Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-21 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 21. • KÉPES JÁRMŰ BÖRZE" 7 Akár a pigmeusok A tételt régen fölállítottam már, most csak ismétlem, mert ismét­lés a tudás anyia. Régészetből jól megtanultuk, az emberiség ősko­rában zsugorítva is temettek. Jól összekötözték a halott kezét-lá­bát, úgy dugták be a földbe, hogy szelleme se csúszkáljon vissza, és jótét lelkeket ne riogasson. Rend a lelke mindennek. Ez eddig a szimpla tudomány, tételemmel így egészült ki: napja­inkban inkább az eleveneket zsugorítják. A kutrícás lakások hó­bortja talán elég ahhoz, hogy tudjuk, miről is van szó valójában. Csúfondárosságból panelprolinak kezdi nevezni a föllengzős főúri kastélypohtika a bele kényszerülőket. Legendásan kicsi a mi or­szágunk, de annyi hely még lenne benne, hogy elférjünk. Hallottam, egyik legnagyszerűbb tanárunk új szobát kapott. Centire akkora, hogy elfér benne egy asztal, meg két szék. Se több, se kevesebb. Üljön le a fenekére, és billegtesse a számítógépet. A minap három diákja kereste föl, hosszabb beszélgetésre. Illendőség ide, illetlenség oda, ő maga kénytelen volt az asztalra telepedni. Az egyik diáklány, szerencsére, nadrágban volt, leült a földre, a két szoknyás meg a két székre. Ennyi embernek emelt szintű levegőre is szüksége van. Semmi baj, gép adagolja azt is, akár a lélegeztetőkészülék. Kész csoda, hogy a szellem, noha zártságban született, szabadon szárnyalt. Ezerféleképpen osztható és szorozható az emberiség, nyugodtan kimondhatjuk, kétféle is van. Hosszú lábú is, meg rövid lábú is. Mindegyikkel megesik, hogy utazik valahová. Mondjuk busszal, idegen országba. Tíz napig egyfolytában arra van késztetve az ösz­szes hosszú lábú, hogy a pigmeusok méreteire is alig szabott szoros ülésekbe fészkelje be magát. Nem a levegőbe beszélek, láttam tulajdon szemeimmel, iszo­nyatos kínokra voltak kárhoztatva, miközben oldalra tekintve a vi­lág legszebb csodáit nézhették. Kár, hogy a teleszkópos lábakat nem találta föl még a természet. Vonaton is szoktam utazni. Ülések vannak ott is. Virgonc lele­ménnyel kieszelték, egymással szembe fordították az üléseket. A szellemi sóherság azonban oda vezetett, hogy megint a törpeméretű pigmeusokra szabtak mindent. Ha sokan utaznak, akkor parlamenti egyezségnek kell születnie, ki tárja szét a lábait, és ki helyezi közé az övéit, összezárva. Aztán, ha el nem vadul köztük a viszony, abban is megegyezhemek, mikor cserélnek. Az egész kocsiba egy sorral több ülést lehetett így besuvasztani. Arccal a gazdaságosság felél Ismerősök között még csak hagyján, de ha a szemben ülő éppen hölgy, pajzánul kínos. Belém fészkelte magát a kényszerképzet. Fogynak az utasok a vonatról is, buszokról is. Arccal a gazdaságtalanság felél Szentis­ten, csak nem a pigmeusítás az oka ' H.D. Földi Péter festőművész kiállítása Szegeden Egy markáns kortárs Földi Péter festőművész kiállítá­sa látható május 22-éig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Nagy Imre művészettörténész szerint a kortárs képzőművészet egyik legegyénibb hangú és legmar­kánsabb szereplőjét ismerheti meg a közönség. MUNKATÁRSUNKTÓL Földi Péter festőművész 1949-ben született Somoskőúj­falun, az egri tanárképző főiskola matematika-rajz szakán szerzett Sajátos képek diplomát. Blaskó János, Seres Já­nos és Nagy Ernő voltak a meste­rei, de inspirálták a nagy festő­elődök, Rembrandt, Van Gogh, Csontváry és Tóth Menyhért al­kotásai is. Húsz esztendeig a so­moskőújfalui általános iskolá­ban tanított rajzot, 1992 óta az egri tanárképző főiskola tanára, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Derkovits-ösztöndíjas volt, 1987-ben Munkácsy-díjjal, 1993-ban Magyar Művésze­tért-díjjal, 1999-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemke­resztjével tüntették ki. Alkotásai egyéni és kollektív bemuta­tók keretében elju­tottak francia, né­m met és holland nagy­tógjpj városok galériáiba is. Öntörvényű, stílus­tendenciákhoz és di­vatirányzatokhoz nem kötődő alkotó­nak tartja a kritika. Műveiben nyomon követhető a