Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-30 / 124. szám

30 «MEGYEI TÜKÖR» KEDD, 2005. MÁJUS 31. Gregor József főszereplésével óriási siker a Hegedűs a háztetőn Az eltűnt múlt nyomában Miközben a Szegedi Nemzeti Színházban az őszi előadássorozatra készülve hatal­mas sikerrel megtartották a Hegedűs a háztetőn előbcmutatóját, a véletlen úgy hozta: a város épp Marc Chagall szeptem­berben nyíló kiállítását készíti elő. S hogy miért érdekes ez? Joseph Stein és Jerry Bock világsikerű musicaljének címét Chagall híres festménye ihlette. Az oroszországi Anatevka zsidó lakói - ép­pen száz esztendővel ezelőtt - élik a hagyo­mányokhoz hű, küzdelmes, mégis derűs mindennapjaikat. Tevje, a tejesember gondban van: nemcsak az örökös szegény­ség nyomasztja, hanem az is, hogy öt lány­nyal áldotta meg az isten, akiket előbb-utóbb férjhez kell adnia. A hagyo­mány szerint a férjről a szülők döntenek. Tfcvjc lányai azonban maguk választanak. A világ a feje tetejére állt... Az 1964-es New-York-i ősbemutató óta a Hegedűs a háztetőn a legsikeresebb musi­calek egyike. Elnyűhetetlen, megunhatat­lan, örök remekmű. A fantasztikus klez­mermuzsika ötvözi a sokféle kelet-európai jiddis népzene izgalmasságát, dallamossá­gát, nyughatatlanságát, vibrálását. Amikor Gregor józsef évekkel ezelőtt Szolnokon be­mutatkozott Tfcvje szerepében, sokan mondták: legalább egy vendégjátékra meg kellene hívni a produkciót. A színház mos­tani vezetéséé is az érdem, hogy ennél több történt: a szolnoki alapokra építve Bal jó­zsef rendezésében a korábbinál is jobb elő­adás született Szegeden. Amit Gregor tud, az világszínvonalú. Szí­nészi játéka egyenrangú énekművészetével. Finom, pontos, visszafogott, elegáns, humo­ra eredeti, poénjai mindig telitalálatok. A ne­vezetes slágert („Ha én gazdag lennék...") sokszor hallhattuk már tőle, nem meglepe­tés, ha bravóznak utána, hiszen csodálatosan énekli. A szünetek, csöndek, sóhajok, legyin­tések beszédesek, a legszebb, amikor az utol­só dalt énekli: „Kicsi lány, kicsiny mada­ram..." Egy sokat megélt humanista érzé­kenysége és végtelen embersége sugárzik be­lőle. Torokszorító. Fekete Gizi is nagyszerű: Goldcja egy lát­szólag nyers, kemény, számító asszony, aki valójában csak összeszorított foggal küzd azért, hogy övéinek jobb legyen. Jók voltak a lányok is. Különösen Márkus Imiit (Hódel) tetszett, aki képzett hangú musicalénekes és erős kisugárzással is rendelkezik. Pataki Fe­renc karakteres Lenin-fiút formált a forradal­már Percsik szerepéből; a játék inkább erős­sége, mint az éneklés. Megyeri Zoltán úgy adta a mogorva Lázár Wolf hentest, hogy az­zal méltó ellenpontja tudott lenni Grcgor­Középen Gregor József Tfevje és Megyeri Zoltán Lázár Wolf szerepében Fotó: Miskolczi Róbert nak. Szeretni Zoltán katonásan korlátolt és fegyelmezett Csendbiztosa, Markovits Bori túlvilági Cejtel mamája, Vágó Nelly ötletes jelmezében Szonda Eva hisztérikus kísértetté növesztett Fruma Sárája, a kisemberek ábrá­zolásában mindig nagy Gömöri Krisztián szorgos kis szabója, Szilágyi Annamária min­den lében kanál Jentéje remekbe szabott ka­binetalakítás. Tanács István pergő, dinamikus és autenti­kus koreográfiáját a balettkar és a Hóra Szín­ház tagjai élvezettel táncolták. Rácz Márton vezényletével a színház zenekara jelesre vizs­gázott: a sokszínű klezmermuzsikát élmény­szerűen játszotta. A darab végén dúl a pogrom: a zsidókat fel­szólítják, hogy három napon belül hagyják el a falut. Tevjéék és sorstársaik Amerikába vagy a Szentföldre készülődnek. Mira János önmagában is atmoszférateremtő díszleté­ben, a színpad közepén csoportképpé rende­ződnek, majd egy hatalmas deszkapadló ­mint egy óriási koporsófedél - csukódik rá­juk. A „tömegsírt" mai emlékezők veszik kö­rül. Anatevka nyugtalantó szimbólum. Sze­ged 1944-ben elhurcolt több ezer polgárára, és a velük együtt eltűnt múltra, megsemmi­sült virágzó kultúrára is emlékeztet ma ben­nünket. HOLLÓSI ZSOLT A napfény városába jött a