Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-12 / 110. szám

10 BIZALMASAN 2005. május 12., csütörtök RÓ KA ZSUZSA EGYKO RI PÁRIZSI TU DÓSITÓ MA ASSZISZTENSKÉNT DO LGOZIK AZ EU RÓPA PARLAM ENTB EN A sors keze egy guruló narancsban Évekig a Magyar Rádióból szólt tudósítóként hozzánk Párizsból és Brüsszelből. Rengeteg küzdelem és kitartás után most az Európai Parlament egyik magyar képviselőjének dolgozik, később pedig tanítani szeretne. Róka Zsuzsával Brüsszelben beszélgettünk a sorsról és az életről. - Miért ez a pályát választotta? - Mint a mesében, én mindig újságíró szerettem volna lenni. A pályaválasztási tanácsadóban mégis azt mondták, hogy ne menjek bölcsésznek, hanem tanuljak valami tisztességes foglalkozást. így végeztem el a közgázt, bár soha nem akartam közgazdász lenni. Az egyetem után jelentkeztem a Magyar Rádióhoz úgy, hogy sejtelmem sem volt az újságírásról, sem a rádió tényleges működéséről. Katonás fegyelem - Nem lehetett könnyű kezdet... A külföldi adásoknál kezdtem, majd a Kossuth Rádió hírszerkesztőségébe kerültem, ahol névtelen, katonás, fegyelmezett munka folyt. Két éve dolgoztam itt, amikor egy éjjel véletlenül kezembe akadt a Magyar Sajtó legújabb száma, és abban egy pályázati felhívás, hogy a párizsi székhelyű Újságírók Európában nevű intézet nyolc hónapos ösztöndíjat hirdet. A határidő aznap éjjel volt. Szerencsére éjjeli műszakban szerkesztettem a híreket, úgyhogy háromnegyed 12-kor el is faxoltam a jelentkezésemet. Felvettek. Számomra még az ösztöndíj lejárta előtt világossá vált, hogy ott szeretnék maradni, és ezzel nem voltam egyedül. Elkezdtem tudósítani a Magyar Hírlapot, melynek 1997 februárjáig napi tudósítója voltam. Közben, hogy ténylegesen pénzt keressek, mindent, amit csak lehetett - alkalmi, fizikai munkát -, elvállaltam: takarítottam, németet, angolt tanítottam, dolgoztam német-angol lapoknak, s eközben nagyon lefogytam. Előfordult, hogy öt napig nem ettem. Érdekes és tanulságos idők voltak, és én nem éreztem tragikusnak, mert bíztam benne, hogy jönnek jobbak is. Párizs olyan város, melyben nagyon sokan éheztek és nagyon sokan próbálták meghódítani. - Lehet, hogy a sors keze volt az a pályázati felhívás? - Én is úgy érzem, éreztem akkor, hogy a gondviselés terjeszti ki felém a kezét. Ez a megélhetésért folytatott küzdelem során is számos alkalommal bebizonyosodott. Párizsban az ötödik nap estéjén, amikor már szédültem az éhségtől, átmentem a piactéren, és elém gurult egy narancs. A Hírlap két nappal később megküldte a pénzt, amiből ettem, ittam, kifizettem a lakbérem. Naiv voltam - Hisz a sorsban? -Abszolút, hiszen az én életemben a csodák létezése tudományosan be van bizonyítva. - Hogyan lett a Magyar Rádió párizsi tudósítója? - Úgy kezdődött, hogy 77-ben a rádió, mellyel folyamatosan tartottam a kapcsolatot, megszüntette a 30 éve fenntartott párizsi tudósítói irodáját, ami őrültség volt. Iroda nem kellett nekik, de tudósítás igen. ViszRóka Zsuzsa: Előfordult, hogy öt napig nem ettem FOTÓ: GONDA ZSUZSANNA szahívták az állandó tudósítót, de alkalmaztak engem. így ment 99-ig, amikor megürült a brüsszeli tudósítói hely, és én is beadtam a pályázatomat, amivel azt akartam elérni - nagyon naiv voltam hogy beszéljenek Párizsról, hogy álljon vissza a párizsi iroda. Ez nem történt meg, ehelyett megnyertem a pályázatot. Az előkészületeket, a csatlakozást, május elsejét, az első heteket már én tudósítottam, ami nagyon nagy élmény volt. Júniusban lejárt a rádiós szerződésem, és megromlott a viszonyom a Duna Tv-vel, aminek szintén dolgoztam. Azt tudtam, hogy haza nem akarok menni, és azt szeretném valahogy folytatni, amit eddig csináltam, ráadásul közben magánéletileg is Brüsszelhez kötődtem. Az európai parlamenti választásokat még élőben közvetítettem, és ott találkoztam Becsey Zsolttal akit én előtte mint újságíró naponta hívtam föl -, és megkérdeztem tőle, nem kell-e neki egy asszisztens. Kellettem neki. Az első hónapok lélegzetelállítók voltak, mert naponta 12-14 órát dolgoztunk, hogy beletanuljunk. Jó emberekkel körülvéve - Nem visszalépés az asszisztensi munka a tudósítóhoz képest? - A kérdés bennem is fölmerült. Lehet, hogy az, mert kisebb az önállóság, de ezt átmeneti állapotnak tekintem és ebből is sokat lehet tanulni. A magyar médiumokban tapasztalható stílustól és övön aluli ütésváltástól szerencsére megszabadultam, de idővel tovább fogok lépni: tanítani szeretnék, és írni. - Önből szinte árad a nyugalom, a derű. - Talán azért, mert úgy élek, ahogy szeretnék, és meg kell mondjam, ebben annak is része van, hogy távol élek az otthoni sajtóviszonyoktól. Jó emberekkel vagyok körülvéve. GONDA ZSUZSANNA A MEG VÍVOTT PRÓBATÉTEL ÖN B ECS ÜLÉST AD A férfi és az ő egója Nők között folyó beszélgetésekben finom éle tárgya a férfi egója, eredeti tartalma a közbeszédben mára szinte eltűnt. A karláncot viselő és nagyokat mondó fickók hada láttán ez némiképp érthető, a teljesítmény háttérben marad. A megvívott próbatételek viszont erősítik az öntudatot, az egónak szüksége van a bizonyosságra. Különösen kávéházi teraszon könnyedén megfigyelhető jelenség a nagyon bátornak tűnő és ráérő férfiak csoportja, akiknek legkevesebb három zsebükben lapul négy bankkártya, a motort a sövény mellé támasztották. A szemlélődő hozzáállás nem remélt és hangulatot rontó kockázatos eredménye meghallani a beszédjüket: a meghódított nők számáról kiderül, hogy állítólag nagy. Az ő egójukat egészen más értelmű címszavak alatt tárgyalja a pszichológia tudománya, mely megkülönböztet kis egót és nagy egót. Az én és a felettes én egymástól különböző szerepet játszik az életben, de mindkettő magát az egyént szolgálja. A kis egó a mindennapi életben való eligazodást segíti, egyfajta szűrőberendezés, melynek meglévő ítéletei alapján a helyükre teszi a dolgokat. A tanult ismeretek szerint csoportosít értékeket, morális tartalmakat, melyek lehetővé teszik a más emberekkel való érintkezést. A kis egó ezért tehát nélkülözhetetlen - döntései az élet apró elemei között való rendet teremtik meg. A kis egó határozott kibontakozása inkább jellemző a férfiakra, vagy férfias vonású nőkre, akik viszik a terhet. Tulajdonságai a túltengő kis egónak az önzés, a javak birtoklása, a megtagadás. A nagy egó vagy felettes én az egyén fejlődéséért felel. Az egyes ember kapcsolata a saját nagy egójával talán az egyik legértékesebb elem abban a folyamatban, melyben végül eljut a teljességig. A boldogság elkerülhetetlen, kézenfogva a nagy egóval, mely a tudat legteljesebb megnyilvánulásaként informál, és közvetít, fülbe súg és álomban üzen: „valójában ezt és ezt szeretnéd, tudod. Ez válik javadra, volna igazán jó neked. Tedd meg! Add oda! Kérd el! Teremtsd meg! Tiéd." A megvívott próbatételek erősítik a férfi önbecsülését, egyfajta bizonyosságot adnak a maga számára, ezeket mind Kicsi férfi - nagy motoron megelőzte az akarat. Az igényes férfi ideái mentén gondolkodik, az általa elképzelt legmagasabb nívó nem valósulhat meg alacsonyabb szinten, mint ahogyan elgondolta. A férfiegó ebben az esetben a teremtés alapköve, ezen nem élcelődik a hölgytársaság. Halkan így beszél róla: ó, igen. - Az a férfi, aki saját szellemisége fölé helyezi a nőt, a párkapcsolatban önmagát kockáztatja - véli Gonda István, a Szépség szimfóniája című könyv szerzője. Hozzáteszi: ha megmarad ebben a helyzetben, a nő rabjává válik, elvágva saját fejlődésének irányát. Eredendő szerepe szerint a férfi jobban tudja, merre visz az út. A férfi cselekvéseiben saját ideáit szolgálja, választott hölgye viszonyulásában pedig őt magát. A férfiegó megnyilvánulása az akarat, a szerelm.es férfi pedig követel: a nőtől nem a ILLUSZTRÁCIÓ: MTI testét, hanem a lelki odaadást. Könyvében arról ír, hogy a szívjóság az egyetlen befektetés, mely minden esetben megtérül. A tanítók szerint azt kapod vissza, amit kivetítesz. Az önzetlenség a legnagyobb önzés, hiszen tükörteremben ragyog fel, megsokszorozódik, tündököl és feltölt az én szeretete, melyben a férfi látványosan első. A nő csak a második. BLAHO GABRIELLA A testes urak hűségesebbek? A teremtés testesebb koronái hűségesebbek a házasságban, mint a normális testsúlyú, vagy sovány férfiak - állítják német kutatók. MTI A berlini Forsa közvélemény-kutató intézet munkatársai ezer 31 és 69 év között német férfit faggattak ki - olvasható a MedNovosztyi című egészségügyi témákra szakosodott orosz hírportálon. Mint kiderült, a normális testsúlyú férfiak 23 százaléka hajlamos letérni a házastársi hűség nem mindig könnyű útjáról, a kissé teltebb urak 19 százaléka kacsingat kifelé a házasságból, míg testes társaik esetében a hűtlenkedők aránya mindössze 11 százalékos. A túlsúlyos férfiak ráadásul ritkábban fanyalodnak a prostituáltak „szolgáltatásaira", s mindezt nem kényszerűségből, azaz nem szexuális problémáik miatt teszik. A vizsgálat szerint a testes urak szexuális aktivitása ugyanis semmivel sem volt alacsonyabb, mint a soványabb kollégáiké, mindössze a dagikból a motiváció, a kalandvágy hiányzik. Ezért hát minden asszony érdeke, hogy jóban legyen otthon ne csak a férjével, hanem a fakanállal is.