Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-19 / 115. szám

Kovalcsik Éva: Kislánykoromban pedig az egyik balettmesternőm mondta, hogy egy nőnek mindig úgy kell megjelennie, hogy mindenki odanézzen FOTÓK: FRANK YVETTE Sorozatunkban, Kovalcsik Éva, a szegedi megyei bíróság bírónője több meglepetéssel is szolgált, amikor felkértük: legyen alkalmi modellünk, hogy Laczi Beáta, a Szegedi Divatiskola egyik oktatója stílusához illően felöltöztesse. És, hogy miért meglepő az a profizmus és természetesség, ahogy egy ítéletalkotó pózol a fotók kedvéért? És, hogy miért meglepő az a férfias gondolkodás és nőies báj, ami jellemzi? Mindezen ő csak mosolygott és mesélt... Mindig is szerette az irodalmat és a különféle művészeteket. Mai napig fest szabadidejében, legfőképpen csendéleteket, tájképeket és portrékat. - Kovalcsik Éva egyszerre elegáns és kellemes, feltűnő és extravagáns, harmonikus és határozott fellépésű. Igazi nő! Leginkább a kontrasztok hangsúlyozzák karakterét - utalt a ruhaválasztásra Beáta, aki egy fehér-piros színösszeállítású nadrágkosztümöt választott Évára. Mivel a piros a modell egyik alapszíne, a rúzs és a körömlakk Is ezt hangsúlyozta, a táska és klskabát illett az összképhez. A tavasz világos színhatását a határozott, intenzív színek ragyogóan kiegészítik. Nem az volt a feladata, hogy átalakítsa az öltözködési stílusát, hanem új formákra és színekre próbálta felhívni a figyelmét. - Amikor először találkoztam a bíróságon Évával, egy könynyedén megkötött nyakkendő volt rajta. Sokszor kell határozottan és keményen döntenie, nyilvánvaló, férfiasság jellemzi munkája során. Ezért is választottuk közösen a piros nyakkendőt, melyet övként, lazán kötöttünk a derekára, ezzel is utalva kicsit önirónikusan magára. Érdekes és eredeti megoldás született, hasonló karakterű hölgyeknek ajánlom! - tette hozzá Laczi Beáta. L. G. Kovalcsik Évára akkor lettem igazán kíváncsi, amikor egy délután iratokkal felpakolva, fekete kontyát egy hosszú kínai evőpálcikával átfúrva sietett ki a szegedi megyei bíróság kapuján. Elegánsan és könnyedén, mégis volt benne valami lázadás és vagányság. Bevallom, először kötőtűnek néztem az alkalmi hajcsatot, de a kínai még jobban tetszik. A feje mégis leginkább egy gondterhelt japán gésára emlékeztetett, aki valami furcsa egzotikus színt vitt a Széchenyi tér sápadt tavaszába. Most, hogy Éva kérésünkre modellt állt a szegedi Skála Divatáruházban, öltözködés közben ugyanezt megcsinálta, csak ceruzával. - Férfi kollégáim tartanak az evőpálcikától. A matador című filmben láttam, hogy a főhősnő minden szeretkezés végén a hajában lévő hatalmas hajcsattal végzett partnereivel. Biztos ők is látták a filmet - kuncogott a pikáns részleten a megyei bíróság bírónője, aki, félreértés ne essék, nagyon is komoly dolgokkal foglalkozik nap mint nap. Épp az utóbbi időben tárgyalt két, a közvéleményt is élénken foglalkoztató emberöléses ügyet, melyekben ő mondta ki a tényleges életfogytiglant. Mint említette, kollégáival tapasztalják, hogy az elmúlt években a személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodtak. Elég, ha csak a közelmúltban a fővárosban történt esetre gondolunk, amikor karddal keresztülszúrtak egy tizenöt éves fiút. Némelyik esetben az elkövető bármilyen ok vagy indíttatás nélkül embert öl. A bíró ilyenkor nemcsak magát a bűncselekményt vizsgálja, hanem azt is, hogy valaki hogyan jutott el az elkövetéséig. - Szeretem a munkámat, amelyben meg kell értenem az embereket: nem elítélem, hanem megítélem a cselekedeteiket! - hangsúlyozta Kovalcsik Éva. Soha nem okozott gondot a munkájában, hogy nő? - vetettem fel. A válasz természetesen a nem volt. És hogy miért természetes? Éva büszkén mesélte, hogy pár éve egy nagyon bonyolult, több nő sérelmére elkövetett nemi erőszakos ügyben hallott kollégáktól hasonló felvetéseket. Egészen addig, amíg le nem zárta az adott ügyet, az egyik kollégája pedig így fogalmazott: a szegedi városi bíróságon egyetlen egy férfibíró van, és azt úgy hívják, hogy Kovalcsik Éva! Többismeretlenes matematikai egyenlethez hasonlítja munkáját, melyben kristálytiszta, jéghideg logikával bogozza