Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-17 / 113. szám

KEDD, 2005. MÁJUS 17. • AKTUÁLIS" 5 A fuvarozók nem hisznek a tárgyalásos megoldásban Blokádot vonhatnak a benzinkutak köré A fuvarozói érdekképviseletek hetek óta tárgyalnak a kor­mánnyal az üzemanyag jövedé­ki adójának és a járulékos költ­ségeknek a csökkentéséről. So­kan már nem hisznek a tár­gyalásos megoldásban. A har­ciasabbak blokád alá vonnák a benzinkutakat, hogy elérjék cél­jukat. MUNKATÁRSUNKTÓL Hetek óta folynak a tárgyalások a kormány és az árufuvarozók ér­dekegyeztető szervezetei között. A gázolaj jövedéki adójának csökkentését, a piac védelmét, és méltányos adóterheket követel­nek. Egy, a neve elhallgatását ké­rő szakértő szerint a megegyezés azért lesz nehézkes, mert a fuva­rozók nem képviselnek egységes álláspontot. Hinfer Miklós, a Magyar Közúti Fuvarozók Egye­sületének (MKFE) főtitkára la­punknak elmondta: három té­makörben várják a kormány ér­demi javaslatát. A gázolaj jöve­déki adójának csökkentése csu­pán az egyik követelésük, ez biz­tosítaná a magyar fuvarozók ver­senyképességét. Szeretnék to­vábbá, ha a fuvarozó szakma helyzetét átgondolt jogszabályi háttér rendezné. A főtitkár el­mondta: sok az elavult szabályo­zás, s vannak egymásnak ellent­mondó rendeletek is. Ennél talán még fontosabb, hogy méltányos adóterheket szeretnének. Ügy vélik, csökkenteni kellene a gép­jármű és az iparűzési adót, és vé­deni kellene a magyar piacon a hazai vállalkozók, cégek érdekeit úgy, hogy kiszűrik a tisztességte­len piaci szereplőket. Hinfer Miklós hangsúlyozta: az MKFE konstruktív tárgyalási magatar­tása nem egyenlő a gyengeséggel vagy opportunizmussal. Az egye­sület - együttműködve más szer­vezetekkel - elkészített és át­adott egy javaslatcsomagot a kor­mánynak. Mivel ennek a tanul­mányozásához, a javaslatok ki­alakításához megfelelő időre van szükség, csak a május 28-i kül­döttgyűlésükön döntenek arról, milyen további lépéseket tesz­nek, ha nem születik kedvező megoldás. Nem ennyire derűlátó a Ma­gánvállalkozók Nemzetközi Fu­varozó Ipartestületének főtit­kára, Dittel Gábor. Korábban kilátásba helyezték: a cél eléré­se érdekében valamennyi hazai gázolajtermelő és -forgalmazó helyet bojkottálják, és blokád­dal korlátozzák a benzinkutak és olajfinomítók megközelíté­sét. Az 1987-ben alapított szegedi Patik Transz jelenleg hét autóval vállal fuvarozást. A cég vezetője, Patik Gábor úgy véli: a helyi adók - az iparűzési és a súlyadó -, va­lamint a járulékok sok terhet ró­nak a vállalkozókra. Ezeket min­denképpen csökkenteni kellene ahhoz, hogy a vállalkozások mű­ködőképesek maradjanak. Kom­lósi József 1992-ben indította be vállalkozását. O részt venne tün­tetésen is, ha azzal nyomást le­hetne gyakorolni a döntéshozók­ra. - A blokádot nem tartom euró­pai megoldásnak - mondta -, de demonstráción magam is részt vennék. Nemcsak az üzemanyag ára jelent problémát, hanem a magas adók is. A szegedi vállalkozó borúlátó. Szerinte a magyar fuvarozók jó része bedobja majd a törülközőt, ugyanis a későbbiekben az EU-hoz csatlakozó román, szerb fuvarozókkal nem tudnak verse­nyezni. Szomszédainknál nem­csak az üzemanyag ára alacso­nyabb, de kisebbek az adóterhek és olcsóbb a munkaerő is. Körforgalmak Makón A rendkívül balesetveszélyes közlekedési helyzet miatt Makón meg­kezdődött a 43-as főút várost átszelő szakaszán a legveszélyesebb ke­reszteződésekben a körforgalmi csomópontok kialakítása. Eddig ket­tő készült el: a Szegedi utcai, illetve a nemrég befejezett városháza előtti, de már épül a következő is az Erdei Ferenc téren. Ha ez utóbbi is elkészül, a város teljes központi szakaszán