Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-25 / 95. szám

PÉNTEK. 2005. ÁPRILIS 22. • MEGYEI TÜKÖR« 7 József Attila születésének 100. évfordulójára jelent meg Len­gyel András szegedi irodalom­történész „...gondja kél a gon­dolatban" című kötete a Tisza­táj-könyvek sorozatban. MUNKATÁRSUNKTÓL A kiváló szegedi irodalomtörté­nész, Lengyel András azzal az előfeltevéssel írta legújabb köte­tét, hogy József Attila nemcsak nagy költő, hanem jelentékeny gondolkodó is volt, aki saját tere­pén, a műalkotások világában mozogva, a műalkotások miben­létéről szólva figyelemre méltót produkált. „Értekezői életművé­nek szinte a legutóbbi időkig mostoha sors jutott. Ó maga ugyan költőként is ambicionálta, hogy elméleti szinten, teoretikus formában is megnyilatkozzék, környezete azonban rendre meg­kérdőjelezte eme ambíciója létjo­gosultságát. Értekező szövegein többnyire még azok is fanyalog­tak, akik egyébként költészetét már korán föl- és elismerték. Ez A kötet borítólapja az aszimmetrikus recepció ket­tős következménnyel járt. Egy­részt, érzékelve az idegenkedést, lényegesen kevesebb értékező szövege született, mint ameny­nyire tehetségéből és érdeklődé­séből futotta volna. Másrészt, amit megírt, utóbb sokszor még az is veszélybe került. Amíg ver­sei kéziratai hamar becses erek­lyékké váltak, magánemberek is, intézmények is gyűjtötték és publikálták őket, értekező szöve­gei - mint afféle mellékes, sőt sokszor kimondottan „proble­matikus" kísérletek - magukra maradtak és szétszóródtak. Egy része e szövegeknek ma is kalló­dik, vagy talán már meg is sem­misült" - írja „...gondja kél a gondolatban" című, az értekező lózsef Attilát bemutató köteté­nek előszavában Lengyel András, aki többek között a költő egzisz­tencia- és nemzetfogalmát, önlét terminusát, filozófiai tájékozó­dását vizsgálja. Olvashatunk a tanulmánykötetben a „narod­nyik" József Attiláról, a költő 1933-as kisiklásáról, freudomar­xizmusáról, az úgy­nevezett Rapa­port-levelek egyik ér­tekező betétjéről, a szocializmus filozó­fiai újraalapozására tett kísérletről. Lengyel András az életmű néhány fon­tos csomópontjának kiválasztásával és ér­telmezésével jelentő­sen hozzájárult a költő 1928 és 1937 közötti elméleti, filo­zófiai munkásságá­nak föltérképezésé­hez. A monografikus teljességű végső ösz­szegzéshez további kutatások szüksége­sek, ám az NKA, az NKÖM és a Magyar Könyv Alapítvány tá­mogatásával megje­lent kötet így is átfo­gó képet ad az érteke­ző József Attiláról. 7A*—F CVV<«­LENGYEL ANDRAS „...gondja kél a gondolatban" A2 ÉRTEKEZŐ JÓZSEF ATTILÁRÓL Lengyel András új kötete az értekező József Attiláról „...gondja kél a gondolatban" Nem volt műemlék a város széli épület Szentesen Összedőlt a Piti-malom Előbb a fele dőlt le a szentesi Piti-ma­lomnak, majd összeomlott az egész. A Pan­kotai Agrár Rt. területén lévő ipartörténeti épület még nem volt műemlékké nyilvá­nítva, a hírek szerint utóbb jóféle kocsmát akartak nyitni benne. A vályogból és téglából épült szentesi Pi­ti-malmot az utóbbi években a belvíz pusztí­totta. Az épület állagának nem kedvezett a közelben folyó csatornázás, így néhány hete leomlott a malom épületének fele, a minap pedig az egész. Széphegyi László, a műemlék­védelmi hatóság Csongrád megyei vezetője száz- vagy százhúsz esztendősre becsülte a malom korát: pontos tudományos feltárás az épület történetéről nem készült, a malom ugyanis nem jutott el a műemlékké nyilvání­tásig. Azokban a napokban, amikor az épület fele a földdel lett egyenlő, a műemlékvédelmi hi­vatal által felkért statikus megvizsgálta a malmot, és megállapította: bizonyos szintig vissza kell bontani ahhoz, hogy újjáépíthes­sék. A Pankotai Agrár Rt.