Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-25 / 120. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁJUS 26. • MEGYEI TÜKÖR« 7 szülésről pedig ne is álmodozzon a fiatalasszony. Ehhez képest Vas Ferencné 29 éves korában megint egy kislánynak adott életet, annak ellenére, hogy figyelmeztették orvosai: lebénulhat. Am úgy volt vele, ne a gyerek tologassa majd az édesanyját, hanem ő a babát. Később a gyomra is kilyukadt, leszázalékolták, de nem akart beletörődni a sorsába. Legrosszabb állapotában már járni sem tudott, esett-bukott, akár egy rajzszög is lehetett a talpában, azt sem érzékelte. Most azt mondja, már egy kenyérmorzsát is képes érezni, ha a lába alá kerül. Javulását a rendszerváltozással hozza összefüggésbe, amikor hazánkban is megjelentek a természetgyógyászati kiadványok. Attól kezdve szinte mindenben az ellenkezőjét tette, mint amit az orvosok tanácsoltak neki. Gyógyszerek helyett táplálékkiegészítő készítményeket, vitaminokat fogyaszt, megmaradt karcsúnak. Látványos javulását elmondása szerint annak köszönheti, hogy összehozta a sorsa dr. Szikra Tamással, a Bioenergia Egyesület vezetőjével. Vas Ferencné sorstársai közül egyébként ötöt már eltemettek, öten pedig megbénultak. Böbe immunrendszere a bioenergia hatására megerősödött, képes jönni-menni, lehajolni. Most azt tervezi, hogy ismét megtanul kerékpározni. Csodával határos gyógyulását úgy kommentálja: „beindult a szervezet öngyógyító képessége". BALÁZSI IRÉN EGESZSEGUGY ÉS A TERMÉSZET Tisztában van vele, hogy az orvosok nem értenek egyet az ő sajátos terápiájával. Ám Vasné Böbe akkor is azt vallja: az egészségügyi intézményekben kezelik a betegeket, a természet pedig gyógyítja a rászorulókat. Vas Ferencné mindenesetre saját kálváriája tapasztalatait szeretné átadni a legkülönbözőbb betegségektől szenvedő embereknek. furonicsék bemutatója a Művészetek Palotájában Nagyszabású neopunk vadság Shakespeare Rómeó és Júliája, valamint Prokofjev klasszikus balettzenéje alighanem csak alapanyag volt Juronics Tamás számára. A táncos-koreográfus, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője Tybalt címmel ízig-vérig mai produkciót alkotott. A Művészetek Palotájában, a Nemzeti Táncszínház új működési helyén mutatja be pénteken este a Szegedi Kortárs Balett az új táncmüvet, Juronics Tamás érdemes művész Tybalt című alkotását. A Nemzeti Táncszínház és a szegedi együttes közös produkciója a remények és az erről szóló tárgyalások szerint Szegeden is látható lesz. Minden bizonnyal a következő szezonban, a fölújított kamaraszínházban, ahova öt évi kényszerű otthontalanság után most beköltözhet a kortárs együttes. A budapesti premier előtt, tegnap a Bohém étteremben megtartott sajtótájékoztatón Juronics elmondta: ízig-vérig 21. századi történetté alakította Rómeó és Júlia klasszikus meséjét. A Shakespeare-dráma jelenkori átiratában - ismét Almási-Tóth András rendező-dramaturg volt az alkotótársa, akinek nevéhez több szegedi színházi produkció is fűződik - szélsőséges érzelmek csattannak össze: szerelem és gyűlölet, gyilkos indulat és mardosó lelkiismeret. Az új balett egy bizonyos pontig a shakespeare-i történetet követi: gyűlölködő családok, vagány, egymással harcoló fiatalok, a két ifjú kibontakozó szerelme, egy hirtelen házasság, melyet utcai verekedés követ. Ezután elszabadul egy álromantikus pszichomese, amelyben a kívülállók - a nézők - a jövőképüket vesztett főszereplők lelkivilágának változásait követhetik. Tybalt áll a pszichodráma középpontjában, aki igyekszik igazolni tetteit, megpróbálja elhallgattatni meg-megszólaló