vidéki Magyarország érzés­világa, merít a nép­művészet mesterké­letlen formáiból és a DM/DV-fotó gyermekrajzokból is. Helyreigazítás A Délmagyarország 2005. márci­us 31. napján a 11. oldalon lekö­zölt egy cikket a következő cím­mel: „Cigarettacsempész rend­őrök". A cikk írója az információit álhtása szerint a Csongrád Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivataltól szerezte. A cikk utolsó bekezdésé­ben azt írja, hogy „a rendőrök tud­ták, mikor és hol várható ellenőr­zés, ezért... nyugodtan hordták a cigarettát." A fentiekkel kapcsolatban, mint az egyik cigarettacsempé­szettel gyanúsított rendőr (II. rendű] meghatalmazott védője, el kívánom mondani, hogy a cikkben szereplő ügyben még egyetlen bírósági tárgyalásra sem került sor, így ítélet sem szüle­tett, amely cigarettacsempészet­ben bűnösnek mondott volna ki bárkit is a vádlottak közül. Ezért már a cikk címe sem igaz, mert a Be. 7. § alapján senki nem te­kinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jog­erős határozatában nem állapí­totta meg. A cikk azon része sem valós, amelyet már idéztem, tekintettel arra, hogy sem a nyomozás során, sem pedig a vádiratban nem szere­pel az, hogy az elkövetők közül bárkinek is tudomása lett volna, arról hogy mikor és hol várható el­lenőrzés, ebből kifolyólag a véden­cem sem tudhatott erről. DR. MOLNÁR TÓTH GÁBOR ÜGYVÉD A kar kilép az egységes egyetemből ha kiszorítják a pedagógusképzésből Garancia vagy válás A Szegedi Tudományegyetem tanárképző főiskolai karán be­sokalltak. Galambos Gábor fő­igazgatónak az a benyomása, hogy az egyetemi karok nem kezelik értékén a főiskolát és lépten-nyomon azt érzékelte­tik, hogy a főiskola csak teher az egyetem számára. „Akkor pedig tessék bennünket elen­gedni" - fogalmazott a főigaz­gató, ami azt jelenti, hogy ki­látásba helyezte: a kar kilép az egyesült egyetem szervezeti keretei közül és ismét önálló főiskolaként kíván működni. - Súrlódások az integráció el­múlt négy évében is voltak a há­rom kar között - mondja Galam­bos Gábor, a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolai Kar főigazga­tója. Súrlódástól szakításig - Ez szinte kivédhetetlen volt, hiszen a két egyetemi karon, a bölcsészettudományin és a ter­mészettudományin, valamint a mi főiskolai karunkon is folyik tanárképzés. Amikor - fölkészül­ve ennek a duális képzésnek a megszüntetésére és a lineáris képzés bevezetésére - eljött az ideje, hogy közös szakindítási kérelmeket adjunk be, az egyete­mi karok részéről uralkodóvá vált az a nézet, hogy a Boldogasz­szony sugárút bal oldala „geneti­kusan alkalmatlan" a szakok és szakirányok önálló indítására. Ennek az lett a következménye, hogy az egyetemi karok lettek az alapképzési szakok „gazdái" minden közös szakon. Az inger­küszöböt akkor lépte át a két egyetemi kar, amikor a dékánjaik paktumot kötöttek: az egységes tanárképzésért felelős szervezeti egység a bölcsészkar lesz. A Rek­tori Tanács e hét eleji ülésén nem rejtettem véka alá: úgy látszik, az egyetem számára a főiskolai kar csak teher; akkor pedig tessék bennünket elengedni. A zászlóshajó bekebelezése A főigazgató szavai nem keve­sebbet jelentenek, mint hogy a tanárképző főiskolai kar kivál­na a 2000-ben egységesült egye­temi szervezetből, és ismét önálló intézményként működ­Galambos Gábor: Szabad vadászterületnek tekintik a főiskolát Fotó: Schmidt Andrea Galambos Gábor azt mondja, elsősorban szakmai okokból fo­galmazott ilyen keményen. ­Amikor már világossá vált, hogy megszűnik a tanárképzés ha­gyományos kettőssége, a főisko­lai és az egyetemi szint, hogy a képzés egységesül, és így illesz­kedik a bolognai folyamatba, többször javasoltam: beszéljünk erről! Mindannyiszor a szőnyeg alá söpörték a témát. A két egye­temi karon máig nincs írásba foglalt elképzelés, javaslat az egységes tanárképzésről - ná­lunk van. Ellenben a két kar ar­ról máris megegyezett - a főis­kola feje fölött, a tudtunk nélkül -, hogy a bölcsészkar lesz a ta­nárképzésért felelős. Nem azért szavaztunk annak idején az in­tegrációra, hogy ezt a nagy múl­tú, a hazai tanárképzés zászlós­hajójaként