, és hogy megértésre találnak. Lehet, e sorok megje­lentetése sokakat késztet arra, hogy jobb megoldást javasoljanak a balesetveszélyes sa­rok rendezésére. 1960 májusa óta vezetek gépkocsit, évente nem kevés kilométert teszek meg. Eddig ve­zetőként balesetem nem volt. Szegeden rend­szeresen váltom a gépkocsit kerékpárra vagy gyaloglásra, a megteendő távolságtól és a megközelíthetőségtől függően. Ez utóbbi két lehetőséggel is megúsztam eddig. Ezután sem szeretnék balesetet szen­vedni, de nem kívánom ezt másoknak sem, azoknak sem, akik a Gőz utca Bem utca sar­kán igyekeznek kijutni az állomás elől, azok­nak sem, akik a Bem utcán haladnak dolguk­ra. SZABÓ MIHÁLY, SZEGED Ma a jövő nemzedéke az életből tanul Sok hűhóval zajlik a könyvhét, de egyidejűleg fut egy országos olvasó­mozgalom is. A legtöbb ember úgy tudja, azért kell szeretni a könyve­ket, mert bennük fogalmazódnak meg az értékes, magasröptű gondo­latok, ideák, eszmék. Közben a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint elvek és eszmék... Megkérdeztem egy barátomat: mikor volt könyv utoljára a kezed­ben? Tegnap, vágta rá azonnal, de a vigyorán látszott, hogy telefon­könyvre gondolt. A hírek... azok jönnek, hogy dedikáltak, meg, hogy nagy emberek nagyokat nyilatkoztak, de itt főleg azokról van szó, akik ebből élnek. Vajon a tömegek, a nép nemesedik-e a könyvek által? Régen volt az Olcsó Könyvtár, amikor három forintért vettél klasszikusokat. Néha még emlegetjük, de már az is a távoli ködbe vész. Kis túlzással mond­hatjuk: az olvasómozgalom abban merül ki, hogy reggel a postalá­dánkból kiszedjük a csiricsáré hirdetőanyagot. Ez legalább népi, tö­megmozgalom, mert sokan csinálják! Nem akarok egyoldalú lenni, fekete képet festeni. Fekete az festés nélkül is, annak ellenére hogy vigasztaljuk önmagunkat: vannak „po­zitív vonások" is. A jövő nemzedék ma nem könyvből, az életből tanulja, hogyan le­het - a divatnak megfelelően - bátor és szemtelen. KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Kezdődik "la vadászat! a téves fogalmazást Szabadon vadaszunk a világ legjobb ertekpapírjaira. Különleges, új befektetési alap a maximalis hozamért, MKB HOZAMVADÁSZ BEFEKTETESI ALAP Befektetési vonal: 06 tO-333-666 • vvvvw.inkb.hu A közvélemény megnyugtatásá­ra és a sajtóban sajnálatosan té­vesen megjelent két cikk hiba­igazításaként szeretném kijelen­teni, hogy az egyház nem állítot­ta, hogy az Újszegeden építendő élményfürdő vigalmi negyed len­ne. (A két cikk: Délmagyaror­szág: 2005. május 18., 1. oldal és 2005. jún. 1., 1. oldal. Mindkét írás Sz. C. Sz. tollából ugyanis ezt állította.) A polgármester úrnak írt leve­lünkben - amiben a fürdő építé­sével kapcsolatban fölmerült problémákról írtunk, és kérésün­ket előterjesztettük - ilyen kife­jezés egyáltalán nem szerepel. Tudjuk, hogy egy városnak szük­sége van kulturált fürdőkre, uszo­dákra, köztük élményfürdőre is, ahol az emberek fölüdülhetnek, kikapcsolódhatnak, szórakozhat­nak. Magam is született szegedi polgár vagyok. Szeretem városun­kat, szívügyem annak szépítése, fejlesztése, jó híre. A víznek, sport­nak, fürdőknek sem vagyok ellen­sége, szeretek evezni, úszni. Ha­sonlóan az egészséges életmód és a fejlődő, fejlesztendő