lelkiismeretét és elfojtani fel-felbuzgó szeretetéhségét. A vad, neopunk jellegű, minden ízében mai, nagyszabású produkció zenei világa is érdekesen alakult: Prokofjev klasszikus balettmuzsikája mellett a szegedi Heaven's Drink nevű együttes zenéje alkotja. A jobbára hagyományos rock and rollt és hardrock-zenét játszó, de modern elemeket is szívesen alkalmazó, szövegeikben a párkapcsolatokról, életérzésekről, mai történésekről éneklő együttesre Juronics tavaly nyáron figyelt föl, a szegedi Dugonics téren megtartott koncertjükön. Az idén áprilisban felkérte őket a Tybalt zenéjének megírására és az előadásokon való közreműködésre. A Tybalt szereposztása sem érdektelen: maga Juronics Tamás táncolja a címszerepet, az öreg Capuletként pedig ismét színpadra lép az együttes igazgatója, Pataki András Harangozó-díjas táncművész. A szerelmespárt Barta Dóra Harangozó-díjas és Fodor Zoltán táncolja. Székely László tervezte az előadáshoz a díszletet, a jelmezek Földi Andrea munkái. S. E. . FESZÍTETT TEMPÓ •j A Tybaltra készülődés lázában egy külföldi szereplést is le kellett bonyolítani a szegedi táncosoknak: részt vettek a hagyományos lódzi balettfesztiválon, ahol két előadásban mutatták be a Carmina buranát: közönségük felállva tapsolt. Utoljára 1991-ben vendégeskedett ezen a fesztiválon az akkor még Imre Zoltán vezette szegedi csapat. A pesti Tybalt-előadások május 29. és június 9. - után, június 26-án Prágában, a Nemzeti Színházban ugyancsak az Orff-Juronics táncművel vendégszerepelnek. Sorstársai közül sokan már a temetőben vannak Böbe szembeszállt a kórral Ilyen idős korára már régen tolószéket jósoltak a szentesi Vas Ferencnének, mert évtizedekkel ezelőtt jelentkezett nála a gyógyíthatatlan betegség: a szlderózis multiplex. Böbe azonban éppen az ellenkezőjét tette annak, mint amit az orvosok tanácsoltak neld. Lefogyott, erősítette az immunrendszerét, nem eszik gyógyszert, már guggolni is képes, és dolgozik. Lánykorában 118 kilogrammot mutatott a mérleg, ha ráállt a szentesi Sarusi-Kis Erzsébet. Az élelmiszer- és vegyiáru-eladói szakmát tanuló Böbe szégyellte az alkatát, nem azt mondták neki, hogy gyere ide, hanem azt: gurulj. Öniróniával meséli: a fiúk körbe sem érték volna, olyan kövér volt. Fogyókúrázni kezdett hát, és le is adott több mint 40 kilót. Ekkor már „bolondultak" a szép arcú, barna lányért a férfiak. Férjhez ment Böbe, huszonkét éves volt, amikor megszületett a kislánya. Pár hónap múlva azonban zsibbadni kezdett a talpa, később esett-bukott, mert elveszítette az egyensúlyérzetét. - Labdáztak velem az orvosok, az egyik azt 'mondta, hogy idegi alapon történik mindez, máshol meg a szklerózis multiplexre (SM) kezdtek gyanakodni - idézi fel kálváriájának kezdetét Böbe. Az SM rettegett kórként ismeretes, s az egészségügyi intézményekben eleinte azért kételkedtek ebben, mert az asszonyka még fiatal volt, s nem gondolták, hogy tényleg e gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Az idegosztályon kapott injekciókúrák azonban ideig-óráig valamelyest stabilizálták az állapotát. A kezelések hatására hízott 25 kilót, s azt tanácsolták neki, hogy ne fogyókúrázzon, mert a betegségének az tesz jót, ha kövér marad. De nem titkolták el az orvosok Böbe előtt a sötét jövőt: néhány éven belül tolószék vár rá. Ujabb Fotó: Tésik Attila Vas Ferencné Böbe nem várta meg a tolószéket Három nemzedék választotta a jogi pályát Az ismert családban a Kemenes név kötelez 1 FOGLALKOZÁSOK 1 * TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE 1 Foglalkozás Elismertségük sorrendje (%) Bírák 78 Ügyvédek, ügyészek, orvosok 