sikerül a forgalmat le­lassítani. További két körforgalmat kívánnak majd kialakítani az Au­tós csárdánál, illetve az egykori FÉG-gyártelep környékén ott, ahol az M43-as gyorsforgalmi út csatlakozik majd a város forgalmához. A vá­ros közlekedési problémáit azonban csak az M5-öshöz csatlakozó gyorsforgalmi út oldja meg. A pünkösdi ünnepek alatt nagy volt a nyüzs­gés a szegedi belvárosban. Az emberek ko­csikáztak, fagyiztak, bringóhintóztak, de aki akart, halászlevet is kanalazhatott a híd lábánál. Nyüzsgés-zsibongás a Belvárosi híd szegedi lábánál. Épp kanyarodik be a fogat, rajta a megkocsikáztatott család, a kocsis, Petro­vics Mihály, és persze a pünkösdi király­lány, Rábik Mariann. - Most vagyok itt elő­ször, helyettesítem a kollégámat - mondja a kocsis. A pünkösdi királylány viszont már tavaly is pünkösdi királylány volt. Látszik, van gyakorlata, csodálatos süteményeket osztogat a gyermekeknek és felnőtteknek. Végighalad a fogat a városon - a hintóban papa, mama, gyerekek -, ő is ott ül a bakon, mint a megszemélyesített tavasz. Egyéb­ként, halljuk a kocsistól, a ló igazi magyar félvér, almásderes, a hintó meg sarabán hintó. - Ez egy hintófajta, mint ahogy az autók közt is van Trabant és Mercedes ­magyarázza Petrovics Mihály. A középkate­gória képviselője a hintók között a sarabán - de úgy, hogy inkább a Mercedeshez köze­lít, mint a Trabanthoz. Még mindig a híd lábánál vagyunk. A fa­gyis egyszersmind bringóhintós is. Veronka asszony - így mutatkozik be - májustól nyár végéig árusít itt. - Nem nagy jövedelem ez, de a télre való tüzelőre elég - mondja. - Nem akarok sokat keresni, de hát nem is bírok ­tárja szét kezét. S jönnek a szülők - gyerekek­től húzva -, egy gombóc sztracsatella, egy gombóc málna, csoki, karamell. - Négy bográcsban fő folyamatosan a ha­lászlé - mondja Ferenczi Dezső csárdagazda, akitől megtudjuk, hogy félezer adag fogyott el a pünkösd alatt. A napfényben és szökőkútpermetegben fürdő Dugonics téren megnyitotta kapuit a kézművesvásár - medvecukortól a szélcsen­gőkön át a kézzel varrott szőnyegekig min­den kapható. Hol s hogyan készül a kézi készítésű rongy­szőnyeg? - Otthon, nálunk, hagyományos szö­vőszéken. Kézzel-lábbal. Azaz az ember kézzel rántja, lábbal nyomja, kézzel dobja, és így to­vább - magyarázza Barnáné Rozália a munka­folyamatokat. Egyébként, ha van rá igény, utánfutóra rakja szövőszékét, s elmegy bemu­tatni akárhová tudományát. Már legalább hu­szonvalahány éve csinálja. Már Svájcban, Ausztriában és Németországban is megmutat­ta tudományát, amivel nagy sikert aratott. F.CS. Sétakocsikázástól a kézművesvásárig Szegeden Pünkösdi óriás kavalkád Pünkösdhétfőn megnyílt a kézművesvásár is Fotó: Karnok Csaba Holnaptól borfesztivál Holnap elkezdődik a XI. szegedi borfesztivál a Széchenyi téren. A vasárnap estig tartó rendez­vényen százötven kiállító mu­tatkozik be. MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged napja alkalmából nagysza­bású ünnepségsorozat kezdődik a hét közepén a belvárosban. A hol­nap nyíló XI. szegedi borfesztivá­lon 150 kiállító mutatkozik be. A vasárnap estig tartó rendezvényen a Széchenyi téren kamaraegyütte­sek, táncosok, bordalénekesek előadását élvezheti a közönség. A borünnep szerdán fél 6-kor a ha­gyományos borrendek felvonulá­sával veszi kezdetét. A borrende­ket a Dugonics térről a Széchenyi térig a Pavane táncegyüttes kíséri. A hat órakor kezdődő megnyitó és a borverseny díjainak kiosztása után, este fél 7-től Kiszely Zoltán operett részleteket, sanzonokat, kuplékat és verseket ad elő. Ne­gyed nyolctól a Sasíjászok nomád hagyományőrző csoportja tart be­mutatót, majd a Pavane