-t, amelynek terüle­tén található az ingatlan, kötelezte is erre a polgármesteri hivatal műszaki osztálya ­tudtuk meg Lajos Istvántól, az ügy előadójá­tól. A város korábban tervezte, hogy védett­ség alá vonja az épületet, a hivatalnál azon­ban több ezer hasonló ingatlan vár erre a stá­tusra - a szentesi Piti-malomra nem kerülhe­tett sor. A szomszédok elmondása szerint a napok­ban az épületnél megjelent egy munkagép, s miközben azzal dolgoztak, romba dőlt a ma­radék épület. A Pankotai Agrár Rt. építészét nem tudtuk megkérdezni a történtekről, mi­után nem értük el telefonon, de feltehetőleg a műszaki osztály által kiszabott kötelezett­ségnek akart eleget tenni a részvénytársaság, s eközben dőlt teljesen romba az épület. Rózsa Gábor mérnök-muzeológus úgy tud­ja, hogy az utolsó molnár után nevezték Pi­ti-malomnak az ingatlant. Legalább harminc éve nem üzemel, ugyanis ezen a helyen nincs megfelelő szél a házak és a környező fák mi­att. Rózsa Gábor információi szerint legutóbb jóféle kocsmát akartak nyitni benne, ez a terv azonban többek között azért nem vált valóra, mert nagyon sokat kellett volna rá költeni, különböző egészségügyi előírások miatt. A műemlékvédelmi hivatal megyei vezetője la­punktól értesült a véglegesnek tűnő pusztu­lásról. Az igazgató azt mondta, a malom helyreállításához egyetlen dolog kell: pénz. B.G. Az utolsó lökést a helyreállításra kirendelt munkagép adta meg Fotó: Vidovics Ferenc O - öööö - ö Ez a derék magyar betű leírva, duplázva vagy triplázva nem léte­zik, ennélfogva talán egyetlen szótárban sincsen benne. Kiejtve viszont talán a legtöbbet használt hang. Voltam a minap egy valamin, igen okos emberek osztották ott az igét. Az előimádkozásra kijelölt tudós ember evvel kezdte kérdését: ööö. Az előadó meg evvel a magáét: ööööö! Több mint háromszor volt alkalma kérdeznie a hergelő embernek - legalább négyszer -, mindet evvel kezdte, és közben is megismételte: ööö. Az előadó meg: Tünemény okos dolgokról beszélt, teljesen új megvilágításba helyezve a sarokpontokat, és amikor belelendült, percekre elhagy­ta az ismétléseket, de aztán csak visszakanyarodott hozzájuk. Lerágott csont ez már, tudom jól, de a jó kutyának a lerágott csont is csemege. Megpróbáltam megfejteni a titkot. Fél füllel az előadót figyeltem, mert ismétlem, nagyon okos dolgokat mondott, de az én fejemben még több vágányon járnak a gondolatok, másra is futotta az erőmből. Rájöttem, aki a nagykalapácsot forgatja, nem szokott ökögni-bakogni. Aki a földet szántja, az se. Bizonyos fokú kulturált­ság, átlagon fölüli iskolai végzettség, azt hiszem, föltétel. Az az érzésem támadt, a gondolkodást mímeli, aki evvel kezdi, és közben is él vele: ööö. El akarja hitetni velem, nem az olvasószem­üvegét felejtette otthon, a szűzen szült gondolat világra jöttének le­hetek figyelő tanúja. Megszokta már, észre se veszi, tehát tudatalatti kormányzásról van szó. Agyam egyik vágányára befut ez a szerel­vény is: igaz, hogy semmi értelme nincsen, de legalább magyar. Elis­merem, az angolban is, a franciában is előfordulhat, netán a spa­nyolban is, és a szláv nyelvek mindegyikében honos lehet, de a ma­gyar ember kizárólag magyar ööö-ket fogyaszt. Nemzeti programba is lehetne foglalni. Amikor előadónk belelendült, mondom, elfelej­tette a rögződött divatot, már attól tartottam, ha nem igyekszik, haj­léktalanná válik, de kiderült, ideiglenes állapot volt