emlegetett, nyolc­ezer hallgatót képző intézményt totálisan ellehetetlenítsék. Nem azért lett egységes egyetem, hogy a tanárképző fölhalmozott értékeit egyszer csak semminek lehessen tekinteni, hanem azért, hogy ezeket jobban, éssze­rűbben, gazdaságosabban lehes­sen használni. Most pedig úgy fest, a két egyetemi kar - vagy azért, mert nem látják, mire va­ló az alapképzés, vagy egziszten­ciális féltésből - indokolatlanul túlkvalifikált erőket állít az alapképzés mögé, ezzel megdrá­gítja azt. A gyakorlatra koncent­ráló, funkcionális főiskolai kép­zés erényeit nem használja, ha­nem kizárja, megsemmisíti. A főiskolai karon nem akarnak belenyugodni, hogy a tanárkép­zést is „elhappolják" tőlük. Az alkalmasság bizonyitékait több­féle módon látják föltárhatónak: az akkreditációs bizottság ­amely mostanában vizsgálja a Szegedi Tudományegyetem okta­tási tevékenységét - hasonlítsa össze a főiskolai és a bölcsészka­ron folyó pedagógusképzést. A főiskola arra is nyitott, hogy kül­ső szakértők vizsgálják meg a képzések minőségét. Az eredmé­nyek alapján szülessen döntés, melyik részleg lesz a tanárképzés „gazdája". A főigazgató arra is garanciákat kér az egyetem vezetésétől, hogy a finanszírozási feltételeket kor­rekt módon alakítják ki. Áll a lábán - Azt kell mondanom, a két egyetemi kar jelenlegi vezetői sza­bad vadászterületnek tekintik a főiskolai kart és a finanszírozási hiányaikat a tanárképzés teljes bekebelezésével igyekeznek befol­tozni. Az integráció nem erről szól. A főiskola azelőtt is megállt a saját lábán, és ezután is képes lesz önálló működésre. A tanárje­lölteknek gyakorlatra orientált alapképzést és új szakmákban fel­sőfokú szakképzéseket indítunk. Nem félünk attól, hogy nem jön­nek hozzánk a hallgatók. Ha rá­kényszerülünk, kilépünk mondta Galambos Gábor. S.E. Közös román-magyar Maros-kutatás Négy év alatt négy expedíció Négy éven át tartó román-magyar ökoló­giai kutatóprogramban vizsgálta a Maros élővilágát a kolozsvári és a szegedi egye­tem. A Maros ökológiai kutatása szervesen kap­csolódik a Tisza-kutatáshoz, melynek Sze­geden nagy hagyományai vannak - mondja Margóczi Katalin, a Szegedi Tudomány­egyetem vegetációtannal és természetvéde­lemmel foglalkozó docense. A szakember a minap ismertette a két egyetem ökológiai tanszékeinek vezetői, Gallé László, és Sár­kány-Kiss Endre irányította, közös kutatás eredményeit az MTA szegedi bizottsága ál­tal szervezett nemzetközi konferencián. A folyó, s a hozzá kapcsolódó, további élőhe­lyek, azok élőlényközösségeinek tudomá­nyos föltárása, megismertetése nélkül azok védelme sem megoldható. Romániában a természetvédelem még kevéssé áll előtér­ben, mint nálunk. Ha két universitas Maros. A két universitas együttesen tárja föl a megóvandó értékeket Fotó: Gyenes Kálmán együttesen tárja föl a megóvandó értéke­ket, hívja föl rájuk a figyelmet, és az egyik egyetem uniós országban található - az se­gíthet előremozdítani a természetvédelem ügyét. A Maros egyik, természetvédelmi szem­pontból legértékesebb területe - mint ta­pasztalták a kutatók - a Gyergyói-meden­cén belül, Vasláb község közelében találha­tó láp, amely egyebek közt számtalan nö­vényritkaságnak nyújt élőhelyet. Minden­képpen meg kellene őrizni jelenlegi állapo­tában, ennek szükségét jelzi egy másik, Gyergyóremete közelében lévő láp sorsa is, amelyet lecsapoltak, megpróbálták műve­lés alá vonni, nem sikerült - a növényrit­kaságok viszont eltűntek. A középső Ma­ros-szakaszon szintén megvannak az el­sődlegesen kialakult, természet közeli élő­helyek: erdők - melyeket kitermelés után hagynak természetes úton megújulni -, gyepek. Az alsó, magyarországi szakasz természetvédelmi minősége a legkedvezőt­lenebb - a túlhajtott szabályozás miatt szinte kizárólag másodlagosan kialakult élőhelyek találhatók itt. De ezek is min­denképpen érdemesek a védelemre. A négyéves programnak külön, további ho­zadéka: a két egyetem ökológiai tanszékei szoros kapcsolatba kerültek egymással - ok­tatók, hallgatók vesznek részt a legkülönbö­zőbb közös programokban. F.CS.

Next

/
Thumbnails
Contents