Mercedes-Benz Classic Csillagtúra Patinás autók jártak Szegeden A háromnapos Mercedes-Benz Classic Csillagtúra mezőnye a hét végén bejárta Csongrád megyét. A 62 oldtimert és a legújabb Mcrccdes-modcllekct felvonultató átlagtartó túrán lapunk, a 95. születésnapját ünneplő Dclmagyarország is részt vett. MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged volt a végállomása a hét végén megrendezett harmadik Mcrdeces-Benz Classic Csillag­túrának. A szervezők választása nem volt véletlen. Mint fogal­maztak: a napfény városában vidámak az emberek és szépek a lányok, s azt szeretnék, ha a városra jellemző könnyű derű áthatná az idei csillagtúrát is. A döntés helyesnek bizonyult: az idő kiváló volt, a résztvevők pe­dig kellemes két napot tölthet­tek el a csongrádi megyeszékhe­lyen és környékén. A csillagtúrán több közismert személy is részt vett: Ullmann Mónika, Csiszár Jenő és az éne­kesnő Miklósa Erika is, akinek Szegedről indult a pályafutása. Az MB-Autó Magyarország Kft. szegedi kereskedésének értéke­sítési vezetője, Rajnai Tamás és az üzemvezető Blazsetics Ta­más egy 15 millió forint értékű, 1966-ban gyártott 230 SL mo­dellel indult. A gépkocsit egyéb­ként a Mercedes egyik ügyfelé­től kapták kölcsön, külön erre az alkalomra. A túra - ami nem gyorsasági, hanem átlagtartó és megbízható­sági rendezvény klasszikus autók részére - pénteken reggel Buda­pestről indult. A lényeg, hogy meghatározott távolságot, meg­adott idő alatt kellett teljesíteni a százoldalas itiner és a menetle­vél útmutatásai szerint. A ver­seny értékelése - egyebek között - a századmásodperces etapokon teljesített eredmények alapján történt. Az első pihenő a lajozsmizsei Gerébi kúriában volt, ahonnan továbbindulva a templomkert­ben kellett begyűjteni egy áthala­dásellenőrző pecsétet, ami nehéz feladatnak bizonyult. A kerthez vezető bejáratot ugyanis sövény takarta el, amit sokan nem talál­tak meg elsőre. Jászszentlászlón a polgármester a kocsik ablakán behajolva, személyesen köszön­tötte a túra résztvevőit és egy, a településről szóló tájékoztatót adott át, majd fagylaltra invitálta a résztvevőket. A közel 90 autó - köztük olyan újdonságok, mint az új B osztály és a CLS luxusautó ­péntek délután gördült be Sze­ged főterére a Széchenyi térre, majd a fehér-tói halászcsárdá­ban elköltött vacsora után szombaton Csongrád megyét fedezték fel a túrázók. Ezen a napon ünnepelte la­punk, a Délmagyarország 95. születésnapját a Klauzál téren. Ebből az alkalomból két szeren­csés előfizető kísérhette el a Mercedes A osztállyal versenyző két délmagyaros kollégánkat: Kovács Andrást és Arany T. Já­nost. Faragó Csaba számára iga­zi meglepetés volt a nyeremény, mivel a szelvényt a felesége küldte be szerkesztőségünknek. Király Zsuzsanna pedig rend­szeresen részt vesz a lap külön­böző nyereményjátékain. Olva­sóink megjárták Hódmezővá­sárhelyt, Mártélyt és ¿»puszta­szert. Az eredményeket ünnepélyes keretek között a Novotel Hotel­ben megtartott szombat esti díszvacsorán ismertették. A ve­teránok közül a legjobb, azaz a legkevesebb hibapontot össze­gyűjtő páros Ilkovics Adám és Marosi György volt, akik egy 1969-es 280 SL-el indultak. La­punk munkatársai - annak elle­nére, hogy első alkalommal vet­tek részt ilyen versenyen - a 36 indulóból álló VIP/média me­zőny közepén, a 12. helyen vé­geztek. Szenti Tibor: Az én Nagy Könyvem Remény és küzdelem Lapunk is elindította a Somogyi-könyvtár segítségével a maga Nagy Könyv-játékát: az izgalmasnak ígérkező szellemi kaland­túrában ismert Csongrád megyei közéleti személyiségek, tudósok, művészek, üzlet­emberek, sportolók és újságírók vallanak legkedvesebb könyvükről. Szenti Tibor író, helytörténész Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényéről beszél. „Azért is nagy szenzáció volt Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregénye számomra, mert amikor az első magyar fordítása az ötvenes években megjelent, Galyasi Miklós adta a kezembe ezekkel a