75 Bankárok 74 Minisztériumi, közigazgatási dolgozók 69 Tanárok 62 Politikusok 60 Katonatisztek 57 Óvónők 55 Rendőrök 52 Könyvtárosok 46 Kemenes Istvánt, a Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégiuma vezetőjét egy friss közvélemény-kutatás nyomán foglalkozásának megítéléséről és családjának jogászi hagyományairól kérdeztük. Reménykeltőnek tartja a Szonda Ipsos nemrégiben nyilvánosságra hozott adatait Kemenes István, a Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője. A közvélemény egyre inkább úgy érzi, hogy a magyar bíróságok valóban önállóak és minden tekintetben függetlenek - véli a napokban átadott Sóhordó utcai székházban felkeresett bíró, Meggyőződése, hogy a bírák pártatlanok és tárgyilagosak. Ez az ügyvédektől tette hozzá - nem kérhető számon, hiszen ők az ügyfeleik érdekeit tartják szem előtt. Ezzel együtt valamennyi jogásztól elvárható, hogy szakmailag felkészült, igényes és intelligens legyen, nem utolsósorban pedig tisztelje az emberi méltóságot. Kemenes István szerencsésnek mondta magát, hogy minden szempontból kiváló csapatot irányíthat. - Igaz - tette hozzá mosolyogva -, ehhez a kezdetektől ugyanazt a példát követem. Édesapám, az öt éve elhunyt Kemenes Béla ugyanis több mint három évtizeden keresztül vezette Szegeden a polgárjogi tanszéket. Kitűnő előadásait hallgatói máig emlegetik. Eközben dékánja is volt a karnak, a József Attila Tudományegyetemnek pedig rektorhelyettese. Jogászprofesszori évtizedeit megelőzően törvényalkotói munkát végzett a fővárosban: 1960-ig az Igazságügyi Minisztériumban segédkezett az akkori polgári törvénykönyv összeállításában, és ez országosan ismertté tette nevét. Családunkban ő volt az első jogász, de édesanyám - a neves szegedi ügyvéd, Hunyadi János lánya - is jogot végzett. Fiaikban követőikre találtak: testvérem, Kemenes László Budapesten ügyvéd, én pedig éppen harminc éve dolgozom a bíróságon. Kemenes István felesége nem szakmabeli, hiszen biológiát tanít a Karolinában, és a Párizsban élő könyvvizsgáló lányuk érdeklődése is más irányba fordult. Fiuk viszont a nyomdokain halad: fogalmazó a megyénél. Erre természetesen nagyon büszke, arra pedig különösen, hogy hozzá hasonlóan Krisztián sem csak a tradíció követése miatt választotta a jogi pályát. - Szüleinknek sem volt elvárása, hogy mindkét gyerekük jogász legyen, példájuk és a környezet azonban mégiscsak befolyásolhatott bennünket. Persze nálunk is szóba került, hogy számolnunk kell a neForrás: Szonda Ipsos vünk ismertségével. Magam is vallom, hogy előnyünk nem származhat belőle, de hátrányt sem jelenthet. Visszatekintve mégis úgy érzem: ezzel együtt mindig is feszélyezett, hogy a nevünk kötelez. Nyilván azért, mert apámmal elég sokáig egymás közelében dolgoztunk: először a tanárom, később pedig a kollégám, majd a főnököm lett. Előadásaira jártam joghallgató koromban, és amikor a bírósági munka mellett oktatói feladatot is vállaltam, huszonkét éven át az ő polgárjogi tanszékén tanítottam. DM-grafika Pályafutása során Kemenes István a gyakorlati ítélkezés, az oktatás és a tudomány, azaz a jogalkotás összehangolására törekedett. Mindennek elismeréseként 2002-ben „beválogatták" az Igazságügyi Minisztérium Polgári törvénykönyvet újrafogalmazó csapatába. Az eddig használt, és többszörösen kiegészített 1960-as kódexet öntötték korszerű formába a piacgazdaság jellegzetességeinek és az uniós elvárásoknak megfelelően. így aztán Kemenes István e kodifikációs tevékenységgel is édesapja örökébe lépett. DOMBAI TÜNDE Kemenes István: Számolnunk kell a nevünk ismertségével Fotó: Schmidt Andrea