Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-28 / 98. szám

10 BIZALMASAN 2005. április 28., csütörtök A nő: kincs A játszótér homokozójában kicsik piszmognak, a tavaszi napsütés sokakat kicsalt a szabadba. A kavicsos úton idős férfi közeledik, ütemesen veregeti bal kezével a babakocsit. - Aludj, kicsim, aludjál. Tente baba, tente - dúdolgat félhangosan. A kisbaba azonban nem akar aludni, sőt; torkaszakadtából ordít. A férfi a padhoz ér, tétován rám néz. - Csak nem akar aludni. Kicsit meglökdösi a kocsit. - A kismenyem a nagyobb unokámmal kórházban van, a lurkónak most veszik ki a manduláját. Gondoltam, majd csak eltologatom ezt a csöppséget, nyugdíjas vagyok, ráérek. De kifog rajtam! Hallgatunk. A baba fölé hajolok: érzem, valami nincs rendben. Megkérdezem a férfit, pelenkát cserélt-e már? Odahajol ő is, aztán felderül az arca. A kocsi aljából előveszi a pelust, a meleg napsütésben gyakorlott mozdulatokkal csomagolja át a kisfiút, aki két perc múlva édesdeden alszik. Nagyapja betakargatja, s odasúgja neki: - Jól jegyezd meg, kicsim, amit a nagyapa most mond neked: a nő nagy kincs! Nélkülük semmi sem működik. NYEMCSOK ÉVA Anyuöröm, anyupanasz BIZONYOS ESETEKBEN VAN MÓD A KETTŐS NÉVVISELÉSRE Ki kerül be apaként az anyakönyvbe? Ha a gyermek házasságban születik, az édesanya házastársa nevét jegyzik be az anyakönyvbe. Más a helyzet azonban, ha az édesanya nem él együtt az apával, vagy ha még nem vált el, de már új párjától várandós. Anya csak egy van... Ha kell, tigris, ha kell, vad lurkókat terelő juhász. Anya csak egy van, de megsokszorozza erejét - már akkor, mikor még csöppnyi - a csemetéje. Na jó, de ha elhagyja a költőiség magaslatait, akkor a harcos hétköznapokon a megsokszorozódó feladatok súlya zuhan a vállára. Lehet olyankor oka panaszra? Döntsék el olvasóink, s ha a tucatnyi példát ismertető listánkat nem tartják teljesnek, írják meg véleményüket, tapasztalataikat. Mikor nem jó anyának lenni? Legelőször is talán akkor, mikor az emberre szabott szaporodási forma rendje szerint a vajúdás máshoz nem hasonlítható fájdalma robbantja szét testének kitartásból épített bástyáját. De szemvillanásnyi idő alatt feledteti a kínt, hogy maximum egynapi szenvedés után maga az ártatlanság néz rá kisbabája képében, örök ragaszkodást ígérő tekintettel. Akkor se jó, mikor a vigasztalhatatlanul síró csecsemő egész éjszakás Canossa-járásra ítéli, s fel-alá járkálhat hajnalig a lakásban, karjában ringatva. És még az is tetézi a távgyaloglási erőpróba terhét, ha nem tudja, miért kell a kicsinek és neki is így vezekelnie. De micsoda heurékaélményt hozhat a reggel, mikor felfedezheti a mosolyra húzódó szájacskában az első tejfehér fogacskát. Műanyag zöldségek Az sem tartozik a legkedvesebb anyai feladatok közé, mikor az óvodába szoktatáskor a kezünket csókolgató, erőnek erejével belénk csimpaszkodó, bömbölő gyermeket lefejtve magunkról kell otthagynunk. De milyen megnyugvást hoz, ha visszaóvakodva az intézményhez, az ablakon belesve látjuk: a szívfacsaró színjátékot elfeledte és épp műanyag zöldségekre alkuszik a bababoltban. Az olimpiai maratont jelenti az anyának, ha kórházba került gyermekének ágya mellett tizennégy órán át ül egy sámlin, és fáradhatatlanul mondja a meséket, mondókákat vagy énekelget, simogatja a kis beteget. De azzal a tapasztalattal gazdagodhat, hogy erre a sportolókkal szemben edzés, felkészülés nélkül is képes. Úgy érezheti, hogy az idegein táncolnak, az