szavakkal: 'Hemingway ezt úgy írta meg egy szuszra, ahogy senki más nem tudta volna.' Számomra, aki ek­kor kezdtem gyűjteni a parasztság értékeit, azért volt ez a könyv óriási dolog, mert itt is egy szegény emberrel találkoztam. Egy olyan szegény emberrel, aki már az élete végén jár, s nagyon ne­hezen tudja megkeresni magának a betevő falatot, mégsem adja fel a reményt. Egyrészt a reménység kötött ehhez a novellához, másrészt az a gyönyörű mondat, hogy: 'Az embert el lehet pusz­títani, de legyőzni nem!' Az öreg halász tudta, már al­kalmatlan arra, hogy halász­szon, mégis kifutott a tenger­I jgflMk • re, kifogni élete igazi nagy ha­lát. Ez a remény és a küzdelem volt az, mely számomra óriási erőt adott az egész életemet meghatározó módon. Bármi­lyen nehézségem akadt, erre az öreg halászra gondoltam. ^^^^^^^^^ ^ Tudtam, hogy nekem is ki kell ban élő fiam jóvoltából ma­gam is gyűjthettem kagy­lót-csigát Key Westen, ahol Hemingway élt." íüflŐPfi B&KtaTflR í i e QO Uniós díszzászlót kapott Szentes Az Európai Parlament díszzász­lajával ismerték el Szentes la­kosságának az európaiság esz­méjének megismertetése érde­kében évek óta végzett kiemel­kedő tevékenységét. Szentes városa az ország uniós csatlakozása előtt is sokat tett az európaiság eszméjének megis­mertetéséért. Nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is meg­nyilvánult a Kurca-partiak köz­vetítő szerepe a népek békés egy­más mellett élése érdekében. A romániai forradalom, később a balkáni háború idején Szentesről is vitték a segélyszállítmányokat a harcok dúlta vidékeken élő csa­ládok megsegítésére. Békeidőben pedig a különböző nemzetek kul­túráinak kölcsönös megismeré­séért, a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítéséért tevékenykedtek a helybeli intézmények, szerveze­tek és magánszemélyek. Az Európai Parlament (EP) il­letékes szakbizottsága a na­pokban küldött értesítést arról, hogy értékelte a települések­nek az európaiság érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Szirbik Imre polgármester tájékoztatá­sa szerint az EP díszzászlaját ítélték meg Szentesnek. Ez azért számít jelentős elisme­résnek, mert a különböző or­szágokból összesen csak húsz város kapja meg ugyanezt a rangos díjat. A díszzászlót egyébként ősszel hozzák el a Kurca-parti településre az Eu­rópai Parlament képviselői. B. I. Hősök napja A háborús áldozatokra emlékezik az utókor A hősök napja alkalmából ren­deztek megemlékezést a hét vé­gén a megye több városában. MUNKATÁRSAINKTÓL Vasárnap délelőtt Vásárhelyen a Kossuth téri első világhábo­rús emlékműnél Koller Zsolt történész mondott beszédet. A szónok kiemelte: a világhábo­rúban elesett hőseink ember­ként küzdöttek az embertelen­ségben. Éppen ezért fontos, és az utókor kötelessége a rájuk való emlékezés. Ezután a vásárhelyi önkor­mányzat és a civil szervezetek katonai tiszteletadás mellett he­lyezték el a megemlékezés virá­gait a második világháborús em­lékműnél, a zsinagógánál, a Szent István-templom falán lévő Levente emléktáblánál, illetve a Kincses temetőben, a hősök kertjében. A világháborúkban elhunyt ál­dozatok előtt tisztelegtek Szen­tesen is a hősök napján. Előbb a Szent Erzsébet téri első világhá­borús emlékműnél szólt az ün­neplőkhöz Szirbik Imre polgár­mester, a volt hadifoglyok baj­társainak egyike olvasta fel Nagy Iván Zoltánnak, a szerve­zet helyi vezetőjének gondolata­it. A Széchenyi ligetnél felállí,­tott emlékműnél a Kiss Bá­lint-iskola diákjai adtak mű­sort. Csongrádon a városi fúvósze­nekar közreműködésével a Szentháromság téri első világhá­borús emlékműnél vette a kezde­tét vasárnap a hősök napi meg­emlékezés. A tiszteletadás mel­lett Zsótér Antal kanonok imát mondott el a harcokban elesette­kért, majd a megemlékezés résztvevői átvonultak a Dózsa György téri második világhábo­rús szoborhoz, ahol a város veze­tői megkoszorúzták az emlék­művet. Öreg Mercedes nem vén autó Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents