Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-04 / 77. szám

6 -MEGYEI TÜKÖRHÉTFÓ, 2005. ÁPRILIS 4. Időutazás a Délmagyarországgal: 1959, idegenforgalom és lakáskataszter (50. rész) Újrakezdődnek a szabadtéri játékok Bár a forradalomban való részvételük miatt még százak ülnek börtönben, bár még minden szavukra ügyelniük kell az embereknek, a Délmagyarország már elsősorban a mindennapokkal foglalkozik, ezen belül is Szeged életével. Ami annál is érdekesebb, mert lassan körvonalazódnak azok a tervek, melyek a város új fejlődési pályáját hivatottak megalapozni. Lényegében kudarcnak bizonyult az a vágyálom, mely szerint Szeged fejlődése szocialista nagyipar városaként valósulhat meg. Igaz, az ipar fejlesztésére ezután is szükség volt, de előtérbe kerültek azok a nézetek, amelyek a tudományos-kulturális élettől várták a város megújulását. Ennek eredményeként újították föl a szabadtéri játékokat. Hunyadi László és János vitéz A július 1-jei lap arról tudósít, hogy Szegeden és környékén 32 ezer jegyet vásároltak a szabadtéri játékokra. „Az érdeklődésre jellemző, hogy Szegeden és környékén tegnapig 32 ezer jegy kelt el, úgyhogy a szombati napokra, vasárnapokra kitűzött előadásokra már jegyet alig lehet kapni. Érdekes tünet, hogy mind Szegeden, mind az ország különböző részein főleg a drágább negyven, ötven forintos jegyeket vásárolják. Több jegyet árusító vidéki IBUSZ-fiók ismételten kért ezekből a negyven, ötven forintos jegyekből." írja a DM. És nemcsak a szabadtéri indult újra ebben az esztendőben, hanem a nagy hagyományú ipari vásár is, amelynek színhelye még éveken át a Horváth Mihály utca volt. Vendégváró remények Mindkét rendezvénytől azt várták, hogy a város idegenforgalmát is fellendíti. Ahogyan július 3-án fogalmazott a lap: „Szeged napról-napra szépül, lehányja magáról az éktelenkedő régi szereplőket, mintha külsőségekben és 95 EV- 95 NAPBAN ELBESZELVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olvasóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az ilyen válogatások szükségképpen esetlegesek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. Koós Károly (balról a második) a Budai Nagy Antal próbáján 1959-ben, a Dóm téri nézőtéren Fotó: Liebmann Béla (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből) érzékeltetni akarná, hogy ismét elnyeri szép rangját a magyar városok között, s megnyerő arculatával is ide vonzza az ország és a szomszéd államok figyelmét. Hogy a játékok miatt? Talán igen. Ezt még ráadásként adjuk, vagy kiegészítésként az idei nyár legnagyszerűbb kulturális eseményéhez, mert tudjuk, hogy akik hozzánk eljönnek, nemcsak a Hunyadi Lászlóért, a fános vitézért, vagy a szovjet balettegyüttesért jönnek, hanem egy kicsit magáért a városért is, a Tiszáért, a halászléért, kincseink, és szépségeink megismeréséért." A július 9-i címoldalon pedig így ír a DM a vendéglátás helyzetéről: „A városi tanács felmérte a lehetőségeket, s ennek eredményeképpen Szegeden 2500 embert tudnak elhelyezni. A két szálloda, a Hungária és a Szeged Szálló 309 férőhelyes. Ez aránylag igen alacsony szám, ezért igénybe kellett venni az egyetemi és középiskolás diákotthonokat is. Ezekben a kollégiumokban, diákszállókon 1800 ember kaphat szállást." Minden ízében szépíteni akarták a várost, még kirakatversenyt is rendeztek, hogy kellemesebb kép fogadja a vendégeket. Erről így ír a lap július 26-án A „János vitéz" a kirakatversenyben is győzött címmel: „A szabadtéri játékok tiszteletére a KPVDSZ, a Csongrád megyei, valamint a Szeged városi tanács kereskedelmi osztálya kirakatversenyt hirdetett. A két első helyre a Tisza Állami Áruház kirakatrendezői és a szegedi Dekorációs Vállalat dolgozói kerültek, s 2-2 ezer forintos pénzjutalmat kaptak. Első díjat az áruház János vitéz és a Kiskereskedelmi Vállalat Kárász utcai ajándékboltjának porcelán kirakata nyerte el." Mindezt július 26-án így foglalta össze a DM, Biczó György tanácselnöknek az ipari vásárt megnyitó szavait tolmácsolva: „- Jelentős események színtere lesz városunk az elkövetkezendő néhány héten - mondotta. - Huszonegy évi szünet után újra megrendezésre kerülnek a Szegedi Szabadtéri Játékok. E nagy esemény szerves részét képezi ez a kiállítás és vásár is. Ezután arról beszélt, hogy több mint tíz esztendővel ezelőtt volt utoljára Szegeden ipari vásár és vázolta, hogy mennyivel különbözik a mostani vásár a régiektől. Mirelit és lakások „40 fokos fagy" címmel így számol be a lap a konzervgyár mélyhűtőüzemében tett látogatásáról: „Június 4-én hetvenöt asszony három műszakban látott neki a zöldborsó feldolgozásának. A gép hántolta, osztályozta és mosta a borsót, azután válogatták, tízkilónként tálcára tették, úgy került be az előhűtőbe. Ennek 0 fokos levegőjét még ingujjban is el lehet viselni néhány percig. A borsót tovább is ott tartották, vagy négy óra hosszán keresztül, s csak a szikkadás után vitték fel az alagút mínusz 32, sőt mínusz 40 fokos fagyába. Mire 8 óra eltelt itt, kész volt a mélyhűtött, mirelit zöldborsó." Hová lett azóta a konzervgyár? Szerencsére van, ami valahogyan megmaradt. A július 26-i lap arról ír, hogy „Nagy, modern őszibaracktárolót építenek Szatymazon", az augusztus 13-i pedig arról, hogy a szalámigyárban „a gyár legmodernebb raktára készül itt, amelybe olyan új klimatizáló berendezést szerelnek fel, amilyen még másutt nincs." Sokatmondó számokat tesz közzé augusztus 13-i számában a DM, amikor a város frissen elkészült lakáskataszteréről ír. Eszerint: „Szegeden összesen 24 544 lakás van. Ebből a magántulajdonban levő és közvetlenül a házigazda rendelkezése alatt álló lakások száma 14 513, az állam tulajdonában és tanácsi rendelkezés alatt viszont 10 031 lakás található. Összesen 33 004 lakószoba található a fenti lakásokban. A magántulajdonban levő 15 292 szobában mintegy 33 ezer, ellenben az állami és tanácsi rendelkezésű 17 712 szobában mintegy 60 ezer ember lakik." A számokból egyértelműen kitűnik, hogy a nagy lakásínségben a bérlakások többsége ekkor még társbérletként működik, vagyis több család kénytelen meghúzni magát egy-egy lakásban. (Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN Ki mint vet, úgy arat. > c o Io <D :=JlO -CD T >0CVJ CD Mindig Bierettem volna egy olyan könyvet Imi, ami úgy végződik hogy maionéz." (Richárd Brautighan) Mindenkinek van kedvenc regénye. Egy történet, amelyet mintha személyesen neki írtak volna. Egy könyv, amelyet nem tudott letenni. Ön melyik múre szavaz? Melyik regény kerüljön a legjobb 100 közé? A Nagy Könyv játékban bármíyen magyarul megieient regényre lehet szavazni a nyomtatott szavazólapokon vagy a www.anagykonyv.hu weboldalon A regisztrált szavazók között egy db 150.000 Ft, egy db 100.000 Ft és egy db 50.000 Ft értékű könyvutalványt sorsolunk ki! SS mtv JVifzrf 0) (1) c c =0 0) (0 •di :0 X. a (0 •o £ > (0 N 0) < eI •n O 9 x "5. o í 1 £ c X • i C E« S 5 <3 55 o i ; <!fl<U Is