Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-27 / 97. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 28. •MEGYEI TÜKÖR» 7 Az életnek ára van Ajjajjaj! Ekkora fába még nem vágtam a fejszét. Mindennek ára van. De még mekkora. Életünket ingyen kapjuk, legtöbbször boldog órák gyümölcseként, de attól kezdve holtunkig minden percünkért fizetnünk kell. Néha boldogsággal, aztán, amikor már elfelejtjük, mi is az igazi belőle, előáll a nagy behajtó, és először csak mondja, aztán ismételgeti: adós, fizess! Senki nem kérdezi tőlünk, akarunk-e megszületni, meg azt se, mire születnénk legszívesebben. Tanítja a legtöbb vallás, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek, de éppen in­dulásunkra ez nem vonatkozik. Feministák, és az életnek másfajta bígultjai ugyan jogukként hangoztatják, szabad aka­ratuk jegyében ők dönthessenek a mi megjelenésünkről, de mi akkor már nem ők vagyunk, hanem egyszemélyes lények: én! De nekünk, mondom, akkor már nincsen szavazati jo­gunk. A nagy ÉN is meghígulhat néha, és azt mondja, szintén a szabad akaratra hivatkozva, egyedül neki van joga eldobnia az életét. A vallások másik alagútjába fut bele azonnal, mert az agyonrafinált hitűeken kívül valamennyi éppen ezt tiltja legjobban. Az élet is tiltja. Parancsként van kiadva mindnyájunknak, adjuk tovább azt az ajándékot, aztán gondoskodjunk róla tisztességgel, a legvégén pedig a becsületes befejezéshez megint intelem jön elő: tűrj békével! Aki ezen a vágányon akar tovább menni, menjen, én most megállok. Azt se mondhatom, hogy újat mondok, kerülgettem ezeket már többször is. Ha valóban tisztességgel akarnánk meg­őrizni azt a bizonyos ajándékot, és egészségesen tovább adni, rengeteg tapasztalattal kiegészítve, első parancs ez lenne: élj egészségesen! Alpontjait elsorolnom se lehetne. Mértékkel egyél, finomakat és táplálókat vegyesen. A magam korosztálya ugyan azt tanulta annak idején, mire megöregszünk, tablettá­kon fogunk élni, de nem patikabogyókra gondolt akkor még sen­ki. Most meg? Marékszám kapkodják be a mindenféle kiegészí­tőket. Kuruzslók hada él balgaságainkból, miközben ők is men­nek szépen tönkre. És mozogj sokat! Legyél mértékletes az élvezetekben is! Ha bo­lond lennék - vágja rá korunk hőse. Amit az élet kínál, nem utasí­tom el, de ha nem kínálja, elveszem erőszakkal. Ebbe aztán bele­fér majdnem minden. Az ital, a bagó, a drog és a többi túlhajtott akármi. Hogy mit mond a statisztika az önrontásokról ? Az a sta­tisztikusok dolga. Kimutatják például, hogy a cigaretta szinte min­den betegségnek talpköve. Ömlenek kifelé az iskolából az aranyo­sabbnál aranyosabb leánkák és kisfiúk - illene őket igazi fölnőtt­nek mondani! - és dől belőlük a füst. A még fejlődő szervezetet kö­pi be a hamar elmúlás mocskos legye. Nehogy azt mondja csókoló­dzás közben a másik, hogy tejfölösszájú vagyok! Itt aztán szépen meg is állok. Az orvosok többsége eldobta már a büdös bagót, ha kínok kínját állta is ki közben, annál többen szív­ják a nővérek és a másfajta segítők. Persze szükségünk lenne tartós egészségükre is, de micsoda erősítést adnak a vég felé közeledő többi bagósnak! Csak egy slukkot még! Vénülő tejfölösszájúként azt mondom, az élet legnagyobb ára füstként száll el. Hogyan is van ez ? Es vele szállunk el mi is ? H.D. « m Ötvenéves az erdészeti oktatás MUNKATÁRSUNKTÓL Ötvenéves az erdészeti oktatás Szegeden. Ennek alkalmából tart jubileumi ünnepséget a Kiss Ferenc Erdészeti Szakkö­zépiskola és Kollégium, április 29-én. Reggel negyed 10-kor megkoszorúzzák Kiss Ferenc szobrát, az ünnepséget 10-től tartják a Szegedi Ifjúsági Ház­ban, 12-kor a résztvevők em­lékfát ültetnek a Szent György téren. Délután 2-kor szakmai fórum kezdődik a magyar er­dőgazdaság jelenéről és jövőjé­ről. A fórumon részt vesz Kle­mencsics András, az FVM er­dészeti főosztályának vezetője, Wisnovszky Károly, az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgató­ja és Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke is. A megváltozott körülmények, néma kényelem az oka a sok művi szülésnek Egyre több a császármetszés