csak. Töltelékről, toldalékról van szó mindenképpen. A toldalékról a nyelvészek azt tudják, rag, képző vagy jel. Ez egyik se, csak van. Egyeztetni se kell semmivel. Szerepe ? Elvileg a nulla, vagy akár öt nulla, de az is van. Mondom, a helyben születés varázsa. Annyifé­le szelence volt már a görög mitológiától kezdve egészen napjain­kig, Pandoráé a legveszedelmesebb, elneveztem a pódium palack­jának. Ha kinyitják, akár a szelencék szelleme, kiszabadul, és visszatuszkolni nem lehet. Vagy ragályos a betegség, vagy eleve fertőzött emberek gyüleke­zetében rágom a csontomat, nem tudom, de tény, amikor a szín­háznyi nagyterem éppen tucat hallgatóságából fölszólalt valaki, ugyan mivel kezdte ? Ha kettőbe repednek, akkor se találják ki. Megmondom. Evvel: ööööö/ H.D. A vásárhelyi Pál testvérek mindenhová rajzolnak Kocsit, falat és bőrt is festenek Egykoron graffitivel kezdték, ma már tetoválnak és jármű­veket festenek a vásárhelyi Pál testvérek. Kornél és Szabolcs eddigi legnagyobb alkotása egy tartálykocsit díszít. A lengén öl­tözött hölgyet, a rockénekest, valamint a hátteret szabad kéz­zel egy hét alatt készítették el. Hobbiként indult, aztán kenyér­kereset lett belőle. Röviden így lehetne összefoglalni a vásárhe­lyi Pál testvérek, a 28 éves Kornél és a 24 éves Szabolcs rajzolását. Több mint tíz esztendővel ez­előtt még házfalakra készítettek graffitiket, napjainkban pedig járműveket festenek, és egy teto­válószalont is nyitottak. Az idő­sebb testvér itt dolgozik, míg öcs­cse Budapesten. - Megkeresett minket az egyik helyi szeszfőző fia, hogy nincs-e kedvünk lefesteni a tartálykocsi­ját. Hát így indult a járműdeko­rálás - tudtuk meg Kornéltól. Ketten egy hét alatt készültek el a munkával. A tulaj kérésére egy hiányos ruházatú hölgyet, valamint ked­venc együttese frontemberének az arcképét kellett ráfesteni a henger alakú felületre. - Szóró­pisztollyal dolgoztunk, s semmi­féle sablont nem használtunk ­folytatta a fiatalember. A tartálykocsi újabb megrende­léseket eredményezett. Legtöbb­ször motortankra és bukósisakra kérnek tőlük különböző mintá­kat. Ez leginkább repülő sas, de számos nonfiguratív ábra is dí­Pálék eddigi legnagyobb munkája. Az idősebb testvér, Kornél és a tartálykocsi Fotó: Tésik Attila szíti már a kuncsaftok mociját, bukóját. Kornélnak is van kocsi­ja, de arra még semmilyen rajz nem került. Nem nagyon van rá ideje ugyanis. A megrendelők újságból kivá­gott mintákat szeretnének csi­náltatni. Kornél erről sokszor le­beszéli a kuncsaftokat. - Azért, mert jobban járnak, ha valami egyedit találunk ki közö­sen. Az biztos nem jön velük szembe az utcán. Miért jó, ha olyan ábra díszeleg a bukón,-a kocsin vagy a bőrön, amiből több tucat is van- - mondja az idő­sebb testvér. Pálék ugyanis tetoválnak is, nemrég nyitották meg szalonju­kat. Az eddigi legnagyobb kérés, amit teljesítettek, az egész hátat betöltő motorozó indián volt. Ti­zenkét órát dolgozott rajta Kornél, négy alkalomra bontva. A fiúk egyébként főleg koponyát, illetve nonfiguratív ábrákat kérnek. A lá­nyoknál a kisebb tetoválások - fő­leg állatok és virágok - a nyerők. A testnek szinte nincs olyan része, ahová-ne lehetne tetovál­tatni. - Intim helyeket is válla­lok. Legutóbb egy fiatal lány az­zal jött be, hogy a hasa aljára sze­retne egy erdei manós jelenetet. Kis törpe ül egy farönkön, és tün­dérek röpködnek körülötte. Ér­dekes lesz - mosolygott a tetová­ló. A legidősebb kuncsaft, egy 55 esztendős férfi pedig nemrég Che Guevara arcképét rendelte a vál­lára. K.T.

Next

/
Thumbnails
Contents