az anyuka, aki a lakás rendjének őre, viszont örökmozgó emberpalántája minden lében kanál és páratlan rutinnal önt levest a padlóra, sikítozva kísérletezik azzal, mi a végeredménye a színes kréta és a bútor találkozásának. De felülemelkedhet gondján, ha arra gondol, mindez csak a felfedezőhajlamot sejteti és lehet, hogy épp egy kis Kolumbuszt, Einsteint vagy megasztárt nevel. Ahogy cseperedik, egyre inkább szeretné a csemete átvenni a szülői szerepet. Megmondja, mikor hova menjen a család, átrendezi a lakást, beosztaná a felnőttek idejét naponta huszonnégy órányit kitevő, számára szórakoztatást jelentő teendőkkel, sőt még a családi kasszát is elköltené lufira, nyalókára és a világ összes plüssállatára. Viszont magabiztosan gondoskodó is tud lenni. Betakarja a szombaton reggel még aludni akaró felnőttet, és egyedül néz mesét, rászól anyura, ha rá akar gyújtani egy cigarettára. A csalódottság lehet úrrá az anyán, ha leleplezi az eltitkolt földrajzkettest, és azt, hogy a tanár üzenetét úgy fogalmazta át a kisdiák, hogy azt egy politikus is megirigyelhetné. Viszont ráébredhet arra: az ő neveltjében is benne van az, ami oly alapvető emberi tulajdonság, a megbánás képessége és a huncutság. Nem olyan jó anyának lenni, mikor a rokonsággal a gyerILLUSZTRÁCIÓ: MTI meknevelésről kell vitázni, de így a család döntőbírósága előtt gyakorolhatja, hogyan kell meggyőződései mellett érvelnie. Ez még munkahelyi előmenetelében is hasznára lehet. Ő többre vigye A harmadik és a negyedik X betöltésének traumájával érhet fel, ha a gyermek méretben anyja fölé magasodik, de végül is minden szülő azt akarja, hogy fia/lánya nála szebb, jobb, okosabb, minden tekintetben nagyobb legyen, többre vigye. Kegyetlennek tarthatja az anya a tinit, ha az hagyja, hogy az aggodalom ráncosítsa és szaporítsa ősz hajszálai számát, mert bejelentés nélkül leruccan a haverokkal a Balatonra és vígan mulat. De a szülői házba visszatérő támaszt adhat, ha szükség van rá. Nem jó anyának lenni, ha azt kell érezni, hogy a gyermek tanulmányaihoz, a barátnőknek már megvett elektronikus kütyükhöz szükséges pénz előteremtése túlórahegyeket igényel. De legalább rájöhetünk, miről van szó a pénzügyi tévéműsorokban, mikor kockázatokról, befektetésekről beszélnek. Tekintete elárulja Az anya szinte gyermeke születésétől retteg attól, hogy egyszer nagylánya, nagyfia már máshoz fog kötődni, és a választottját jó előre utálja. Amikor a szakítást meg is kell élni, az az anyai panasz pillanata, de túlélésre serkenti, hogy neki kell majd vigaszt nyújtania, ha az örökké az ő kisbabája maradó laklit a pasija bepalizza, a csaja faképnél hagyja. És amikor a gyermek is apa vagy anya lesz, akkor tekintete rögtön elárulja: már mindent ért, amit a friss nagymama korábban magyarázott, amiért addig annyit küzdött. R.Z. A tavaszi megújulásban, szépülésben igen fontos szerepe van a természetes kozmetikumoknak. Érdemes például tudni, hogy az ilyenkor divatos fogyókúráktól megviselt haj miként táplálható, szépíthető növényi kivonatokkal. A nagy tavaszi „kilókínlódások" nemcsak pozitív eredményeket hozhatnak, de árthatnak is a szépségnek. Az egyoldalú diéták, léböjtök és fogyókúrák, de a kiegészítő vitaminadagolás túlzásba vitele is rosszat tehet a hajnak. A télen amúgy is megviselt, töredező, sprőd, elvékonyodó, hulló szálakat, a hajhagymákat, a zsíros vagy korpás fejbőrt ilyenkor fokozottan gondozni kell. S erre kiválóan alkalmasak az