Minden harmadik nő császármetszéssel hoz­za világra gyermekét a szegedi nőgyógyá­szati klinikán. Magyarországon minden­hol egyre kevesebb a természetes szülések száma, ez azonban nem azt jelenti, hogy az anyák nem vállalják a vajúdás nehézségeit. Évről évre nő a császármetszéses szülések száma Magyarországon. A jelenséget hajla­mosak vagyunk annak tulajdonítani, hogy a nők már nem akarnak szenvedni gyermekük világra hozatalával, inkább megkérik orvosu­kat, mütse meg őket. Ilyen azonban csak a filmekben létezik, az orvosetika ugyanis szi­gorúan tiltja az indokolatlan beavatkozást. A Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján tavaly a szülések 32 százaléka végződött császármetszéssel. Csak összehasonlításképpen: 1975-ben ez az arány 7 és 8 százalék között mozgott. Pál Attila, a klinika orvosprofesszor-igazgatója szerint jó és rossz oldala egyaránt van annak, hogy ma­napság sokkal többen szülnek műtéti úton. - Régen, ha egy gyerek nehezen jött világra, fogót, vákuumot és egyéb eszközöket használ­tak. Ezek miatt azonban sok volt a sérülés-em­lékeztetett a professzor. - Ma már az orvos in­kább beleavatkozik a természet rendjébe, hogy a problémákat elkerülje. Ugyanakkor ne felejt­sük el, hogy ilyenkor műtét történik, amely akár komoly szövődményekkel is járhat. Császármetszéssel segítenek világra példá­ul minden farfekvéses magzatot, ha először szül az anya, beavatkozás nélkül ugyanis hét­szer nagyobb az esélye a gyermek sérülésé­nek. Márpedig a 34. hét előtt születő gyere­kek csaknem mindegyike ilyen, hiszen a magzat csak a kihordási idő legvégén fordul be a szülőcsatornába. - Az utóbbi időben, a lombikbébi program­nak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt az ikerszülések száma, ők például gyakran kora­szülöttek - magyarázta a professzor. Szintén a mesterséges megtermékenyítés­hez kapcsolódó jelenség, hogy azoknál a nők­nél, akik nehezen, hosszú évek után estek te­herbe, az orvosok nem vállalják fel a legkisebb íme az ember. Óvó kezek között az újszülött kisbaba Fotó: Veréb Simon rizikót sem, és inkább a műtétet választják. A számok elemzésekor figyelembe kell venni, hogy folyamatosan tolódik a gyermeket válla­lók életkora is, amely együtt jár az egyre sza­porodó anyai és magzati komplikációkkal. Márpedig minden ilyen esetben a császár­metszés jelenti a biztonságos megoldást. A műtéti szülések számának növekedését tehát rengeteg tényező befolyásolja. Ezek azonban mind egy fő okra vezethetők vissza: az orvosok igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek kimenetele kétséges le­het. Az óvatosság pedig egy idő után generál­ja magát, aki ugyanis egyszer már császár­metszéssel szült, azt a következő alkalom­mal is nagy valószínűséggel műteni kell, a heg ugyanis bármikor szétszakadhat. Mindentől függetlenül azonban tény: a csá­szármetszés a kismamának és az orvosnak is a könnyebb megoldás. Előbbi nem szenved órá­kig, utóbbi pedig tervezhetően, ideális körül­mények között segítheti világra az újszülöttet. Nincs lehetőség arra, hogy kérésre elvégezzék a műtétet. Igaz: nem jellemző, hogy a nők ezzel keresnék fel orvosukat. Ettől függetlenül a sze­gedi klinikán rendszeresen ellenőrzik: valóban indokolt volt-e az elvégzett császármetszés. TÍMÁR KRISZTA Siska Antal: Kikérem magamnak a hangnemet és az eljárást! Hibázik és büntet a hivatal A felületes hivatali adatkeze­lést, a tájékoztatás módszerét és az önkormányzati ügyinté­zők stílusát tartja méltatlan­nak egy sándorfalvi nyugdíjas. Elismeri, hogy hibázott, ám nem ő vétett egyedül. A sándorfalvi Siska Antal tanyát vett családtagjaival 13 évvel ez­előtt a falu határában. A tulaj­donjog megszerzéséről az érin­tett feleken kívül - a határozat megjegyzés rovata szerint - az il­letékhivatal és az önkormányzat is kapott értesítést. Akkoriban nem szedtek kommunális adót a faluban, 2000-től viszont min­den ingatlan tulajdonosára kive­tették. Siska úr a belterületi háza után fizet, arra viszont nem gon­dolt, hogy tanyáját is érinti az in­tézkedés. - Nem tudtam, hogy a külte­rületi ingatlanra is kommunális