ki az ügyek szálait. Az érzelmeit mindig távol tartja. Egy barátja pedig egy alkalommal azt vetette a szemére, hogy csak egy baja van: férfiaggyal gondolkodik. Kaphat nő ennél nagyobb bókot? Aligha. Igencsak sápatag próbálkozás lett volna, ha a nőiességét dicsérem. Mindez természetes, mint a modell maga. Laczi Beáta divat- és stílustervező, a Szegedi Divatiskola egyik tanára válogatott az egyéniségéhez és stílusához illő öltözéket - igencsak nőies ruhát. Ami amellett, hogy csinos és elegáns, nem nélkülözi az öniróniát. Megszólal a zene... Merthogy mindez Éva személyiségéhez hozzátartozik. És még mi minden! Mint az a könnyedség, ahogy egy olasz donnát megidézve pózolt a fotók kedvéért: állt jobbra, kicsit balra, fordult, villantott sokféle mosolyt, nézett igézően és kislányosan. Most lebukott, kedves Éva, vallja be, hogy kislánykori álma vált valóra ezzel a fotózással! - reménykedtem, hogy fogást találok rajta. - Egy őszinte vallomással tartozom. Mielőtt a jogi pályára léptem, tizenöt évig balettoztam, előbb a pécsi, majd a szegedi balett tagja voltam. Kislánykoromban pedig az egyik balettmesternőm mondta, hogy egy nőnek mindig úgy kell megjelennie, hogy mindenki odanézzen. Ez igaz volt, amikor a Faustban táncoltam a színpadon, és igaz ma is, amikor a tárgyalóteremben rám irányul a figyelem - mondta a bírónő, aki a boldog nosztalgia mellett mindennapi küzdelemként is mesélt erről az időszakról: ha fájt az ember lába, akkor is táncolni kellett. De óriási élményt jelentett, ha megszólalt a zene... és hopp, mintha Kovalcsik Éva szeme bepárásodott volna. - Ma is imádok táncolni, a magánéletben mindig is szerettem a játékosságot és a pajkosságot - hagyja jóvá a könnycseppet, ez is ő. És az is, aki hisz a reinkarnációban, vallja, hogy mindenkinek egyénileg feladata van az életben. Kilencéves volt, amikor meghalt az édesapja, nagyon érdekelte, hogy mi van a halál után. Később elolvasta a Bibliát, tanulmányozta a Talmudot és a Koránt. Egyiptomhoz is valami megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi - nyakában az ősi egyiptomi életkulcs -, amikor Alexandriába járt, mintha ismerős utakon járt volna, a sarkon befordulva előre tudta, hova érkezik. Egy tavalyi út során tizenöt éves fia éppígy érezte. - Kicsit szélsőséges vagyok, gyerekkoromban fociztam, ügyes voltam a sportlövészetben, és közben balettórákra jártam. Manapság az életben valamit feketének vagy fehérnek látok. Nincs átmenet, ez sajnos sok emberből visszatetszést vált ki - magyarázta önmagát Éva. És a munkaszeretetét, melyben következetes és szigorú, elvárja mindenkitől, hogy maximálisan teljesítsen. Szerinte a feladat soha nem ismer megalkuvást, és az embernek legjobb tudása szerint, százszázalékosan meg kell oldania azt. Ilyen kemény szavakat nő szájából ritkán hallani. Férfiagy és női báj - teljes fegyverzetben. LÉVAY GIZELLA Férfiaggyal dönt Nincs megalkuvás SZEGEDI DIVATISKOLA Az öltöztető A MODELL: KOVALCSIK ÉVA, A SZEGEDI MEGYEI BÍRÓSÁG BÍRÓNŐJE Az exbalerina kristálylogikája NOITAKTIKAK ES PRAKTIKAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN Péntek DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2005. MÁJUS 19. WWW.DELMAGYAR.HU Laczi Beáta FOTO: FRANK YVETTE Leginkább a kontrasztok hangsúlyozzák Kovalcsik Éva karakterét - magyarázta Laczi Beáta, aki alkalmi modellünkre, a szegedi megyei bíróság bírónőjére keresett ízlésében és stílusában hozzá illő könnyed, tavaszi öltözéket. A Szegedi Divatiskola tanára egy játékos és humoros megoldást is kieszelt, hogy kifejezze: modellje munkájára legfőképp a férfiasság jellemző. A szegedi Laczi Beáta négy éve végzett a Szegedi DivatIskolában, ahol jelenleg divatrajzot, kollekciótervezést és rajztechnikát tanít. Korábban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán végzett, ezt követően pedig az Ortutay Gyula Általános és Középiskolai Kollégiumban nevelőtanárként helyezkedett el, ahol most is dolgozik. Munkája mellett vállal ruhatervezést és -készítést. Ebből a pár sorból is kitűnik, Beáta élete a ruhák körül forog, már kislány korában kezdődött: tizenkét évesen saját készítésű öltözékben ment az iskolába.