agyonreklámozott gyári termékek mellett a házi kozmetikumként ősidők óta kínálkozó gyógynövények. A zsálya például hatékony ellenszere a hajhullásnak: tinktúrájával be kell dörzsölni a fejbőrt. Az egészséges fejbőrnek őre, a tiszta hajnak „varázslója" a nyírfalevél főzete is, amivel a megmosott fejet kell leönteni. Akárcsak a csalánlevélfőzettel, ami nagyon hatásos a korpásodás, a faggyúmirigy túlműködése ellen. S ha egy maréknyi szárított csalánból liternyi vízben forrázunk levet, amibe evőkanálnyi almaecetet keverünk, még fényessé is tehető vele a hajkorona. A zsírosodást, korpásodást, a hajhullást „kezeli" a bojtorján. Kipróbált régi szer a fej ékességének ápolására a kamilla, jótékony hatása „színes" is: szőkíti a hajat ha mosás után e gyógynövény forrázatában is megfürdetjük. A hagyma ugyancsak természetes színező, főzete barnás árnyalatot ad a hajnak, amellett, hogy táplálja azt. A hajhullással összefüggő B-vitamin-hiány enyhítésére „gyógyfolyadékká" minősíthető a sör, mosás után kell vele leönteni a fejet, táplálja, erősíti, szebbé teszi a hajat, intenzívebbé színét-fényét. A hajápolás újabb keletű praktikája szerint az ásványvíz is regeneráló erővel bír, s a vele hidegen történő öblítés fényezi a hajszálakat. SZABÓ MAGDOLNA OTTHONI PRAKTIKA Haj szépítő háziszerek MUNKATÁRSUNKTÓL Több tényezőtől függ, hogy a születendő kisbaba anyakönyvébe ki kerül be apaként. Másként rendelkezik a családjogi törvény házastársak, élettársak és a gyermeket egyedül vállalók esetében. - Az újszülött anyakönyvi kivonatába, amennyiben szülei házasságban élnek, a férj kerül be apának, és általában hagyományosan az édesapa családnevét kapja - mondta Bácsik Sándorné anyakönyvvezető. - Kettős névviselés is lehetséges: azoknak a gyerekeknek az esetében, akiknek szülei 2004. január 1. után kötnek házasságot. így például, ha az édesanya neve Kovács Anna, az édesapáé pedig Fekete József, akkor a szülők kérhetik, hogy a kicsit a Fekete-Kovács illetve Kovács-Fekete névre anyakönyvezzék. Amennyiben élettársi kapcsolatból születik a kisgyermek, az édesapa - az anyakönyvvezetőnél vagy a gyámhatóságnál - apai elismerő nyilatkozatot tehet, így őt jegyzik be az anyakönyvbe. Ez a nyilatkozat az utód születése előtt és után is megtehető. Akkor is a korábbi férj adatai kerülnek bejegyzésre, ha az édesanya már elvált, de a válás és a baba születése között nem telt el 300 nap. Vagyis, ha a bíróság akkor mondja ki a válást, amikor az anya 3 vagy 4 hónapos terhes, a korábbi férj nevét jegyzik be az újszülött anyakönyvébe. - Ilyen esetekben azt tanácsoljuk, hogy ha jogi kifejezéssel élve - a természetes apa szeretné, hogy ő kerüljön be az anyakönyvbe, kössenek házasságot - mondta az anyakönyvvezető. - Ez az egyetlen egy megoldás erre. Hiszen a családjogi törvény szerint a férjet kell a születendő gyermek apjának tekinteni. Ha viszont az édesanya nem házas, egyedül vállalja a gyermeket, és nincs a birtokában apai nyilatkozat, a kicsit az édesanya családi nevére anyakönyvezik. A törvény előírja, hogy a gyermek 3 éves koráig rendezni kell a családi jogállását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az Nagy falat ILLUSZTRÁCIÓ: SCHMIDT ANDREA anya nem kívánja megnevezni az apát, beleegyezésével a gyámhatóság képzelt apa adatait állapítja meg, és ez kerül a gyermek anyakönyvébe. Ebben az esetben a gyermek családi nevét az anya választhatja meg, ez lehet saját családi neve, vagy akár a képzelt apáé is.