adót fizettetnek. Semmiféle ér­tesítést nem kaptam, pedig 5 éve halmozódik a hátralékom. A hivatal ugyanis 13 éven keresz­tül elfelejtette iktatni az adásvé­telünket, sőt: 5 évig eszébe sem jutott, hogy bármit számon kér­jen - méltatlankodott Siska An­tal. - Néhány nappal a büntető­határozat előtt jártam is bent a hivatalban, akkor szóltak a mu­lasztásom miatt. Azonnal kér­tem csekket, hogy befizessem az adót. De az ügyintéző pökhendi­en csak annyit vágott oda, hogy most már nem ad, hanem bün­HELYI AD0F0RINT0K Sándorfalván egy-két éves helyi adóhátralékokat találnak, és felszólítják a fi­zetésre az érintetteket, de legvégső esetben a behajtástól sem riadnak vissza - tájékoztatott az önkormányzat jegyzője. Muhirté Boruzs Ilona elmondta, a tisztázatlan tulajdonú ingatlanokat az ingatlan-nyilvántartásban nyomozzák le. A bevételt külterületi utakra és gyomirtásra fordítják, belterületen pedig a vízelvezető gyűjtőcsatornák és nagyobb átereszek tisztítására I tet. Nem a 16 ezer forintos ösz­szegről van szó. Kikérem ma­gamnak a hangnemet és az eljá­rást! A fellebbezés újabb 5 ezer forintba kerülne, és az ügyinté­ző saját hatáskörben bírálhatná el. Kizártnak tartom, hogy beis­merné, ők is hibáztak, nemcsak én. A napokban Siska úr belterüle­ti házához is újabb felszólítást kapott az önkormányzattól, hogy haladéktalanul tisztíttassa ki a kapubejárója alatti csatorna­átereszt, különben szabálysérté­sért feljelentést tesznek. A mun­kához erőgép szükséges, és mivel a nyugdíjas nem tekinti saját fel­adatának a kotrást, a határozat ellen most írásban fellebbez. D.T. Rokkant anya három sérült gyermekkel Újraindult az aláírásgyűjtés az ápolási díjért A Kószó családnak megváltás lenne, ha elismernék az otthonápolási munkát Fotó: Karnok Csaba Újralendült, és június közepéig tart a fogyaté­kosszervezetek aláírásgyűjtése, hogy az otthon ápolók munkáját elismertessék. A tájékoztatásba aktívan bekapcsolódik egy deszki család, mely­ben rokkant az anya és felnőtt gyermekei is. A deszki Kószó családban kerekes székes felnőtt fiát, lányát és vejét gondozza a rokkantnyugdíjas édesanya. Csekély ellátmánya azonban kizárja őt az ápolási díjból, ezért csak saját és gyerekei rok­kantellátására számíthat. - Bátyám és én is, mindketten dolgoztunk, és rendelkeztünk a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, de férjemet, Attilát nem jelentette be a munkáltatója. Csak járadékot kap - meséli Kószó Krisztina, aki diplomás szociális munkásként nyo­mon követi a fővárosi kezdeményezést, és interne­ten tartja a kapcsolatot a szimpatizánsokkal. - Délutánba nyúlik nálunk a reggel. Ahogy tu­dunk, segítünk egymásnak, de édesanyámra hárul a teher nagy része: a mosdatás és öltöztetés például több órányi szakértő fizikai munkát jelent. Nem mozdulhat el mellőlünk, éjjel-nappal figyelnie kell ránk. Krisztina segít neki, speciális konyhájukban főz, és mivel pehelykönnyű műanyag edényeket hasz­nál, azokat képes megemelni. Attila öltözteti a pár­ját, és fésüli, sőt: a reggeli elkészítésében is ügyes. Krisztina bátyja, Zsolt azonban még náluk is több törődést igényel. Ahhoz, hogy jó időben kimozdul­janak a lakásból, Kószóné órákon át öltözteti, és betakargatja a gyerekeit. Deszken sétálnak, embe­rekkel találkoznak, és aláírást gyűjtenek. - Ha utánaszámolunk, hármunk intézeti ellátása több mint háromszázezer forintba kerülne az ál­lamnak havonta. És mi csak a minimálbérért küz­dünk - számszerűsíti Kószóné az ápolási díj emelé­séért folytatott harcuk hátterét. IJOMBAI TÜNDE ÖTVENEZER ERVENYES ALAIRAS Új lendületet vett az aláírásgyűjtés az ápolási díj emelé­séért. A súlyosan fogyatékosokat otthon gondozók évek óta a mindenkori minimálnyugdíjat kapják, azaz 24 ezer forintot. A rengeteg türelmet és kitartást igénylő elfog­laltság nem munkaviszony, ezért később a nyugdíjhoz sem számít. A fogyatékosoknak június 15-éig kell össze­gyűjteniük az 50 ezer érvényes aláírást, hogy népi kez­deményezésűk eredményeként az országgyűlés napi­rendjére vegye a kérésüket. Legalább minimálbért sze­retnének.

Next

/
Thumbnails
Contents