Tánc­együttes kuruc és reneszánsz tán­cokat ad elő. A szerdai programot a Kender zenekar fél 9-kor kezdő­dő koncertje zárja. Jó nedűnek is kell a cégér Végiglátogatták az ásotthalmi pincéket Pünkösd vasárnapja a bor je­gyében telt Ásotthalmon. Dél­előtt ki-ki az ízlése szerint kós­tolhatta a helyi termést, dél­után pedig szervezett pincelá­togatásra indultak a borrendek. A borünnep közös vacsorával zárult. - Jó bornak is kell a cégér - jelen­tették lei egyöntetűen az ásott­halmi pincetúra délutáni részt­vevői, miközben a fehérborfaj­tákkal és borbarátaikkal ismer­kedtek. Az egymásra találás örö­mében a borult ég, a meg-meg­eredő hűvös eső sem szegte ked­vét a mind derűsebb hazai és kül­földi borkedvelőknek. Először Somodi Sándor hordóiból ízlel­tek rajnai rizlinget, chardon­nay-t, cabernet franc-t és kék­frankos rosét, majd a Dobák-pin­cészet rizlingje, kunleánya és ot­tonel muskotálya következett. A kipirult arcú Kanyó házaspár a Vajdaságból érkezett erre az alka­lomra, és lilahagymás zsíros ke­nyeret majszolva elárulták: a frissen alakult feketicsi borren­det képviselik. A hagyományos hordósortól szegődtünk a nyomukba, és - a Felvonulnak a Szent Vince Borrend tagjai hangulatos pincetúra állomásait követve - egy modern, uniós szabványoknak megfelelő fém­tartályos borházig jutottunk el. Ott az apró pogácsák mellé állí­tott poharakba Tóth István töl­Fotó: Gyenes Kálmán tötte szőleje borostyános levét. Elmondta: jelenleg hatvanhét hektáron termel, és ötezer hek­tós tárolókapacitással rendelke­zik. Szavai hallatán többen elis­meréssel idézték Somodi Sándor előzőleg hallott gondolatát: évjá­rat- és fajtatiszta borokat szeret­nének. A házigazda büszkeségei közül elsőként a tavalyi rajnai rizling csörgedezett a poharakba. Miközben a szakértők nézték, szagolták és poharukban forgat­ták az eléjük tett bort, Kalmár István, Mórahalom-Ásotthalom hegyközség hegybírója felhívta a figyelmet arra, hogy ez a bor a napokban aranyérmes lett a csongrádi borvidék borainak ver­senyén, és a Szegedi Tudomány­egyetem borává választották. A pünkösdvasárnapi kínálatból a szegedi Balogh Géza is ezt a riz­linget értékelte magasan a leg­jobbnak. A megyei Szent Vince Borrend tagjának nyakában lógó fém­rendjel mutatta viselője hovatar­tozását. Ugyanennek rafinált bőrváltozatát láttuk Makalicza Lajosnál. A szegedi panziótulaj­donos nyakéke abban különbö­zött a többiekétől, hogy prakti­kusan egy kispohártartóval is fel­szerelték. Gazdája így sohasem kerülhet váratlan és főleg: pohár­talan helyzetbe. Frissen avatott rendtársuk, Pólós Attila tegnap óta hordhat hasonlót. Tavalyi chardonnay-t forgatva hangsú­lyozták: a tájékozódás miatt ér­zik fontosnak részvételüket ilyen kóstolásokon, mivel szállodájuk­ban, panziójukban helybeli ran­gos borokat kínálnak vendége­inknek. Természetesen vörösfé­léket is felszolgálnak, ezeket a vásárhelyi Takács Ferenctől és Bodor István csongrádi pincésze­téből szerzik be. A két borterme­lő tapasztalt bírálóként szólt a Tóth-borokról: a chardonnay-t akácos-sárgadinnyés illata és sárgabarackot idéző íze, míg a 2003-as rizlinget teltsége és tes­tessége azonnal felismerhetővé teszi. Mérvadónak mondták a hőmérsékletet, és poharuk ko­cogtatásával még több illataro­mát csaltak elő a borból. A kóstolásától nehezen elsza­kadó elégedett borrendek és pár­tolóik ezután - mazsorettek és fúvószenekar felvezetésével - az ásotthalmi főtérre vonultak. Az ünnepi borköszöntőt követően a szervezők vidám hangulatú va­csorára invitálták vendégeiket, sokat sejtetően elárulva, aszalt szilva illatú vörösborok is terí­tékre kerülnek. DOMBAI TÜNDE

Next

/
Thumbnails
Contents