város pártján állnak hívő társaink is. Nagyon remélem, hogy a tör­vény adta jogainkkal való élést nem szándékoztak és szándékoz­nak kiforgatni, és ezzel az egyház ellen hangolni a közvéleményt. DR. KISS IMRE ÚJSZEGEDI PLÉBÁNOS • Tisztelt Plébános Úr! Tény, hogy a polgármester úr­nak írott levelükben nem szere­pel a vigalmi negyed kifejezés. Az első telefonbeszélgetésünk alkal­mával Ön fogalmazott úgy, hogy a zsivaj, ricsaj, zaj miatt vigalmi negyed jöhet létre 8-10 méterre a székházuktól. A vigalmi negyed kifejezést Ön használta. Tisztelettel: SZABÓ C. SZILÁRD A csalán, az útifüvek és a vadsóskák már virágoznak Június első hete is a pázsitfüvek virágzása jegyében telt el. A hét első három napján a köbméte­renkénti 100 db fölé emelkedett a fűpollenszám. Még mindig ta­láltunk gabonapollenszemeket, így allergén rozspollcnt is. A tavaszi fák közül a fenyők is elvirágoztak, már csak a kelle-* mes illatú virágokkal teli hárs­iákkal és körülöttük szorgalma­san dolgozó méhekkel találko­zunk, hiszen a hársfák kiváló mézelő növények és - szerencsé­re - virágporszemeik sem okoz­nak szénanáthát. A kora nyári lágyszárú gyomok virágporszemei kapcsolódnak még a dél-alföldi heti pollenkép­hez: a csalán, az útifüvek és a vadsóskák már javában virágoz­nak, de még kevés pollent ter­melve. Bővebb információ: www.pol­linfo.ini.hu DR. JUHÁSZ MIKLÓS EUROREGIONÁLIS POLLEN­INFORMÁCIÓS SZOLGÁLAT Családi nap az új szegedi Vörösmartyban Sokat hallottam már, hogy családi napot ren­deznek az iskolákban, hogy a szülők, taná­rok, gyerekek együtt töltsenek egy napot. Személyesen viszont még nem vettem rajta részt. Ez volt az első, május 28-án, a Vörös­marty Mihály Általános Iskolában, (volt Odessza II.) Délelőtt 10 órakor kezdődtek a progra­mok. Minden osztály egy kis szigetet ké­pezett a „nagy" iskola udvarán. Bogrács­ban készült az ebéd, tárcsákban sültek a húsok. Terülj, terülj asztalkámmá vált az udvar. Minden osztály saját magának ké­szítette el a finomabbnál finomabb falato­kat. Amíg az ebéd elkészült, különböző programokon vehettek részt a gyerekek és a szülők is. A reggeli közös zenés bemelegítés után a tanárok, diákok és szülők focicsapatai mér­hették össze tudásukat a focipályán. Közben más színhelyeken lehetett kézműveskedni, mint pl. kavicsot, linóleumot festeni, ping­pongozni. Volt kötélhúzó verseny osztályon­ként, modellező repülő készítése vegyes tech­nikával. Egészséges életmódra serkentő be­mutatók és tanácsadások. A sokszínű programok mellett nagyon jó volt látni, hogy a legkisebbek is, mint az el­sősök és másodikosok, milyen magabizto­san mozognak az iskolában. A közös nap alatt a vetélkedőknek és a közös főzésnek köszönhetően a kimért szülői értekezletek után az osztályból (gyerekek és szülők) csa­pat lett, egy igazi közösség, melynek a mo­torja és összetartó ereje az osztályfőnök. A kezdeti feszültség és protokolláris viselke­dés gyorsan átcsapott felhőtlen beszélgetés­be és jókedvbe. A közös evés, ivás és tevé­kenykedés igazi közösséggé kovácsolta a szülőket is. Felhőtlen jókedv és nevetés jel­lemezte ezt a napot. RÁCZ-KOMLÓSI SOMA 2. C OSZTÁLYOS TANULÓ SZÜLEI: RÁCZ SÁNDOR, RÁCZ-KOMLÓSI VIRÁG, SZEGED

Next

/
Thumbnails
Contents